Gyere ​hozzám feleségül 128 csillagozás

John Updike: Gyere hozzám feleségül John Updike: Gyere hozzám feleségül John Updike: Gyere hozzám feleségül

Jerry Conant szereti Sally Mathiast, – de Sally nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, – de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás… A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa.
Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai – mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt – a sérült lelkiismeret fájdalmát.

Eredeti megjelenés éve: 1977

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek

>!
Európa, Budapest, 2006
370 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781409 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1996
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630758989 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1981
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630725762 · Fordította: Göncz Árpád

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 5

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Az ilyen intellektuális kamaradrámákban mindig kedvem telik, és ebben bizony egyes amerikai szerzők igazán nagy mesterek – Updike, Roth, Franzen, hogy mást ne mondjak (bár ez utóbbi azért elég nagy kamarákat ír, az szentigaz). Azt hiszem, az a titkuk, hogy hagyják beszélni a szereplőiket, kívül maradnak a szövegen, így nem nyomja agyon a moralizálás a témát. Bár ők is gyakran értelmiségiekkel töltik meg a regényteret, mégis képesek iróniában meg humorban pácolva tálalni őket. Ami nem jelenti azt, hogy súlytalan lesz a végeredmény – egyszerűen az olvasó egy fincsi kézműves bonbon közepébe helyezve nyelheti le a keserű pirulát.

A Gyere hozzám feleségül két házasság és egy szerelem története – sajnálatos módon ez a szerelem a házasságok ellen dolgozik. Updike szereplői megpróbálják értelmezni ezt a helyzetet, ami életüket egy futó nyár idejére a görög sorstragédiák magasságába emeli. Okos emberekről van szó, akik képesek okosan megfogalmazni azt, ami a fejükben zajlik – a paradox az, hogy ez csak feltűnőbbé teszi, mennyire megfogalmazhatatlan ez a XX. században talán mindennaposnak mondható családi trauma: a válás. Updike igazán mesterien ereszti össze a képzeletbeli ringben a különböző nézőpontokat, olyan izgalmas olvasmányt teremtve, ami a világirodalmi szinten jeleníti meg, hogy ez a nagy misztérium, ez a nagy varázslat, ez a kimeríthetetlen irodalmi téma-bánya – a híres szerelem – valójában milyen elcseszett nyűg tud lenni.

8 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Felkavaró olvasmány. Ezerszer megírt történet, ezer feldolgozásban láttuk, hallottuk, olvastuk. Ettől akár lehetne sablonos is. Mégsem vált azzá, mert egyrészt elmarad (hál' Istennek) a hülye halivúdi „ájlávjú, ájlávjú”, másrészt a regény izzik a feszültségtől. Engem egyik karakter se hagyott hidegen, voltaképpen az olvasás folyamán mindegyiküket utáltam a viselkedéséért. Miközben így százévesen meg kell, hogy értsem őket: én is tudom, hogy a szerelem, az a bizonyos emésztő, az kérem kegyetlenül tud fájni, férfiból és nőből egy időben hozza ki a legjobbat és a legrosszabbat: a szenvedélyt, az önzést, a teljes odaadást, a megalkuvást, a gyűlöletet, rajongást – az emberi érzelmek alfája és omegája részt vesz ebben a játszmában. És mindeközben reménykedni lehet, hogy a lélek amennyit sérül, annyit épül és tanul is közben. Vagy a maga, vagy mások kárán.
Updike szépen ír, imádtam a mondatait – olvasni fogok még tőle.

Khimaira>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Azt hiszem egyre jobban utálom Updike-ot. Egyszer végzetes döfést fog bevinni a még megmaradt idealizmusomnak.
Elcseszett emberek, elcseszett életek. Egyre jobban undorodom az ilyen olvasmányoktól – egyre közelebb vagyok a korhoz, amikorra akár én is lehetek ilyen.
Ez a könyv csak azért kaphatott 4 csillagot, mert az író mesterien bánik a képekkel, leírásokkal, szinesztéziákkal. De az egész olyan, mintha egy hányás lenne gyönyörűen, részletesen, pontról-pontra lefestve. Ahogy ránézek, nekem is hányingerem támad, annak ellenére, hogy milyen szépen kidolgozott kép.
Nem attól vagyok rosszul, hogy egy ember esetleg csalja a másikat, netán ki is lép a házasságból. Ezeket a dolgokat sem szeretem, de sokkal rosszabbul érint az, ami ebben a történetben zajlik: az, hogy két ember azt hiszi, szereti a másikat, hogy szerelmes, miközben nem vállalnak egymásért semmi felelősséget, csak mindketten követnek valami felszínes csillogást, vágyaknak kusza ösvényeit, amiknek nem igazán tudnak a mélyükre hatolni, nem is látnak mögéjük. Engednek gyarló természetüknek úgy, hogy amit tesznek, abban nincs semmi magasztos, sem szép, miközben átgyalogolnak más embereken, akiket később visszalépésük okaként jelölnek meg. Az egész hátborzongatóan emberi, és undorító.
Még egyszer nyomatékosítanám, hogy az ábrázolás mesteri, de maga az egész egy szörnyedvény, amitől sajnos nem tudok elvonatkoztatni, ezért jár csak négy csillag.

12 hozzászólás
Peónia>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Réges régen olvastam, most azért vettem kézbe, hogy megtudjam, megszólal-e újra, és úgy szól-e, jól szól-e, ahogy egykor. Most is jó regénynek tartom. A szerelmi (vagy annak vélt) háromszögek, négyszögek jellegzetes típusai és forgatókönyvei épülnek fel Updike egyszerűséget kedvelő szövegalkotásában. Olvassa, csak olvassa az ember ezeket a felnőtt testbe szorult, de a szerelemben, a krízisben valójában gyermeki lélekbe regrediált vágyakat, önjáró tépelődéseket, és szorítana nekik, ha lehetne, hogy rendezzék le minél előbb a meccseiket, mert csak a szenvedés nő, a repedés mélyül, de az önmagukra való mély és őszinte reflektálás nélkül nincs esély „jó” megoldásra. A szereplőket egyébként annyira pontosan formálta meg Updike, hogy a történetben előrehaladva egyre nyilvánvalóbban látszik, mi lesz a befejezés. Éppen ezért imponáló a történet végső fordulata a több verziós zárással. Jelzi, hogy be lehetne fejezni ezt a játszmát éppen másként is. Legalabb kétféleképpen. De csak lehetne. A főszereplő – személyiségéből adódóan – egyféleképpen tudja csak lezárni a szépszerelmes viszonyát. Így hiteles.

ParadoxH>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

László Noémi – Könnyedén

Utólag gyerekjáték ecsetelnem
e kétszemélyes körtáncot, amelyben
eszes csupán akkor lehetsz, ha végül
a logikát nem hívod segítségül,
ha szívleled a nyájas intrikákat,
ha szád előre tudja, mit feleljen,
s szemednek megszabod: mikor mit láthat.

Utólag könnyű letagadni minden
félmondatot, amiben félve hittem.
Tartom a lépést, töprengek a dolgon,
kettőnk ügyét szótlanul is megoldom,
mert egy esetben jól beszél a látszat:
aki veszít, az könnyedén veszítsen,
s ne érdekelje, mi a magyarázat.

9 hozzászólás
kvzs P>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Rövidke könyv, mégis nagyon nehéz olvasmány. Az unalomig ismert szerelmi sokszöget ugyanis úgy meséli el, hogy az olvasó csak utálni tudja az egész helyzetet és az összes szereplőt. Ebben a történetben ugyanis mindenki önző, felelőtlen, gyáva, döntéképtelen, hazug és képmutató. Próbálják felnőttnek mutatni magukat, és megmagyarázni a „döntéseiket”, amik egyik esetben sem döntések, és csak rugdossák és marják egymást. Természetesen a szeretet és a szerelem zászlaja alatt.
Rettentően idegesít, amikor egy -állítólag- felnőtt ember a racionalitást teljesen félretéve az -vélt vagy valós- érzelmeire hivatkozik, és azokkal próbálja megmagyarázni azt, hogy miért tesz tönkre maga körül mindent és mindenkit. Updike-ban az a zseniális, ahogyan ábrázolja ezt, rögtön több szereplőn keresztül. Ezért hiába nem szeretem a könyvet, el kell ismernem, hogy lenyűgöző.

ppeva P>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Sokat változott a világ a 60-as, 70-es évek óta. De az emberek végeredményben nem sokat változtak.
Ami nagyon más, az az, hogy annak idején az emberek nagy részt a húszas éveik elején kötöttek egymással házasságot. Tehát mikor eljutottak abba a korba, amikor a mai fiatalok elkezdenek egyáltalán a házasságon gondolkodni, már vagy tíz éve házasok voltak, és volt 2-3 gyerekük is. És akkor feleszméltek, hogy hátha mégse… hátha mégis… Mert a szerelemnek van olyan rossz tulajdonsága, hogy általában sok év után kicsit-nagyon megfakul. Az emberek felocsúdtak a rózsaszín ködből, és körülnéztek: hátha vár rájuk még valami. Vagy valaki. Néha elég volt egy (félre)értett pillantás a szomszédtól/szomszédasszonytól, és már billent a belső egyensúly. De a billenés után megszólalt a józan ész: a ház, a gyerekek, a pénz, és a házastárssal addig leélt évek is. Mert persze ritkán volt minden rossz (ahogyan ritka az is, hogy minden jó!), és ezért a kötelékeket is nehéz volt elszakítani. Meg megtartani is. És ott voltak a gyerekek, számosan. A családtagok, szülők, szomszédok, az egész figyelő közösség. Mind maradásra is bírna, de menekülésre is.
Egy bizonyos koron túl az ember sok mindent megtapasztal. Lát, hall, vagy éppen személyesen átél. Szerencsésnek mondhatja magát az, aki élete során egyszer sem lesz részese (bármelyik oldalon) szerelmi sokszögeknek…..
Talán ezért nem érzem úgy, hogy bárkit is meg kéne ráznom vagy pofoznom a könyv szereplői közül. Csinálták, amit csinálni bírtak. Szenvedtek, küszködtek, harcoltak, meghunyászkodtak, megbocsátottak, bosszút álltak, szerettek, gyűlöltek, hülyén viselkedtek, dühöngtek és ették magukat.
Az utolsó fejezet számomra kicsit zavarosra rejtélyesre sikerült. Kétszer is végigolvastam, de csak sejtéseim voltak, hogy Updike abban a fejezetben milyen rejtett üzenetet is próbált eldugni nekünk. :) Talán azt, hogy bármit döntesz is, többé már soha nem lesz semmi olyan, mint ahogy szeretted volna. Úgy kell tudni tovább élned, hogy bele kell törődnöd minimum az illúzióid elvesztésébe.

Gregöria_Hill >!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Sajnálom, de csalódás volt és akkor még finoman fejeztem ki magam. Mondjuk, hogy rossz volt. Látom én, hogy sokan mások meg szinte mint kamaradarabot ünneplik, kiemelve a párbeszédeket, de szerintem ember így nem beszél. És az ötvenes-hatvanas években sem beszéltek így egymással házastársak. Jó mindegy. De még emellett ráadásul hótt unalmas is volt… olyan témával, ami amúgy bármi lehetett volna, jó dráma, jó bohózat, vagy mittudomén, attól függ, hogy tálalják, én halálosan untam. Ásítoztam, amíg ők váltak meg elvileg nagy konfliktus volt, nagy beismerések, titkok, majdnem elaludtam a buszon :)
Most ez ennyi.

Frank_Spielmann I>!
John Updike: Gyere hozzám feleségül

Updike bámulatos író: a leírásai hatásosak, szépek és képszerűek, a párbeszédei valóságosak, izgalmasak és szellemesek. Az emberi drámákhoz nagyon ért.
Azért az utolsó fejezetet megírhatta volna úgy, hogy értsem.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

– Richardnak az fáj – magyarázta Jerry –, hogy most neki kell döntenie, s neki éppúgy nem akaródzik, mint nekem; a férfiak nem szeretnek dönteni, azt akarják, hogy döntsön az Isten, vagy döntsenek helyettük a nők.

267-268. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
8 hozzászólás
Mafia I>!

Imádok nem aludni. Csak azt bizonyítja, hogy élek.

32. oldal

hársvirág>!

…megpróbálunk megszerezni mindent, és közben elveszítjük azt is, amink van.

Sárhelyi_Erika I>!

– (…) Mindössze azt mondom, hogy az ajtó nyitva áll.
– Nem azt mondod. Te azt mondod, hogy kívül tágasabb.

106. oldal (Európa)

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) egy férfinak nem volna szabad szánalomból megmaradnia egy nő mellett, s ha igen, ezt nem volna szabad kimondania.

172. oldal (Európa)

Frank_Spielmann I>!

Amink van, az a szerelem. De a szerelemnek gyümölcsöt kell teremnie, különben elvész.

II - A várakozás

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Szerette volna, ha Jerry nem ér minduntalan hozzá; ez tönkretette az illúziót, hogy házasok.

41. oldal (Európa)

Sárhelyi_Erika I>!

Tudod, milyenek vagyunk? Most jutott eszembe. Olyanok, mint a Miatyánk, egy kés élére írva.

47. oldal (Európa)

2 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Azért vettem el, mert tudtam, hogy jó feleség lesz. És az is lett. Istenem, hogy megbántam.

1 - Meleg bor

1 hozzászólás
hetcsillagkozt>!

– Aranyom, a kék madár elrepült. Ahhoz fiatalok vagyunk, hogy életünk végéig üljünk itt, és várjuk, hogy visszaröpül az ablakon. Nem fog. Visszafelé nem röpül.

180. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Katherine Allred: Az ámbrafa
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Nicholas Sparks: Szerelmünk lapjai
Dean R. Koontz: A visszatérő
Sarah Addison Allen: A varázslat tava