Az ​élet komédiásai 87% 26 csillagozás

Nekem kicsit sok volt a politika, de például a kegyelmes képviselőjelölt úr szavazatgyűjtő körútján is igen jól szórakoztam. Többet mosolyogtam, mint eddig bármelyik Jókai regényen. De azért nem minden a komédiázás, még Leonnak sem. Vajon elérheti-e ügyességével, eszével azt a rangot, vagyont, nevet, amit megérdemel, hogy érvényesülhessen a költői igazságszolgáltatás? El tudja-e, el akarja-e viselni azt a magasságot, ahol már a kőszáli sasok se szállnak prédára lesve, hogy fagyott szívéből és becsületének hullájából lakmározzanak?

Az élet komédiásai – Nagyszerű Jókai regény, bár nem biztos, hogy mint legjobbat kiemelném az életművéből, hisz az író minden könyve emlékezetes valami miatt. De ez is tipikusan olyan könyv, melyet nem felejt el egykönnyen az olvasó.
A művet a magyarok kedvenc királynéjának, Erzsébet császárnénak (Sissy) ajánlotta az író. Már ez is kíváncsivá tett a könyv olvasása előtt. Mi lehet az a fajsúlyos, vagy fennkölt téma, amelyet bátran ajánl egy író egy uralkodóház tagjának.
Nos, a regény tényleg nem a kalandosabb regényeiből (pl. Damokosok) megszokott módon kezdődik. A regény női (és további) szereplőinek bemutatása hömpölygő párbeszédekkel kezdődik, e párbeszédekben az egyes szereplők mondanivalói hosszúak, már-már külön monológoknak is beillenek. Miután a „lassú víz partot mos” elv alapján nagy sokára megismerkedünk a szereplőkkel és élethelyzeteikkel, egymáshoz és a társadalomhoz fűződő kapcsolataikkal, beindul a cselekmény. De nem akárhogyan, innentől a könyv szinte letehetetlenné válik.
A regény mestermű. Nagyon érdekes figurákkal, jellemekkel, helyzetekkel. Az érzelmek teljes skáláját felvonultatja a keserűtől a komikusig. A választási kortes körút egyes részeinél (pl. Bátok, Dezetlen) már annyira komikus, hogy inkább burleszk. A bátoki „díszvacsora” részleteinek olvasása közben a könnyem csorgott a nevetéstől.
Persze az olykor mulatságos részeken túl (vagy amellett) komolyabb mondanivalója van a könyvnek. Az emberi kapcsolatok sokfélesége, kiismerhetetlensége, a társadalomban, közéletben uralkodó visszásságok hatásait mutatja be. Az író a könyv címét nagyon jól választotta meg: „Az élet komédiásai”. Életünk során mindannyian szerepet játszunk. (Igaz, ezt már Shakespeare is megmondta, az „Ahogy tetszik”-ben: „Színház az egész világ”.)
A regény főhőse is szerepet játszik, ahogy mi magunk is. Van, amit önszántunkból, jó szívvel. (Főleg, ha mi találjuk ki a szerepet.) Ám van, amikor más írja meg a szerepünket, s ezt sokszor, ha nem szeretnénk, akkor is el kell játszani.
Mint említettem, a regényt Sissy-nek ajánlotta az író. Ha csak a királyi családokat tekintjük, ajánlhatta volna a mai uralkodóházak tagjainak, közöttük a tragikus sorsú Diana-nak is.
De ajánlhatná mindannyiunknak. Mi játsszuk a szerepeinket tovább. (Kilépni, hogy teljesen elfelejtsenek bennünket, csak nagyon keveseknek sikerül.)

Húúúúúha! Ez a lezárás… Elképesztő. Na de a történet kedvenc lett, ugyanis én még nem találkoztam olyan könyvvel, ami a szerelmes férfi szívét helyezte volna középpontba, Jókai pedig nem akárhogyan vezetett be minket Leon gondolataiba. A regényben sok a politika és a humor is a szerelmi szál és egyéb bonyodalmak mellett.

Majdnem minden Jókai-könyvet olvastam, és egyikre se mondhatom, hogy nem volt élmény, de ez elviszi a pálmát mind közül: igazi, szép, romantikus mű. A választási hadjáratról szóló résznél pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy leessek a székről a nevetéstől.

Hű, de mérges lettem a végén!

„- Nem vágtam a szavadba, mert féltem, hogy elüttetsz a rúddal.”
Szerintem ez a regény egy eseménydús, kiszámíthatatlan, sodró erejű tragikus komédia, szép, lassan kibontakozó jellemrajzokkal. Nagyon szeretem!