Az ​arany ember 1541 csillagozás

Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: Az arany ember

Mikszáth Kálmán Jókairól írt könyvében a legpoétikusabb Jókai-műnek nevezi: „Oly szép, mint egy hajnali álom – mondja. – Valahányszor Komáromba megy témáért, mindig aranyat hoz. Komárom az ő Klondyke-ja.”
Aligha túlzás a kortárs és tanítvány elragadtatott megállapítása. Az arany ember, a legnépszerűbb Jókai-regény, valódi remekmű. Az ifjú olvasókat talán erősebben vonzza A kőszívű ember fiainak hősi romantikája, más korosztályokat talán jobban lenyűgöz az Egy magyar nábob jellegzetes nemzeti koloritja, de Az arany ember olvasottsága sem életkorhoz, sem nemzetiséghez nem kötődik, ez a legtöbbször és legtöbb nyelven megjelent műve.
Balatonfüreden írta, mégpedig összesen nyolc hét alatt. A komáromi gyermekkor élményei, férfikorának nagy érzése ötvöződik a teremtő fantáziával. Az örök életű mesén túl ez a mű korának fontos kérdéseire is keresi-kutatja a választ: az egyéni és társadalmi boldogulás megteremtésének lehetőségét.

Eredeti megjelenés éve: 1872

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, Osiris Diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Európa Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Legjobb könyvek I., Jókai Mór válogatott művei, Kincses Könyvtár, Tanulók könyvtára, Jókai Mór összes művei, Európa Diákkönyvtár, Diákkönyvek, Kincses Könyvek

>!
Kreatív, Marosvásárhely, 2017
puhatáblás · ISBN: 9786066464475
>!
Holnap, Budapest, 2017
530 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633491614
>!
Kossuth, Budapest, 2015
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980562

67 további kiadás


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Timár Mihály · Brazovics Athalie · Noémi · Kacsuka Imre · Teréza mama · Timéa

Helyszínek népszerűség szerint

Duna · bánya · Csetátye Máre


Kedvencelte 268

Most olvassa 65

Várólistára tette 156

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Jókai Mór: Az arany ember

Újraolvasás vége.
Hogy hányadik, már régen nem számolom. :)
Igen, tudom, sokaknak mumusa. :) Éppen ezért mindenekelőtt szóljon ez az értékelés arról, hogy mitől és hogyan lehet ez a regény – kevésbé ijesztő. No meg hogy hogyan lehet az olvasás másféle. Mert olvasni bizony nemcsak egyféleképpen lehet, és érdemes néha kipróbálni azt is, ami eltér a megszokottól.

1. Jaj, azok a borzalmas hosszú leírások!

Gyerekként én is nagyon untam az ilyesmit, de – kisdobos becsületszavamra! – Jókaitól soha. (Victor Hugótól, Walter Scott-tól elég gyakran. :P) Jókai leírásai ugyanis dinamikusak. (Ezt akkor még nem így fogalmaztam meg. :))
Az embert egy regény olvasásakor elsősorban az érdekli, mi történik a főszereplőkkel. Jókai regényei többek között pont a leírásaik miatt kiválóan alkalmasak arra, hogy az ember megtanulja egy kicsit átállítani magát a másfajta olvasásra.
Tehát tekintsd a leírásokat mininovelláknak! Mintha a nagy cselekmény (egy vagy több szála) mellett még tizenöt-húsz kicsi cselekmény is volna a regényben, amelyekben az ember csak mellékszereplő, a főszereplő pedig folyó, sziget, fa vagy virág. Nem olyan nehéz ez az átállás, mert igaz, hogy természeti jelenségekről van szó, mégis úgy viselkednek, mintha emberek volnának: mozdulnak, dolgoznak, harcolnak, ölik vagy támogatják egymást.
Ha így olvasod a leírásokat, életre kelnek. Meglátod, hogy mindegyikben történik valami. Többszöri olvasás után (mert Jókai regényei alkalmasak az újraolvasásra) azt is látni fogod, hogy nem is lógnak ki olyan nagyon a cselekményből – hogy van hozzá közük. Ebben a regényben például különösen intenzív a kapcsolat ember és természet között, ráadásul a természet elég gyakran Isten földi megfelelőjeként viselkedik. Ugyanazok a szereplők, akik a természettel dacolnak, Isten ellen is fellázadnak, aminek aztán következményei lesznek.

