Újjászületés 59 csillagozás

John Wyndham: Újjászületés

John Wyndham, teljes nevén John Wyndham Parkes Lucas Beynon Harris, 1903-ban született Angliában, Warwickshire Knowle nevű falujában. Születésének időpontjában Jules Verne már túl volt életművének javán, az ifjú Wells is megírta legfontosabb „sciencefic romance”-ait. Szerzőnk Wellstől tanulja az úgynevezett hétköznapias regénykezdést, a tárgyilagos, majdnem hideg stílust. Újjászületés című regénye azonban már a kiforrott tehetség sajátos színű alkotása. A második világháború után írta, alapélménye a közelmúltból táplálkozik tehát, s a fantasztikus díszletek és jelmezek csak a látomás kemény vonalait erősítik. Így lesz a regény egyszerre összefoglalás és figyelmeztetés.

Eredeti megjelenés éve: 1955

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111575 · Fordította: Baranyi Gyula, Borbás Mária

Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
John Wyndham: Újjászületés

Wyndham Wells örököse, követője, vagy hagyományainak tovább vivője – tulajdonképp mindegy is: az angol fantasztikus irodalom egy Wells utáni újabb generációjának zászlóvivője. Az Újjászületés című regénye, amelyet a II VH-t követően ír meg, a világégésre reagáló – kiutat mutató – disztópia. Egyfajta figyelmeztetés, amely a regénybeli „Régi Emberekre” mért isteni „Csapás” képében jelenik meg, s teszi (sugár)fertőzötté az akkori emberek számára belátható világ nagy részét. A fertőzöttség által számos mutáció is megjelenik, amely ellen az isteni Csapásból következő bigott vallásosság és a mutációk, mutánsok elleni vak küzdelem folyik. A másfajta embereket, „idegeneket” ellenségesnek tekintő agresszívitás – nem is tudom honnan tűnik valahogy ismerősnek ez a szellemi áramlat – különíti el a regény főszereplőjét és barátait családjaiktól, s különös képességük a gondolatátvitel, azaz a telepátia viszi őt/őket olyan új utakra, amely a Wyndham nagy fantáziája által messzeláthatóan bevilágított jövő felé vezet. Kitűnő könyv, ajánlom!

>!
zamil
John Wyndham: Újjászületés

Azt kell mondjam, hogy csak azért nem öt csillag, mert az elbeszélések közt voltak gyengék.
Maga a névadó kisregény nagyon tetszett, meg volt benne az a misztikum, ami engem mindig is érdekelt. A szereplők jól kitalált karakterek, az író bátran „kegyetlenkedik” velük, nem félti őket.
Ahogy olvastam többször olyan érzésem volt, hogy Wells írta, érezni lehetett, hogy az íróhoz milyen közel állt Wells és történetei.
A többi elbeszélés közül A kerék tetszett még, bár nagyon hasonló volt az Újjászületéshez.
Egy biztos még mindig aktuális, sőt azt kell mondjam, hogy azon ritka könyvek közé tartozik amik a jövőben is adni fognak az olvasónak.

4 hozzászólás
>!
Arturo MP
John Wyndham: Újjászületés

Az Újjászületés 1955-ben született, a hidegháború idején. Ebben az időszakban a sci-fi írók előszeretettel játszották ki a poszt-apokaliptikus kártyát, és Wyndham is szívesen nyúlt ehhez a témához.
A könyvben ábrázolt világ merev, kegyetlen, legfőbb ellenségével, a mutánssal szemben könyörtelen. Egy atomháború után pedig emberi, állati és növényi degenerációk elég gyakran előfordulnak – minden „normális” ember feladata az ellenük való küzdelem. A könyv főhős-mesélője is mutáns, bár szerencséjére ez külsőleg nem látszik rajta. Így is csak idő kérdése, hogy néhány hozzá hasonló barátjával együtt lelepleződjön. Választaniuk kell a halál és a menekülés között; így jutnak el a Gonoszföld (sugárszennyezett zóna) és a lakható föld közötti Peremvidékre. Ám itt újabb ellenséggel találják szembe magukat. Egy titkos segítőben reménykedhetnek – de vajon két ellenség között ki tudják-e húzni addig, amíg az odaér?
Wyndham borzalmas világot festett le: úgy a „civilizált” világ, mint a Peremvidék társadalma torz, lakói primitívek és kegyetlenek. A regény végén felvillanó „szép új világ” sem győzött meg, ott sem feltétlenül szeretnék élni. Nagyon jó könyv, amelyen nem fogott az idő.

A kötet négy novellát is tartalmaz:
A kerék: Az ábrázolt világ nagyon hasonlít az Újjászületés-ben megismertre, csak itt nem a mutánsok, hanem a címadó kerék az elvakult gyűlölet tárgya. 5/5
Különös: Furcsa időutazás és következményei. 4/5
Találom-próba: Történet a párhuzamos univerzumokról. 4/5
Ördögi szerencse: A jó öreg fausti téma modernizálva, némi humorral. 5/5

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111575 · Fordította: Baranyi Gyula, Borbás Mária
>!
Kovács_Heni
John Wyndham: Újjászületés

Különös, hogy bár a Wyndham sci-fik távol állnak a modern tudományos fantasztikumtól, sőt, némi visszakozással térnek ki a látványos könybeli jelenetek elől, mégis olyan szórakoztatóak, mintha egy moziban ülve, popcornnal a kezünkben látnánk a képsorokat. Ez nem visszatérés az eredethez, ez az eredet maga, az a még csak finoman tapogatózó próbálkozás, ahonnan végül eljutottunk a mai túltolt science fiction világhoz. Pőrébb, egyszerűbb, és mégis sokkal tartalmasabb.

Az Újjászületés tulajdonképpen nem is hagyományos sci-fi, már amennyiben idegeneket, kozmoszok közti utazást és egyéb nyalánkságokat várunk, középpontjában ugyanis az emberi test hétköznapi mutációja áll, és lássuk be, manapság senki nem lepődik meg hatujjú gyerekeken vagy egy-két kiálló szemölcsön. Még szerencse(?), hogy főszereplőink valamiféle bigott településről jönnek, ahol a középkori társadalmi viszonyok lehetőséget adnak a megbotránkozásra, csecsemőgyilkosságra, na meg arra, hogy Wyndham a szokásához híven etikai problémákat boncolgasson a köyvben.

A társadalmi és biológiai fejlettség példáját többek között – érdekes, ugyanezt veti fel a Szemünk fényeiben –, mert ez a bigott közösség maradinak mondható ugyan, kegyetlennek is, de ráfoghatjuk, hogy a félelmét a tudatlanság táplálja, az utopikusan szépnek tartott másik világ azonban kissé sem tudatlan – és mégis ugyanolyan kegyetlen. A fejletlen egyedeket valójában nem megvédeni, csak vizsgálni akarja, hogy hasznot húzhasson belőle. Morálisan nem jobb, az emberi életet nem becsüli nagyobbra, a másik fél iránt nem bír több empátiával.

H. G. Wells állítólagos hatása mindenesetre nem igazán érződik ezen a regényen sem, az ő írásai sokkal szárazabbak és vontatottabbak, Wyndham is megmarad ugyan a hétköznapi fantasztikum szintjén, a regényei valahogy mégis olvasmányosabbak. A néha oda nem illő erkölcsi elmélázásokon túl is.

>!
Blissenobiarella
John Wyndham: Újjászületés

Bajban voltam eddigi olvasmányaim alapján Wyndham megítélésével. Immáron elmondhatom magamról, hogy elolvastam mind a négy könyvet, ami magyar nyelven elérhető tőle. Tetszési szintjük ingadozó, bár igazi csalódás csak egy volt köztük.
Az Újjászületés egyértelműen meggyőzött róla, hogy Wyndham említésre méltó science-fiction szerző, bár mára talán kissé elfeledett.
Méltatlanul, mert ha az Újjászületést ma adnák ki, zabálnák az olvasók, ebben biztos vagyok. Megvan benne minden, ami ma kell: disztópia, posztapokaliptikus világkép, némi vallási vonulat, szimpatikus szereplők, szerelmi szál, izgalom és remény. (talán csak egy a bökkenő: hogy ez még elgondolkodtató is)
Egy szó, mint száz: imádtam.

>!
mohapapa I
John Wyndham: Újjászületés

Valamelyik Könyvmegállóban leltem még a nyáron; akkor még volt néha könyv is bennük. Igen ramaty állapotban volt, kitérdelve, foszladozva, ráadásul ezzel a semmitmondó, pfúj borítóval. De KFK mégis csak: megsajnáltam, hazavittem, Technokolla megetettem, vastag Celluxszal megitattam, belekezdtem, benne- és elragadtattam. Mer' bizony!

Az utóbbi idők egyik legjobb könyve számomra. Először az utószót olvastam el, Kucka Péterét. Kicsit elriasztott, mert Wells-hez hasonlította Wyndham-ot, én meg annyira nem szeretem Wellst, a szikársága, távolságtartása miatt, meg na! Szerencsére Kuczkának, áldassék egyébként a neve, nem volt igaza.

Amikor a könyv elindult, egy darabig csak lestem, és sűrűn nézegettem a borítót: „Hé, ez nem egy sci-fi, má’ bocsika, hogy szóvá teszem?”
Aztán egyszercsak volt egy szó, ami előrevetítette a szereplők múltját: mutáns. Akkor disztópia. Nocsak… Nem vagyok fan, néha máér kicsit sok is a disztópiából, de azért… Rendben, akkor olvasunk egy kis Robert Merle-t, a’la Malevil. Volt is benne kicsi, illetve val’szeg Merle találkozhatott Wyndham könyvével. De aztán foszlott a Merle de ja vu, s jött Vercors-é, a fantasztikus Tropi komédia: mitől, honnan, mely ismérv szerint ember az ember. Aztán ez is foszlott, s lett benne egy PKD a vallás és fanatizmus által. Aztán az egész összeállt bennem Wyndham-má. Rendben.

Nincs túl jó véleménye Wyndham-nak az emberről. Vagy csak reális. Nincs ember eszmények nélkül, s csak két út van: vagy a porba alázzuk magunkat, vagy szükségszerűen magasabb eszmény szerinti célt kell találni a létezésnek. Még akkor is, ha emiatt leég a világ. Mert a leégett világban is szükség van eszményekre. Szükség van a létezés magasabbrendűn megokolt céljára is. Legyen ez a cél a vallás, a humanizmus vagy a puszta túlélés. S magasabbrendű vagyok akkor is, ha a nézőpontpmból szemlélve a többiek vannak alacsonyabban. Alacsonyabbrendűségüket pedig mi sem igazolja jobban, mint hogy üldözésre, kiírtásra méltók, hiszen nélkülöl menniyvel egészségesebb lenne a világ! A magasabbrendűség tudata bármilyen technikai szinten előállítható, mintegy instant mód emberbe programozott.

A könyv a második világháború környékén íródott, s az áthallás nem véletlen. De Wyndham túllép a szokásos nézőpontokon, és tágítja az optikát: ítéletébe belefér minden náció, minden technikai szint. Pesszimista realitásával azt mondja, aki azt hiszi, hogy de, nos az sem kivétel.

Pereg a cselekmény, izgulunk, aggódunk, gondolkodunk, gondolkodunk, csüggedünk és még akarunk Wyndham-et olvasni.
S tudtommal magyarul nincse rá több lehetőségünk. Mekkora balszerencse!

P. S.: A regény elmosta a novellák iránti érdeklődésemet. Azokról így most nem ejtek szót.

8 hozzászólás
>!
jezsek P
John Wyndham: Újjászületés

Egyszerű történetű és a titokzatosság megteremtéséhez, fenntartásához szükséges oldalszámú sci-fi kisregény az Újjászületés. Bár nem ért meglepetésként a vége, mégis érdekes volt a történet arról, hogy az ember fizikailag, szellemileg fejlődhet-e, előreléphet-e vagy a változást elfogadhatatlan elfajzásnak kell tekintetni. Függhet-e a változás megítélése attól, hogy az élővilág, és benne az ember mutációját a Csapás – nyilvánvalóan egy negatív történés – okozta, ragaszkodjunk-e a megváltozott körülmények ellenére a régihez, vagy fogadjuk el az újat, a mást. A Csapásról csak azt a keveset tudjuk meg, amit a fiatal főszereplő, akin keresztül megismerjük a világot megtud, és ez éppen elég. Ezért aki a világok megismerésénél a „miért és hogyan” kérdésére a választ elvárja egy műtől, ne ezt a könyvet olvassa. A cím megadja a választ arra, mi az emberiség sorsa.
A kötetnek A kerék című novellája az Újjszületéshez nagyon hasonló hangulatú rövid történet, szintén nagyon tetszett. A Különös és a Találom-próba a XIX.századi misztikus történetek hangulatát idézte fel, az ötödik írás, az Ördögi szerencse pedig humoros, és
mivel a három utolsó novella könnyedebb, szórakoztatóbb, ezért kevéssé illik az első két történet után, bár úgy is fel lehet fogni, hogy oldják azok elkeserítő jövőképét.

>!
anesz P
John Wyndham: Újjászületés

Mind a regény, mind a novellák kiemelkedőek. A regényről fogok többet írni: olyan mint egy disztópia. A merev társadalom, amely teljes bigottságban él, és a kívül rekedtek. Illetve az a kérdés, hogy a telepátiával élők elmeneküljenek vagy próbáljanak beilleszkedni. Mind a kettőre van példa. Deus ex machinaként egy más földrészen élő népnek kell kimenekíteni hőseinket. Változás szükségességét hangsúlyozza az író, illetve a csoportnyomást és a lázadást feszegeti. Elgondolkodtató ez a könyv is, mint a szerző minden műve.

A novellák:
A kerék: Az örökös dilemma: a tudós felelős-e a találmányáért, hogy mire használják? Nagyon tetszett a konklúzió, hogy nem a kerék gonosz, hanem a félelem.

Különös: Hogyan legyünk milliomosok az időutazás segítségével?

