Nyúlketrec (Nyúl 2.) 88 csillagozás

John Updike: Nyúlketrec John Updike: Nyúlketrec John Updike: Nyúlketrec John Updike: Nyúlketrec

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Harry ​(„Nyúl”) Angstrom visszatért feleségéhez, befogta magát az igába: apja mellett robotol egy kis nyomdaüzemben. Most éppenséggel Janice az, aki szökni akar – házasságuk érzelmi elsivárosodása az autóügynök Charlie Stavroshoz, apja egyik beosztottjához űzi. Körülöttük ott tombolnak az 1960-as évek, a faji zavargások, a polgárjogi küzdelmek, a vietnami háború és nem utolsósorban a Holdra szállás évtizede. A társadalmi változások nagy korszaka Nyúl fejlődésének is jelentős állomása. Kristályosodik alapvető konzervativizmusa, de szabadság- és embereszménye is: egyfelől makacsul újra és újra kiáll Amerika vietnami „küldetése” mellett, nem hajlandó csakis rosszat feltételezni a politikusokról, másfelől az új jelenségeket is szeretné megérteni, nyitott minden interpretáció, minden vita előtt. Janice elköltözött, egyedül kell nevelnie fiukat, a tizenhárom éves Nelsont, s ráadásul befogad a házába két „forradalmárt”: a törvény elől bujkáló, kábítószer-élvező és -terjesztő, önjelölt… (tovább)

Eredeti mű: John Updike: Rabbit Redux

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759727 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · ISBN: 9786155759734 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2002
480 oldal · ISBN: 9630768852 · Fordította: Göncz Árpád

1 további kiadás


Kedvencelte 15

Most olvassa 7

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
John Updike: Nyúlketrec

a nyúlketrec ajtaja Nyúlra csukódott. Kitörne, de hová, merre és hogyan? A hatvanas évek Amerikája a hetvenes évek fordulóján tökéletes hangulatot és képeket ad ehhez.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/03/nyulketrec.html

>!
Nikolett_Kapocsi
John Updike: Nyúlketrec

Nem mertem rögtön a Nyúlcipő után nekiállni az olvasásnak, de végül győzött a kíváncsiság. Nem kellett csalódnom, ez a könyv is igazán „Updike-os”. A Nyúlcipőhöz hasonlóan nagyon felkavaró volt és többször éreztem azt, hogy nem bírom tovább olvasni a borzalmakat, de aztán mégis vitt magával a történet. Zseniális annak ellenére, hogy számomra a regény valamennyi szereplője továbbra is ellenszenves figura. Nyúl 10 évvel későbbi énje, ha lehet még bosszantóbb, az elkényelmesedett, konzervatív vidéki amerikai mintapéldánya. Updike görbe tükröt tart a 60-as évek Amerikája elé, megjelenik a néger kérdés, a lázadás és hippi élet, szexuális forradalom, de nekem itt már kicsit sok volt a politika. Külön érdekes volt számomra, hogy pont 50 évvel ezelőtt játszódik és a Holdra szállást nézik éppen. Tetszett az árnyalt, részletgazdag, történetvezetés és párbeszédek, bár az előző részhez képest sokkal szókimondóbb és szabad-szájúbb volt. A korábbi fordítást nem ismerem, de az új fordítást élvezetes volt olvasni a felkavaró és megrázó tartalom ellenére is. Remélem, hogy a XXI. Század Kiadó megjelenteti a sorozat további köteteit is.

>!
dwistvan P
John Updike: Nyúlketrec

Néha sok benne a politika, sok benne Amerika. Amikor az egész könyvet nézzük egyben, akkor viszont nagyszerű az üzenete, nem véletlenül vezet végig annyi mélyre süllyedt züllöttségen. Tanulni, kijózanodni, tapasztalni lehet belőle. A végére kerek egész lett. A nyelvezete nehéz, néha terjengősen bonyolult, de Göncz Árpád nagyszerű fordítása azt is érthetővé csiszolta.

>!
Frank_Spielmann I
John Updike: Nyúlketrec

Nyúl 2.0. Kivégezve. Akarom mondani: elfogyasztva elevenen. Szőröstől-bőröstül. Szóval: itt van Nyúl, 10 évvel az első regény után, 1969-ben. Nagy év volt ez, vagy legalábbis nevezetes: ekkor történt a holdraszállás, a feketék yorki zavargásai, Woodstock, és végre olyasvalakitől hallunk (olvasunk) a hatvanas évekről, aki ott is volt. Amerikában vagyunk, még mindig, és az új évtizedet, amit (talán tévesen) aranykornak szokás nevezni (a zenében bizony az is volt), itt az „egyszerű emberek” a saját bőrükön tapasztalják, élik hétköznapi életüket (milyen jó is a hétköznapi élet… néha!), és megvan a véleményük erről az egész dologról, a hippikről, a felszabaduló világról, a fekete-mozgalmakról, az öt-hat év alatt rengeteget váltózó, fejlődő könnyűzenéről, és mellette a szexről és drogokról is, és közben nem is tudják, hogy egy olyan évtized végére értek, ami megváltoztatta a világot. Pontosabban: a nyugati világot. Nálunk a hatvanas évek után is maradtak a kommunisták. (Valljuk be, mégis jobb az erőszakos, szabad világ, ahol az emberek a háború ellen harcolnak – minő paradoxon! –, és rendőrökkel verekednek szabad akaratukból, mint a miénk – volt –, ahol az ÁVÓ-sok vagy ÁVH-sok szabad akaratukból vernek meg bárkit, sokkal durvábban és aljasabb módon, mint egy nyugati „disznó”, azaz rendőr.)

Nyúlnak nem ez a legfőbb problémája: ő a Mt. Judge egyik – egészen békés – kisvárosában lakik, Brewerben, azon belül is egy polgári jólétet sugárzó, nyugalmas városrészben, Penn Villas-ban, és napjai nem azzal telnek, hogy forradalmi gondolatokat forgasson a fejében, hanem dolgozni jár, ugyanabba a nyomdába, ahol az apja is dolgozik, anyja haldoklik, a felesége pedig (ez a fülszövegben is ott van) elhagyja egy füstösképű görög bevándorlóért. És akkor jön egy fekete kolléga, aki meghívja őt estére egy bárba, és ott megismerkedik Jill-el és Szúnyoggal, két felejthetetlen szereplővel (zseniális jellemek, akárha Updike személyesen ismerte volna őket, persze hát ismerte is őket, hiszen ő teremtette a két szereplőt), akik tökéletes ellentétei az ő kispolgári, egyszerű, hétköznapi (kinek mi a hétköznapi…) valójának: hippi, drogos, forradalmár, fekete Jézus, vietnámi veterán… Persze fenekestül felforgatják az ő és a fia életét, amit ma hatvanas éveknek nevezünk (képzelünk) betör a nyugis Brewerbe. Döbbenetes jelenetek játszódnak le, száll a marihuána füstje (és más füst is…), erősen korhatáros könyv, ahogy ezt én már el is várom Updike-tól (ne pornográfiára gondoljunk, hanem művészetre: a különbség az olcsó pornófotó és a művészi aktkép különbsége).

