Elbeszéltem ​I-II. 2 csillagozás

Nagyon szépen, sebészi pontossággal és alapossággal, szakmai ismerettel megírt könyv. Valamiért mégsem tudok maximális értékelést adni neki. Nem azért, mert tombol benne a nyomorúság, az egymás gyilkolása, a rettenetes életek, mert gyakorlatilag nincs novella, kisregény, ami ne erről szólna. A szépről, a boldogságról irgalmatlanul nehéz írni, mert vagy szirupos giccs lesz belőle, vagy szárnyaszegett, élettelen, valószerűtlen iromány. Mindegy, ez más téma.
Érdekesen ír, valahogy más írásoknál mindig tudhatod, sejtheted, hogy írója merre hajlik, hová terel téged, kivel szimpatizál. Jókai Anna más – vagy pedig én nem vettem észre, de jó nekem! Ő gyakorlatilag tudósít. Olyan, mint egy kórboncnoki jelentés. Száraz, lényegre törő, semmilyen felesleges dolgot, szót, még egy betűt sem tartalmazó. Letisztult: nincs lógó harisnya, kilátszó bugyi, kilógó alsószoknya, minden a helyén van, az érzelmek, a figurák, a történetek. Minden. És mégsem. Pedig letehetetlen (pár rövidebbet leszámítva).
Szóval: négyésfél. Ha rájövök, hogy miért, megírom.

Érdekes novellák gyűjteménye ez!