Nyúlháj (Nyúl 3.) 81 csillagozás

John Updike: Nyúlháj John Updike: Nyúlháj John Updike: Nyúlháj John Updike: Nyúlháj

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára.

1979–80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut…

Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy „igazi” kaland is:… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
464 oldal · ISBN: 9786155759758 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759741 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2003
600 oldal · ISBN: 9630773481 · Fordította: Göncz Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

eme P>!
John Updike: Nyúlháj

Miközben olvasod, úgy érzed, semmi extra. Szinte eseménytelenül csorodgáló hétköznapok, apró-cseprő elfoglaltságokkal és pótcselekvésekkel oldott unalom. Aztán egyre világosabbá válik, hogy pontosan ez a regény erőssége – a semmi extra halálpontos megragadása, és a mód, ahogy képes ezen túlmutatni.
A hetvenes éveg végének, nyolcvanas évek elejének Amerikájában vagyunk, főhősünk az anyagilag is meghájasodott, középkorú, ám egészsége teljében viszonylag nyugodalmasan éldegélő Nyúl. Életmódja, gondolkodása többnyire sablonokra épül – ennél átlagosabb már nem is lehetne, ennek ellenére nem érdektelen, sőt. A hétköznapi apróságok – család és az ezzel járó kisebb-nagyobb perpatvarok, cégvezetés, haverok, golf, tenisz, nyaralás, hálószobatitkok, pletyka-bulvár-politika-gazdaság egyvelegéből álló társalgás ésatöbbi – remek képet rajzolnak a (nem csak) amerikai jómódú középosztályról, automatizmusokról, kiüresedett, felszínes kapcsolatokról, álértékekről. Meg persze a fene nagy egészség, elégedettség, önelégültség és háj mögött megbújó félelmekről, szorongásokról, fájdalmakról és bizonytalanságokról. Mert, bár kívülről úgy tűnik, az élet révbe ért, eljött az arannyal és ezüsttel folyó Kánaán, az anyagiakon túlmutató, örök emberi problémák természetesen továbbra is aktuálisak.
Az ötven felé közeledő Nyúl ezúttal saját elmúlásának gondolatával szembesül – erotikus fantáziálgatásai mellett egyre gyakrabban bukkanak fel a szaporodó halottak emlékei, a halál, elmúlás motívuma a regény egyik fontos leitmotívuma. Ezzel együtt jár a generációváltás problematikája – a lassan felnőtt sorba kerülő, de a fiatalkori Nyúlra számos ponton emlékeztető Nelson megjelenése az apa életében. Mert most már komolyabban kell venni a gyereket, aki minden léhasága ellenére riválisként lép fel, kiszorítani látszik az „öregeket”. Updike remekül ábrázolja az apa-fiú kapcsolatot, azt a konfliktusokkal tele periódust, amelyben mindketten felismerik a stafétabot átadásának-átvételének szükségességét. Hosszú út vezet idáig, Nyúlnak meg kell küzdenie azzal az életét végigkísérő érzéssel, hogy alig ért valamit a világból, titkok veszik körül, de végül ezt a szerepet is el kell játszani – a felnőttesdit, mert hát az élet, pontosan úgy, mind kezdetben hisszük, nem más, mint hogy felnőttesdit játszunk.
Nyúl pedig, bár úgy tűnik, érvényes válaszokat nem igazán tud adni a profánon messze túlutató kérdésekre, igyekszik tőle telhetően megfelelni a szerepnek – rendezni kívánja félbehagyott ügyeit: saját házba költözik, hogy legyen egy zug a világon, amit sajátjának érez; az idő múlásának tudatosulása Ruth és egy esetleges utód felkeresésére készteti és igyekszik elfogadni reménytelen, örök vesztesnek látott fiát is.
Updike hihetetlen érzékkel képes belevetíteni a földhözragadt apróságok precíz rögzítésére, a gondosan kidolgozott szituációkra és karakterekre épülő társadalomrajzba egy általánosabb, metafizikai síkot, ahol bűnre és bűntudatra, életre és halálra kérdezünk rá, ahol az ember szembesül saját végességének és az elszámolás szükségességénekk tudatával, ahol apa és fiú fogalma mélyebb értelmet nyer. Ez is része annak a felszínes, sekélyes életnek, amely ürességével annyira elrettent a regény során. Most már csak azt kell eldönteni, hogy mennyire a felnőttesdit játszás része, mennyire a mozaikba épülő panel, vagy netán tényleg elértünk önmagunkhoz.

6 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
John Updike: Nyúlháj

Ismét eltelt 10 év, Nyúl most már a negyvenes éveit tapossa és sokkal nyugodtabb, sokkal gazdagabb és sokkal súlyosabb, mint amikor utoljára láttuk. 1979-ben járunk, az olaj ára az egekben, a régi hatalmas benzinzabáló amerikai autóknak leáldozóban van és betörtek a piacra a japán kocsik. Ezt a változást sikerült jól meglovagolnia Nyúlnak, így meglehetősen jómódban élnek Janiccel. Tipikus kispolgári életforma, a felkapaszkodóban lévő átlagpolgárok kis fényűzései, esti partykra, klubokba mászkálások, koktélozások, meccsekről és politikáról diskurálások jellemzik napjaikat. Persze alapjaiban véve Nyúl nem változott, most is állandóan a fiatal és kevésbé fiatal nőkön és a szexen jár az esze, Janice pedig még most is piál. De elégedettek az életükkel, azzal , ahol tartanak és akikké felküzdötték magukat, a múltat meg szépen söpörjük csak a szőnyeg alá. Aztán megérkezik a már egyetemista Nelson, ami felborítja ezt a kis idillt és emlékezteti Nyúlt a a múltbéli bűneikre, az idő múlására és a saját fiatalkori botlásaira is. No meg kénytelen szembesülni a korával, azzal, hogy már valószínűleg kevesebb van hátra az életéből, mint amennyit eddig élt, igyekszik hát minél jobban kihasználni a pillanatot. Nyúl ebben a részben már nem fut sehová, már a bezártság és földhözragadtság sem zavarja annyira. Az idő múlásával egy szemernyit sem lett szimpatikusabb figura számomra sem Harry, sem Janice. Nelson, ahhoz képest, amiket a végletekig felelőtlen szüleinek köszönhetően át kellett élnie az előző két részben egészen „normális” felnőtt lett, bár ő is a szülein élősködik és semmiféle jövőképe nincs. Updike továbbra is a tőle megszokott stílusban mutatja be a 80-as évek jóléti amerikai életérzést, egyúttal remek korrajzot és társadalomkritikát is nyújtva. Mennyire más volt itt nálunk a 80-as évek! Továbbra is magukkal ragadott az árnyalt, részletgazdag, ugyanakkor szókimondó történetvezetés és párbeszédek. Bár az előz részekhez képest most szinte semmi sem történik – sehol egy nagyobb katasztrófa, vagy családi tragédia – mégis mindvégig lekötötte a regény a figyelmemet. A korábbi fordítást nem ismertem, de Gy. Horváth László fordítása ismét remek lett. Remélem, hogy a @21_Század_Kiadó kiadó hamarosan megjelenteti a folytatást, mert szeretném egyben látni a polcomon az egész sorozatot :-)

Outwar>!
John Updike: Nyúlháj

Mennyire amerikai ! – a Chicago Sun-Times ajánlása a hátoldalon. Ne sajátítsák ki maguknak az amcsik, mert pár év csúsztatással akár azt is mondhatnánk mennyire európai ! A mennyire magyar túlzás lenne. Bár a könyvek végén található ajánlások általában sz@rt sem érnek, nem is értem mi szükség van rá, ha elolvasok egy könyvet, nem azért teszem, mert egy számomra ismeretlen újságban egyszer azt írták róla, hogy jó. Nyúl viszont tényleg nagyon jó, a hétköznapisága, a furcsasága meg mind az az ellentmondás ami egy átlagember sajátja. Pedig egyszer azt mondta valaki nagyon okos, hogy azért jó olvasni, mert kirobbant a hétköznapokból. Nyúl épp azért jó, mert a hétköznapokról szól. Ismerős a történet meg a szereplők is. Nyúl meg én hasonlítunk, a gondolataink is, mindent értek. Ezért a hátlapon található másik ajánlás is nyomorult, férfiak és nők egyformán gondolkodnak csak a kinyilatkoztatás formája más. Igazából az tetszett, hogy nem túlagyalt, nem kell halálra gyötörnöd magad azért, hogy megértsd. Önismereti tréning, bár kissé ijesztő, főleg akkor, ha valóban ismered önmagad. De végül is az élet ilyen, kár tagadni és azt is, hogy így a jó.

1 hozzászólás
zsoltika>!
John Updike: Nyúlháj

Azt szeretném, ha csinálnának egy gyűjteményes díszkiadás sorozatot a Nyúlból. Lehetne ilusztrált is. És keménytáblás. Szép papíron. Abszolút megérdemelné. Nálam ez a sorozat legjobb darabja.

1 hozzászólás
rschuck>!
John Updike: Nyúlháj

Sokan mondják, hogy a mainstream média rossz hatással van a fiatalokra. Na, engem ez a könyv tett gin and tonic függővé. Ha már kicsit melegebbre fordul az időjárás, rögtön megkívánom.

MosolyMűvek>!
John Updike: Nyúlháj

Nem akarok szembe menni az autópályán és ellene mondani a rajongóknak, de ez egy olyan könyv volt, amit feleslegesen olvastam el, ráadásul elég vastag.
Egy könyv tegyen engem más emberré, mint amilyen előtte voltam. Ez csak idegesebbé tett, mert nem jelentett mást, mint gazdagék szánalmas magánéletébe némi (nemi) betekintést.
Nem volt egy szereplő sem, akivel azonosulni tudtam volna, drukkolni neki, vagy bármi pozitív attidűd ezeken kívül. Nelson egy elkényeztetett kis nyafogógép, a csajai nyomorékok, a szülők a saját (és mások) hálószobáival és a golffal vannak elfoglalva, semmi mással.
A történet kb semmi, három sorban leírhatnám, nem jövünk sehonnan, nem megyünk sehová, semmi csavar. A jellemek nem változnak, nem lesznek jobbak vagy rosszabbak, csak úgy léteznek. Semmi erkölcsi bármi, amin legalább elgondolkoznék. Elbénázott kapcsolatok, amiket nem is próbálnak meg megváltoztatni, vádolják egymást, de addig nem jutnak el, hogy két szalmaszálat keresztbe kéne tenni a másik érdekében.
Értem én, ez a langyos-unalmas amerikai gazdag kisvárosi élet, de ezért miért olvassak el hatszáz oldalt?
A másik, hogy lehet prűdnek nézni, de egyszerűen nem vagyok kíváncsi egy öregedő gazdag amerikai szexuális perverzióira, párcserés karibi utazására, meg arra se, hogy féltékeny a gyerekére mert nagyobb a micsodája mint az övé. Így hát kedves Nyúl, aviszontlátásra!

Péter_Koncz>!
John Updike: Nyúlháj

Imádom a sztorit, jó írás, öt csillag.
DE, Göncz Árpádnak sokszor beletört a bicskája, jó lenne ha valaki aktualizálná legalább a szlenges részleteket… A többi részt inkább angolul fogom olvasni.

2 hozzászólás
Jucilla>!
John Updike: Nyúlháj

Nagyon kemény és hiteles társadalmi és korrajz a 70-es vége Amerkájáról. Preciz és részletes. Ezért számomra kicsit nehezen is volt olvasható, (mondjuk inkább csak mefelelően nyugodt környezeten pl. buszon inkább nem) hogy a gondolati csapongásait követni tudjam. Teljesen átjött az világkép, miliő, ahogy akkor gondolkodtak, éltek. Átjött a generációs külöbség, hogy a fiatalok másképp, és miként másképp gondolkodtak, léteztek.
Jó kis olvasmány volt, de csak csepgtetve adagoltam, befalni nem tudtam.

menthaa>!
John Updike: Nyúlháj

Nagyon tetszett az előző két rész is, de eddig ez viszi nálam a pálmát. Updike ezzel a könyvvel örökre beírta magát a szívembe. A szívem összevissza facsarodott, míg olvastam, és sokat öregedtem ezzel a regénnyel én magam is, de megérte. Már alig várom, hogy folytassam a Nyúlszívvel…

robinson P>!
John Updike: Nyúlháj

Nyúl kikapta a tutit… megörökölte após autókereskedését, él, mint hal a vízben, és mindenről „az” jut eszébe, még mindig. Hihetetlen fickó, bája, varázsa van a könyvnek, főleg, mivel először a nyolcvanas évek közepén olvastam…az üzenete nem változott, bár mi is "fogyasztói társadalommá "fejlődtünk, hiszen van Toyota is, nem kell éveket várni Trabira. Nyúl történetét nyomon követni még mindig élmény.
A Nyúlháj eredetileg 1981-ben jelent meg, amiért Pulitzer-díjat kapott John Updike. Most friss, új fordításban került a boltokba.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/nyulhaj.html


Népszerű idézetek

robinson P>!

A pénz olyan, mint lyukas vödörben a víz: alig öntik bele, máris csurog el.

27. oldal

cseri P>!

Gyerünk, fogyasszátok, mint a bolond. Ez a sok országút, bevásárlóközpont, meg minden. Száz év múlva senki el nem hiszi, hogy hogyan éltünk, milyen nemtörődöm módon.

16. oldal (Európa, 1984)

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A nők, ha a nemiség egyszer elszabadul bennük, valóságos szörnyetegek. Undok alak vagy, ha megizéled őket, és undok, ha nem.

I

6 hozzászólás
robinson P>!

– Oké, megnézem, mit égetett oda Janice vacsorára.

31. oldal

robinson P>!

– Muszáj. Lezuhanyoznom. A futással az a baj. Hogy összeizzadod magad.

144. oldal

Frank_Spielmann I>!

A vegetáriánusokkal ez a helyzet: mintha mindig éhesek volnának.

II

20 hozzászólás
robinson P>!

Nyúl, gyerekkora óta most először, egyszerűen örül, hogy él.

13. oldal

Frank_Spielmann I>!

Satanizmus, marihuána, narkotikumok, vegetarianizmus. Szánalmas.

II

4 hozzászólás
robinson P>!

Nyúl mordul egyet. Gerinctelen nemzedék. Nincs bennük semmi, karakánság, képtelenek megkülönböztetni a tényt a kísértettől. Sátánizmus, fű, drogok, vegetarianizmus.Szánalmas. Készen kapnak mindent, s azt hiszik az élet egy nagy tévé, teli szellemekkel.

163. oldal

csillagka P>!

‎A probléma az, hogy ha létezik is mennyország, hogyan lehet azt az örökkévalóságig kibírni?


A sorozat következő kötete

Nyúl sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Alice Walker: Bíborszín
Michael Cunningham: Az órák
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete
Mario Puzo: A Keresztapa
Donna Tartt: A titkos történet
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Irvine Welsh: Trainspotting
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak