Tengernyi ​szerelem 155 csillagozás

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

1946-ban ​járunk, amikor szerte a világon fiatal nők ezrei kelnek útra, hogy csatlakozzanak a háború idején megismert vőlegényükhöz, férjükhöz. Sydneyből is több száz ifjú asszony tart Angliába a Victoria fedélzetén. A hajó nem pompás óceánjáró, hanem sok viszontagságot látott repülőgép-hordozó, melyen egész seregnyi tengerész és tiszt szolgál, illetve utazik, szigorúan elkülönítve a női részlegtől.
A négy főszereplő – Frances, a zárkózott ápolónő, a gazdag családból való, elkényeztetett Avice, a komolytalan, alig tizenöt éves Jean és az őszinte, nyílt természetű Margaret – egy kabinba kerül, s a hathetes utazás alatt sok mindent megtudnak egymásról és önmagukról. Sorra kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen féltett titka, és a múlt bonyodalmait csak még terhesebbé teszik a jelen váratlan fordulatai, melyek akár egészen új irányba terelhetik a lányok életét. Hogy az átélt örömök, félelmek és megpróbáltatások után végül mindenkinek jól alakul-e a sorsa, az csak sok év… (tovább)

Eredeti mű: Jojo Moyes: The Ship of Brides

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664484 · Fordította: Todero Anna

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Henry Nicol · Mrs. Avice Radley · Mrs. Frances Nicol · Mrs. Jean Castleforth · Mrs. Margaret O'Brien


Kedvencelte 16

Most olvassa 20

Várólistára tette 171

Kívánságlistára tette 117


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Ismét egy fantasztikus könyvet olvashattam Jojo Moyestől. Nyugodtan kijelenthetem, hogy semmiféle elfogultság nem munkálkodik bennem, amikor azt mondom erről a könyvről, hogy egy csodálatos, érzelmekkel teli könyv volt, szomorú is voltam és boldog is, nevettem és sírtam, tehát a szerző nem hazudtolta meg magát, hozta a megszokott formáját és egy imádnivaló történetet adott nekünk ismét.

Jojo Moyes még 2005-ben írta ezt a történetet, a nagymamájának Betty McKee-nek ajánlotta, aki hetven évvel ezelőtt megtette ugyanezt az utat és a könyvet a személyes emlékei ihlették.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/11/jojo-moyes-tengern…

>!
gabiica P
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Tudok jót és rosszat is mondani a könyvről.
Kezdem a rosszal, én is könnyebbnek érzem, hogy a végére mégis jó érzés maradjon bennem: nekem elég vontatott volt. Voltak részek, amikor egész jól haladtam vele, voltak viszont olyan fejezetek, amit inkább ki is hagytam volna belőle, hiszen lényegében nem történt semmi, csak a karakterek száma nőtt. Ez azért eléggé nagy benyomást tett rám a végére.
Viszont nagyon különleges volt a történet. Érdekes az elgondolás, erről könyvet írni. Sok erőre és bátorságra volt szüksége ezeknek az asszonyoknak, hogy ekkora útra induljanak, lényegében a bizonytalanság felé. Hiszen hányan járhattak úgy, mint spoiler vagy mint spoiler Romantikus énem azt kívánja, hogy a legtöbben azt találják meg, amit spoiler

Szép és igazán romantikus történet volt. Alapvetően azon kívül, hogy kicsit vontatottnak és elhúzottnak éreztem, nem tudnék rosszat mondani róla.

>!
Janina13
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Nagyon nagyon nagyon nagyon jól esett ez a könyv! Annyira szép történet. A fejezetek elején pedig az idézetek különösképp tetszettek. Benne ragadtam a hangulatban, így szívesen esnék neki azoknak, de ahogy láttam, nem készült fordítás abból, ami érdekelt.
No sebaj….Kedvenc Moyes könyv lett. Nem tudom, hogy van-e ettől jobb neki…..de kétlem :) Ezt nagyon eltalálta (nekem).

>!
Nikymeria P
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Négy különböző lány, négy sors, négy élet. Mindent hátrahagyva tartanak az ismeretlenbe a férjükhöz.
Valahogy a regény közepéig nem tudtam azonosulni a könyvvel. Kicsit meglepődtem, hogy tulajdonképpen az egész történet csak a hajón játszódik. Vártam, hogy megérkezünk a jelenbe, megtudom, kivel mi történt.
Számomra lassú volt a történet folyása, csak a könyv háromnegyedétől éreztem azt, hogy „Na! Végre valami!” Addig csurrannak, cseppenek az apróbb események, a négy lány múltjából a történések, titkok. Szeretem Moyes regényeit, de ez most annyira engem nem vett meg.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2016
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664484 · Fordította: Todero Anna
1 hozzászólás
>!
Szilvi1111
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

A szép borítójával fogott meg ez a könyv, azon kívül persze, hogy Jojo Moyes írta, akinek eddig minden magyarul megjelent könyvéhez szerencsém volt. Azt, hogy ez a könyv az írónő első regényei közé tartozik, csak azután tudatosult bennem, miután kiolvastam, talán erre is fogható, hogy -legalábbis nekem- ez nem 5 csillagos.
Azt nem mondom, hogy nem tetszett és hogy megbántam volt, hogy elolvastam, de egy sokkal romantikusabb történetre számítottam. Lassan folydogáltak az események, talán túl hosszan is. Az eddig elolvasott JM könyvek nekem jobban tetszettek.

>!
bokrichard
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Jojo Moyes magyarul megjelent könyveinek végére értem. Igazi hullámvasút az érzelmek, és nem utolsó sorban a színvonal tekintetében. Az előző közepesre sikeredett olvasási élményem után megkaptam ezt a könyvet. Eleinte nem értettem, hogy miért ekkora százalék, hisz nagyon nehezen, döcögősen indult az egész, és rendkívül lassan haladt a továbbiakban is. Viszont a közepétől megjött az a hangulat, amit vártam. Nagyon érdekes téma a háború utáni év, amikor is a hős katonák asszonyai visszatérnek az óhazába. Az út közbeni viszontagságok már-már vetekednek a háborúval: az időjárás, és az összezártság nehézségei nagyon jól átjönnek olvasás közben. Szó szerint viharos a helyzet minden értelemben! 4 főhősnőnk közül érdekes módon csak Frances volt szimpatikus, éppen ezért az ő múltját, az ő titkainak részleteit sokkal szívesebben olvastam, mint a többi hálótárs hölgyét, akiket nagyon idegesítőnek találtam, annak ellenére, hogy érthető a viselkedésük. Henry és Frances kapcsolata is viharosra sikerült, és a jelenbeli zárással tökéletes, kerek egész kép született. Érdemes elolvasni, mert egyedi, és érdekes köntösbe bújtatott klasszikus, szép romantikus a regény.

>!
Kukuucs P
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Ha valódi romantikus történetet keresek, Jojo Moyes könyveivel sosem tudok melléfogni.
Érdekes, nem mindennapi karakterek, mélyen kidolgozott, lassan kibontakozó cselekmény jellemzi ezt a könyvet is, szinte úgy éreztem, hogy én is ott ülök a hajón a lányokkal.
A II. világháború egy igazán különleges részét mutatja be, az ausztrál feleségeket követhetjük nyomon, akik Angliába igyekeznek a férjeikhez, akikkel az is lehet, hogy csak néhány hónapot töltöttek együtt. Várakozás, álmodozás, sóvárgás és szomorúság is megjelenik a feleségek életében, de mindenki közel került hozzám valamiért.
Ha egy szép háborús történetre vágytok, ahol nem a cselekményen, hanem a női sorsokon van a hangsúly, akkor semmiképpen se hagyjátok ki!

>!
Edina_Varga
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Négy nő. Négy sors. Négy teljesen különböző múlt, de egy közös cél. Ausztrál feleségek kelnek útra, egy megálmodott vágy felé. Megálmodott, hiszen esélyük sem volt együtt élni eleddig a férjeikkel a háború miatt. Hirtelen fellángolás, ami vagy kitart a célig, vagy kiszállhatnak útközben. Ki félve, ki bátran, ki hiún, ki terhesen, de bízva a sikerben mindegyikük. Kaotikus körülmények között telnek a napok, majd a hetek az érkezésig. Amit fokoznak hirtelen nem várt események. Hős katonák, egyszerű tengerészek, vagy épp fűtők között vegyülve.
Maggie. Számomra ő volt a legfantasztikusabb nő. Erős, bátor, de ugyanakkor gyenge és törékeny is. De kitart, bízik, hisz és végigviszi a terveit. Oltalmat nyújt társainak, még akkor is ha belülről ő maga is őrlődik.
Frances. A másik kedvencem. Aki olyan titkokat hordoz, amibe sokan beleroppanánk. Akinek a múltja olyan hányatott, hogy elképzelni sem tudom, hogy bírta ki.És nem csak kibírta, de átlépett rajta. Tanult, küzdött, új életet kezdett. Megérdemelte a boldogsága mindegyik percét.
Avice, egy tenyérbemászó elkényeztetett gazdag királykisasszony. Mondhatnám, hogy megérdemelte a pofonokat, de nem akarok gonosz lenni. Még úgy sem, hogy valószínűleg, ha tanult is belőlük, sokat nem változhatott.
Jean. Egy kis üde foltja a regénynek. A komolyabb hangvételbe ő csepegtet némi vidámságot. Fiatal meggondolatlanságot. Amíg meg nem kapja az üzenetét. Nagyon sajnáltam. Nem értem miért kellett őt spoiler.

Hatalmasat alkotott megint Jojo Moyes. Fantasztikus élmény volt olvasni ezt a könyvet. Együtt izgultam, örültem, sírtam a szereplőkkel, hiszen ahogy ír az írónő, annyira magával viszik a sorok az olvasót, hogy nem lehet elhatárolódni. Kicsit a végét keveslem. Jó lett volna többet tudni a jövőjükről. Kinek hogyan alakult tovább az élete a partraszállás után.

>!
Boritek70 P
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Azt hiszem az eredeti cím jobban illett ehhez a könyvhöz, mint a magyar. Sokkal érzelgősebb, csöpögősebb történetre számítottam, pedig nem ez volt a jellemző. Néhány száz lány útra kel Ausztráliából, hogy hathetes hajózás után alig ismert, akár évek óta nem látott angol férje szerető (?) karjaiba omoljon… A háború sok dologban kikényszeríti az intenzitást, ilyenek a kapcsolatok, a szerelem is, hiszen békeidőben van idő ismerkedni, ízlelgetni a másikat, ő lesz-e vajon, aki nekem való… De abban a helyzetben, mikor senki nem tudja, mit hoz a holnap, életet, vagy halált, hirtelen kell dönteni, határozni. Ráadásul a test vágyainak abban az időben csak a „rossz” lányok vagy a hites feleségek engedtek (általában), így a gyorsan fellángoló érzelmek hatására rengeteg ifjú pár kötött ki az anyakönyvvezető előtt. Aztán folytatódott a háború, és viharai messzire vitték egymástól a szerető szíveket. A hónapok múltak, a vihar lecsendesült, és a reszkető szívű lányok otthagyva eddigi életüket, útra kelnek, hogy egy másik kontinensen folytassák az életüket. Sokfélék, sokfajta háttérrel. Szimpatikusak és utálatosak, közvetlenek és zárkózottak, egyszerű falusi lányok és nagyvárosi elit családból jövők. Mi lesz belőlük az út végére?
Az eleje kicsit vontatott volt számomra, lassan ment, aztán megbarátkoztam a szereplőkkel, és a végére közelebb kerültünk egymáshoz mi is.

>!
Hópárduc P
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem

Nekem ez most nagyon nehezen ment…..elvesztett a könyv, vagy én őt. :)
Az is lehet, hogy csak éppen rosszkor olvastam…..sajnálom.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
beatrix_0823 P

– Kapitány úr – mondta Frances –, csak az tudja mindenre a választ, aki még sosem szembesült kérdésekkel.

402. oldal

>!
Wonderwoman

Soha senki nem mondta, hogy a fájdalom nem csupán mély verem, hanem folyamatosan tovább mélyül, amint ezernyi, örökre megválaszolatlanul maradó kérdés merül fel az emberben.

110. oldal

>!
Barbus87

– Próbálom elképzelni, mire gondolhat most, mert abban, hogy ilyen sokat kell várni a levelekre, az a legrosszabb, hogy tudod, minden érzés idejétmúlt. Azok a dolgok, amik akkor felbosszantották, már rég elmúltak. A naplementék, amiket leírt, rég nincsenek sehol. Azt se tudom, hol jár. Csak abban bízunk mindannyian, gondolom, hogy legalább irántunk változatlanok az érzéseik, még ha nem is beszélünk róla. Alighanem ez a hűségünk próbája.

186. oldal, 9. fejezet (Cartaphilus Könyvkiadó, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Mrs. Avice Radley
>!
KMReni P

Hamarosan gyerekeket fog nevelni, és higgye el, ahhoz képest a beteg katonálk ápolása könnyű nyári szórakozsnak tűnik majd. Az az igazi munka.

>!
Barbus87

– Stan Nottinghambe való – mondta Jean. – Hallottál már róla?
– Nem.
– Én sem. De Stan azt mondja, Robin Hood is onnan származott. Úgyhogy valószínűleg valami erdőben lehet.

130. oldal, 6. fejezet (Cartaphilus Könyvkiadó, 2016)

>!
Mentavirág

Frances kissé lecsillapodott mostanra; úgy lesz majd, mint máskor, mondta magának. Túlteszi magát rajta. Már csak pár hét, és megérkezik Angliába, azt pedig már rég megtanulta, hogy az ember mindent kibír, ha akarja. Nem gondol majd arra, mi lehetett volna. Rég megfigyelte, hogy a háborút is azok a férfiak élték túl a legkönnyebben, akik képesek voltak egyik napról a másikra élni, akik a legapróbb örömöt is számon tartották.

367. oldal, 17. fejezet

>!
Wonderwoman

– Főleg arra vagyok kíváncsi, mit mondanak az első év szokásos nehézségeiről – folytatta Jean. – Bár a mi első évünk eddig nagyon jól alakult. A férjem ott sem volt.

102. oldal

>!
Wonderwoman

Talán nem szép tőlem, hogy ilyeneket mondok. Mi sem élünk örökké, nem igaz? Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, a látvány kellemetlen módon a saját halandóságomat juttatta eszembe. Azt, hogy milyen is voltam egykor. Azt,hogy minden és mindenki megöregszik.

9. oldal

>!
Janina13

– Szerettem volna elmondani néhány szabályt – kezdte (…) De arra jutottam, hogy túl meleg van. És ha nincs
magukban annyi józan ész, hogy ne essenek le a fedélzetről,
akkor úgyis reménytelen a helyzetük, bármit mondok.

>!
Barbus87

Avice a gyengélkedő mosdójában állt, éppen az utolsó réteg rúzst vitte fel. Szempilláját két réteg festék fedte, amitől nagyobbnak tűnt porcelánkék szeme. Az arca, amely nemrég még kísértetiesen sápadt volt, most látszólag majd' kicsattant az egészségtől. Fontos, hogy az ember mindig a lehető legtöbbet hozza ki magából, főleg jelentős alkalmakkor, a kozmetikumok pedig csodákra képesek. Ha van némi púderünk, pirosítónk meg rúzsunk, senki rá nem jönne, milyen rémes dolgok zajlanak bennünk. Senki rá nem jönne, hogy remegünk kissé, és hogy az imént még mályvaszínű karikák éktelenkedtek a szemünk alatt. A sötétpiros kosztüm, amelyet takaros öv tart szorosan, nem árulkodik arról, hogy nemrég még pár centivel szélesebb volt a derekunk, vagy arról, hogy mindaz, ami megmaradt az álmainkból, e pillanatban is vércseppek formájában szivárog el a megnevezhetetlen vattacsomókba. Senkinek sem kell tudnia, hogy úgy érezzük magunkat, mintha szó szerint kifordultunk volna önmagunkból.

479. oldal, 25. fejezet (Carthapilus Könyvkiadó, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Mrs. Avice Radley

Hasonló könyvek címkék alapján

Guillaume Musso: Ott leszel?
Guillaume Musso: Az angyal hív
Guillaume Musso: Visszajövök érted
Robert Craig: Szóról szóra
Italo Svevo: Zeno tudata
Georges Arnaud: A félelem bére
Benoît Duteurtre: A kislány és a cigaretta
Berkesi András: Játék a tisztességgel
Garaczi László: Hasítás
Nora Roberts: Az Oromház rejtélye