A ​tigris 69 csillagozás

Igaz történet bosszúról és túlélésről
John Vaillant: A tigris

1997 ​decemberét írjuk. Emberevő tigris portyázik egy eldugott falucska mellett az orosz Távol-Keleten. A tigris nem csupán megöli az embereket, hanem megsemmisíti őket. Egy csapat ember és a kutyáik gyalog kénytelenek utánaeredni a sűrű erdőben, ráadásul brutális hidegben. Ahogy a nyomkövetők az áldozatok maradványait vizsgálják, felfedezik, hogy a támadások nem találomra történnek: a tigris a jelek szerint bosszúhadjáratot folytat. Meg kell találni a sebesült, éhező és rendkívül veszélyes állatot, mielőtt újra lecsap. Miközben elmeséli a különös események sorát, John Vaillant feledhetetlen képet nyújt erről a lenyűgöző és titokzatos régióról. Találkozunk az őshonos törzsekkel, akik évszázadokon át bálványozták a tigriseket és velük éltek; még a vadászzsákmányukat is megosztották velük. Tanúi leszünk az orosz telepesek érkezésének a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján, a katonákénak és vadászokénak, akik jelentősen csökkentették a tigrispopulációt. És megismerjük a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
348 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632454580 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454573 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 37

Helyszínek népszerűség szerint

Szibéria · Oroszország · Ázsia · tajga · Távol-Kelet · Vlagyivosztok


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

jagoka1984 P>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Ez is egyike azon könyveimnek, amit a borító miatt vettem meg (na meg azért, mert a Tigris „szerelemállat” nekem).Valahol félve is vettem kézbe a könyvet, mert régebben több emberevő tigrisről, oroszlánról stb olvastam könyvet. Valahogy azok nem fogtak meg. Ez a könyv viszont nagyon is. Ez a könyv nem csak leírja, hogy ezt és ezt csinálta a tigris, így és úgy reagáltak az emberek. Ennél többet ad. Az alaptörténet mellett megtudjuk, hogyan éltek az emberek a tajgán, hogyan hatott rájuk a politikai változás, egy egy helyzetben mennyire zártak össze a közösség. Mindezt úgy, hogy az alaptörténet sem kerül háttérbe.

nyolcadikutas>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Nincs mese!
Hozzá kellet adni a kedvencekhez.
Nálam pont az hozott óriási pluszt, amiért mások „lecsillagozták”. A rengeteg (egyébként nem) mellékes információért, ami önmagában nem része a történetnek, mégis teljes képet ad ok és okozat közötti összefüggésekre. Vagy még arra sem, csak árnyal a maga módján.
Fiatalon olvastam Jim Corbett Emberevő tigrisek című könyvét. Corbett Indiában vadászott falusiakat megtizedelő nagymacskákra – eme könyv is utal rá két sorban –, de ma már az a könyv nekem lenne kevés, annak hiánya miatt, ami itt abszolút pozitívum.
Itt mindent kapunk a történet magván túl. Történelmet, politikát, tájleírást, vadászati ismereteket, biológiát, zoológiát, pszichológiát és nagy-nagy emóciót. Azon túl fennkölt orosz életérzést.
Vaillant jó tollforgató és a fordítás is kifogástalan. Az eredeti fotók pedig még színesebbé teszik az összképet.
Páratlan könyv.
(Ma már kevés könyvet tartok meg. Mert egyszer mindent el kell engedni. De ez megy a polcra.)

ggizi P>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Már régóta kerülgettem ezt a könyvet, de vártam a megfelelő hangulatot hozzá. Rákészültem és nem is bántam meg. A már-már túlzottan informatívnak ható történet érinti az orosz távol kelet társadalmi és környezeti helyzetét, a peresztrojka előtti és utáni állapotokat, az érintett személyek szociális helyzetét, gondolkodásmódjukat, természethez való hozzáállásukat, a Tigrisfelügyelet munkáját, és természetesen az amur tigrisek életterét, vadászösztöneit, a hozzájuk kapcsolódó ősi hiedelmeket és orvvadászatot. És mindez a széleskörű ismertetés egy 1997-es tigristámadás és az azt megelőző és követő események körítéseként, jobb megértéseként szolgál.

Kimondottan érdekes volt a tigrisek és a tajozsnyikok (a tajgán, a tajgából élő emberek) egymáshoz való hozzáállása, együttélése. Nem bántották a tigrist „Nem azért, mert annyira tisztelték a törvényt, hanem mert tisztelték a tigrist. Ahogy a legtöbben a Bikin völgyében, ők is a mottó szerint éltek: Ha én nem bántom, ő sem bánt engem. Az ember-tigris viszony olyan stabil volt a Panchelazában, hogy annak az esélye, hogy valakit támadás érjen – pláne, hogy megegyék –, szó szerint nevetséges volt, akár egy meteorbecsapódásé.”

Tömény, mégis nagyon élvezetes volt ez az információhalmaz, és sok aspektusa szomorúsággal és reménytelenséggel töltött el.

„Hogy ennek az állatnak a fontosságát, igazi értékét becsülni tudja, az embernek viszonyítási pontokra van szüksége, amik nem ütköznek az önérdekével. Ezek közül talán a leglenyűgözőbb – a vadonban élő tigris képén túl – az a tény, hogy az általa lakott környezet eredendően egészséges. Ha van elég föld, búvóhely, víz és vad, hogy eltartson egy ilyen fontos fajt, az arra utal, hogy az alatta elhelyezkedő fajok is megvannak, az ökoszisztéma érintetlen. Ebben az értelemben a tigris egy irdatlan kanári a biológiai szénbányában. Az olyan környezet, ahonnét a tigris eltűnik, általában más módon is sérül: az apróvadak eltűnnek és sok esetben az erdők is.”

„Kína a tigris vélelmezett szülőhelye, és a kommunizmus eljövetele előtt Mandzsúria – a hatalmas térség Pekingtől északra és keletre – igazi díszpéldányok élettere volt. Ma az orosz határon áttévedő pár példány kivételével olyan kihalt, mint a Góbi sivatag. Az ott épülő autópályákból ítélve a tigris egyhamar nem is tér vissza.”

”2008 óta négyszázötvenre becsülik a Primorjéban, a Habarovszk határterület déli részén és a szomszédos határvidéken élő tigrisek számát”

”A múlt évszázad elején a becslések szerint több mint 75 000 tigris élt Ázsiában. Ma ez már hihetetlennek tűnik; egyetlen nemzedéknyi emberi emlékezet törékeny íve alatt 95%-ukat megölték: sportból, a szépségükért, orvosságért, pénzért, területért és bosszúból. Az akkori és a mostani tigriseloszlási térkép olyan, mint az európai zsidóságé a második világháború előtt és után: az ember egyszerűen nem hisz a szemének. Elképzelni is nehéz, hogy ilyesmi megtörténhet, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a tigris végigkísérte az embert egész történelme során az ázsiai kontinensen, aki tisztelte fizikai, esztétikai és ikonikus erejéért. Szépsége, karizmája és mitikus rezonanciája miatt a tigris amolyan totemállat lett világszerte. Nincs még egy állat, amely egyszerre a természetvédelem posztergyermeke, mellette pedig az erő, a szexualitás és a veszély jelképe. Az ökölhöz vagy a kereszthez hasonlóan a tigris olyan jelkép, amit mindnyájan értünk.”

Kyrana P>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Nagyon érdekes, információkban gazdag, emellett olvasmányos kötet gyönyörű borítóval. Minden során lehet érezni azt a hatalmas kutatómunkát, ami mögötte van.

Bár alapvetően egy bizonyos tigris a történet főszereplője, gyakorlatilag szinte mindent megtudhatunk ezekről az állatokról. Oroszország történelmének egy apró szegletébe is bepillantást nyerhetünk, illetve az orosz tajgán a túlélésükért küzdő emberek életét, mindennapjait is megismerhetjük.

Elképesztő történeteket, információkat sorakoztat fel a könyv, mindezt élvezhetően, a laikus olvasó számára is érthetően. Sokszor felháborító tényeket közöl a feketepiacról, az orvvadászatról, a környezettudatosság hiányáról.

Örülök, hogy elolvastam, és remélem, hogy a tigrisek kihalástól való megóvásáért folytatott küzdelem eredményekkel fog járni a jövőben.

Vackor6 P>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Huhh… hát nem volt egy séta a holdfényben…
A könyv inkább dokumentarista, mintsem regény, de jól és olvasmányosan van megírva.
A szárazabb történelmi és politikai információk most nem hoztak lázba. Viszont a tajga, a tajgán élő emberek élete és az amur tigris már sokkal jobban.
A fiúk biztosan jobban értékelik ezt a könyvet, mint a női nem tagjai, de ajánlom olvasásra azoknak, akik szeretnek túlélni, izgulni (ki az emberekért, ki a tigrisért), gondolatban belehelyezkedni a mínusz negyven fokos hidegbe és szeretnék tudásukat gyarapítani az orosz Távol-Keletről.

1 hozzászólás
Teszic>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Szerintem nem a megfelelő pillanatban vettem le a polcról, mert nagyon küzdöttem vele. A szerzőnek minden tiszteletem, mert egy ilyen dokumentarista regényt megírni valószínűleg nem volt egyszerű, de legyünk őszinték, olvasni sem… Nekem egy kicsit sok volt, viszont mindenképpen megérte elolvasni, sokat tanultam az orosz Távol-Keletről. Kicsit hiányoltam magát a Tigrist, igazából volt róla szó, de valahogy sokszor volt hiányérzetem. Összességében megérte elolvasni, de nem hiszem, hogy a közeljövőben (meg a távoliban sem) vállalkoznék rá még egyszer.

Aligabacs>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

„Tigris, tigris, jaj de szép, ragadd meg a bal fülét csak vigyázz, ne tépjen szét!”
Ez mondjuk nem a könyvből van, hanem egy filmből, de pont ide illik.

Sajnos nem néztem meg olvasás előtt, hogy mit veszek a kezembe, mert akkor lehet, hogy nem vágtam volna bele, ugyanis ez egy dokumentarista regény. Olyan volt, mint egy Discovery-n futó dokumentumfilm, amikor van egy narrátor, aki szenvedélymentes hangjával felvázolja eseményeket, majd jönnek a szemtanúk beszámolói, láthatunk néhány színésszel újraforgatott jelenetet, és végül a filmet az eseményről készült fotók zárják. A könyv alapos. MINDENT elmond a tigrisekről, a tájról, az ott élő emberekről, és ez a túl sok információ széttördeli a történetszálat. Ha valakit érdekelnek a tigrisek, akkor inkább Jim Corbett: Emberevő tigrisek c. könyvét ajánlanám.

2 hozzászólás
donzella P>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Azt hiszem, itt egy könyv, amit sikerült nagyon rosszul poziciónálni. Nem ez az első, tulajdonképpen dokumentumregény, amit besoroltak a Sötét örvény kategóriába. Minél több idő telik el, annál messzebb fog kerülni a saját kategóriájától, mert itt vannak azóta a felnőtteknek szánt fantasyk is például.

Tehát ez egy dokumentumregény, mint az Amerikai farkas, igaz történet alapján.
Történik egy gyilkosság, az elkövető egy tigris, mi pedig végigmegyünk az események láncolatán, egészen a jelentés megírásáig. Mindeközben szembesülünk egy zord vidék nincstelenjeinek mindennapi túlélési harcával, „az orosz gépezettel”. Az, hogy ilyen körülmények között az emberek állatiasodnak el, vagy az állat lesz-e túl emberi, nehéz eldönteni. Nem vidám történet.

Belle_Maundrell >!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Régóta érdekelt ez a könyv, és nagy elvárásokkal kezdtem el, de sajnos kicsit csalódott vagyok. A téma kifejezetten érdekes, de – talán pont a túlzott alaposság miatt – a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után. Azt hittem, az ilyen állatos, ismeretterjesztő könyveknél nem zavar a dokumentarista stílus, de sajnos sokszor nagyon száraznak és unalmasnak találtam. Az amur tigrisekről, a tajgáról és az ottani emberek hiedelmvilágáról szóló részek kifejezetten érdekesek voltak, élveztem is őket, de nekem túl sok volt az orosz társadalomrajz és történelem. Igaz, hogy fontos volt ismernünk a viszonyokat, hogy tökéletesen megértsük, mi vezetett idáig az oroszok tigrisekhez való hozzáállásában, de rövidebben is meg lehetett volna oldani, engem sokszor kizökkentett, hogy a peresztrojka hatásáról kell olvasnom, miközben inkább a tigrisekkel foglalkoztam volna. De minden összefügg mindennel, mint tudjuk.
Sejtettem, hogy ez lesz, de én inkább a tigrissel voltam. Borzasztó volt, ahogy megölte az embereket, főleg a fiatal fiút sajnáltam, aki tényleg nem miatta ment az erdőbe, de szerintem ezt az emberek maguknak köszönhetik. Én úgy gondolom, hogy semmilyen állat nem kezd el csak úgy magától, minden ok nélkül embereket enni és bosszút állni. Próbáltam megérteni, hogy milyen kilátástalan volt az élet az orosz Távol-Keleten a kilencvenes években, de sajnálom, az orvvadászatra nem találok mentséget, főleg egy veszélyeztetett faj esetében. (Amúgy totál kiakasztó volt azt olvasni, amikor valaki – talán Trus – kapcsán szóba került, hogy fiatalabb korában részt vett a tatár antilopok vadászatán, mert hogy milyen sokan voltak, aztán azóta szépen a kihalás szélére sodródtak. De legalább megbánta.) Jó, nyilván könnyű innen okoskodni, ahol a legnagyobb „veszélyt” a rókák jelentik, de én úgy gondolom, hogy bármilyen állattal együtt lehet élni, ha tiszteletben tartjuk és békény hagyjuk. És szerintem nagyon nem volt szép, ahogy a tigris tetemével bántak, miután levadászták. Oké, örüljünk, hogy megszabadultak az emberevő fenevadtól, tényleg nem volt más lehetőség, mint levadászni, és értem én, hogy megkönnyebbültek, spoiler Adjuk már meg a tiszteletet, ha egyszer annyiszor elmondták, hogy milyen fenséges állatok. Mondjuk ha belegondolunk, hogy mi történik velük a feketepiacon, akkor már nem is csodálkozom.
Érdekes volt, ahogy emberi tulajdonságokkal ruházták fel a tigrist, főleg a bosszúállás kapcsán. Én igazából simán el tudom hinni az ilyesmit, és az is nagyon érdekes volt, hogy hogyan viselkedtek a tigrisek Trusszal az események után. Meg ahogy Dunkajék „megbeszélték” vele a zsákmány megosztását.
Egyszeri olvasásnak elment, voltak benne érdekes részek, de összességében inkább a National Geographic mellett maradok, ha a tigrisekről szeretnék informálódni. És nagyon remélem, hogy a hülye emberiség időben észbekap, és nem hagyjuk kihalni ezeket a csodálatos állatokat.

Hiranneth>!
John Vaillant: A tigris

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Az elején nem ezt vártam a könyvtől, de kifejezetten tetszett, amit kaptam. A könyv középpontjában a tigris áll, aki emberevésre szokik rá. Ezzel megpecsételve saját sorsát. Lehet rám követ vetni, de szerintem a legtöbb ilyen esetben nem az állat a főhibás. Alapjáraton egyik vadállat sem kezd el emberre vadászni, inkább kerüli. Kivéve ha betörünk a területére, elpusztítjuk a természetes táplálékát, netalántán megsebesítjük. Bármi is az oka, az állat lesz az örök vesztes, mert így vagy úgy, de elpusztítják. Természetesen megértem, hogy egy emberevésre rákapó jószág mekkora veszélyt rejt magában, de attól függetlenül én sajnáltam.
A könyv ezek mellett tényleg nagyon sok érdekes információt is tartalmaz. Mind az amur tigrisekről, mind az 1990-es évekbeli oroszország embereiről, helyzetükről. A tajgán élők hitéről és a természethez fűződő viszonyukról. Tetszett, hogy egy könyvben ilyen sok és érdekes információt kaptam.
És a könyv végére csak erősödött az a véleményem, hogy hiába tartják az oroszlánt az állatok királyának, nálam a tigris lesz az első. Hm, az állatok cárja.


Népszerű idézetek

szil0214>!

Az optimista angolul tanul, a pesszimista kínaiul, a realista pedig megtanulja használni a Kalasnyikovot.

240. oldal

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: Kalasnyikov
ponty>!

– Egyszer egy tigris megölt egy vaddisznót úgy tíz méternyire a kunyhómtól – kezdte Mihail. – Reggel megláttam a döglött vaddisznót és a közelben üldögélő tigrist. Így hát elkezdtem beszélni hozzá: A tajga nagy – mondtam –, Miért pont itt vadászol? Menj, élvezd ki a tajga többi részét, de ezt ne tedd többé a kunyhóm közelében! A tigris ült, meghallgatott, aztán elment. Ezek után láttam, hogy a vaddisznó egy részét, a combját meghagyta nekem; a többi részét megette, és mindent eltakarított.
– De én nem vettem el a húst – folytatta Mihail –, mert ha elveszed, akkor az adósa maradsz, és valamit vissza kell adnod. Ezért azt mondtam: Köszönöm, de most van húsom. Ne sértődj meg, hogy nem veszem el! Rendes volt tőled, hogy megosztottad velem. Ha elveszed a húst a tigristől – magyarázta Mihail –, azt fogod érezni, hogy tartozol neki, aztán pedig félni kezdesz tőle.
Mihail Dunkaj szerint húst elfogadni egy tigristől olyan, mintha a Kommunista Párttól vagy a maffiától fogadnánk el szívességet: ha egyszer leköteleztek, nagyon nehéz kihúzni magunkat.

196-197. oldal

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: tajga · tigris · vaddisznó
1 hozzászólás
ponty>!

Amikor az oroszok a szülőföldjüket fényezik, gyakran Oroszország Anyát emlegetik, de Oroszország Anya nem a nemzet, és semmiképp nem a vezetőség: ő a föld. Az oroszokat a földhöz – pontosabban a talajhoz –, fűző mély kötelék minden mást felülmúl, kivéve talán a családot. Ugyanígy az erdőnek és teremtményeinek – növényeknek és állatoknak egyaránt – olyan jelentőségük van, amivel mi Nyugaton nemzedékekkel ezelőtt elvesztettük a kapcsolatot. Ez a kapcsolat (vagy inkább függés) éles ellentétben áll az állam akaratos, szeszélyes és ijesztően alapos környezetpusztításával.

91. oldal

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: Oroszország
5 hozzászólás
szil0214>!

A tigris százszor is lát téged, mire te egyszer látod őt.

62. oldal

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: tigris
Vackor6 P>!

– Van a tigrisben valami hipnotikus. Olyan halkan lép, nincs is hangja, nem is tudod, hogy ott van. De ha nem tetszik neki valami, megáll és a szemedbe néz. Pszichológiai balett: ki bírja tovább a másik tekintetét? Ilyenkor nem szabad hirtelen elfordulni, mert a félelem szaga gyorsan terjed. Lassan-lassan hátrálj, főleg, ha a tigris ölt, vagy kölyke van: ő lép egyet, te is egyet, nem szabad elfutni. Csak amikor kiérsz a területről, amit az övének tekint, akkor futhatsz.
A tigriseknél is hasonlót figyeltek meg: közömbösen mennek el az autótól, és amikor azt hiszik, már nem látod, csak akkor iramodnak meg.

138. oldal, 10. fejezet. Első rész - Markov

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

danlin>!

Derszu idejében úgy hitték, ha megölsz egy tigrist ok nélkül, téged is megölnek. Ugyanígy, ha egy tigris öl és eszik meg egy embert, a saját fajtája vadássza. Mindkét cselekedet tabunak számított, és ha ezt a láthatatlan határt egyszer átléped, nincs visszaút.

41. oldal

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: tigris
Vackor6 P>!

Egy vadásznak gondolkodnia kell azon, miként kapja el a zsákmányát. Egy vaddisznó vagy szarvas számára ez más: ha levelek vagy tobozok hullanak egy fáról, azt eszik; nincs szükségük rá, hogy gondolkodjanak. A tigrisek gondolkodnak.

181. oldal, 13. fejezet

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Vackor6 P>!

Szilárd bizonyítékok utalnak arra, hogy ez a térség menedékhely volt. Egyike az utolsó jégkorszakban jégmentesen maradt, Csendes-óceán körüli számos térségnek, ami talán segíthet megmagyarázni egy olyan ökoszisztéma jelenlétét, amely sehol máshol nem létezik. Itt a farkasok és rénszarvasok élnek együtt kanalas gémekkel és mérges kígyókkal, és tíz-tizenkét kilós eurázsiai keselyű verseng a tetemekért a kardcsőrű dzsungelvarjúval. Bükkfa, lucfenyő és erdei fenyő nő egy völgyben vadkivivel, óriáslótusszal és húszméteres akácfával, míg az ehető magot termő fenyőket vadszőlő és magnóliaindák futják be. Utóbbiak táplálékot és menedéket jelentenek a vaddisznócsordáknak, valamint pézsmaszarvasoknak, amelyek tízcentis agyarukkal úgy néznek ki, mint az evolúció egy félbehagyott kísérlete. Sehol máshol nem iszik egy folyóból rozsomák, barnamedve vagy jávorszarvas a leopárddal, egy olyan vízgyűjtómedencében, ahol paratölgy és bambusz mellett áll egy-egy magányos tiszafa, amely régebbi az ortodox egyháznál.

33. oldal 2. fejezet, Első rész - Markov

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: paratölgy
Aligabacs>!

Mint minden határvárosban, a nemek aránya Vlagyivosztokban is reménytelenül egyenetlen volt, ezért a létszám feletti agglegények arra kényszerültek, hogy alternatív szórakozást találjanak maguknak. Az egyik ilyen a kiszámolósdi és az orosz rulett keresztezésére hasonlított.

…először kijelölünk valakit, mondjuk engem, hogy legyek a Tigris. Aztán kiviszünk minden bútort a szobából, letakarjuk az ablakokat, és kikapcsoljuk a lámpákat. A többi klubtag lesz a Vadász, a szoba közepére ülnek körben (arccal kifelé), revolverekkel felfegyverezve. Imigyen elrendezve abba az irányba lőnek, ahonnan a Tigrist (azaz engem) hallják majd. Természetesen levettem a cipőmet, és kiraktam a zsebeimből mindent, ami csöröghet. A fal mellett futottam zokniban, próbáltam olyan halkan lépni, ahogy csak tudtam… akár egy tigris. De egy alkalommal a szerep túlságosan soknak bizonyult: megbotlottam, és golyót kaptam a karomba.

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről

Kapcsolódó szócikkek: Vlagyivosztok
Aligabacs>!

Az Örmény Rádió egy képzeletbeli adó, ami az 1950-es években került be az orosz köztudatba, és az egész volt Szovjetunióban ismerik. A Kaukázus déli részéről sugároz, és ingyenesen ad tanácsot a szextől a szocialista doktrínáig minden témában. A szabályok egyszerűek, és sok orosz napi valóságát tükrözik: Kérdezzen tőlünk, amit akar, mi meg válaszolunk, amit akarunk.

Egy példa:

Itt az Örmény Rádió. Hallgatóink kérdezték tőlünk:
– Szabad szexelni a Vörös téren?
Válaszunk:
– Szabad. De csak akkor, ha sok kéretlen tanácsot akar hallani.
A szovjet rezsim népszerű célpont volt.

Itt az Örmény Rádió. Hallgatóink kérdezték:
– A kormányunk miért nem siet embert juttatni a Holdra?
Válaszunk:
– Mi van, ha nem akar majd visszajönni?

John Vaillant: A tigris Igaz történet bosszúról és túlélésről


Hasonló könyvek címkék alapján

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Gerald Durrell: Életem értelme
Cheryl Strayed: Vadon
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Adam Kay: Ez fájni fog
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Martin Pistorius: Néma üvöltés
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt