Stoner ​(angol) 25 csillagozás

John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol) John Williams: Stoner (angol)

William Stoner enters the University of Missouri at nineteen to study agriculture. A seminar on English literature changes his life, and he never returns to work on his father's farm. Stoner becomes a teacher. He marries the wrong woman. His life is quiet, and after his death his colleagues remember him rarely. Yet with truthfulness, compassion and intense power, this novel uncovers a story of universal value. Stoner tells of the conflicts, defeats and victories of the human race that pass unrecorded by history, and reclaims the significance of an individual life. A reading experience like no other, itself a paean to the power of literature, it is a novel to be savoured.

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vintage Classics

>!
Vintage, London, 2014
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780099595793
>!
W F Howes, 2014
puhatáblás · ISBN: 9781471254215
>!
Vintage, London, 2013
ISBN: 9780099595168

7 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
John Williams: Stoner (angol)

Annyira más angolul. Más a hangulata, más a nyelvezete, hosszabb, kicsit cirkalmasabb – ez nem azt jelenti, hogy a fordítása nem jó, dehogyis! A fordítás kitűnő. Csak más. Azon gondolkodom, hogy ez jó vagy nem. Tulajdonképpen én jól jártam, mert kaptam két nagyon hasonló könyvet, teljesen azonos tematikával stb., viszont két különböző hangulattal. Stoner figurája magyarul szerethetőbb, angolul kicsit szikárabb, szárazabb, talán inkább olyan, amilyennek lennie kell (de a magyar fordítás még mindig kitűnő!) a regény alapján. Viszont magyarul közelebb tud férkőzni az olvasóhoz, jobban tudunk azonosulni vele, holott talán nem kellene. Á, nem tudom. Mindkettő kitűnő könyv: az eredeti is és a magyar fordítás is. SZeretettem, ezt is szerettem, mert más. Aki teheti, olvassa el eredetiben is. Élmény :).

2 hozzászólás
>!
NannyOgg SP
John Williams: Stoner (angol)

Úgytudtambmeg.

Vannak ezek a női entellektüel könyvek, ahol egy hátrányos helyzetű, valamely kisebbséghez tartozó, kiskorú (általában) leánygyermek életútját követjük nyomon 600 oldalon keresztül, ahogy tragédiák és hányadtatások során eljut az erkölcsi győzelemig. Na, azok nem hatnak meg.
Aztán ott a Jodi Picoult-féle zsáner, ahol sok a tabu meg a könny, de az ügyvéd azért kötelezően összejön valakivel, és a végén hirtelen fejbevágja a problémaforrást egy meteorit mindenki megkönnyebülésére. Ha egy megvolt – mind megvolt.
Olvastam olyat is, ahol a könyv eleve a „Vicsorogafogaá, bújjgyorsanazágyalá” kiadói sorozat részeként jelöltetik meg, indikálva, hogy csak az atomlaza, bevállalós kisgyermekes anyukák és elfoglalt háziasszonyok fogják mélységében értékelni a mindent elsöprő, ámde retttttttenetes tabukat döntögető szerelmi szálat. Majd újraolvasom, ha megfelelek a kritériumoknak.
Aztán ott a Stoner, amiből azt tanultam, hogy a legmegrázóbb dolog, egyszersmind a legaljasabb írói húzás, ha totál átlagos kispolgári nyomorúságról kell olvasni. Volt tragédia? Nem. Akció? Nem. Százas zsepi? Nem. Tabudöntögetés, nagyfarkú rosszfiú, zsengeszűz szexistennő? Nem, nem és nem. Még egy nyomorult csillogó nyálvámpír sem volt benne. Csak egy totál átlagos arc, megszületett, élt, meghalt, annyi. Az eszképizmusnak egy ásót nyomnak a kezébe, az olvasó leül nézni magát a tükör elé, aztán amikor a függöny legördül, ottmarad ülve a sötétben.

Úgytudtambmeg.

>!
New York Review Books, New York, 2006
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781590171998
1 hozzászólás
>!
blueisthenewpink P
John Williams: Stoner (angol)

Nagyon szeretem ezt az elbeszélői hangot, ezt a megnyugtató mesélést, ami a reggeli pánikszerű rohanásban is lelassított belül. Az elején esti elájulás előtt próbáltam olvasni, aztán egy-két mondat után órákkal később ébredtem a becsukódott kindle mellett. Amikor újra felvettem a fonalat, már le sem tudtam tenni. Olvastam mindenhol. Játszótéren, mozgólépcsőn, utcán gyaloglás közben. Velem maradt akkor is, amikor nem olvastam, és még most is, hogy befejeztem. Egyszerre foglalkoztatta az agyamat és a szívemet. Egy egész élet, a huszadik századi amerikai valóságban: hát kinek kellenek a másfajta világok, amikor a miénkben ilyen történetek, ilyen sorsok vannak? Valóságos, összetett, érthető szereplők, megérthetők és sajnálhatók spoiler. Volt, hogy féltem folytatni, mert tudtam, hogy még jobban össze fog törni. Végül a legsötétebb pillanatokban megnevettetett. Nagyon szerethető, remekül megírt regény. Egyetlen alkalommal éreztem, hogy nem bízik eléggé az olvasóban, és kimondja, amit már úgyis értünk spoiler, de az egészet tekintve ezt bőven elnézem neki. Köszönöm az élményt.

>!
dontpanic P
John Williams: Stoner (angol)

Az előzetes kép, ami kialakult bennem a címadó figuráról, még olvasás előtt, olyasmi volt, hogy ez egy passzív, sodródó valaki lehet, aki csak úgy hagyja, hogy az élet ide-oda dobálja.
Úgyhogy eléggé meglepődtem, amikor Stoner újra és újra határozottan meghozza a maga döntéseit, ha kell, akár a családja, barátai, kollégái akarata, nyomása ellenében.

És mégis, mintha csak idáig jutna: meghozza a döntéseket, határozottan, de aztán mintha le lenne tudva a dolog. Mintha a döntéseknek nem lenne következménye, mintha nem kellene hűnek maradni hozzájuk, csak egy pillanatot érintenének. Mintha idáig tartana a saját felelőssége: tessék, én döntöttem, határozottan, férfiasan, mit vártok még tőlem.

Persze most igazságtalan vagyok, mert volt olyan, amikor próbálkozott a maga módján. De valahogy mintha a legkisebb ellenállással találkozva fel is adta volna. Hogy jó ez? Hogy rossz ez? Hát fogalmam sincs. Nem hiszek a szakadatlan, értelmetlen küzdelmekben sem. De Stoner mintha a másik véglet lenne.

Érdekes olvasgatni a könyv értékeléseit. Valaki azt írja, Stoner egy önazonos ember. Más meg azt, hogy Stoner csak szemtanúja a saját életének. Olyan emberi ez. Az egyik embert én hősnek látom, más árulónak, és fordítva. Tökéletesen leképeződik ez Stoner egyik szakmai konfliktusában, ahol minden résztvevő meg van győződve a maga igazáról. Szép pillanat, amikor Stoner rájön arra, hogy a másik fél nem játszmázik, nem manipulál, nem taktikázik, hanem őszintén hiszi a saját igazát, és az ő valóságában ő a hős, az igazság bajnoka, Stoner pedig a megvetendő, kicsinyes figura. Stoner nagysága talán pont ebben a felülemelkedésben, belátásban áll. De belátás muszáj, hogy távolodást, passzivitást is jelentsen? Nem tudom. Stoner vagy a legintegráltabb irodalmi karakter, akiről valaki olvastam, vagy a legsematikusabb és jellegtelenebb.

>!
entropic P
John Williams: Stoner (angol)

Olvastam több értékelésben, hogy ez egy eléggé letehetetlen könyv, és rossz, amikor meg kell szakítani az olvasást – na, ezt speciel nem éreztem.
Van nekem saját átlag-életem átlag-elcseszett vagy hú-de-következetes döntésekkel, úgyhogy simán félre tudtam tenni a könyvet napokra, és inkább elmentem görkorizni vagy gyalogolni vagy aludni akkor, amikor pedig olvashattam volna is – semmi drámai vagy különösen izgi nem zajlott éppen, ami elvonta volna a figyelmemet a könyvről, de a saját átlag-tevékenységeim nekem mégis érdekesebbeknek bizonyultak, mint egy Stoner.

Bár az olvasói magatartásom roppant felszínes és énközpontú, azért még így is feltűnt, hogy csudajó és szép és melléduma-mentes ez a könyv. Igen-igen, egy átlagos élet átlagos története (és, mondom, olyanom nekem is van, csak azt senki nem fogja megírni), és még az is kívülről nézve, különösebb lelkizés nélkül spoiler és mégis – ott érzem végig azt a titkos életet, ami a dolgok (felszínek, jópolgárság, hisztis-hideg-feleségség, stb.) mögött van.

Engem a titkos életek érdekelnek. Ebből a regényből nem derül ki egyértelműen, milyenek ezek. Ja, mert titkosak, azért nem. De azért tudni, hogy ott vannak, és lehet, hogy ezek miatt jó élni az átlag-életeket is.

>!
virezma P
John Williams: Stoner (angol)

Rögtön azzal kezdem, hogy nem tartom olyan világklasszis regénynek, mint sokan itt, a Molyon vagy másutt. Talán az is közrejátszik ebben, hogy a rengeteg áradozó vélemény után valami elképesztőre számítottam, ezért is rendeltem meg magamnak. Pedig nagyjából tudtam, mi lesz a sztori, sőt még az előszó is lelőtt szinte mindent (utálom az ilyesmit). Eszembe is jutott róla apám.
Az én példányomra azt írták szlogennek, hogy The greatest novel you've never read. Azt is nyugodtan ráírhatták volna, hogy a legteljesebb élet, amit sosem éltél. Stoner (bármennyire is szimpatikus nekem) egész élete során nem került közel a saját életéhez, sokkal inkább az irodalom világában élt. Gondoljunk csak arra, hogy mi az utolsó mozzanata a könyvnek!
Szeretem a lassú, csendes történeteket (mint amilyen a Paterson című film), sőt valami fitzgeraldi nagy amerikai életérzést is láttam abban, ahogy mindenki lassan halódott. A szerző legnagyobb tehetsége éppen az apró mozzanatok, hangulatok megragadásában rejlik. Egészében viszont bosszantanak az olyan történetek, ahol senki nem tesz a saját boldogtalansága ellen. Persze ezt nem jelenthetjük ki egyértelműen, mert Stoner a maga módján boldog volt, sőt még szenvedély is volt az életében, egy olyan ember mellett, akivel megélhette önmagát, de valahogy sodródott a történésekkel.
Mint tanár, irodalom- és nyelvrajongó embert, valószínűleg kedveltem volna. De nem tőle tanulnék meg élni.

>!
Banditaa
John Williams: Stoner (angol)

Helyenként fejbe kólintott, máskor a frusztrációtól sírni vagy üvölteni tudtam volna. Néha untatott Stoner élete, máskor meg le sem tudtam tenni a könyvet. Ellentmondásos és összetett, mint egy élet. A vége pedig a maga kesernyés módján nagyon szép. Szép volt, John Williams. Köszönöm.

>!
ddani P
John Williams: Stoner (angol)

Stoner szimpatikus, tökéletlen, szerethető antihős. Élete botlások és félsikerek, jószándék és hétköznapi élettragédiák és küzdelmek, egy egész világ összegzése. Mint ilyen, tömör és rövid, egyszerre ismerősen univerzális és érdekfeszítően konkrét. Erős elbeszélés ez, lineáris, komplikációmentes élettörténet, szerényen, kisszerűen prózai és trükkmentesnek ható elbeszélői kameraállásból dokumentálja az életrajz élményeinek megélését, a végsőkig kitartott ám elkerülhetetlen elmúlását, és ironikusan felmutatva önnön elfeledését, melyet saját maga cáfol. Egyszerűnek tűnhetne, de nem az. Klassz könyv.

>!
posztmagyar
John Williams: Stoner (angol)

Nem is tudom mit mondhatnék, csak dicsérni lehet a könyvet. A prózája mondjuk egyszerű és dísztelen, de ebben a dísztelenségben őszinteség és egyfajta idillikus, nyugalommal teli szeretet lakozik a szereplők iránt.
Cselekménye nem nagyon, inkább csak a pillanatokat mutat fel Stoner életében, de ezek a pillanatok… Szomorúsággal teliek, még akkor is, amikor az emberi élet gyászbeszédben is kihagyott apró győzelmeit taglalja.
Williams nem tesz mást, mint folyamatosan Stoner lelkének legmélyére hatol és azt taglalja, a melankólia egyre mélyebb és mélyebb rétegeibe merülve, egyre nagyobb őszinteséggel.
Igaza volt a Sunday Times-nak, a legjobb könyv, amit sosem olvastál.


Népszerű idézetek

>!
virezma P

Within a month he knew that his marriage was a failure; within a year he stopped hoping that it would improve.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
>!
Melinda_Makkai

William Stoner entered the University of Missouri as a freshman in the year 1910, at the age of nineteen.

(első mondat)

>!
blueisthenewpink P

The love of literature, of language, of the mystery of the mind and heart showing themselves in the minute, strange, and unexpected combinations of letters and words, in the blackest and coldest print—the love which he had hidden as if it were illicit and dangerous, he began to display, tentatively at first, and then boldly, and then proudly.

115. oldal, 7. fejezet (Vintage, 2012)

>!
Melinda_Makkai

A war doesn't merely kill off a few thousand or a few hundred thousand young men. It kills off something in a people that can never be brought back.

35. oldal, 2. fejezet (NYRB Classics, 2006)

>!
virezma P

He found himself wondering if his life were worth the living; if it had ever been. It was a question, he suspected, that came to all men at one time or another; he wondered if it came to them with such impersonal force as it came to him.

184. oldal

>!
virezma P

He was forty-two years old, and he could see nothing before him that he wished to enjoy and little behind him that he cared to remember.

186. oldal

>!
Melinda_Makkai

She was an only child, and loneliness was one of the earliest conditions of her life.

54. oldal, 3. fejezet (NYRB Classics, 2006)

>!
Melinda_Makkai

He felt at times that he was a kind of vegetable, and he longed for something – even pain – to pierce him, to bring him alive.

184. oldal, 11. fejezet (NYRB Classics, 2006)

>!
Melinda_Makkai

He took a grim and ironic pleasure from the possibility that what little learning he had managed to acquire had led him to this knowledge: that in the long run all things, even the learning that let him know this, were futile and empty, and at last diminished into a nothingness they did not alter.

184-185. oldal, 11. fejezet (NYRB Classics, 2006)

>!
Melinda_Makkai

What did you expect? he asked himself.

285. oldal, 17. fejezet (NYRB Classics, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Italo Svevo: Zeno's Conscience
Vladimir Nabokov: Pnin (angol)
Daniel Keyes: Flowers for Algernon
Dennis Lehane: Shutter Island
Donna Tartt: The Secret History
Per Olov Enquist: The Book about Blanche and Marie
Gabriel García Márquez: The General in His Labyrinth
Torey Hayden: Ghost Girl
Jodi Picoult: Nineteen Minutes
Sigrid Undset: Kristin Lavransdatter (angol)