Újjászületés 75 csillagozás

John Wyndham: Újjászületés

John Wyndham, teljes nevén John Wyndham Parkes Lucas Beynon Harris, 1903-ban született Angliában, Warwickshire Knowle nevű falujában. Születésének időpontjában Jules Verne már túl volt életművének javán, az ifjú Wells is megírta legfontosabb „sciencefic romance”-ait. Szerzőnk Wellstől tanulja az úgynevezett hétköznapias regénykezdést, a tárgyilagos, majdnem hideg stílust. Újjászületés című regénye azonban már a kiforrott tehetség sajátos színű alkotása. A második világháború után írta, alapélménye a közelmúltból táplálkozik tehát, s a fantasztikus díszletek és jelmezek csak a látomás kemény vonalait erősítik. Így lesz a regény egyszerre összefoglalás és figyelmeztetés.

Eredeti megjelenés éve: 1955

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111575 · Fordította: Baranyi Gyula, Borbás Mária

Kedvencelte 10

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
John Wyndham: Újjászületés

Wyndham Wells örököse, követője, vagy hagyományainak tovább vivője – tulajdonképp mindegy is: az angol fantasztikus irodalom egy Wells utáni újabb generációjának zászlóvivője. Az Újjászületés című regénye, amelyet a II VH-t követően ír meg, a világégésre reagáló – kiutat mutató – disztópia. Egyfajta figyelmeztetés, amely a regénybeli „Régi Emberekre” mért isteni „Csapás” képében jelenik meg, s teszi (sugár)fertőzötté az akkori emberek számára belátható világ nagy részét. A fertőzöttség által számos mutáció is megjelenik, amely ellen az isteni Csapásból következő bigott vallásosság és a mutációk, mutánsok elleni vak küzdelem folyik. A másfajta embereket, „idegeneket” ellenségesnek tekintő agresszívitás – nem is tudom honnan tűnik valahogy ismerősnek ez a szellemi áramlat – különíti el a regény főszereplőjét és barátait családjaiktól, s különös képességük a gondolatátvitel, azaz a telepátia viszi őt/őket olyan új utakra, amely a Wyndham nagy fantáziája által messzeláthatóan bevilágított jövő felé vezet. Kitűnő könyv, ajánlom!

zamil>!
John Wyndham: Újjászületés

Azt kell mondjam, hogy csak azért nem öt csillag, mert az elbeszélések közt voltak gyengék.
Maga a névadó kisregény nagyon tetszett, meg volt benne az a misztikum, ami engem mindig is érdekelt. A szereplők jól kitalált karakterek, az író bátran „kegyetlenkedik” velük, nem félti őket.
Ahogy olvastam többször olyan érzésem volt, hogy Wells írta, érezni lehetett, hogy az íróhoz milyen közel állt Wells és történetei.
A többi elbeszélés közül A kerék tetszett még, bár nagyon hasonló volt az Újjászületéshez.
Egy biztos még mindig aktuális, sőt azt kell mondjam, hogy azon ritka könyvek közé tartozik amik a jövőben is adni fognak az olvasónak.

4 hozzászólás
mandris>!
John Wyndham: Újjászületés

Az Újjászületés alaphelyzete ma már nem hat az újdonság erejével, és már talán nem is vezeti az apokaliptikus forgatókönyvek népszerűségi rangsorát (vagy legalább is komoly kihívói akadtak például a klímakatasztrófa képében), de a regény születésének korában – a hidegháború évtizedeiben – láthatóan nagyon felkavarta az írók lelkivilágát az atomháború gondolata (és ma sem teljesen irreális egy ilyen forgatókönyv), így több klasszikus poszt-apokaliptikus regény is született a témában.
Az Újjászületés azonban elsősorban nem azzal foglalkozik, milyen az atomkatasztrófa utáni emberi társadalom. Ugyan a regény első része még bemutatja ezt, és megtudjuk, hogyan próbál a megmaradt emberiség küzdeni a sugárfertőzésből eredő mutációkkal, hogyan akadályozza ezek terjedését, de később egyre kevésbé lesz ez hangsúlyos, és inkább a háttér megértéséhez lesz rá szükségünk. Wyndhamnak egyrészt ahhoz kell ez a háttér, hogy ennek előterében jelenhessen meg – talán szintén a sugárzás által kifejlődött mutációként – spoiler, és egyszersmind ez a háttér szolgáltatja az alapvető konfliktust is spoiler
Röviden: az Újjászületés világában az emberiség maradéka valamilyen atomháború hosszú távú következményeitől szenved, úgymint az életszínvonal drasztikus visszaesése egy jóval korábbi szintre, a múltra vonatkozó tudás elveszéses, sugárfertőzött eső, amely az élelmiszerellátást veszélyezteti, beszűkült élettér és újra és újra előbukkanó növényi, állati és emberi mutációk. Ezek visszaszorítására pedig valamikor a ködbe vesző múltban merev vallási előírások alakultak ki, amelyek értelmében a legkisebb eltérés is a szent könyvben leírt normától elfajzásnak, emberek esetében istenkáromlásnak minősül, amely a kérdéses élőlény elpusztításával vagy sterilizálásával és száműzésével jár. Én nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan is alakult ki ez a társadalom. Nagyon szívesen olvastam volna erről. Vajon az első időszakban a túlélést, a faj fennmaradását jelentő, szükségszerű óvintézkedések merevedtek és durvultak el ennyire? De, mint írtam, Wyndham elsősorban nem ezzel foglalkozik a mű hátralévő részében, hanem azzal, hogyan fogadja ez a mereven vallásos lakosság a másságot, amit a spoiler megjelenése jelent? Először nem is értettem, minek keveri ide ezt a másik témát, majd később kicsit szomorúan konstatáltam, hogy azért, mert ezt szánja fő témának. Úgy éreztem, beetetett, de aztán nem azt adja nekem, amit ígért.
És itt úgy érzem, Wyndham nem is volt teljesen következetes. Míg eddig a pontig arra készít fel, hogy a többi ember a vallási előírások miatt nem fogja elfogadni a másságot, míg ez a többi mutáció esetében így van, a spoiler kapcsolatban a későbbiekben inkább azt hangsúlyozza, hogy a többiek félnek tőlük, attól tartanak, hogy nem tudják majd őket kontrollálni. A vallás legfeljebb arra „jó” ebben a helyzetben, hogy legitimálja ezt az „önvédelmet”. De nem halljuk, hogy ténylegesen hivatkoznak-e erre, mert addigra szem elől tévesztjük az átlagembereket. A vallási dogmák szigorú követése már korábban sem volt feltétlenül jellemző: elhangzanak utalások, melyek szerint egyes bizonytalan esetekben a gazdasági racionalitás felé billent a mérleg (pl. óriáslovak). Nyilván ez kiváltotta a keményvonalasok rosszallását. Minden adott volna tehát, hogy a fő konfliktus a keményvonalas hívők és azok között húzódjon, akik gazdasági vagy etikai megfontolásból lazítanának a merev szabályokon. De Wyndham elkanyarodik…
Alapvetően nem rossz az irány, amit vesz, csak, mint mondtam, ehhez meg kicsit fölösleges volt a regény első fele. Mintha úgy kezdett volna bele az írásba, hogy még nem tudta, melyik témát akarja kibontani. Végül aztán a másodiknál kötött ki, és végül is egész jól felvet egy újabb fontos kérdést, amely az ember lényegére vonatkozik, majd aztán ezt is elhagyja, hogy kikössön egy kalandregény-történetnél, amit ráadásul a végén kicsit deus ex machinára hajazó módon zár le, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet. Kicsit olyan kötelezően optimista lezárásnak éreztem. Azt nem mondanám, hogy nem tartotta fenn az izgalmamat, de mégis hiányérzetem maradt utána. Talán, ha kiköt valamelyik (tulajdonképpen a kalandregényt leszámítva bármelyik) témánál, amit felvetett, elégedettebb lettem volna.

Nuwiel P>!
John Wyndham: Újjászületés

Újjászületés

A kötet címadó írása egy posztapokaliptikus világban játszódó regény. A katasztrófát egy több száz évvel korábbi atomháború okozhatta, melynek túlélői dogmatikusan ragaszkodnak egy töredékes írás emberképéhez, és bármilyen eltérést az igazi ember képétől elpusztítanak. Azonban nem csak az ember tisztaságára ügyelnek, hanem a növényekére és állatokéra is, abban a hitben, hogy Isten büntetésből mérte a csapást az emberiségre. De mi történik, ha az elváltozás nem külső, hanem belső? Ezt járja körbe alaposan Wyndham, miközben szépen lassan kibontakozik előttünk a világ múltja (már amennyit a túlélők ismernek belőle), és a mostani világ felépítése. A történet jó szokásához híven szép lassan hömpölyög előre, de nekem ez a mesélési mód tetszik. Nagy kár, hogy ez az utolsó magyarul megjelent könyve, de már többször is olvastam, hogy Wells hagyományait követi, ezután végre sort kerítek az ő könyveire is.

A kerék

Hasonlóan egy katasztrófa utáni világban játszódik, mint az Újjászületés, itt azonban a kerék a nagy mumus. Nem a legeredetibb ötlet talán, de Wyndham előadásában érzelmes és megrázó a végkifejlet, még ha rögtön az elején sejthető is.

Különös

Időutazásos történet, alapötletében a Chockyra emlékeztet. A viktoriánus angolok hidegvérével vacsorázós-kávézgatós háttérben zajlik az egész.

Találom-próba

Az előző történet ötletének inverze, más szereplőkkel és történettel.

Ördögi szerencse

Avagy a pontos adminisztráció egy jól működő vállalkozás alapfeltétele.

Arturo>!
John Wyndham: Újjászületés

Az Újjászületés 1955-ben született, a hidegháború idején. Ebben az időszakban a sci-fi írók előszeretettel játszották ki a poszt-apokaliptikus kártyát, és Wyndham is szívesen nyúlt ehhez a témához.
A könyvben ábrázolt világ merev, kegyetlen, legfőbb ellenségével, a mutánssal szemben könyörtelen. Egy atomháború után pedig emberi, állati és növényi degenerációk elég gyakran előfordulnak – minden „normális” ember feladata az ellenük való küzdelem. A könyv főhős-mesélője is mutáns, bár szerencséjére ez külsőleg nem látszik rajta. Így is csak idő kérdése, hogy néhány hozzá hasonló barátjával együtt lelepleződjön. Választaniuk kell a halál és a menekülés között; így jutnak el a Gonoszföld (sugárszennyezett zóna) és a lakható föld közötti Peremvidékre. Ám itt újabb ellenséggel találják szembe magukat. Egy titkos segítőben reménykedhetnek – de vajon két ellenség között ki tudják-e húzni addig, amíg az odaér?
Wyndham borzalmas világot festett le: úgy a „civilizált” világ, mint a Peremvidék társadalma torz, lakói primitívek és kegyetlenek. A regény végén felvillanó „szép új világ” sem győzött meg, ott sem feltétlenül szeretnék élni. Nagyon jó könyv, amelyen nem fogott az idő.

A kötet négy novellát is tartalmaz:
A kerék: Az ábrázolt világ nagyon hasonlít az Újjászületés-ben megismertre, csak itt nem a mutánsok, hanem a címadó kerék az elvakult gyűlölet tárgya. 5/5
Különös: Furcsa időutazás és következményei. 4/5
Találom-próba: Történet a párhuzamos univerzumokról. 4/5
Ördögi szerencse: A jó öreg fausti téma modernizálva, némi humorral. 5/5

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111575 · Fordította: Baranyi Gyula, Borbás Mária
Kovács_Heni>!
John Wyndham: Újjászületés

Különös, hogy bár a Wyndham sci-fik távol állnak a modern tudományos fantasztikumtól, sőt, némi visszakozással térnek ki a látványos könybeli jelenetek elől, mégis olyan szórakoztatóak, mintha egy moziban ülve, popcornnal a kezünkben látnánk a képsorokat. Ez nem visszatérés az eredethez, ez az eredet maga, az a még csak finoman tapogatózó próbálkozás, ahonnan végül eljutottunk a mai túltolt science fiction világhoz. Pőrébb, egyszerűbb, és mégis sokkal tartalmasabb.

Az Újjászületés tulajdonképpen nem is hagyományos sci-fi, már amennyiben idegeneket, kozmoszok közti utazást és egyéb nyalánkságokat várunk, középpontjában ugyanis az emberi test hétköznapi mutációja áll, és lássuk be, manapság senki nem lepődik meg hatujjú gyerekeken vagy egy-két kiálló szemölcsön. Még szerencse(?), hogy főszereplőink valamiféle bigott településről jönnek, ahol a középkori társadalmi viszonyok lehetőséget adnak a megbotránkozásra, csecsemőgyilkosságra, na meg arra, hogy Wyndham a szokásához híven etikai problémákat boncolgasson a köyvben.

A társadalmi és biológiai fejlettség példáját többek között – érdekes, ugyanezt veti fel a Szemünk fényeiben –, mert ez a bigott közösség maradinak mondható ugyan, kegyetlennek is, de ráfoghatjuk, hogy a félelmét a tudatlanság táplálja, az utopikusan szépnek tartott másik világ azonban kissé sem tudatlan – és mégis ugyanolyan kegyetlen. A fejletlen egyedeket valójában nem megvédeni, csak vizsgálni akarja, hogy hasznot húzhasson belőle. Morálisan nem jobb, az emberi életet nem becsüli nagyobbra, a másik fél iránt nem bír több empátiával.

H. G. Wells állítólagos hatása mindenesetre nem igazán érződik ezen a regényen sem, az ő írásai sokkal szárazabbak és vontatottabbak, Wyndham is megmarad ugyan a hétköznapi fantasztikum szintjén, a regényei valahogy mégis olvasmányosabbak. A néha oda nem illő erkölcsi elmélázásokon túl is.

mohapapa I>!
John Wyndham: Újjászületés

Valamelyik Könyvmegállóban leltem még a nyáron; akkor még volt néha könyv is bennük. Igen ramaty állapotban volt, kitérdelve, foszladozva, ráadásul ezzel a semmitmondó, pfúj borítóval. De KFK mégis csak: megsajnáltam, hazavittem, Technokolla megetettem, vastag Celluxszal megitattam, belekezdtem, benne- és elragadtattam. Mer' bizony!

Az utóbbi idők egyik legjobb könyve számomra. Először az utószót olvastam el, Kucka Péterét. Kicsit elriasztott, mert Wells-hez hasonlította Wyndham-ot, én meg annyira nem szeretem Wellst, a szikársága, távolságtartása miatt, meg na! Szerencsére Kuczkának, áldassék egyébként a neve, nem volt igaza.

Amikor a könyv elindult, egy darabig csak lestem, és sűrűn nézegettem a borítót: „Hé, ez nem egy sci-fi, má’ bocsika, hogy szóvá teszem?”
Aztán egyszercsak volt egy szó, ami előrevetítette a szereplők múltját: mutáns. Akkor disztópia. Nocsak… Nem vagyok fan, néha máér kicsit sok is a disztópiából, de azért… Rendben, akkor olvasunk egy kis Robert Merle-t, a’la Malevil. Volt is benne kicsi, illetve val’szeg Merle találkozhatott Wyndham könyvével. De aztán foszlott a Merle de ja vu, s jött Vercors-é, a fantasztikus Tropi komédia: mitől, honnan, mely ismérv szerint ember az ember. Aztán ez is foszlott, s lett benne egy PKD a vallás és fanatizmus által. Aztán az egész összeállt bennem Wyndham-má. Rendben.

Nincs túl jó véleménye Wyndham-nak az emberről. Vagy csak reális. Nincs ember eszmények nélkül, s csak két út van: vagy a porba alázzuk magunkat, vagy szükségszerűen magasabb eszmény szerinti célt kell találni a létezésnek. Még akkor is, ha emiatt leég a világ. Mert a leégett világban is szükség van eszményekre. Szükség van a létezés magasabbrendűn megokolt céljára is. Legyen ez a cél a vallás, a humanizmus vagy a puszta túlélés. S magasabbrendű vagyok akkor is, ha a nézőpontpmból szemlélve a többiek vannak alacsonyabban. Alacsonyabbrendűségüket pedig mi sem igazolja jobban, mint hogy üldözésre, kiírtásra méltók, hiszen nélkülöl menniyvel egészségesebb lenne a világ! A magasabbrendűség tudata bármilyen technikai szinten előállítható, mintegy instant mód emberbe programozott.

A könyv a második világháború környékén íródott, s az áthallás nem véletlen. De Wyndham túllép a szokásos nézőpontokon, és tágítja az optikát: ítéletébe belefér minden náció, minden technikai szint. Pesszimista realitásával azt mondja, aki azt hiszi, hogy de, nos az sem kivétel.

Pereg a cselekmény, izgulunk, aggódunk, gondolkodunk, gondolkodunk, csüggedünk és még akarunk Wyndham-et olvasni.
S tudtommal magyarul nincse rá több lehetőségünk. Mekkora balszerencse!

P. S.: A regény elmosta a novellák iránti érdeklődésemet. Azokról így most nem ejtek szót.

8 hozzászólás
Blissenobiarella P>!
John Wyndham: Újjászületés

Bajban voltam eddigi olvasmányaim alapján Wyndham megítélésével. Immáron elmondhatom magamról, hogy elolvastam mind a négy könyvet, ami magyar nyelven elérhető tőle. Tetszési szintjük ingadozó, bár igazi csalódás csak egy volt köztük.
Az Újjászületés egyértelműen meggyőzött róla, hogy Wyndham említésre méltó science-fiction szerző, bár mára talán kissé elfeledett.
Méltatlanul, mert ha az Újjászületést ma adnák ki, zabálnák az olvasók, ebben biztos vagyok. Megvan benne minden, ami ma kell: disztópia, posztapokaliptikus világkép, némi vallási vonulat, szimpatikus szereplők, szerelmi szál, izgalom és remény. (talán csak egy a bökkenő: hogy ez még elgondolkodtató is)
Egy szó, mint száz: imádtam.

jezsek P>!
John Wyndham: Újjászületés

Egyszerű történetű és a titokzatosság megteremtéséhez, fenntartásához szükséges oldalszámú sci-fi kisregény az Újjászületés. Bár nem ért meglepetésként a vége, mégis érdekes volt a történet arról, hogy az ember fizikailag, szellemileg fejlődhet-e, előreléphet-e vagy a változást elfogadhatatlan elfajzásnak kell tekintetni. Függhet-e a változás megítélése attól, hogy az élővilág, és benne az ember mutációját a Csapás – nyilvánvalóan egy negatív történés – okozta, ragaszkodjunk-e a megváltozott körülmények ellenére a régihez, vagy fogadjuk el az újat, a mást. A Csapásról csak azt a keveset tudjuk meg, amit a fiatal főszereplő, akin keresztül megismerjük a világot megtud, és ez éppen elég. Ezért aki a világok megismerésénél a „miért és hogyan” kérdésére a választ elvárja egy műtől, ne ezt a könyvet olvassa. A cím megadja a választ arra, mi az emberiség sorsa.
A kötetnek A kerék című novellája az Újjszületéshez nagyon hasonló hangulatú rövid történet, szintén nagyon tetszett. A Különös és a Találom-próba a XIX.századi misztikus történetek hangulatát idézte fel, az ötödik írás, az Ördögi szerencse pedig humoros, és
mivel a három utolsó novella könnyedebb, szórakoztatóbb, ezért kevéssé illik az első két történet után, bár úgy is fel lehet fogni, hogy oldják azok elkeserítő jövőképét.

anesz P>!
John Wyndham: Újjászületés

Mind a regény, mind a novellák kiemelkedőek. A regényről fogok többet írni: olyan mint egy disztópia. A merev társadalom, amely teljes bigottságban él, és a kívül rekedtek. Illetve az a kérdés, hogy a telepátiával élők elmeneküljenek vagy próbáljanak beilleszkedni. Mind a kettőre van példa. Deus ex machinaként egy más földrészen élő népnek kell kimenekíteni hőseinket. Változás szükségességét hangsúlyozza az író, illetve a csoportnyomást és a lázadást feszegeti. Elgondolkodtató ez a könyv is, mint a szerző minden műve.

A novellák:
A kerék: Az örökös dilemma: a tudós felelős-e a találmányáért, hogy mire használják? Nagyon tetszett a konklúzió, hogy nem a kerék gonosz, hanem a félelem.

Különös: Hogyan legyünk milliomosok az időutazás segítségével?

Találom- próba : Nagyon tetszett, olyan szívmelengető volt.
Ördögi szerencse: A végén a csavar zseniális.


Népszerű idézetek

Blissenobiarella P>!

Ők a teremtés koronája, a beteljesült szándék, számukra nincs tovább út. Az élet azonban változás, ez különbözteti meg a sziklától; a változás maga a lényeg. Ami él, ha nem változik, önmagát pusztítja el; ha nem alkalmazkodik, megsemmisül.

Blissenobiarella P>!

– A nők szívesen bebeszélik maguknak, hogy szerelmesek, amikor férjhez akarnak menni; ez olyan mentség számukra, amely hízeleg az önbecsülésüknek – jegyezte meg. – Nincs ebben semmi rossz; a legtöbbjüknek amúgy is szükségük lesz a legkisebb illúzióra is, amire csak szert tudnak tenni. Ám a valóban szerelmes nő egészen más fából van faragva. Ez olyan világban él amelyben minden új távlatot nyer. Minden mai dologban megbízhatatlan, szemellenzős, mindent a szerelme szemszögéből ítél meg. Hajlandó bármit föláldozni ennek az oltárán, még önmagát is. Számára ez teljesen logikus; mindenki más számára esztelenség; a társadalomra nézve pedig veszélyes.

Chöpp >!

Semmiféle felfedezés nem jó és nem rossz önmagában, csak az emberek használják jóra vagy rosszra.

A kerék

Blissenobiarella P>!

Ó, Istenem – fohászkodtam – , hadd, hogy olyan legyek, mint a többi ember. Nem akarok különbözni. Nagyon kérlek, tedd meg, hogy mire reggel fölébredek, ugyanolyan legyek, mint mások, tedd meg, kérlek!

imma P>!

Pendelyes gyerekként néha a városról álmodtam – a furcsa az, hogy akkoriban még azt sem tudtam, milyen egy város.

(első mondat)

SteelCurtain >!

– Nos hát mi teszi az embert emberré, mi lakozik benne?
– A lelke? – vélekedtem.
– Dehogy – tiltakozott – , a lélek csak holmi játékpénz, amit az egyház begyűjt, s az egyik annyit ér, minta másik. Ami az embert emberré teszi, az az elméje; ez nem valami megfogható dolog, hanem minőség, méghozzá nem egyenértékű minőség; vannak jobbak, és vannak gyengébbek, és minél jobbak, annál fontosabbak.

SteelCurtain >!

Nem értem, Nagyapó. Mért tesz úgy mindenki, mintha valami nagy bűnt követtem volna el?
– Jaj, Davie, Davie! – sóhajtott szemrehányón az öregember.
– Becsületszavamra nem tudom, Nagyapó.
– Ejnye, Davie, ejnye! Hisz ott vagy te is minden vasárnap a templomban. Imádkozol te is, mint mindenki más. Hogyan imádkozol?
A fiú gépies imát mormolt. Néhány pillanat múlva az öregember félbeszakította:
– Na látod. Ez az. Amit utoljára mondtál.
– Ments meg minket a Keréktől? – ismételte eltűnődve Davie. – De hát mi az a Kerék, Nagyapó? Biztosan valami nagyon-nagyon gonosz, azt tudom, mert ha megkérdem, mi az, mindenki csak azt mondja, feneketlenül gonosz dolog, nem is szabad beszélni róla. De még senki sem mondta meg, hogy igazából mi is az.

matthews>!

A maradi, a változás ellensége: az élet ellensége, s ennélfogva a mi engesztelhetetlen ellenségünk.

249. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
David Mitchell: Felhőatlasz
Thea Beckman: Pokoli éden
George Orwell: Állatfarm
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Mordecai Roshwald: A hetedik szint
Robert Merle: Malevil
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg