Nyúlháj (Nyúl 3.) 73 csillagozás

John Updike: Nyúlháj John Updike: Nyúlháj John Updike: Nyúlháj

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára.

1979–80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut…

Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy „igazi” kaland is:… (tovább)

Eredeti mű: John Updike: Rabbit Is Rich

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 2003
600 oldal · ISBN: 9630773481 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1984
462 oldal · ISBN: 9630735768 · Fordította: Göncz Árpád

Enciklopédia 1


Kedvencelte 12

Most olvassa 7

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
eme P
John Updike: Nyúlháj

Miközben olvasod, úgy érzed, semmi extra. Szinte eseménytelenül csorodgáló hétköznapok, apró-cseprő elfoglaltságokkal és pótcselekvésekkel oldott unalom. Aztán egyre világosabbá válik, hogy pontosan ez a regény erőssége – a semmi extra halálpontos megragadása, és a mód, ahogy képes ezen túlmutatni.
A hetvenes éveg végének, nyolcvanas évek elejének Amerikájában vagyunk, főhősünk az anyagilag is meghájasodott, középkorú, ám egészsége teljében viszonylag nyugodalmasan éldegélő Nyúl. Életmódja, gondolkodása többnyire sablonokra épül – ennél átlagosabb már nem is lehetne, ennek ellenére nem érdektelen, sőt. A hétköznapi apróságok – család és az ezzel járó kisebb-nagyobb perpatvarok, cégvezetés, haverok, golf, tenisz, nyaralás, hálószobatitkok, pletyka-bulvár-politika-gazdaság egyvelegéből álló társalgás ésatöbbi – remek képet rajzolnak a (nem csak) amerikai jómódú középosztályról, automatizmusokról, kiüresedett, felszínes kapcsolatokról, álértékekről. Meg persze a fene nagy egészség, elégedettség, önelégültség és háj mögött megbújó félelmekről, szorongásokról, fájdalmakról és bizonytalanságokról. Mert, bár kívülről úgy tűnik, az élet révbe ért, eljött az arannyal és ezüsttel folyó Kánaán, az anyagiakon túlmutató, örök emberi problémák természetesen továbbra is aktuálisak.
Az ötven felé közeledő Nyúl ezúttal saját elmúlásának gondolatával szembesül – erotikus fantáziálgatásai mellett egyre gyakrabban bukkanak fel a szaporodó halottak emlékei, a halál, elmúlás motívuma a regény egyik fontos leitmotívuma. Ezzel együtt jár a generációváltás problematikája – a lassan felnőtt sorba kerülő, de a fiatalkori Nyúlra számos ponton emlékeztető Nelson megjelenése az apa életében. Mert most már komolyabban kell venni a gyereket, aki minden léhasága ellenére riválisként lép fel, kiszorítani látszik az „öregeket”. Updike remekül ábrázolja az apa-fiú kapcsolatot, azt a konfliktusokkal tele periódust, amelyben mindketten felismerik a stafétabot átadásának-átvételének szükségességét. Hosszú út vezet idáig, Nyúlnak meg kell küzdenie azzal az életét végigkísérő érzéssel, hogy alig ért valamit a világból, titkok veszik körül, de végül ezt a szerepet is el kell játszani – a felnőttesdit, mert hát az élet, pontosan úgy, mind kezdetben hisszük, nem más, mint hogy felnőttesdit játszunk.
Nyúl pedig, bár úgy tűnik, érvényes válaszokat nem igazán tud adni a profánon messze túlutató kérdésekre, igyekszik tőle telhetően megfelelni a szerepnek – rendezni kívánja félbehagyott ügyeit: saját házba költözik, hogy legyen egy zug a világon, amit sajátjának érez; az idő múlásának tudatosulása Ruth és egy esetleges utód felkeresésére készteti és igyekszik elfogadni reménytelen, örök vesztesnek látott fiát is.
Updike hihetetlen érzékkel képes belevetíteni a földhözragadt apróságok precíz rögzítésére, a gondosan kidolgozott szituációkra és karakterekre épülő társadalomrajzba egy általánosabb, metafizikai síkot, ahol bűnre és bűntudatra, életre és halálra kérdezünk rá, ahol az ember szembesül saját végességének és az elszámolás szükségességénekk tudatával, ahol apa és fiú fogalma mélyebb értelmet nyer. Ez is része annak a felszínes, sekélyes életnek, amely ürességével annyira elrettent a regény során. Most már csak azt kell eldönteni, hogy mennyire a felnőttesdit játszás része, mennyire a mozaikba épülő panel, vagy netán tényleg elértünk önmagunkhoz.

6 hozzászólás
>!
Outwar
John Updike: Nyúlháj

Mennyire amerikai ! – a Chicago Sun-Times ajánlása a hátoldalon. Ne sajátítsák ki maguknak az amcsik, mert pár év csúsztatással akár azt is mondhatnánk mennyire európai ! A mennyire magyar túlzás lenne. Bár a könyvek végén található ajánlások általában sz@rt sem érnek, nem is értem mi szükség van rá, ha elolvasok egy könyvet, nem azért teszem, mert egy számomra ismeretlen újságban egyszer azt írták róla, hogy jó. Nyúl viszont tényleg nagyon jó, a hétköznapisága, a furcsasága meg mind az az ellentmondás ami egy átlagember sajátja. Pedig egyszer azt mondta valaki nagyon okos, hogy azért jó olvasni, mert kirobbant a hétköznapokból. Nyúl épp azért jó, mert a hétköznapokról szól. Ismerős a történet meg a szereplők is. Nyúl meg én hasonlítunk, a gondolataink is, mindent értek. Ezért a hátlapon található másik ajánlás is nyomorult, férfiak és nők egyformán gondolkodnak csak a kinyilatkoztatás formája más. Igazából az tetszett, hogy nem túlagyalt, nem kell halálra gyötörnöd magad azért, hogy megértsd. Önismereti tréning, bár kissé ijesztő, főleg akkor, ha valóban ismered önmagad. De végül is az élet ilyen, kár tagadni és azt is, hogy így a jó.

1 hozzászólás
>!
zsoltika P
John Updike: Nyúlháj

Azt szeretném, ha csinálnának egy gyűjteményes díszkiadás sorozatot a Nyúlból. Lehetne ilusztrált is. És keménytáblás. Szép papíron. Abszolút megérdemelné. Nálam ez a sorozat legjobb darabja.

1 hozzászólás
>!
rschuck
John Updike: Nyúlháj

Sokan mondják, hogy a mainstream média rossz hatással van a fiatalokra. Na, engem ez a könyv tett gin and tonic függővé. Ha már kicsit melegebbre fordul az időjárás, rögtön megkívánom.

>!
MosolyMűvek
John Updike: Nyúlháj

Nem akarok szembe menni az autópályán és ellene mondani a rajongóknak, de ez egy olyan könyv volt, amit feleslegesen olvastam el, ráadásul elég vastag.
Egy könyv tegyen engem más emberré, mint amilyen előtte voltam. Ez csak idegesebbé tett, mert nem jelentett mást, mint gazdagék szánalmas magánéletébe némi (nemi) betekintést.
Nem volt egy szereplő sem, akivel azonosulni tudtam volna, drukkolni neki, vagy bármi pozitív attidűd ezeken kívül. Nelson egy elkényeztetett kis nyafogógép, a csajai nyomorékok, a szülők a saját (és mások) hálószobáival és a golffal vannak elfoglalva, semmi mással.
A történet kb semmi, három sorban leírhatnám, nem jövünk sehonnan, nem megyünk sehová, semmi csavar. A jellemek nem változnak, nem lesznek jobbak vagy rosszabbak, csak úgy léteznek. Semmi erkölcsi bármi, amin legalább elgondolkoznék. Elbénázott kapcsolatok, amiket nem is próbálnak meg megváltoztatni, vádolják egymást, de addig nem jutnak el, hogy két szalmaszálat keresztbe kéne tenni a másik érdekében.
Értem én, ez a langyos-unalmas amerikai gazdag kisvárosi élet, de ezért miért olvassak el hatszáz oldalt?
A másik, hogy lehet prűdnek nézni, de egyszerűen nem vagyok kíváncsi egy öregedő gazdag amerikai szexuális perverzióira, párcserés karibi utazására, meg arra se, hogy féltékeny a gyerekére mert nagyobb a micsodája mint az övé. Így hát kedves Nyúl, aviszontlátásra!

>!
Péter_Koncz
John Updike: Nyúlháj

Imádom a sztorit, jó írás, öt csillag.
DE, Göncz Árpádnak sokszor beletört a bicskája, jó lenne ha valaki aktualizálná legalább a szlenges részleteket… A többi részt inkább angolul fogom olvasni.

2 hozzászólás
>!
Jucilla
John Updike: Nyúlháj

Nagyon kemény és hiteles társadalmi és korrajz a 70-es vége Amerkájáról. Preciz és részletes. Ezért számomra kicsit nehezen is volt olvasható, (mondjuk inkább csak mefelelően nyugodt környezeten pl. buszon inkább nem) hogy a gondolati csapongásait követni tudjam. Teljesen átjött az világkép, miliő, ahogy akkor gondolkodtak, éltek. Átjött a generációs külöbség, hogy a fiatalok másképp, és miként másképp gondolkodtak, léteztek.
Jó kis olvasmány volt, de csak csepgtetve adagoltam, befalni nem tudtam.

>!
menthaa
John Updike: Nyúlháj

Nagyon tetszett az előző két rész is, de eddig ez viszi nálam a pálmát. Updike ezzel a könyvvel örökre beírta magát a szívembe. A szívem összevissza facsarodott, míg olvastam, és sokat öregedtem ezzel a regénnyel én magam is, de megérte. Már alig várom, hogy folytassam a Nyúlszívvel…

>!
robinson P
John Updike: Nyúlháj

Nyúl kikapta a tutit… megörökölte após autókereskedését, él, mint hal a vízben, és mindenről „az” jut eszébe, még mindig. Hihetetlen fickó, bája, varázsa van a könyvnek, főleg, mivel először a nyolcvanas évek közepén olvastam…az üzenete nem változott, bár mi is "fogyasztói társadalommá "fejlődtünk, hiszen van Toyota is, nem kell éveket várni Trabira. Nyúl még mindig szórakoztató,élmény.

>!
Orbantorgyan
John Updike: Nyúlháj

Nem időrendi sorrendben olvastam a Nyúl regényeket. Először a Nyúlháj került elém. Nem mondom, hogy a kezembe, hiszen pdf formátumban olvastam. Ami egészen szokatlan volt az a szekszualitás tömény ábrázolása. Ez már néha pornográfia volt. Bennünket prüdnek neveltek az iskolában, én bár sokat olvastam, nem találkoztam ilyen sok felnőtt tartalommal a regényekben.
A közelmúlt amerikai hétköznapjai szintén izgalmasan újdonság volt számomra. Amíg mi itt Kelet-Európában robotoltunk, ezek ott élték világukat, ahogyan mi is szerettünk volna élni. Amíg a banánért álltunk sorban, ők az óceán partjára jártak úszni, egy Nissan eladásával többet kerestek, mint mi egy hónap értelmiségi munkával. Volt bőségesen alapja annak, hogy Amerikába vágytunk.


Népszerű idézetek

>!
cseri P

Gyerünk, fogyasszátok, mint a bolond. Ez a sok országút, bevásárlóközpont, meg minden. Száz év múlva senki el nem hiszi, hogy hogyan éltünk, milyen nemtörődöm módon.

16. oldal (Európa, 1984)

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A nők, ha a nemiség egyszer elszabadul bennük, valóságos szörnyetegek. Undok alak vagy, ha megizéled őket, és undok, ha nem.

I

6 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A vegetáriánusokkal ez a helyzet: mintha mindig éhesek volnának.

II

20 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Satanizmus, marihuána, narkotikumok, vegetarianizmus. Szánalmas.

II

4 hozzászólás
>!
csillagka P

‎A probléma az, hogy ha létezik is mennyország, hogyan lehet azt az örökkévalóságig kibírni?

>!
judkacag

…itt az alkalom, hogy az ember nekitámassza az arcát a semminek, s ha arra gondol,
amire kell, csillaggá váljék.

442. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A világ – mondja a fiának – teli van olyan emberekkel, akik azt se tudják, mi történt velük, s mire ráébrednek, már vége az életüknek.

>!
Frank_Spielmann I

Vaginaíz, jó volna fagylaltízesítőnek, érdemes volna piackutatást végezni.

I

5 hozzászólás
>!
cseri P

Megnézem, mit égetett oda Janice vacsorára.

31. oldal (Európa, 1984)


A sorozat következő kötete

Nyúl sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Alice Walker: Bíborszín
Michael Cunningham: Az órák
Toni Morrison: A kedves
Philip Roth: Amerikai pasztorál
Donna Tartt: Az Aranypinty
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Edith Wharton: Az ártatlanság kora