Találom- próba : Nagyon tetszett, olyan szívmelengető volt.
Ördögi szerencse: A végén a csavar zseniális.

>!
Eltiron
John Wyndham: Újjászületés

Hibátlan, az SF aranykorának egyik baromi jó darabja, mind a címadó kisregény, mind a novellák.

>!
matthews P
John Wyndham: Újjászületés

Érdekes regény. Továbbgondolásra késztet a zealandi nő fejtegetése a maradiságról, változásról, fejlődésről. Mert egy magát magasabb rendűnek, civilizáltnak valló népnek van-e bármiféle joga beavatkozni egy általa maradinak titulált közösség életébe, akár erőszakkal is, a változás, „újjászületés” jegyében? A célnak mindenképpen szentesítenie kell az eszközt? És a változás valóban fejlődést hoz mindenki számára? Hosszú távon is működni fog? spoiler
A kötet végi négy novellából A kerék és a Találom-próba tetszett a legjobban.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111575 · Fordította: Baranyi Gyula, Borbás Mária

Népszerű idézetek

>!
Blissenobiarella

Ők a teremtés koronája, a beteljesült szándék, számukra nincs tovább út. Az élet azonban változás, ez különbözteti meg a sziklától; a változás maga a lényeg. Ami él, ha nem változik, önmagát pusztítja el; ha nem alkalmazkodik, megsemmisül.

>!
Blissenobiarella

– A nők szívesen bebeszélik maguknak, hogy szerelmesek, amikor férjhez akarnak menni; ez olyan mentség számukra, amely hízeleg az önbecsülésüknek – jegyezte meg. – Nincs ebben semmi rossz; a legtöbbjüknek amúgy is szükségük lesz a legkisebb illúzióra is, amire csak szert tudnak tenni. Ám a valóban szerelmes nő egészen más fából van faragva. Ez olyan világban él amelyben minden új távlatot nyer. Minden mai dologban megbízhatatlan, szemellenzős, mindent a szerelme szemszögéből ítél meg. Hajlandó bármit föláldozni ennek az oltárán, még önmagát is. Számára ez teljesen logikus; mindenki más számára esztelenség; a társadalomra nézve pedig veszélyes.

>!
Chöpp 

Semmiféle felfedezés nem jó és nem rossz önmagában, csak az emberek használják jóra vagy rosszra.

A kerék

>!
Blissenobiarella

Ó, Istenem – fohászkodtam – , hadd, hogy olyan legyek, mint a többi ember. Nem akarok különbözni. Nagyon kérlek, tedd meg, hogy mire reggel fölébredek, ugyanolyan legyek, mint mások, tedd meg, kérlek!

>!
imma AP

Pendelyes gyerekként néha a városról álmodtam – a furcsa az, hogy akkoriban még azt sem tudtam, milyen egy város.

(első mondat)

>!
SteelCurtain

– Nos hát mi teszi az embert emberré, mi lakozik benne?
– A lelke? – vélekedtem.
– Dehogy – tiltakozott – , a lélek csak holmi játékpénz, amit az egyház begyűjt, s az egyik annyit ér, minta másik. Ami az embert emberré teszi, az az elméje; ez nem valami megfogható dolog, hanem minőség, méghozzá nem egyenértékű minőség; vannak jobbak, és vannak gyengébbek, és minél jobbak, annál fontosabbak.

>!
SteelCurtain

Nem értem, Nagyapó. Mért tesz úgy mindenki, mintha valami nagy bűnt követtem volna el?
– Jaj, Davie, Davie! – sóhajtott szemrehányón az öregember.
– Becsületszavamra nem tudom, Nagyapó.
– Ejnye, Davie, ejnye! Hisz ott vagy te is minden vasárnap a templomban. Imádkozol te is, mint mindenki más. Hogyan imádkozol?
A fiú gépies imát mormolt. Néhány pillanat múlva az öregember félbeszakította:
– Na látod. Ez az. Amit utoljára mondtál.
– Ments meg minket a Keréktől? – ismételte eltűnődve Davie. – De hát mi az a Kerék, Nagyapó? Biztosan valami nagyon-nagyon gonosz, azt tudom, mert ha megkérdem, mi az, mindenki csak azt mondja, feneketlenül gonosz dolog, nem is szabad beszélni róla. De még senki sem mondta meg, hogy igazából mi is az.

>!
matthews P

A maradi, a változás ellensége: az élet ellensége, s ennélfogva a mi engesztelhetetlen ellenségünk.

249. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Adrian Barnes: Álmatlanok
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Patrick Ness: Soha nincs vége
Szathmári Sándor: Kazohinia
Robert Merle: Védett férfiak
Philip K. Dick: A végső igazság
Méray-Horváth Károly: Amerika cézárja
Vladimír Páral: Harc a bestiával
Stephenie Meyer: A burok