Aki kíváncsi az igazi hatvanas évekre, és szeretné megutálni a hippiket, annak nagyon ajánlom a könyvet. Ennek ellenére optimista ez a könyv: az emberek mégis képesek szeretni, mégsem olyan kegyetlenek. Hé, ez az egész csak játék! Ha mindenki követné a fair play szabályait, nagyon is élvezetes lenne ez az egész. Ez nem a könyv üzenete, ezt csak úgy mondom, mert kihozta belőlem a könyv. Jöjjön a harmadik rész…

11 hozzászólás
>!
Stendhal
John Updike: Nyúlketrec

Olvasás közben számos ellentmondásos gondolatot ébresztett bennem. (Fel kellett volna írnom.) A végkövetkeztetés azonban a következő: ez a könyv, maga a megtestesült amerikai rémálom. Számomra. Nyúl pedig egy irányítható, egyetlen önálló gondolattal sem rendelkező, felelősséget vállalni képtelen, a társadalom, a környezete, és a családja által befolyásolt puhapöcs. (Már bocsánat). Valamint nem szeretem a kisvárosi Amerikát, (a nagyvárosit sem) és nem, nem ragad magával a nagy amerikai szabadság életérzése. Már, ha ez egyáltalán létezik. A francba is, pedig ezt a könyvet „illene” legalább egy kicsit szeretni….

>!
Outwar
John Updike: Nyúlketrec

Ez a weedstock feeling valahogy nem az enyém, alapból rosszul vagyok a virágemberkéktől,árnyékszerű identitásuk összezavar.Nyúl is olyan,mint egy árnyék vagy mint egy rossz álom.Nem tudom.

11 hozzászólás
>!
Schuler_Zsófia
John Updike: Nyúlketrec

Mindig megragad Updikeban, hogy minden szereplőjét kicsit visszataszítónak ábrázolja, elejét véve ezzel, hogy valamelyik szereplő rajongójává váljunk, és ezáltal elszakítva a történettől, adott szereplő szemüvegén át lássuk a cselekményt.

>!
argonz
John Updike: Nyúlketrec

A kedvencem a szériából.
Egzisztenciális harag, útkeresés a kertvárosi pokolban(elvégre leég egy ház:)) és nyúl szinte-mintha-majdnem már megemberelné is magát ,)
Közben pedig holdraszállunk és a 2001 Űrodüsszeia megy a mozikban.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Amit az ember nem tett meg harmincéves koráig, azt már aligha teszi meg valaha is. Amit megtesz, azt pedig megismétli újra meg újra.

II. Jill

35 hozzászólás
>!
robinson P

A szerelmes férfi az egész világ barátja, ahogy mondani szokás.

199. oldal

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Vannak bennünk húrok, amelyeket másoknak kell megszólaltatnia.

I. Apa/Anya/Hold

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Ha volna a világban egy kis tisztesség, nem is volna szükség törvényekre.

384. oldal

>!
Frank_Spielmann I

A nők nem szeretik az olyan férfit, aki semmi más, csak házasember, ők olyat akarnak, akinél folyton találgatniuk kell. Ha egy nő nem találgat, meghalt.

III. Szúnyog

10 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

…barkója olyan mélyre nyúlik, hogy az Nyúl szerint már társadalomellenes.

III. Szúnyog

4 hozzászólás
>!
eme P

A pokolgépet nem a feketék helyezik el, hanem a gazdag fehérek csemetéi… Nem az igazságtalanság dörömböl az ajtón, hanem a türelmetlenség. Tégy elég patkányt egy ketrecbe, és nem az ösztövérek, hanem a hájasok vadulnak meg, mert ők érzik magukat szorongatva.

254. oldal

>!
eme P

Mi amerikaiak ezekben a kategóriákban gondolkozunk: győzelem vagy vereség, minden vagy semmi, ölni vagy megölelni; mégpedig azért, mert soha nem teremtettük meg a magunk számára azt a szabad időt, ami a gondolkodáshoz nélkülözhetetlen.

237. oldal

>!
Frank_Spielmann I

…de felnőtt élete meggyőzte, hogy nincsenek évszakok, csak az időjárás változik…

II. Jill


A sorozat következő kötete

Nyúl sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Cormac McCarthy: Vad lovak
Philip Roth: Szégyenfolt
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Alice Walker: Bíborszín
John Irving: Árvák hercege
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Paul Auster: Holdpalota
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije