Tengernyi ​szerelem 86% 285 csillagozás

Ismét egy fantasztikus könyvet olvashattam Jojo Moyestől. Nyugodtan kijelenthetem, hogy semmiféle elfogultság nem munkálkodik bennem, amikor azt mondom erről a könyvről, hogy egy csodálatos, érzelmekkel teli könyv volt, szomorú is voltam és boldog is, nevettem és sírtam, tehát a szerző nem hazudtolta meg magát, hozta a megszokott formáját és egy imádnivaló történetet adott nekünk ismét.

Jojo Moyes még 2005-ben írta ezt a történetet, a nagymamájának Betty McKee-nek ajánlotta, aki hetven évvel ezelőtt megtette ugyanezt az utat és a könyvet a személyes emlékei ihlették.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/11/jojo-moyes-tengern…

Nem azt kaptam, amire számítottam, de ennek most kivételesen nagyon örülök. A chick lit műfaji címkézése egy kicsit a könnyedséget sugallta. Ez a könyv azonban minden volt, csak könnyed nem. Nehéz emberi sorsok bontakoztak ki, lassú folyású, színes történetmeséléssel.
Itt olvastam először a hadifeleségekről, a bizonytalan távházasságokról. Nem is igazán értettem, mi késztette ezeket a fiatal nőket arra, hogy kétes kimenetelű, ésszerűtlen házasságokat kössenek jóformán ismeretlen férfiakkal. Sokat kockáztattak, hisz bizonytalanná vált egész jövőjük.
Viszontagságos útjuk, összezártságuk próbára tette jellemüket, türelmüket, emberségüket.
Jojo Moyes regényei nem „egykaptafás” művek. Ahány könyve, annyiféle változatos téma, még csak a hasonlóság sem fedezhető fel köztük.
Bár eleinte nehezen haladt a cselekmény, csakúgy mint a regény nagy hajója, minél jobban belemerültem, annál inkább tetszett, lenyűgözött, magával ragadott.
Döbbenten gondolkoztam azon, hogy a világban zajló változások ellenére a nők férfiakkal szembeni kiszolgáltatottsága, megalázottsága sajnos nem fog változni.
Sokáig velem lesz ez az olvasmányom. A borítója gyönyörű, ám kissé megtévesztő.
Minden felnőtt olvasónak szívesen ajánlom, nem okoz csalódást a kitartó könyvmolyoknak. Olvassátok, érdemes !

Tudok jót és rosszat is mondani a könyvről.
Kezdem a rosszal, én is könnyebbnek érzem, hogy a végére mégis jó érzés maradjon bennem: nekem elég vontatott volt. Voltak részek, amikor egész jól haladtam vele, voltak viszont olyan fejezetek, amit inkább ki is hagytam volna belőle, hiszen lényegében nem történt semmi, csak a karakterek száma nőtt. Ez azért eléggé nagy benyomást tett rám a végére.
Viszont nagyon különleges volt a történet. Érdekes az elgondolás, erről könyvet írni. Sok erőre és bátorságra volt szüksége ezeknek az asszonyoknak, hogy ekkora útra induljanak, lényegében a bizonytalanság felé. Hiszen hányan járhattak úgy, mint spoiler vagy mint spoiler Romantikus énem azt kívánja, hogy a legtöbben azt találják meg, amit spoiler

Szép és igazán romantikus történet volt. Alapvetően azon kívül, hogy kicsit vontatottnak és elhúzottnak éreztem, nem tudnék rosszat mondani róla.

Nagyon nagyon nagyon nagyon jól esett ez a könyv! Annyira szép történet. A fejezetek elején pedig az idézetek különösképp tetszettek. Benne ragadtam a hangulatban, így szívesen esnék neki azoknak, de ahogy láttam, nem készült fordítás abból, ami érdekelt.
No sebaj….Kedvenc Moyes könyv lett. Nem tudom, hogy van-e ettől jobb neki…..de kétlem :) Ezt nagyon eltalálta (nekem).

Négy különböző lány, négy sors, négy élet. Mindent hátrahagyva tartanak az ismeretlenbe a férjükhöz.
Valahogy a regény közepéig nem tudtam azonosulni a könyvvel. Kicsit meglepődtem, hogy tulajdonképpen az egész történet csak a hajón játszódik. Vártam, hogy megérkezünk a jelenbe, megtudom, kivel mi történt.
Számomra lassú volt a történet folyása, csak a könyv háromnegyedétől éreztem azt, hogy „Na! Végre valami!” Addig csurrannak, cseppenek az apróbb események, a négy lány múltjából a történések, titkok. Szeretem Moyes regényeit, de ez most annyira engem nem vett meg.

Hatodik könyvem az írónőtől, és most úgy érzem, hogy nincs ennél jobb, szebb vagy tökéletesebb Moyes-regény. Teljesen a hatása alá kerültem, megbabonázott a Victoria a több száznyi nővel és tengerésszel a fedélzeten.

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, mert mindenképp gazdagabb lettem vele. Ugyanakkor azt se mondhatom egyértelműen, hogy jó könyv volt. Mármint technikailag. Számomra is nagyon érdekes témát választott Moyes ehhez a regényhez – neki a személyes kötődés miatt bizonyára még érdekesebb, ez érezhető is mindvégig. Szépen arról lehet igazán írni, amit szeret az ember. És ez talán a probléma forrása: Moyes túlságosan is szerethette ezt a regényt írni. Eseménydús, de mégsem. Dokumentumregénynek is beillene, de mégsem. Történelmi is, de mégsem. Romantikus is, de mégsem. Női. Igen, ez biztos, hogy női olvasmány. De a nők is izgulhatnak néha egy kicsit, ennyi járhat. A főszereplők aggodalmakkal és bátorsággal teli helyzetét jobban is lehetett volna ábrázolni: tömörebben, de áthatóbban. Így viszont hosszú, vontatott emlék ez a regény, ami szép ugyan, de nem élmény. Kár érte, ilyen árnyalt karakterekből, akiket nem akar az írónő mindenáron megszerettetni, többet ki lehetett volna hozni.

A szép borítójával fogott meg ez a könyv, azon kívül persze, hogy Jojo Moyes írta, akinek eddig minden magyarul megjelent könyvéhez szerencsém volt. Azt, hogy ez a könyv az írónő első regényei közé tartozik, csak azután tudatosult bennem, miután kiolvastam, talán erre is fogható, hogy -legalábbis nekem- ez nem 5 csillagos.
Azt nem mondom, hogy nem tetszett és hogy megbántam volt, hogy elolvastam, de egy sokkal romantikusabb történetre számítottam. Lassan folydogáltak az események, talán túl hosszan is. Az eddig elolvasott JM könyvek nekem jobban tetszettek.

Jojo Moyes magyarul megjelent könyveinek végére értem. Igazi hullámvasút az érzelmek, és nem utolsó sorban a színvonal tekintetében. Az előző közepesre sikeredett olvasási élményem után megkaptam ezt a könyvet. Eleinte nem értettem, hogy miért ekkora százalék, hisz nagyon nehezen, döcögősen indult az egész, és rendkívül lassan haladt a továbbiakban is. Viszont a közepétől megjött az a hangulat, amit vártam. Nagyon érdekes téma a háború utáni év, amikor is a hős katonák asszonyai visszatérnek az óhazába. Az út közbeni viszontagságok már-már vetekednek a háborúval: az időjárás, és az összezártság nehézségei nagyon jól átjönnek olvasás közben. Szó szerint viharos a helyzet minden értelemben! 4 főhősnőnk közül érdekes módon csak Frances volt szimpatikus, éppen ezért az ő múltját, az ő titkainak részleteit sokkal szívesebben olvastam, mint a többi hálótárs hölgyét, akiket nagyon idegesítőnek találtam, annak ellenére, hogy érthető a viselkedésük. Henry és Frances kapcsolata is viharosra sikerült, és a jelenbeli zárással tökéletes, kerek egész kép született. Érdemes elolvasni, mert egyedi, és érdekes köntösbe bújtatott klasszikus, szép romantikus a regény.

Kicsit nehéz most megszólalnom, túl friss az élmény.
Ez a történet valahhogy elvett belőlem valamit. Hihetetlenül megérintett, annyi fájdalom, szerelem, csalódás van ebben a könyvben…
A történet négy nőről szól – Margaret, Avice, Frances, Jean. Mindannyiuknak meg van a maga múltja a maga fájdalma. Jean sajnos elég hamar kiesik a történetből, róla kevesebbet tudunk meg. Az elején Margaret volt a legszimpatikusabb a négy nő közül, a maga nyíltságával és kedvességével. Végül a történet előre haladtával egyre többet tudunk meg Frances-ről is, ezáltal egyre szimpatikusabbá vált. Az ő története legnagyobb üzenete, hogy sosincs késő újrakezdeni, nem a múlt határoz meg bennünket.
És egy nagyon csodásan kibontakozó szerelmi történetnek is a tanúi lehettünk. Olykor-olykor könnyet csalt a szemembe.
Sokszor elgondolkodtam azon, nekem lenne-e bátorságom vállalni valakiért egy ilyen borzalmasan hosszú és nehéz hajó utat. Az ismeretlenbe.
Nagyon tetszett az írónő stílusan, nagyon olvastatta magát a könyv. Annak külön örülök, hogy egy igaz történet alapján megírt könyv.