After ​You (Me Before You 2.) 82% 35 csillagozás

A Mielőtt megismertelek után úgy gondoltam, nem kell ennek a könyvnek folytatás: minek? Jojo Moyes már összetörte a szívünket, ezt nem tudja jóvá tenni. Meg hát elég sok negatív értékelés volt a könyv adatlapján, de mivel nem szeretek félbehagyni dolgokat, úgy gondoltam, belevágok. Az első harmadában utáltam, aztán hirtelen megváltoztak a dolgok, és akármennyire hihetetlen számomra, a folytatás, az After you is 10 csillagos kedvenc lett.

Ez a könyv annyira komplex volt, és annyira sok gondolatom támadt olvasás közben, hogy muszáj részekre bontanom:

– Moving On csoport: ez az ötlet szerintem jó volt, nekem kicsit a Szerdai barátság hangulatát idézte vissza. Szerettem a csoport tagjait, tetszett a különbözőségük, és hogy mennyire sokat fejlődtek a regény során. A könyv végén a bulis jelenet is tetszett, hiszen tényleg olyanok lettek már Lou számára, mint egy család.

– spoiler

– Lily: először idegesített és utáltam, aztán kezdtem megszeretni. Mikor megismertük a történetét és a szemszögét, abszolút kedvenc szereplőmmé vált. Titokban reménykedtem, hogy spoiler

– Sam: mikor elkezdtem olvasni a folytatást, elhatároztam, hogy spoiler

– Lou munkahelye: ezeket a részeket untam, nagyon sokáig szenvedtek rajta, és nem értettem, Lou miért nem lép tovább. Richard spoiler pedig kissé hihetetlen volt.

– Feminista Mrs. Clark: na jó, hát ezektől a részektől rendesen rosszul voltam. Annyira nem illett a szereplő korábban felépített személyiségéhez, annyira erőltetett volt, annyira érezhető volt, hogy Moyes csak a polkorrektség miatt erőltette bele a történetbe ezt a maszlagot, hogy a végén már kínomban röhögtem.

– spoiler De azért egy harmadik regény, ebben a témában, jöhetne. :D

– Mentős akció: hú, hát szerintem ez alapozta meg számomra azt, hogy a könyv kedvenc legyen. Annyira durva és izgalmas és váratlan volt! De azért reméltem, Moyes nem spoiler, az már kicsit abszurd lett volna.

Összességében, eltekintve 1-2 hibától, nekem abszolút kedvenc lett a könyv. Imádtam, és a végén már azt kívántam, bárcsak lenne még vagy 100 oldal, vagy egy új könyv. :)

Nem tudom megmondani, hogy mennyire volt szükség a folytatásra. De tény és való, hogy nagyon jól esett az első rész után olvasni ezt. Akármennyire is furán hallatszik, valahogyan balzsam volt a lelkemnek olvasni Lou történetét.

Élveztem minden sorát. Kifürkészhetetlen volt, nem tudtam, hogy merre fog tartani az egész történet. Nagyon reménykedtem abban, hogy jó úton fog haladni, és hogy nem lesz olyan szomorúan vége mint az előző rész. Reméltem, hogy Lou lelki békére talál, hogy talál valamilyen új célt az életében és azt, hogy ki tud mászni abból a mély kútból ahová akkor esett amikor Will-t elveszítette.

Öröm volt olvasni, ahogyan lépésről lépésre Lou tovább halad. De még akkor is jó volt olvasni, amikor kilátástalan volt a helyzet. Még ilyenkor is Lou képes volt tovább küzdeni és reménykedni a legjobbakban. Mert sok minden esett a vállára. De sikerült megoldani mind a problémákat. És nem csak neki, hanem mindazoknak akik a közelében voltak. Treena, az édesanyja és édesapja, Jake, Lily, Mr. Traynor, Mrs. Traynor és stb. Nehéz volt az az út, de teljességében megérte.

Nekem meg teljességében megérte, hogy elolvassam. Egy kis boldogságot és reményt hozott az életemben így év végére. És persze sikerült elengedi Louisa Clark-ot egy jó, hosszú kalandos útra. :)

Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan fogja folytatni a sorozatot az írónő, mivel számomra az első rész lezárt egész volt.
Aztán hozott egy olyan fordulatot, amivel részben visszahozta Will-t a történetbe.
Azt hiszem a végére még jobban is tetszett, mint az első rész.
Jó volt a humora. Igazi kellemes chick lit olvasmány.
Kíváncsian várom a folytatást.

Azt hiszem, sokat elmond a könyvről, hogy tegnap este úgy mentem aludni, hogy kb. 30 oldal volt csak hátra. Egy jó könyvet nem hagytam volna ott, még munkanapon, hajnali háromkor sem. Louisa történetét viszont könnyű szívvel tettem félre, és csak becsületből fejeztem be ma délután.

Maga a sztori nem lenne rossz, ha kedveled a szereplőket az előző regény alapján, akár tetszhet is. Sajnos én az első részben is sokszor találtam irritálónak a lányt, a családját meg pláne (kivéve a nagypapát, persze), és az érzéseimet az After you sem változtatta meg, sőt… A gyász feldolgozásának folyamata elég hitelesnek tűnt, de a fájdalmát figyelembe véve is sokszor irracionálisnak találtam Louisa viselkedését, illetve gondolkodását.
Kedveltem viszont Lilyt, az elhanyagolt és elvadult lányt, minden hülyeségével együtt is, és kedveltem Sam-et , akinek elismerésem a türelméért.

Az egyetlen kérdés, ami felmerült bennem az az volt, hogy vajon Jojo Moyes eleve két részesre tervezte a történetet, vagy az előző sikere miatt írta meg a folytatást. Annyira viszont nem voltam kíváncsi, hogy ennek utána is nézzek. Harmadik rész nem lesz, ugye?
De nem akarom végképp elkeseríteni azt, aki még nem találkozott a könyvvel, ezért azt mondanám, hogy ha lezárásra vágysz az előző történet után, olvasd el a könyvet. De ne számíts egy ahhoz hasonló érzelmes, szép történetre, inkább csak amolyan hosszabb lélegzetű utóhangra, ami kicsit hozzátesz az első részhez.

Féltem belekezdeni a Mielőtt megismertelek után a második részbe. Kíváncsi voltam, hogy az írónő túl tudja-e szárnyalni az előző kötet érzelmi hullámait, és minőségét. Nem csalódtam. Volt ebben a könyvben bőven dráma, csalódottság, düh, kétségbeesés, és minden olyan érzelem, amit egy mekis sajtburger nem adhat meg nekünk. Szóval mindent összevetve teljesen elégedett voltam a történet folytatásával. :)

Az értékelések alapján kábé egyedül vagyok vele, de én szerettem ezt a könyvet. :D Ami érdekes, mert ha nem kapom kölcsön egy véletlen kapcsán, lehet, hogy sosem olvasom el, pont azért, mert én is szkeptikus vagyok az ilyen folytatásokkal szemben. A Me Before You prológusa után úgy éreztem, hogy nyitottan hagyni Lou életének alakulását jó írói döntés volt, és mégis-most, hogy ennek vége, nem bánnám, ha lenne még egy kötet. Nem mondom, hogy nem volt benne klisé, mert Lily felbukkanása pl a szappanoperák legolcsóbb plot twistje, DE Moyes olyan jó stílusban ír, olyan emberi, korosztályomhoz különösen közeli témákat dolgoz fel, és olyan jók a karakterei, hogy ez marhára nem érdekelt. Az új szereplőket is nagyon megszerettem, a régieket meg még jobban. Biztos, hogy fogok még Moyestól olvasni. :)

Egy kicsit kiszámíthatóbb volt, mint az első rész, de még mindig nagyon kellemes. Kicsit fárasztott a tipródás (So is this a relationship?), ezt már amerikai regényekben is megfigyeltem, valamiért kényszerük van, hogy definiáljanak, ezen bírnak vekengeni. Minek? Mindegy is. Humoros volt, könnyed, tetszett.

Az értékelések alapján rosszabbra számítottam. Korábban is olvastam már angolul, de eddig ez volt az első ami tetszett is. Nagyon tetszett a kapcsolatuk Sammel, megszerettem. Lily megjelenése szerintem igazi klisé, de miután ezt elengedtem érdekelt hogyan alakul a kapcsolatuk. A főnöke hirtelen jellemváltása nekem nem volt èletszerű, ez kicsit zavart, de a történet szempontjából tulajdonkèppen lényegtelen. El fogom olvasni az utolsó részt is. Még az is lehet hogy angolul.

Ha csak az első rész lett volna, standard nyálas romantikus sztori lett volna. Bátor volt megírni a folytatást, írni arról is, ami nem olyan szép a szerelemben meg az életben. És kedvem lett tőle élni…

Én rosszabra számítottam, olvasva a véleményeket. De szerencsére pozitívan csalódtam. Szerintem jól sikerült a folytatás is. A harmadik részt is el fogom olvasni, ez biztos. :)