Nyúlcipő (Nyúl 1.) 282 csillagozás

John Updike: Nyúlcipő John Updike: Nyúlcipő John Updike: Nyúlcipő John Updike: Nyúlcipő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nyúl ​– nemrég még egy kisváros középiskolájának kosarassztárja, ma, huszonévesen, az 1950-es évek vége felé áruházi ügynök – nemigen akar beleszokni a házaséletbe. A gépies-népies amerikai udvarlás után (légyottok kölcsönlakásban meg az autó hátsó ülésén) feleségül vett Janice hamar teherbe esett, és máris iszik: az asszony méla unatkozása mintegy eljövendő életük szürkeségét vetíti a körvonalazatlan, de igen intenzív ábrándokat kergető Nyúl elé. Azt a fajta szürkeséget, amely szülei megsavanyodott házasságában, apja robotéletében, apósa kisszerű ügyeskedésében, anyja és anyósa örök elégedetlenségében ölt testet előtte.

Az első szökési kísérlet csupán egy eszeveszett autózás, a második azonban egy prostituált karjai közé vezet – Ruthban az igazi szerelem (talán csak félig csalóka) ígéretét látja hősünk. Ám Janice közben megszüli második gyereküket, s Nyulat visszarántja a kötelesség – testi-lelki terelgetői nemcsak a család, a mindkét ági szülők, a munkáját fáradt-lelkesen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1960

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Európa Modern Könyvtár Európa

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759703 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
352 oldal · ISBN: 9786155759710 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Európa, Budapest, 2002
368 oldal · ISBN: 9630769006 · Fordította: Réz Ádám

5 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 35

Most olvassa 20

Várólistára tette 244

Kívánságlistára tette 99

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
John Updike: Nyúlcipő

A Pulitzer-Díjas Updike művészetének legfonotosabb tárgya az amerikai kisváros és a protestáns középréteg élete. A banalitásokkal teletűzdelt kisvárosi világot, az eseménytelen középszerűséget ragadta meg Harry Angstrom – középiskolai gúnynevén csak Nyúl – figuráján keresztül, aki az amerikai átlagpolgár megtestesítője. Középiskolai kosárlabdás sikerei és gyors házasság-kötése után Nyúl a kiúttalan kisvárosi mindennapokba süllyed, amit néha tudomásul vesz, néha pedig kitörési kísérletekkel próbál kiszabadulni a sivár életforma börtönéből. Szembesülése a család felelősségével elég nehéz megpróbáltatás számára. De én majdnem szimpatizáltam Harryval – mikor huszonévesen először olvastam a regényt, átéreztem a problémáit, útkeresését – ma úgy érzem szánni való szerencsétlen, de fiataloknak kitűnő útmutatást ad Updike a drámai befejezéssel.

Bleeding_Bride IP>!
John Updike: Nyúlcipő

Az alábbiakban jegyzet mondatok még annyira sem nevezhetőek „értékelésének” az adott könyvnek, mint legtöbb pár soros agymenésem. Előre megjegyzem.

Saját magam motiválásra olyan kihívásokat vadásztam, amik mindenféle 1001 lista, muszáj olvasni klasszikus, meg hasonló könyvek olvasását díjazzák, mert saját célom is ezekből a hiányosságaim pótolni, de egy plecsni nem árthat, hogy ténylegesen dolgozzak is az ügyön. Így került a kezembe még a nyáron Nyúl.
Rettenetesen untam, de olvastatta magát, érdekelt, valami lesz-e, ugyanakkor érjek a végére, ha már elkezdtem. Megkönnyebbültem, hogy vége, akkor fedeztem fel, hogy ez egy jó kövér sorozat első része, majd elájultam.

Aztán addig ülepedett, anélkül, hogy elmélkedtem volna rajta egy percet is, hogy most, mikor pótolgatni akartam a kihívásos polcaim- csillagozásaim, ránézve a listámon a címre, elöntött az érzés, hogy Nyúl egy hatalmas könyv, és meg kell szereznem a folytatást.

Ennek így nem sok értelme van, lehet pszichológust kellene keresnem, de úgy látszik, hogy Nyúl történetének ha nem is sikerült rögtön megérinteni a szívem, a habitusa, a realitást nélkülöző, logikátlan döntései és lépései bőröm alá bújtak és megfertőztek.

4 hozzászólás
Chivas>!
John Updike: Nyúlcipő

Ritkán idegesített annyira főhős egy könyvben, mint Nyúl! Viszont el kell ismernem, hogy a figura teljesen életszerű lett. Fiatal apa és férj, aki nem tudott felnőni, gyerek maradt. A könyv tanulságos, az ellenszenves alak ellenére is. Ott van a helye az 1001-es listán.

Annamarie P>!
John Updike: Nyúlcipő

Harry Angstrom, azaz Nyúl a főszereplője John Updike sorozatának. Bár azt is gondolhatnánk, hogy ez a könyv nem is feltétlenül az első része az ötkötetes életműnek, mivel az elején rögtön belecsöppenünk valami okozatnak tűnő jelenetbe.

Harry egy délután elmegy, hogy elhozza kisfiát a mamáktól, s felesége, Janice kérésére még beugorjon cigarettáért is visszafelé. Janice a kocsit az egyik, a gyereket a másik mamánál hagyta. Főhősünk ott vacillál, hogyan érdemes ezt a három helyet útba ejteni, s végzetére a rossz útvonal mellett köteleződik el. Talán itt dőlt el minden, hogy előbb a kocsiért ment, s nem a fiáért. Mert az autóba beülve meglegyintette valami, amit a szabadság szelének nevezhetnénk. A huszonhat éves családapának, a középiskola, nem is olyan rég még körülrajongott kosaras sztárjának szűkké válik az a világ, amibe belekényszerült. Mi is lehetne alkalmasabb eszköze a férfi függetlenség utáni vágyának ábrázolására, mint egy autó. Az utak szabadsága, a végtelen amerikai puszták hívogatása kézzel tapintható. Talán még akkor is megváltozhatott volna minden, ha Nyúl visszafordul, és hazamegy. De nem.

Ebből az alaphelyzetből bontakozik ki a Nyúlcipó története, amely hűen ábrázolja az ötvenes évek álmatag amerikai illúzióit, s mind között a legnagyobb szemfényvesztést, hogy mindent megtehetsz büntetlenül, tetteidnek nem lesz következménye.

Nem könnyű szeretni ezt a könyvet. Nem egy vonzó világ az, amiben a szereplők megjelennek, és mind Nyúl, mind Janice jelleme elég visszataszító. Az alkoholba menekülő, minden szempontból kiábrándító feleség és anya, valamint a gyerekes szinten megrekedt családfenntartó apa alakjával is nehéz azonosulni. Harry valóban Nyúl. Gyáva, képtelen szembenézni, és felvállalni bármilyen döntést. Úgy megy el, hogy nem megy el, és úgy jön vissza, hogy nem érkezik meg sehova.

Bár elismerem a szerző zseniális atmoszférateremtő nagyságát, de engem nem sikerült bevonnia ebbe a történetbe. Én nem éreztem át egyetlen szereplő helyzetét sem.

1 hozzászólás
sebzek>!
John Updike: Nyúlcipő

off

off

off

off

off

Halálosan untam magam egy buliban, ezért beszédbe elegyedtem egy helikon zsebkönyves lánnyal (ő készült). Feljött a szó a Nóráról. Azt mondtam, nekem egy kicsit idegennek, gyengének tűnt. Ő azt mondta, hogy neki az ragadta meg a fantáziáját, az érdekelte volna, mi történik, amikor Nóra elhagyja a lakást. Mert szerinte nem a kilépés az igazán nehéz. A megpróbálás az. Hogyan valósítod meg a mást? Visszamész, elszöksz megint? Mit dolgozol, hol laksz? Létezik 90 vagy 180 fokos fordulat? Tényleg megoldható?

Na, ez a Nyúlcipő férfiben.
off

*huszonéveseknél hatványozottan. spoiler
** fontos: nem a fájdalmukat. Ez a húzás különlegesebbé teszi a könyvet.

kaporszakall>!
John Updike: Nyúlcipő

Tudja, csak úgy lehet eljutni valahová, ha elhatározzuk, hogy hová akarunk menni, és odamegyünk.

Ez a mondat egy vén vidéki benzinkutas szájából hangzik el, hősünk balsikerű autós menekülési kísérletének közepén, amikor az öregtől a szomszéd városok nevét tudakolja. Hősünk? Inkább antihősünk: lusta, kéjsóvár, ingadozó, mint a metronóm mutatója; az élet két nagy döntését, a pálya- és a párválasztást már idejekorán sikeresen elb_ta, illetve nem is választott – inkább csak belesuttyant abba a helyzetbe, ami elsőre kínálkozott.

Az ötvenes évek vidéki Amerikájának látlelete egy 28 éves író tollából, figyelemreméltó pontosságú (bár helyenként még kissé szószátyár). Amit kapunk, lehangoló, de az ábrázolat maga plasztikus. Magunk is látjuk, halljuk, szagoljuk, sőt, szinte tapintjuk mindazt, amiről olvasunk – egy érett szerző ugrik itt elébünk, szinte teljes irodalmi fegyverzetben. S mire használja arzenálját? Hogy a képünkbe tolja ezt az elvtelen nyikhajt…

Ha azt hisszük, hogy a felnőni soha nem akaró fiatalok a mai kor termékei (’az óvodából a középső csoport a legjobb – a bilizést már elhagytuk, de az iskola, a förtelmes ábécéjével még biztonságos távolságban volt’), akkor vessünk csak egy pillantást Nyúlra. Az önfelmentés bajnoka, aki még az egekben trónoló, szülei hagyatékából megörökölt Istenre is csupán azért sandít fel, hogy mérlegelje: nem ruházhatná-e át rá az erkölcsi felelősség egy részét… Ritka gusztustalan példány – nekem Tersánszky Kakuk Marcija sokkal kedvesebb (magyar nemzeti olvasónak magyar nemzeti naplopót…!)

Jó könyv, amit a főfigura miatt mégis meglehetősen utálok. Csillagozom közel a maximumot, de mintha a fogam húznák. S az utolsó lapon ész nélkül nyargaló Nyúlnak szívesen utánakiáltanám Szörényi sorait:

Hej, barátom, te is figyelj; nyisd ki végre a szemed:
keskeny úton egy irányba haladnak az emberek.
Száguldanál egyre messzebb, gyorsan mint a képzelet,
de két pej lovad egy fenékkel soha meg nem ülheted…

kratas P>!
John Updike: Nyúlcipő

Van néhány bajom, de egyikről sem a könyv tehet, minden csakis az én hibám. Például, hogy nem értem ezt a nemzedéket, én ezt inkább gyengeségnek tartom, hogy az ember a problémáinak nem a megoldását keresi, hanem másokat hibáztat, akár személyeket, akár a környezetet. Nem érzem át az amerikai mentalitást, innentől még kevésbé tudott megfogni Nyúl története.
Jó könyv, jó írás, nekem váratlan pofonnal a végén, de nem az én történetem.

cortinadampezzo P>!
John Updike: Nyúlcipő

Harry Angstrom tipikus kiöregedő menő srác, a középiskola népszerű kosarasa volt, imádták a lányok, és nagyjából bárki lehetett volna belőle. Ehelyett húszas évei elején teherbe ejtett egy lányt, akit így muszáj volt feleségül vennie, a karrierje derékba tört és 26 évesen egy konyhai bizbaszokat forgalmazó cég üzletkötője. Kisszerű élete az amerikai álom gyökeres ellentéte, és ezt Harry képtelen feldolgozni, még mindig annak a vagány fazonnak gondolja magát, aki egykoron volt. Egy nap úgy dönt, hogy ő akkor most lelép ebből az életből, és elhagyja második gyermeküket váró feleségét és kétéves kisfiát. Innen indul John Updike regénye, ami a Nyúlcipőt követően négy folytatást is megélt, és azóta sokat hivatkozott klasszikusa az amerikai posztmodern irodalomnak.

Ha van olyan műfaj, hogy női regény, akkor bizonyosan kell lennie férfiregénynek is. A Nyúlcipő ugyanis éppúgy romantizál, mint a nőknek szóló szerelmes történetek, csak épp nem a szőke herceg jön el fehér lovon, hanem a feltétlen szabadság. Ó, mert hát mire is vágynak szívük mélyén, ösztönből, zsigerszerűen a férfiak, még ha nem is merik bevallani, ha nem arra, hogy akkor és azt tegyék, amit csak akarnak: leszakítani egy hölgy virágát, majd továbbállni egy másikhoz. Majd újra. És újra. És újra. De mégiscsak megvan bennünk valami szabadságvágynál erősebb érzés, nevezzük családfenntartó ösztönnek, biztonságra törekvésnek vagy társadalmi elvárásnak, ami megakadályoz minket abban, hogy nőtől nőig éljünk egy szál bőröndből öltözve. És ez az, amit könyvünk főhőse nem fogad el. Neki egyetlen dolog számít, felülkerekedni valakin, és ahogy ez megtörténik, például mert két év házasság után a feleség alkoholista lesz mellette, mert csak piával lehet ezt a gyökeret elviselni, vagy mert az exkurva szeretője elköveti azt a hibát, hogy szerelmes lesz belé, és így Harry minden érdeklődését elveszíti iránta, akkor felhúzza a nyúlcipőt, mintha mi sem történt volna, kérem, ezekhez az emberekhez nekem a továbbiakban semmi közöm.

De eközben Harry még mélyebbre ássa magát a kisszerűség üregébe, hiába menekül előle, igazából még ehhez is balfék: kétszer próbálkozik, mindkétszer a szomszéd városig jut, először három hónapra, aztán csak egyetlen éjszakára, hogy mindkétszer úgy kullogjon haza, mint egy kivert kutya, amikor megunja a kukából zabálást. Harry azt hiszi, hogy ezek a dolgok megállíthatatlanul történtek vele, de valójában rengeteg kilépési pont lett volna az egyre mélyülő üregből, azonban képtelen volt bárhogyan dönteni és ezen elhatározása mellett kitartani.

Érdekes volt a Nyúlcipő bűn és bűnhődés motívuma és a hit fontos szerepe: Harry először még bűnbocsánatot nyer és a későbbiekben akár normális sorsa is lehetne (mármint amit mi, értelmes pszichével bíró és nem nárcisztikus olvasók normálisnak gondolunk, mert Harry számára mi sem áll távolabb a normalitástól, mint a hétköznapi élet), másodszorra viszont az engedetlensége olyan tragédiát követel, amit egész életében letehetetlen keresztként kell cipelnie. És a tragédia teszi valahogy Harry számára mégis megélhetővé a saját életét, hiszen ő mostantól mindenképpen különleges és nem hétköznapi ember lesz, az a férfi, spoiler. És ettől máris érdekesebb lesz számára minden.

>!
XXI. Század, Budapest, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759703 · Fordította: Gy. Horváth László
mbazsa P>!
John Updike: Nyúlcipő

Egy fiktív karakterről akkor szeret szívesen olvasni a kedves olvasó, ha szimpatikus a számára, vagy ha valamilyen módon, legalább részlegesen tud azonosulni vele, vagy ha részben önmagára ismer benne, vagy ha csak egyszerűen izgalmas az egyénisége. Na, mármost, Nyúlra ezek közül egyik sem jellemző. Unalmas, antipatikus, visszataszító, szürke alak, akihez az ég adta világon semmi, de semmi közöm. Sajnos a regény többi szereplőjével is hasonlóképpen voltam.

Persze nem kell szeretnünk a protagonistát, és nem kell vele egyet értenünk, főleg akkor, ha antagonistáról légyen szó. De egy antihős is lehet jól felépítve, megcsinálva, ami által izgalmas karakterré válhat. Például egy pszichopata gyilkossal nem kell szimpatizálni, de ettől még izgatja a fantáziánkat, hogy miért lett ilyen, hogy hogyan gondolkodik, cselekszik, él, telnek a mindennapjai stb. (Lásd Patrick Bateman.) Értem én, hogy Updike egy szürke, jelentéktelen kis alakot állít a középpontba, aki még egy hétköznapi állampolgárral sem ér fel, mert annyira, és erre nem tudok jobb szót: senki. (Carver novellahősei is átlagos, mindennapi húsvér emberek, de ők legalább egyéniségek, izgalmasak.)

Találó a név: Nyúl. A főszereplő egyetlenegy szuperképessége, hogy futni tud, de azt nagyon. Nincsenek céljai, csak sodródik, amerre a szél fújja, az ösztönei viszik. (Nála még a nihilistaként megbélyegzett Henry Chinaski is ezerszer motiváltabb.) Nyúl lázadása sem vehető komolyan, ahogy ki akar törni a szürke hétköznapokból, ez is csak amolyan céltalan szaladgálás, futkorászás.

Félreértés ne essék, az amerikai író tisztességes iparos munkát végzett. A többi szereplő is ki van dolgozva, változatosak, a sztorit is jól vezeti, és közben betekintést nyerhetünk egy képzeletbeli Pennsylvaniai kisváros mindennapjaiba. Mondhatnánk azt is, hogy akár egy „nagy amerikai regény” is lehetne, de nem az, és talán Updike célja sem, hogy azzá váljon. (Szóval nem egy Franzen.) Attól, mert Nyúl engem krvára idegesített, még a regény működőképes. Nem bántam meg, hogy elolvastam, csak az irritáló főszereplő miatt ambivalensek az érzéseim a regény iránt.

Aztán, hogy ez az egész hová fog menni még további négy köteten keresztül, elképzelésem sincs. Egyelőre még nem érzek késztetést, hogy tovább folytassam a sorozatot. Talán a következő rész jobb lesz?

ppeva P>!
John Updike: Nyúlcipő

Száz százalékig biztos voltam benne, hogy én ezt már olvastam. De annyira nem emlékeztem rá, hogy nem is jelöltem be olvasottként. Most, amikor olvasás közben jöttek elő az ismerős részek, arra is rájöttem, hogy nem olvastam végig, csak felibe-harmadába, mert a végét biztos nem felejtettem volna el…
Amikor olvastam, a hetvenes években, nagyjából Nyúllal és Janice-szal voltam egyidős. Még az alaphelyzet is kicsit hasonló volt: 20 évesen, túl korán kötöttem házasságot. Mégse tudtam beleélni magam az ő helyzetükbe, hiszen a hetvenes évek Magyarországa annyira más hely volt, mint az ötvenes évek Amerikája. A hasonlóság annyi volt, hogy akkoriban itt is hamar házasodtak az emberek. És sokan csak azért nem futottak el, mert nem volt hová… Ebből a nézetből furcsa volt nézni, hogy valaki csak beül a kocsijába, és furikázik, meg nem megy be a munkahelyére, meg nem tesz eleget a kötelezettségeinek. Ráadásul a férfiaknak csak a szexen (esetleg kosárlabdán), a nőknek meg a ruhákon-házasságon-tévéműsoron jár az eszük. Mi van?! Hogy ezek a kapitalisták mit meg nem engedhetnek maguknak! Emlékszem, még valami KISZ vitakör (vagy valami hasonló) is volt erről a Nyúlról és az általa képviselt gonosz amerikai gondolkozásról, ahol mindenkinek illett elhatárolódni a Nyúlságtól, és utána elégedetten hátradőlhetett az ember, hogy neki mennyivel jobb. (Lehet, hogy ezért vágtam bele a könyv olvasásába is akkor.)
Pedig Nyúl és Janice (meg sok-sok társuk, amerikai vagy magyar) legnagyobb problémája az volt, hogy fiatalon, éretlen fejjel kötöttek házasságot és vállaltak gyerekeket. Amikor az egyik még csak a szex után, a másik meg az otthoni látszólagos szeretetlenség elől futott volna. Mind a kettő gyerek volt, nagyra nőtt gyerek. Tíz évvel később, lehiggadva, a saját életüket megtalálva, kialakítva sokkal több esélyük lehetett volna egy másik, jobb életre. Egy felelősebb döntésre. Ahol nem az elfutás vagy az ivás a válasz a problémákra.
Mert ne felejtsük el: itt 20 év körüli fiatalokról olvasunk, akiket itt és most még gyereknek tartunk – a regényben meg már házaspárt és szülőt játszanak. Ma mindenki elképedne, ha ilyen korúak belevágnának a családi életbe.
Kíváncsi lettem a folytatásra, hogyan alakul Nyúl és Nyúlék további élete. Mit hoznak ki belőle ez után a reménytelen kezdet után.
Szomorú lettem ettől a történettől.
Fuss, Nyúl, fuss. Egyszer úgyis megülsz majd – az első fészkedben vagy valahol máshol. Ha majd benő kicsit a fejed lágya.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

– Tulajdonképpen nem is lehet azt mondani, hogy prostituált volt. Csak lefeküdt ezzel is, azzal is.

218. oldal (Európa Zsebkönyvek)

3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…ha egy nő azt akarja, hogy levetkőztessék, szinte olvad róla a ruha.

83. oldal (Európa Zsebkönyvek)

4 hozzászólás
béka>!

Tudja, csak úgy lehet eljutni valahová, ha elhatározzuk, hogy hová akarunk menni, és odamegyünk.

30. oldal (Európa Zsebkönyvek)

Frank_Waters I>!

Nincs jobb hálótárs egy kielégített nőnél. A hasuk mindig is olyan, mint egy párna.

88. oldal (Európa Zsebkönyvek)

52 hozzászólás
Frank_Waters I>!

…szerintem, aki felnőtt, az már meg is halt.

108. oldal (Európa Zsebkönyvek)

Frank_Waters I>!

A teljesség véget ér, amikor megfizetjük a természetnek a hadisarcot, amikor gyerekeket csinálunk neki. Akkor a természetnek nincs ránk szüksége többé, és belőlünk – előbb belsőleg, aztán külsőleg is – hulladék lesz. Elszáradt kóró.

228. oldal (Európa Zsebkönyvek)

Frank_Waters I>!

Azt hiszem, az a természetes dolog, ha valaki nem szereti a munkáját. Ha szeretné, akkor már nem volna munka.

243. oldal (Európa Zsebkönyvek)

2 hozzászólás
Frank_Waters I>!

– Nem bírsz elaludni?
– Nem. Nem bírok. Túlságosan szeretlek.

251. oldal (Európa Zsebkönyvek)

Frank_Waters I>!

A jó meg a rossz nem az égből pottyan. Mi magunk. Mitőlünk függ, hogy mi lesz ilyen, vagy olyan. Szerencsétlenségünkre.

283. oldal (Európa Zsebkönyvek)

robinson P>!

Janice ránéz.
– Bevágtad egy szemetesbe! Jézusisten. Nem iszol, és most már nem is dohányzol. Minek készülsz te, szentnek?

13. oldal


A sorozat következő kötete

Nyúl sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

John Williams: Stoner
John Steinbeck: Egerek és emberek
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Saul Bellow: Herzog
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Ernest Hemingway: Különös társaság
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Vladimir Nabokov: Lolita
Jack Kerouac: Úton – Az eredeti tekercs
Ernest Hemingway: Fiesta