When Bill Masen wakes up blindfolded in hospital there is a bitter irony in his situation. Carefully removing his bandages, he realizes that he is the only person who can see: everyone else, doctors and patients alike, have been blinded by a meteor shower. Now, with civilization in chaos, the triffids – huge, venomous, large-rooted plants able to 'walk', feeding on human flesh – can have their day. The Day of the Triffids, published in 1951, expresses many of the political concerns of its time: the Cold War, the fear of biological experimentation and the man-made apocalypse. However, with its terrifyingly believable insights into the genetic modification of plants, the book is more relevant today than ever before.
The Day of the Triffids 10 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1951
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Science Fiction Masterworks angol
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
entropic P>!
Emlékszem, egy időben mindenféle utakra hurcoltam magammal ezt a könyvet, hogy majd jól elolvasom, de sose olvastam el, mert akárhányszor belekezdtem, mindig túl körmönfontnak és érthetetlennek tűnt az, ahogy szól, nekem meg nem volt kedvem az ilyesmihez.
És igazából most is elég körmönfontnak és érthetetlennek találtam – úgy veszem észre, számos SFF-író átka ez, hogy fogalmuk sincs, hogy beszélnek a sima emberek – ebben a könyvben pl. van olyan, hogy a főszereplő egy párbeszédben használja az „i.e.” (id est) rövidítést – hát na, megpróbálom elképzelni, hogy valaki egy valódi párbeszédben ezt mondja, de szerintem nincs ilyen párbeszéd a világon. I.e., beszarok – még a munkahelyi stílusszabályzatban is az van, hogy ne használjuk ezt szoftverdokumentációban, mert zsargon meg minden, és akkor itt ez a Bill fazon, aki épp hevesen fejteget valamit a csajnak, akire rá is van kattanva, és ezt mondja. Hát nem, a valóságban nem mondaná ezt. Amiből arra következtetek, hogy Wyndhamnek tényleg lövése sincs, hogy beszélnek az emberek.
Amúgy a totál elképzelhetetlen párbeszédeket leszámítva is rém nyakatekert a regény nyelvezete, egy csomó mindent el kellett olvasnom vagy háromszor, hogy megértsem, pedig nem vagyok annyira gyakorlatlan olvasó.
De jelen esetben mindezt figyelmen kívül tudtam hagyni – mint számos egyéb SFF-regényben, itt sem az a lényeg, ahogy meg van írva, hanem az, hogy milyen ötletek és agyalások és parák vannak benne, és azok tényleg rém érdekesek, ijesztőek és hatásosak – még 70 évvel később is.
Népszerű idézetek
bürök>!
There's a whole lot of people don't seem to understand that you have to talk to a man in his own language before he'll take you seriously. If you talk tough and quote Shelley they think you're cute, like a performing monkey or something, but they don't pay any attention to what you say. You have to talk the kind of lingo they're accustomed to taking seriously. And it works the other way, too. Half the political intelligentsia who talk to a working audience don't get the value of their stuff across – not so much because they're over their audience's heads, as because most of the chaps are listening to the voice and not to the words, so they knock a big discount off what they do hear because it's all a bit fancy, and not like ordinary normal talk. So I reckoned the thing to do was to make myself bilingual, and use the right one in the right place – and occasionally the wrong one in the wrong place, unexpectedly. Surprising how that jolts 'em. Wonderful thing, that English caste system.
162. oldal, 9. fejezet - Evacuation (Penguin, 2008)
soitgoes>!
“Well, indeed do the French say autres temps, autres maurs. We must all see, if we pause to think, that one kind of community’s virtue may well be another kind of community’s crime; that what is frowned upon here may be considered laudable elsewhere; that customs condemned in one century are condoned in another. And we must also see that in each community and each period there is a widespread belief in the moral rightness of its own customs.
“Now, clearly, since many of these beliefs conflict, they cannot all be ‘right’ in an absolute sense. The most judgment one can pass on them—if one has to pass judgments at all is to say that they have at some period been ‘right’ for those communities that bold them. It may be that they still are, but it frequently is found that they are not, and that the communities who continue to follow them blindly without heed to changed circumstances do so to their own disadvantage—perhaps to their ultimate destruction.”
118. oldal, 7. fejezet - Conference (Penguin, 2008)
soitgoes>!
I knew practically nothing, for instance, of such ordinary things as how my food reached me, where the fresh water came from, how the clothes I wore were woven and made, how the drainage of cities kept them healthy. Our life had become a complexity of specialists, all attending to their own jobs with more or less efficiency and expecting others to do the same.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Aldous Huxley: Brave New World 82% ·
Összehasonlítás - George Orwell: 1984 (angol) 93% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One 87% ·
Összehasonlítás - George Orwell: Animal Farm 94% ·
Összehasonlítás - Anthony Burgess: A Clockwork Orange 89% ·
Összehasonlítás - David Mitchell: Cloud Atlas 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: The Stand 88% ·
Összehasonlítás - Cormac McCarthy: The Road 87% ·
Összehasonlítás - Ben H. Winters: World of Trouble ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five 87% ·
Összehasonlítás