Az ​én életem regénye 3 csillagozás

Jókai Mór: Az én életem regénye Jókai Mór: Az én életem regénye Jókai Mór: Az én életem regénye

Az ​Unikornis Kiadó Jókai-sorozatának 125. kötetével lezárult a tizenhat éve tartó vállalkozás. Az utolsó kötet címadó írása az író utoljára közel száz éve, 1912-ben (Budapest, Révai) napvilágot látott önéletrajza. A házasságával kezdődő memoár in medias res vág bele az eseményekbe. Amúgy is mozgalmas életének ez a szakasza kész romantikus regény: március 15., az ifjú írót nemzeti színekkel felszagozza az ünnepelt művésznő a Nemzeti Színház közönsége előtt, házasságát baráti ellenállás övezi, Petőfi egyenesen Jókai anyját rángatja Pestre, ahol rajtaütésszerűen csípik el az író svábhegyi menedékében rejtőző ifjú párt. Aztán a Vörösmarty ellen írt Petőfi-vers miatt csúnyán összevesznek, közben Jókait egy cikk miatt a sajtó is támadja, egyenesen Kossuthtól kér kihallgatást. És ez ürügyet kínál az írónak arra is, hogy az emberi kapcsolatokat összekuszáló forradalmi hév érzékeltetése után bevezesse az olvasót a magyar politika kulisszái mögé is. Hasonló erejű, egyszerre romantikusan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1912

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Jókai Mór összes művei Unikornis

>!
Unikornis, Budapest, 2008
390 oldal · ISBN: 9789634275466
>!
Révai Testvérek, Budapest, 1912
340 oldal · keménytáblás
>!
Athenaeum, Budapest
160 oldal · puhatáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

ibelieveinmyshelf P>!
Jókai Mór: Az én életem regénye

Mindig is nagy csodálója voltam Jókainak, de az életéről nagyon keveset tudtam. Örülök ezért, hogy ez a könyv részben a saját életrajzi kihívásom, részben egyéb okokból a kezembe került. Fantasztikus jellem volt, nagy mesélő, és a(z) (magyar) irodalom szegény lenne ma nélküle.
Valahogy mindig megerősít egy-egy ilyen kötet abban, hogy szeretem a kortárs könyveket, és sok jó is van köztük, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy akár Jókai kortársai is mit gondolhattak róla annak idején, de azért az én szívem mégis teljesen a klasszikus irodalomé.
Érdekesnek találtam a szabadságharcról írt visszaemlékezést, mert ugyan tanultam annak idején történelemórán, de azért kevésbé elevenedett meg előttem, most azonban valóban érdekelni kezdett a téma. Eddig március 15-e csak egy munkaszüneti nap volt számomra, de most azzá vált, aminek lennie kell. Egy emléknap, ami Petőfit, Jókait idézi, akik mertek bátrak lenni. Bár lenne bennem kicsi az ő merészségükből… Egyébként a történelmet mindig is szerettem, mert érdekelt, hogyan éltek annak idején az emberek, milyen érzéseik voltak, hogy élték meg a hétköznapokat.
Külön tetszettek az anekdoták Petőfiről, valamiért ő mindig is ellenérzéseket váltott ki belőlem. Talán azért, mert annyit magyarázták a kötelező verselemzéseknél, hogy mit is gondolt? Miközben talán nem is tudjuk? Nem tudom, lehet, egyszer az ő életművével is közelebbi ismeretségre teszek szert.
A másik, aki felkeltette az érdeklődésemet, az Görgey Artúr, elgondolkodtató az ő múltja is, a miértek, a hogyanok, a kapcsolatai.
Összességében fantasztikus élményt kaptam, egy csodás életmű örökösei vagyunk, és jó volt néhány ismerős Jókai-regény keletkezéséről is olvasni. Eddig is rajongója voltam a szerzőnek, de ezután csak még inkább az vagyok.


Népszerű idézetek

ibelieveinmyshelf P>!

Mivelhogy minden parancsoláshoz két ember kell: egy okos ember, aki parancsol, meg egy bolond, aki azt megfogadja.

2 hozzászólás
ibelieveinmyshelf P>!

És én a’mondó vagyok, hogy sohasem kell gyerek kezébe ezüst pénzt adni. A rézpénz ártatlan barom, de az ezüst már nagy marha, az szertelenkedésre csábít. A kinek ilyen ezüst huszas hullott a markába, mindig a zsebében tartja a kezét, azon tanakodva, hogy mi mindent lehetne azzal elkövetni?

ibelieveinmyshelf P>!

Mikor a Ledererféle macskazene alkalmával a megyeház termében gyűlést tartott a polgárság, mindenki tüzet okádott, vért követelt, te azt mondtad: meghalni a hazáért könnyű elhatározás, de élni a hazáért nehéz!

ibelieveinmyshelf P>!

Azóta sok minden elmúlt. Maga a komáromi kert is, az iskolával együtt.
Csak kettő maradt meg, a mit az én kedves mentorom ojtott a vérembe : a poézis, meg a kertészet.
A költészet is lehet, hogy kialszik egyszer. Lehet, hogy el fognak felejteni, mint költőt; de az én szép fáim minden évben ki fognak zöldülni újra s hirdetni fogják, hogy «kertész» voltam . . .

ibelieveinmyshelf P>!

Ennek a patvarkodásnak azonban meg volt a maga természetes oka. Eddig suhancz pajtásaim voltak, a kikkel együtt daloltunk, lapdáztunk, birkóztunk, a kollégium udvarán kertet csináltunk, virágokat neveltünk; most egyszerre kinőttem az iskolából, de azért megmaradtam gyereknek; a volt társaim elmentek Debreczenbe, nem volt se «meta», se «temetés», se «kert», magam maradtam ; s most egyszerre azt kivánták tőlem, hogy legyek okos ember. — Hiszen jól van, nem bánom; reggel öt órától délután öt óráig leszünk okos emberek; de öt óra után még most is jól esik lehúzni az okosság szűk csizmáit s a bolondság mezítlábain szaladgálni: nekem.

ibelieveinmyshelf P>!

Hanem azért iszákos nem volt Petőfi soha. Még csak dalolni sem hallotta őt senki borozás közben.
Bordalai csak költői érből eredtek: egész józan főbül. Jól mondta róluk Vörösmarty: «a bordal megírásához józan fő kell: mikor én bort iszom, sokkal boldogabb hangulatban vagyok, mint hogy versírásra fanyarodjam».

ibelieveinmyshelf P>!

Én tizenhét éves koromban még nem láttam kávéházat belülről! Se tekeasztalt. — Más ilyenkor már rajta is hált.

ibelieveinmyshelf P>!

Hogy a költészet világába elcsábított Petőfi, azért hálás vagyok iránta; de hogy a boritalra csábított, azért épen magasztalom. Mi volna bor nélkül az élet? Mi volna bor nélkül az öregség?

ibelieveinmyshelf P>!

Rájöttem, hogy Ferencz Ferdinánd házasságának a magyar parlamentben lefolyt tárgyalására vonatkozik a kérdés.
— Igen sok szép és tanulságos beszédet tartottak e tárgy fölött nagy tehetségű szónokok, a kik e kérdést teljes világításba állították.
— De mit szól ön hozzá?
— Azt, hogy a szív törvénye fölötte áll minden pergamenre írt és kőbe vésett törvényeknek s a ki azt cselekszi, a mit a szeretete diktál, azé az igazság, azé az istenáldás.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tolnai Lajos: A polgármester úr
Asbóth János: Álmok álmodója
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Kossuth Lajos: Kossuth Lajos munkáiból
Petőfi Sándor: Az apostol
Arany János: Toldi szerelme
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Dallos Sándor: A nap szerelmese