Akit ​elhagytál 92% 614 csillagozás

”Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg nem találkoztam veled.”

Jojo Moyes-től akármennyi regényt olvasok el, mindig képes megdobogtatni a szívem a történeteivel. Ebben ez esetben sem volt ez másképp, és külön meglepetést okozott, hogy a már korábban olvasott Párizs szólóban c. kötetben az egyik kedvenc novellám elevenedik meg, és egy kerek történetté válik. Igaz, mégsem úgy, ahogy gondoltam. :)

Történetünk egy festménnyel kezdődik, mely meghatározó jelenség lesz egy évszázad alatt, és amely két bátor nő életét köti össze az évek során.
1916-ban Sophie Lefévre kénytelen szembenézni sorsával: míg szerelme, Édouard a fronton harcol, addig neki a német megszállással kell megküzdenie, akik nemcsak a falujukba “törtek be”, de már a nővérével üzemeltetett fogadót is elfoglalták. Mindeközben veszélyes kapcsolat veszi kezdetét közte és egy német tiszt között.
2006-ban Liv Halston egy négy évvel korábbi tragédiából próbál lábra állni. A gyász és a fájdalom mindennapos társa a magánnyal együtt, míg, nem találkozik a jóképű Paul-lal, aki talán képes lenne a mélyből felrántani őt. Egy varázslatos festmény mindent megváltoztat, és ekkor kezdetét veszi egy küzdelem, mely 100 évre nyúlik vissza, és ahol csak egy győztes lehet.

Köszönöm Sophie-nak és Liv-nek, hogy megmutatták: az álmainkért igenis érdemes küzdeni. Bármi áron!

Jojo Moyes ismét megmutatta miért is szeretem azt, ahogy ír! Mosolyogtam, sírtam, féltem és izgultam a szereplőkkel!
Mondanom sem kell, hogy az 1916-tól induló eseményeket jobban szerettem, mint a jelen eseményeit. Sophie története lélekbe markol! Liv története a jelenben pedig a jogi csatával izgalmas. Sophie megmutatta, bármit megteszünk a szeretteinkért, bármit a szerelmünkért, még a meltóságunk is feladjuk, ha kell! Liv pedig megmutatta, hogy egy érzésért, egy emlékért, emberi becsületért igenis lehet harcot vívni! Kell, hogy merjünk csatába indulni azért, ami emlék, ami szívünknek érték, ami számunkra fontos! @Porcsinrózsa, @Kiss_Julianna nagyon jó szívvel ajánlom, szeretni fogjátok.

100 csillagot még ide!! Jajj nekem, elfogytak a szavak… talán el sem tudom mondani, hogy mennyire imádtam ennek a könyvnek minden egyes lapját, sorát, betűjét… olyan volt, mintha filmvásznon látnám magam előtt a jeleneteket, teljesen bele tudtam élni magam a múlt, azaz Sophie életének keserűségébe, szomorúságába, és a jelenbe, Liv mindennapjaiba, a kettejüket összekötő festmény még mindig itt lebeg a szemem előtt. Mindkét lány karaktere annyira valóságos, annyira élethű volt, hogy szinte éreztem minden rezdülésüket, mintha én magam is ott lettem volna velük. Nem tudtam eldönteni, hogy az írónő vajon megtapossa-e majd a szívem, amikor kiderül a főszereplők sorsa, vagy ad nekem valami reményt, de tudtam, hogy bárhogy is lesz, a stílus és a hangulat miatt ez a könyv örökre megvett magának. Tökéletes élmény volt, és kedvenc lett, ez nem is kérdés!

Az írónőnek ez a könyve két nőről szól, akiket ugyan majdnem egy évszázad választ el, sorsukban mégis közös egy festmény.
Bevallom, az első világháború idején játszódó Sophie részeit jobban kedveltem ,mert eseménydúsabbak voltak és tetszett, hogy egy titok övezi a nő életútját. Így kicsit sajnáltam, mikor a kétezres években Liv tárgyalása a festmény körül olyan hosszúra nyúlt, mivel nem kedvenceim a tárgyalóteremben játszódó történetek.
De összességében nem csalódtam Moyesnak ebben a könyvében sem, mert érzelmekben gazdag volt, ráadásul gondolatébresztő is.

Jó volt, de nem az igazi és számomra nem hozta azt az átütő érzést / élményt, ami miatt megérdemelné az öt csillagot. Sophie története az 1. világháborús résszel, illetve a jelenben futó szál, Liv szereplésével egyaránt tetszett. Korrektül mutatja be a háború embertelenségét és mocskát, az emberek irigységét, képmutatását, és azt, hogy mindenki mekkora erkölcsi magaslaton áll, amennyiben mások megítéléséről vagy inkább elítéléséről van szó. Nem igazán tudom eldönteni, hogy Sophie és Liv közül kit kedveltem jobban. Mindketten erős karakterek, és makacsul kitartottak amellett, amit a fejükbe vettek. Liv-et nagyon sajnáltam, amikor összecsaptak a feje fölött a hullámok, és mert önhibáján kívül olyan helyzetbe került, hogy teljesen magára maradt, a barátai elfordultak tőle, vadidegenek szidták, és mocskos tolvajnak nevezték, szó szerint és átvitt értelemben is leköpték. Bármennyire is segítőkész volt a végén Paul, meglehetősen utáltam a pasit spoiler. Sophie története elég kurtán-furcsán végződött. Valami hiányzott, de meg nem tudnám mondani, hogy mi.

Számomra egy hangyányit nehezen indult be a történet, de ez legyen vele a legnagyobb gondom. Nagyon szépen megírt történet, tetszett, ahogyan két síkon haladnak az események, és jó volt, hogy nem ugrált a két sík között, hanem huzamosabb időn keresztül egyszerre csak egy síkon zajlottak az események
A történet nagyon érdekes volt. Mindvégig kíváncsian vártam, hogy mi volt és mi lesz a festmény sorsa, hiszen ez egészen az utolsó oldalakig rejtve marad. Épp ezért nagyon élveztem az olvasását.
Mindkét sík karakterei igazán jellegzetesek és erősek. Nagyon tetszett a világok bemutatása, számomra teljesen valószerű volt mind Sophie, mint Liv jelene. Számomra tényleg gyönyörűen megírt történet volt, és Jojo Moyes újra bebizonyította számomra, hogy érdemes a kezembe venni a köteteit.

Hivatalosan is új kedvenc írónőt avattam!
Ez a könyv egyszerűen csodálatos volt. A Mielőtt megismertelek is nagyon tetszett, de ez még egymilliószor jobban. Nagyon nem is tudom szavakba önteni, hogy mit is érzek most, hogy becsuktam a könyvet, az utolsó oldalon még el is pigyeredtem.
Csodálatosan felépített történet, ahogy egy ismeretlen francia lány képépnek köszönhetően egy megsebbzett nő , nagyjából 100 évvel később újra megtalálja önmagát, a szerelmet a boldogságot. A történet annyira valósnak hatott, hogy úgy érzem, mintha nem is egy kitalált sztori lett volna, hanem a szereplők mind létező hús-vér emberek voltak. Nem tudom, hogy melyik részek tetszettek jobban, a múltban játszódó események, vagy a jelenben, ahogyan szép lassan összeállt minden, és a kép története a helyére került. Aki szerette a Mielőtt megismerteleket annak mindenképpen ajánlom, hogy olvassa el, mert ez a történet valami lenyűgözően csodálatos!

Elsőre szerelem. Imádom.
Szívszaggató, brutálisan gyönyörű történet. Egy nőről, aki nagyon ritka és nemes még a lenyomorultabb helyzetben is. Az élete csupa spoiler. Mégis él a legjobb belátása szerint tiszta szívvel, jóságosan. Rengeteget tűr, de mégsem mindent. Ezért tiszteli őt még az ellenség is. És a reménye beteljesült, a kitartása ajándéka.
Liv rengeteg oldalról hasonlít hozzá.
Küzd nemcsak azért ami az övé, hanem azért is ami megtörtént.
Tartalmas, rengeteg érzelemmel teleszőtt, kemény könyv. Érdemes elolvasni.

Jojo Moyesnak ismét egy szívhez szóló történetet sikerült papírra vetnie, amiben mindkét idősíkon játszódó szál magával sodort. Hol Sophie-ért izgultam az I. világháború szörnyűségei alatt, hol Liv-ért a jelenben a jogi hercehurca miatt, abban a reményben, hogy a sorsuk jobbra fordul. Mindkét nő nagyon erős volt, példaértékűen kitartó, mindegyikőjük helyzete árnyalt és ahogy a festmény története felszínre került, a kapcsot úgy húzta közöttük egyre szorosabbra. Kerek volt, tartalmas és végtelenül megkapó. Nyugodt szívvel ajánlom.:)

Olvastatta magát, és végig kísérte a feszültség, ami fenn tartotta az érdeklődésem. A múltban és a jelenben játszódó szál is tetszett, megkedveltem Sophiet és Livet. De talán Sophie ragadott meg a legjobban. Nagyon sajnáltam a sok rosszért, amiket átélt. Érdekes történet volt, és végig kíváncsian vártam, mi fog történni. Olvastam már Jojo Moyestől és ez a könyv is megérintett, de nem volt rám olyan hatással, mint a Mielőtt megismertelek (azután napokig letargiába estem)