2. Jókai regényei tele vannak idegen szavakkal.

Tény és való, a magyar szerzők között neki van a második legbővebb szókincse. Tény és való, az ő idejében a művelt köznyelv tele volt német, francia, latin szavakkal, ezért aztán a korabeli olvasók minden további nélkül értették ezt a stílust, csak hát a művelt köznyelv azóta sokat változott.
Mégis azt állítom, nem kell mindent érteni ahhoz, hogy az ember érteni, sőt élvezni tudja Jókai regényeit. Én sem értettem többet tizennégy évesen, mint más; nem tudtam, mi az a zászpa, a Hofkriegsrath vagy a tunique. De a szövegkörnyezetből felfogtam, hogy a zászpa a vízben van és virágzik, a Hofkriegsrath az államgépezet része, valami hatalmas hivatal, és le kell győzni, a tunique meg valami fehérnemű, oké, haladjunk, több információ nem kell.
Ez a készség ha egyszer kialakult az emberben, onnantól kezdve más szövegek olvasása is könnyebben halad. Például idegen nyelvű szövegeké, amelyekben szintén nem ért az ember minden szót, de nincs is rá szüksége. Érdemes ezt a készséget minél hamarabb elsajátítani. Mondjuk, nem feltétlenül a leghosszabb regényekkel… de vannak Jókainak novellái is ám. :)

3. Jókai szereplői vagy jók, vagy gonoszak; ilyen emberek a valóságban nem léteznek.

Az arany ember szereplői mítoszok, népmesék hősei, behajítva nagyon is hétköznapi körülmények közé, ahol egyáltalán nem tudnak mindig megfelelni mítoszi/mesei szerepüknek. Vagy éppen megfelelnek, és úgy is járnak.
Timár Mihály a regény elején a hős. (Többek között azért kell a Dunát olyan félelmetes erőként ábrázolni oldalakon keresztül, hogy legyen ellenfele.) Erős, bátor, okos, művelt, mindenhez ért, mindenféle nyelven beszél, küzdelme az elemekkel (vízzel) eposzba való. Amikor szembesül a társadalmi hatalommal és annak hétköznapi képviselőivel: komoly, ám korrupt kishivatalnokokkal, szintén győztesen kerül ki a küzdelemből, pedig itt már nem hősnek, hanem sakkjátékosnak kell lenni. A kettő nem zárja ki egymást. :)
Minek csinálja ezt? Azért, amiért bármely tisztességes mitikus vagy népmesei hős: CSAK. Szereti a kihívásokat, és hibátlanul megfelel nekik. Meg mert szerelmes lesz a királykisasszonyba, akit Timéának hívnak, és akit több rendben meg köll menteni. Például Brazovicstól, akinek (tessék figyelni a leírást) olyan a szeme és a hangja, mint egy vízi szörnynek. Ami nem zavarja abban, hogy egyúttal hétköznapi szerb-görög származású komáromi kereskedő legyen.
Eddigre már az összes fontos szereplő színre lépett: a szegény asszony és az egyetlen lánya, 2 db bosszúálló gonosz, valamint 1 db kincs, „aki” legalább olyan fontos szereplő, mint a többiek. És itt be is végződik a mese. Mert a királykisasszony nem a hősbe lesz szerelmes, ellenben kiderül róla, hogy nyelvtehetség és matekzseni, a bosszúálló gonoszok nem saját gyönyörűségükre gonoszkodnak, hanem nagyon is komoly lélektani okuk van rá, a hős pedig hagyja, hogy a kincs elcsábítsa, majd sorozatos átváltozásokon megy át: lesz belőle nemesember, Midász király, sőt még sárkány is. Ahol pedig egy hős sárkánnyá tud változni, ráadásul pont a főgonosz a tükörképe, ott komoly baj van a hőssel is, a világgal is.

A mesevilág és a hétköznapi világ nagyon szorosan összekapcsolódik itt: a szereplők cselekedeteit lélektani okok motiválják, és a társadalom működését legalább olyan részletesen meg lehet ismerni, mint a Dunát. A regény nagyon pontosan ábrázolja, hogyan működnek az összefonódások az ország egyik végétől a másikig, mi az a korrupció, hogyan mossa egyik kéz a másikat, és mennyire könnyű úgy belebonyolódni, hogy soha többé ki ne találjon belőle az ember, hacsak nem a koporsó fedelén keresztül. Azt, hogy ebbe az útvesztőbe pont egy halom kincs juttatja be az embert, senki nem vonhatja kétségbe akkor sem, ha a bizonyos kincs egyébként minden értelemben mesebeli, sőt akár meg is személyesülhet, a holddal együtt.

spoiler

spoiler

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1973
636 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Zsoldos Vera
13 hozzászólás
>!
Angele P
Jókai Mór: Az arany ember

Jaj, hogy én ezt hogy, meg hogy szerettem kislány koromban, amikor kötelező volt, én nem bántam.
Az a sziget, az a kert álmaim földje.

2 hozzászólás
>!
Roszka
Jókai Mór: Az arany ember

Valamiért ez eddig kimaradt az olvasásaim közül. A filmet természetesen többször is láttam, talán ezért is. Mondhatnánk az aranyember a szerencse fia volt, De ez nem egészen lenne igaz. Inkább csak megalapozta a vagyonát az az ölébe hullott kincs, de rá is igaz az a mondás, hogy pénzen nem lehet szerelmet venni.
Jókai gyönyörűen tudott a tájról írni, akárcsak az emberekről. Még akkor is, ha kicsit bő lére eresztette. Ez a történet még mindig szép, néhol szívbemarkoló, néhol, idegesítő de izzig-vérig olvasmányos. Igazi Jókai.

>!
Hoacin
Jókai Mór: Az arany ember

Kamaszként meglehetősen kedveltem ezt a kötelezőt, csupán a tájleírásokat lapoztam át rendíthetetlen nyugalommal. Míg Fekete Istvánnál gyönyörűség egy többoldalas hajnali erdő képe, itt inkább haladjunkmár érzésem volt. Viszont a furcsa és ódon kifejezések régen elmondhatatlanul frusztráltak, revokál meg honorácior, mi a csuda… ellenben most kifejezetten élveztem ezeket, ki is gyűjtöttem egy csokorra való zamatos kifejezést: retrográd fenevad, élveteg ajak, meg van lepetve, arcának finom inkarnátja, minden impertinenciát elkövet, lószőrkravátli. Leírni is csak óvatosan merem, hogy Oberstfinanzgeheimrath. Díjnyertes mondatok voltak továbbá: „Így mondtad, uram, eszem azt az "Aranyszájú Szent János-i” beszélődet.", „Vigyázz szépen, hogy kozmát ne kapjon a zucsma.”, „Zófia asszony vastag volt, mint egy kád.” :D
A történetet annyian elemezték már ki, többek közt én is anno a suliban jó néhányszor, hogy ezt örömmel hagyom most a csudába, a sztori még mindig beszippantott, a karakterek még mindig szuperek, bár enyhén valószínűtlenek, inkább amolyan kisarkított mesehősök. Aki jó, az a túlzásig jó, eszményi tökéletesség, aki galád, az rosszabb, mint az ördög. Csak Timár Mihály igazán árnyalt, aki a vége felé már fárasztott kissé az örökös tipródásával, ámde illetlenül felfedeztem, hogy személye pompás ivójátékra ad alkalmat olvasás során: tessék felhajtani valamit, amikor learanyemberezik, vagy ő tolvajnak véli magát, és garantált a jókedv. (Én kakaóval próbáltam, úgy is működik :D)
Ami nagyon tetszett, az a Senki szigete, kedvenc szereplőm a vagány Teréza. Krisztyán is szórakoztatott, de azért mindig ünnepeltem, amikor épp leköszönt a színről. Mégis, ő egy üde színfolt volt Timár és Timéa serény önsorsrontásában, ott majdnem felkuncogtam, mikor Athalie-t „valóságos tengeri kalóz szoknyában”-ként jellemezte. :D Kacsuka kapitány semleges volt, bár szerzett egy rossz pontot, midőn előadta kedvesének, hogy „a nőt nem ékesíti a filozófia”. Hát öregem, azért te sem vagy egy jellemgróf.
A párbeszédek, a rafináltkodások, és a meseszövés teszi igazán élvezetessé a könyvet, Zófi asszony és Brazovics úr veszekedése pedig a történet egyik fénypontja. :)
Ami nem tetszett, az a jó néhány hosszú lére eresztett leírás, amibe most is részben beletört a bicskám, valamint Timár hervasztó melankóliája a vége felé. spoiler
Amúgy több dolog is feltűnt, amin anno átsiklottam:
– A szereplők életkora. spoiler
– A csempésznőzés. spoiler
„Az ember nem tuskó, nem kődarab, nem kapubálvány.” :D
És a fő kérdés: Mi történt Narcisszával?? :D

„Ha aztán Brazovics urat beszélni hallotta az ember, akkor tökéletesen megértette, hogy miért sikoltoz oly hangosan Zófia asszony. Ez sem tudott másként beszélni, mint kiabálva. Csakhogy az ő hangja mély volt, mint a víziló szava. Természetes, hogy Zófia asszonynak, ha e hang mellett a saját magáét érvényesíteni akarta, a sikoltozásig fel kellett azt fokoznia. Úgy volt ez a két ember egymással, mintha fogadást tettek volna, hogy melyik bírja elébb a másikat gégecsősorvadásba belekiabálni vagy a gutával megüttetni? A harc kimenetele kétes.”

10 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Jókai Mór: Az arany ember

„Az arany embernek hazudni kellett, mindig hazudni.”

Amikor megláttam a Jókai-kihívást, egyből eldöntöttem, hogy az egyik olvasott könyv Az arany ember lesz. Szerettem volna többet között utánajárni annak, hogy miért szidják annyira Jókait (és ezt a művet), van-e alapja, merthogy én gyerekként ezt nagyon szerettem. Úgyhogy nagy örömmel és kíváncsisággal kezdtem bele a könyvbe.

Ami rögtön az elején be is szippantott magával. Persze a történetre nagy vonalakban emlékeztem, de rengeteg dolog már kiveszett. Rendben, aláírom, Jókai néha tényleg olyan leírásokat pakol a könyvbe, amelyek közül kinek ez-kinek az unalmasabb, akinek a kezdő fejezetekben található hajózási részek azok voltak, azok bizonyára már rossz szájízzel olvasták tovább. Én viszont ezt a részt is élveztem, olyannyira, hogy rákeresgéltem a helyszínre és bakancslistára is került (Galambóc vára meg pláne):
https://www.youtube.com/watch…

Tímárt egyáltalán nem tartom tolvajnak. Annak lehetne tartani, ha a zsák tartalmáról tudott volna és azért licitált volna az árverésen. Az pedig, hogy nem adja át azonnal a tartalmat Timéának (vagyis Brazovicsnak, mint gyámapának) a lehető legjobb döntés, hiszen ahogy a lelkiismerete is mondja az egyik pillanatban: Brazovics teljesen biztos, hogy elszedte volna és elherdálta volna Timéa vagyonát és ugyanúgy cselédsorban tartották volna a lány, kigúnyolták volna. A történetben igazából az ő (Timéa) sorsa a legrosszabb, nagyon sajnálatra méltó, hogy nem jut neki egy cseppnyi boldogság sem… voltaképpen Athalie mérgezi meg az életét teljesen, minden másképp alakult volna talán, ha a kezdetektől nem úgy bánnak vele. Bár igazából (már gyerekként se) nem voltam képes megérteni, hogy mi a fenét ettek ezek a nők ezen a „Kaucsuk”-on (azért írom így, mert állandóan annak olvasom a nevét :-D), de főleg Timéa… hiszen még ha nem is szerette őt korábban (amikor gyereklány volt), akkor is asszisztált rendesen a gúnyjátékhoz, ráadásul elvett volna egy nőt, akit nem szeret, szóval nekem ilyen ember hétszentség hogy nem kellene sohasem :-D

A karakterek fantasztikusak, a legjobb szerintem Athalie, a dölyfös, fiatalként is – nincs rá jobb szó – gonosz nő, akinek életcélja lesz a másik kínzása, szépen, lassan, lelkileg tönkretéve a másikat. Mit ártott neki ez a szerencsétlen török lány? Még azt se mondhatjuk, hogy szebb volt nála, hiszen nem, ki van emelve, milyen szép Athalie, szóval féltékenység nem játszott közre… egyszerűen gonosz és egyre gonoszabbá válik, a végén tutira lecsapattam volna a fejét szépen :-D

A másik nagy kedvenc Teréza mama persze, no meg a kutyus! Bolondulok érte, el is felejtettem őket Nárcisszával. Imádom az egész szigetet, úgy, ahogy van (ráadásul pont egy másik Jókai-mű, az Ahol a pénz nem isten után olvastam, ahol egy hasonló paradicsomi sziget áll a középpontban, ajánlom olvasásra, Jókai Robinsonja :-D), olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy én milyen szívesen élnék ott (persze úgy, hogy megfelelő könyvtáram lenne) (de valószínűleg pár év múlva megőrülnék, mert imádok utazni :-D). Nagy kedvenc, ahogy a „hitbuzgó” papot „kiveri” a kunyhóból egy ravasz csellel (meg az egész beszélgetés az). spoiler

A regényben teljes egészében belelátunk Tímár fejébe, a tépelődéseibe, nagyon jól van megszerkesztve az egész könyv, ahogy az elmesélő szintjéről átugrunk Tímár belső világába, s megszólal sokszor a lelkiismeret hangja is „Tolvaj vagy!”. Mégsem válik unalmassá, mindig történik valami, fordulatos, izgalmas, szinte tűkön ülünk, hogy a gonoszok elkapják méltó jussukat, s Tímár – no meg Timéa is – megtalálhassa a boldogságot.

„A bejelentést pótolja az a jó szokása a háziasszonyságnak, hogy amint a külső ajtót nyílni hallja, a belső szoba ajtaján rögtön kidugja a fejét, megnézni, hogy ki jött. Zófia asszony ehhez hozzászokott szobaleány korában. (Bocsánat! ez bizony kiszaladt a tollunkból!) No igenis. Őt alacsony sorsból emelte föl magához Athanáz úr: hajlamházasságvolt. Nem kell azért senkit megszólni.”

3 hozzászólás
>!
gabriel93
Jókai Mór: Az arany ember

Igaz ami igaz. A régi nagyokat semmi nem múlja felül.
Valóban nagyon nehéz olvasmány, de megéri. Lehengerlő klasszikus irónia, ezeket a részeket szerettem a legjobban. Néha nagyon elragad mennyire ostobák tudtak lenni a régi világ emberei.
„Hydrostatica” csak nem még ehhez is ért Jókai?
Timár egy becsületes, tartásos, tiszteletre méltó, jó ember. Csak hogy még egy ilyen embernek is lehetnek hibái.
Brazovics úr nagyon rossz ember. És felülmúlhatatlan irigy, pont mint a lánya. Micsoda álszent család. Pont úgy járnak, ahogy megérdemlik. Timéa, pedig rendes védő szárnyakat kap.
A hülye Tódor is meg kapja amit érdemel. És Timárnak még ebből a szerencsétlenségből is haszna származik. És jó döntést hoz végül.

>!
mokus33
Jókai Mór: Az arany ember

Legalább 30 év telt el, mióta olvastam ezt a regényt, így az idő homokja belepte az agyamban a történetet, csak kevés dolgot tudtam feleleveníteni. Akkor valószínűleg a cselekménye ragadott meg, most idősebb fejjel a cselekménnyel összefüggő érzések elemzése volt számomra fontosabb. Azt gondolom, hogy Jókait csak akkor szabad olvasni, legalábbis akkor tudja az ember kellően értékelni, ha már megtapasztalt pár dolgot az életben, ha már szerették és viszontszeretett, ha már féltett úgy valakit, hogy összeszoruljon a szíve, ha már érték kudarcok és sikerek is, tehát amikor már van élettapasztalata. Addig nem tudja, miért is vívódik Tímár Mihály, nem érti, mi baja van Tímeának, miért is alabástromszobor ő, miért nem tudja könnyedebben venni az életet.
Örülök, hogy most ismét a kezembe került ez a csodálatos regény, (köszi @Ibanez!) mert nagyon sok mindenen elgondolkodtatott. Azon például, hogy mekkora úr egy tisztességes ember életében a lelkiismeret, mennyire komoly dilemmákat sodorhat elénk az élet, és nekünk döntenünk kell, hogy a boldogságot vagy a tisztességet választjuk. Milyen fontos, mit gondolunk magunkról, és az is, mit gondolnak rólunk mások. Hogyan tudunk emelt fővel járni a világban mások előtt, de magunk előtt is. És ha bármi miatt ez az egyensúly megborul, hogyan kell elszámolnunk magunkkal, a saját lelkiismeretünkkel. Nagyon összetett regény ez, számos kérdéssel és talánnyal, és miközben együtt éreztem az összes szereplővel, drukkoltam, hogy megtalálják a boldogságukat, közben bizonytalan voltam abban, hogy helyesen cselekednek-e. Persze, mindenki követhet el hibákat, olyat, amelyiknél borítékolható, hogy ez megnehezíti az életét, de nem tud másképp dönteni, de vannak olyan döntések is, amelyeknél később az élet igazolja, hogy helyesen vagy helytelenül döntöttünk. A lelkiismeretünkkel néha nehéz elszámolni, de úgy gondolom, végül Tímár Mihálynak sikerült, és ennek nagyon örültem.

>!
vighagika
Jókai Mór: Az arany ember

Sajnos ez a történet egyike azon kevés könyveknek, amelyek filmben sokkal jobbak szerintem. Nagyon jó lenne az alap, ha eltekinthetnénk a sokmillió oldalas vaskapu-leírásról, és az ahhoz hasonló vontatott részektől.

>!
cseri P
Jókai Mór: Az arany ember

Ezt vinném magammal a lakatlan szigetre. Ebben minden benne van, 25 év után is kedvenc.

>!
Paulina_Sándorné
Jókai Mór: Az arany ember

Nagyon tetszett a történet, láthatóan ír Jókai. Régről rémlik pár kocka a filmből, de a főbb dolgokra nem emlékeztem, így nem kavarta meg az olvasásomat. Viszont meghozta a kedvet, hogy megnézzem a filmet. :-) Furcsa embernek tartom Tímár Mihályt. Nem tudom kategorikusan kijelenti, hogy jó, de azt sem tudom rá mondani, hogy rossz ember. Mondjuk az is meghatározza ezt, hogy éppen hol tartózkodik. Tímea is furcsa egy lány. Noémiban tetszett az egyszerűsége. A szívem szakadt meg a kisfiú miatt.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
girlhu

Mit lehet tenni a tél ellen? várni kell a tavaszt.

A senki szigete rész, II. fejezet - A védördög

1 hozzászólás
>!
Ydna 

Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.

575. oldal

>!
Katja

– Nem érzesz hozzám szerelmet? – eseng a férj epedő sóhajjal. Még egyszer e tekintet! A fehér arcú nő azt kérdezi:
– Mi az?
Mi az? Mi az? Világ minden bölcse meg nem tudja azt magyarázni annak, aki azt nem érti.
Mi az? Mi az? Egy szó nem kell annak ahhoz, aki azt meg tudja magyarázni.

>!
zerocrash

A nevetés már feleút a gyűlölés és a megszeretés között.

267. oldal (Szépirodalmi, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · nevetés · szeretet
>!
katacita I

Akinek sok dolga van, annak nem ér rá a szíve fájni.

Athalie - II. Az első veszteség, 436. o.

>!
Amadea

– Ó! te istenkáromló asszony! Tüzet a nyelvedre! Hát még az ördögöt is el akarod tagadni?
– El is tagadom. Sohasem teremtett az Isten ördögöt. Ti teremtettétek azt magatok, akik ijesztgettek vele. De az ördögöt is rosszul alkottátok meg. Két szarvval és hasított patákkal. Hisz az ilyen állat fűvel él: az embert nem eszik soha.

395. oldal

>!
Nutellaღ__

Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont?

>!
cseri P

– Mennyiért adnád oda Dódit? – kérdezé egyszer tréfás enyelgéssel Noémi. – Ezért az egész földért, tele gyémántokkal?

– Nem, ezért az égért, tele angyalokkal.

A kis Dódi pedig nagyon jó kedvében volt akkor, pajkos kézzel megfogta Mihály szájában a pipát, és addig rángatta a száránál fogva, míg kivette a fogai közül, s akkor aztán nagyhamar eldobta a kezéből. A pipa bizony cserépből volt, és eltörött.

Timár hirtelenkedett az igazságszolgáltatásban, ráütött könnyedén a kárt tevő gyermek kezére, amitől az szörnyen rábámult, s aztán elbújt Noémi keblére, és elkezdett pityeregni.

– Látod – szólt Noémi szomorúan –, egy pipáért is odaadnád; pedig az csak cserépből volt…

3 hozzászólás
>!
Marsie

Sok embert ismerek, aki valósággal szerelmes a Balatonba.

Kapcsolódó szócikkek: Balaton
>!
egyszerű_teremtés

Pedig hiszen a pénz mindenható. Mennyi szerelmet lehetne kapni érte! Hamis, hazudott szerelmet, mosolygó arcok ragyogását, kik azt nem értik; titkot, bűnös szerelmet, kik azt titkolják; csak ennek az egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.

A senki szigete- II. A védördög


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Charles Dickens: Nagy várakozások
Kertész Imre: Sorstalanság
Fekete István: Tüskevár
Örkény István: Tóték
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Reviczky Gyula: Apai örökség
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Az ördöngősök
Émile Zola: Az emberirtó