A ​kétszarvú ember 43 csillagozás

Jókai Mór: A kétszarvú ember Jókai Mór: A kétszarvú ember Jókai Mór: A kétszarvú ember

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1852

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Jókai összes művei Akadémiai

>!
Adamo Books, 2015
228 oldal · ISBN: 9789633876039
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
228 oldal · ISBN: 9789633744963
>!
Akadémiai, Budapest, 1973
246 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Jankó János

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Újraolvasás vége.

Tisztességesen megírt Jókai-regény, a kisebbik fajtából. Receptre készült.

Végy 2 db szomorú sorsú árva gyermeket (a fiú legyen bátor, a lány beszédes és sírós, több személyiségjegy nem is kell nekik), 1 db hőslelkű és gyönyörű hölgyet, 1 db undorító kinézetű sötét gazembert, 1 db mocsok áruló barátot és 1 db hasonló kaliberű feleséget, valamint adj még hozzájuk humorforrásként szolgáló mellékszereplőket (vén hűséges szolga vs. ifjú divatmajom szolga – na, melyik tartozik a jóhoz, melyik a gonoszhoz? kitaláltátok! –, civakodó nemes urak, pipogya fejedelem stb.), és természetesen csoportosuljanak mind egy spoiler férfi köré.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/11/jokai_mor_…

>!
Akadémiai, Budapest, 1973
246 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Jankó János
Ibanez P>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Egyszerű kis történet, néha olyan „mikszáthos” hangulattal (talán Erdély és a két gyerek miatt gondoltam sokszor A két koldusdiákra). A szereplők szerethetők, az olvasó már az elejétől tudja, hogy kinek van vaj a fején, s persze igazságért kiáltunk. Kedvencem a ravasz szolga volt, aki gyorsan átlátott a szitán s hűséggel szolgálta gazdáját (aki viszont a történet egyetlen nagyon puhány alakja volt). A kétszarvú ember „megszarvasodásának” története kicsit megmosolyogtató volt, de összességében egy nagyon kellemes, izgulós kis török-magyar történet, árulással, fondorlattal, igazságkereséssel.

Mariann_ P>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Jókaiban nem lehet csalódni.
Ha időnként döcögősebben ment előre a történet, a végére akkor is a helyére került minden.
Időnként kell ilyeneket is olvasni, főleg az ízes beszéd nyűgözött le.

tetsuo>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Ej, régi magyar írók, hát azt gondoltátok, senki nem leplez majd le benneteket az nagy wirdságtokban? Hogy értékeléstekben megmenekülhettek az szpojlerektül?
Midőn az hirónak tett embernek felhasíttaták feje bőrét és homlokába vágott sebekbe szoríták és fejéhez növeszték a szarvakat és egy tulok hátulsó lábainak bőrét lehúzatva hiró lábaira vonaták, úgy, hogy levágni sem lehet többé? Mire számítottál vajh ez angyallelkű emberi ördög írásakor, Mór, tán nem kapod meg a furcsaság bélyegét?
Vagy mikor az török dzsabba, a seraskier – kit Leia és háznépe helyett szolgáinak hada vett körbe – azt vizionálta, hogy saját fejét kezében tartva nézé magát a tükörben, majd az fejet ládába tevé, de hiába kelt fel álmából, nem találta sem a ládát, sem a fejét, míg újabb álomban lévő álomból kelt rémülve, mikor anakronisztikum-maximusként a Die Fantastichen Fier Kriegeréből ismételgethette magában, mit te, Mór, még nem írtál bele irományodba, nehogy lebukj:

„Er wacht auf und sein Traum geht weiter, weil sein Zauber wirkt
Er wacht auf sein Traum geht noch weiter als der Zauber wirkt
Er wacht auf und weiß es”

Visszatérvén a seraskierhez – ki előhengeríttetett egy kerekeken álló óriási ólomserleget szolgáival, mely tíz akó borral volt megtöltve – vajon nem elég fura-e, ha a kétszarvú ember és az török dzsabba valamelyike végül belöketék és halálát lelé az különös, hatalmas pohárba?
Látni ám azt is, hogyan próbálod álcázni magad az romantikus sémákkal, szerelmes történettel és nem túlbonyolított személyekkel, de bizony mondom néked, le sem tagadhatád, hogy a magyar weirdshaft benned is gyökerezik, Mór.

2 hozzászólás
Beatrice8>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Arany János versenyre kötelező
Nem volt olyan rossz. Jó története volt, izgalmas, kalandos. Csak helyenként laposodott el, amikor sokáig időztünk egy helyen. Azt mondanám, hogyha nem kell több száz oldalon keresztül Jókai terjengős leíró stílusát olvasnom, akkor egész jó. Kisregénynél pont megfelelő, nincs esélye sok helyen húzni a dolgokat. A nevekkel bajba voltam, nem sajnálta őket. Most körülbelül egyet se tudok felidézni, ami még baj lehet a versenyen :DD Majd addig visszanézem.
A vége tetszett, csak kár, hogy valaki nem változik, pedig egyébként jó ember. De hát ilyen az élet, ilyenek az emberek, mindenkinek van egy gyenge pontja.
Kedvenc szereplőm a basa felesége (neki se jegyeztem meg a nevét, komolyan mondtam az előbb :D).
Egyes helyeken igencsak furcsa, már-már morbid, undorító.
Néha még humorosnak is találtam.
Összességében meglepő, de tetszett. Koránt sem volt letehetetlen, de amikor olvastam, akkor egész szórakoztató volt. A versenyre kötelezők között a jobbak közé sorolnám. Ki gondolta volna, hogy ez lesz? Én biztos, hogy nem!

3 hozzászólás
atomarcú P>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Kicsit kapkodósra sikeredett majdnem-klasszikus a nagy magyar mesemondótól. A cselekmény két szála nem ér össze problémamentesen, ráadásul inkább mintha vetélkednének az olvasó figyelméért, próbálják elnyomni egymást. A rövid terjedelem ellenére a vége felé egyre több az idegesítő időhúzás, teszetoszáskodás. spoiler Ez a mű nemcsak hogy egyik szereplőjéről se fest túl előnyös képet, de magáról a szerzőről sem állít ki különösebben jó bizonyítványt.

4 hozzászólás
eeszter>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Jókai is azok közé az írók közé tartozik, akiktől időnként olvasnom „kell” valamit, mert annyira szeretem azt a hangulatot amit az írásaival teremt. Emiatt aztán nem is nagyon olvastam utána, hogy épp ez a kötet miről szól, csak „belevágtam” és nem csalódtam, mert teljesen lenyűgözött.

Gabriella_Balkó>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Jókaihoz képest egyszerű történet, talán túl egyszerű is. Minden szereplő fekete-fehér, tehát vagy jószívű, vagy gonosz. Azért voltak benne szórakoztató jelenetek (a hármas birtokfoglalás, a seraskier búcsúlakomája, János gazda). Egyszer el lehet olvasni, de nem igazán hagy maga után maradandó élményt, ha összevetjük a nagy Jókai-regényekkel.

Lunemorte P>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Borzasztóan jó könyv!
Jókai az egyik kedvenc klasszikus magyar íróm. Értékeket közvetít írásaival.
Még általános iskolában olvastam ezt a művet, de nagyon megfogott! Az akkori magyar tanárnőm nem ismerte ezt a kötetet, de még a gimnáziumi tanárnő sem! Ebből azt a következtetést vontam le, hogy talán nem annyira ismert ez a kis történet, viszont úgy látom, vannak egy páran akik az olvasók táborába tartoznak. Ennek örülök is. :)
Annak idején féltem, amikor az a bizonyos „csonkítás” történik, eléggé horrorisztikusnak véltem. A főhőst nagyon sajnáltam sokszor…Nem szeretnék belemenni további részletekbe, úgy vélem olvassa el mindenki,aki gondolja! ;)

ilmater>!
Jókai Mór: A kétszarvú ember

Felcsillant a szemem, amikor rájöttem, hogy más könyvekből ismerős szereplők bukkannak fel ebben a könyvben is (pl. Apafi Mihály, Feriz bég), bár később kiderült, hogy inkább csak mellékszereplőként. S persze jókat nevettem néhány történésen, cselvetésen, párbeszéden. Szeretem, amikor Jókai humorral fűszerezi történeteit. Jó kis könyv ez, annak ellenére is, hogy nem nevezhető éppen vidámnak. De hogyan is lehetne vidám egy könyv, ami a török uralom alatti eseményeket mesél el, örökké pénzéhes török urakkal, cselszövő és ármánykodó magyarokkal, fogságban sínylődő és elárult családapákkal?


Népszerű idézetek

Qwerf>!

– Nézd el, nézd: az ördög imádkozik!

II. A rém

Jesper_Olsen>!

Kucsukné, midőn e levelet olvasta, éppen kertjében sétált, s történetesen egy nagy bibircsós úritök akadván lábai elé, azt úgy találta felrúgni, hogy imitt-amott állt meg. Soha még lábbal gondolatot jobban ki nem fejezett senki, amióta a pantomimica fel van találva.

70. oldal

Bubuckaja>!

János gazda előhozá a kérdéses edényt, mely is tele volt legújabban kiforrt új borral, azon minőségűvel, melyből egy pár kupa úgy leteszi holmi vékonypénzű legényt, hogy egyik szélitől a másikig méri az utcát, s minden házat a magáénak néz; azt tehát lehelyezve a tűz mellé odaadott egy fakupát az öccse kezébe, a másikkal pedig maga merített.

119-120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor
Bubuckaja>!

– Ezt én Törökországból hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belőle iszol.
Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejből készült erős szesz, mely végigkarmolja az ember torkát, s beégeti magát a beleibe; tatárok szokták inni, mikor megunták a józanságot, s aki lerészegedik tőle, láncra kell kötni, hogy senkit meg ne marjon.
– Az én bátyám le akar engem itatni – gondolá magában Están, amint megkóstolta a könnyfacsaró italt; de helytállt neki. Egy kicsinyt meglódult az agyveleje tőle, de azért bírta magát tartani.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Törökország
Habók P>!

– No, már megint vendég! – szól mérgesen a renegát. – Hogy nem tudnak ezek az emberek odahaza maradni? S micsoda új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni járjanak? Minden becsületes vallásos török utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól, ha még volnának becsületes vallásos törökök sokan, mint én. Veszendőben van a régi muzulmán erkölcs!

S mindezt oly pofával mondta a jó seraskier, mintha Orkhán szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából, pedig tíz év előtt még génuai olajkereskedő volt a jámbor.

III. A Seraskier

eeszter>!

[…] s félrefutott az erdőbe, keresett egy bodzafát, annak az érett bogyóit belefacsarta egy pohárba, s készen volt a tinta.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bodza · tinta

Hasonló könyvek címkék alapján

James Clavell: A sógun
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Jósika Miklós: A nagyszebeni királybíró
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Dugonics András: Cserei
Herczeg Ferenc: Huszti Huszt / Férfiszív / Az aranyhegedű
Ken Follett: A katedrális
Alexandre Dumas: Húsz év múlva
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai