Brazília 22 csillagozás

John Updike: Brazília

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

John ​Updike tizenhatodik regénye századunk hatvanas éveinek Brazíliájába viszi az olvasót. A tizenkilenc éves, fekete bőrű utcagyerek, Tristáo és a tizennyolc éves, fehér bőrű, gazdag Isabel a Copacabanán ismerkedik meg egymással. Lángoló szenvedélyük szembeállítja őket a konvenciókra épülő brazil társadalom szokásaival és magatartási normáival, ezért állandó konfliktusba kerülnek környezetükkel. Tristáo anyja, a Rio de Janeiro nyomornegyedében élő prostituált ugyanúgy ellenzi kapcsolatukat, mint Isabel politikus apja, aki mindenre elszánt bérencek segítségével igyekszik visszaszerezni eltévelyedett lányát. A szerelmesek azonban családjuk ármánykodásai ellenére kitartanak egymás mellett, s Brazília ősrengetegében próbálnak új otthonra lelni, tudatosan vállalva az elkerülhetetlen szenvedést hozó házasság minden következményét, s egyetlen percre sem inognak meg abban a hitükben, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Életük fontos fordulóponthoz érkezik, amikor a gyötrelmekbe… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Európa, Budapest, 1995
270 oldal · ISBN: 9630758504 · Fordította: Szász Imre

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
John Updike: Brazília

Vajh egy amerikai író, aki az amerikai társadalom nagy amerikai elemzője és amerikai kritikusa, miért dönt úgy, hogy nosza, ideje írni egy regényt Brazíliáról is? Egy hosszú dél-amerikai utazás visszfénye tükröződik eme vágyban? Esetleg az, hogy az érzelmek, amelyekkel dolgozni kíván, túl intenzívek ahhoz, hogy angolszász szereplőkkel játszassa el őket? Mit tudom én. Mindenesetre aligha akad Updike-regény, amiben többet spoiler spoiler spoiler spoiler, mint ebben.

Tristão, a nincstelen fekete tolvaj és rabló, a favela gyermeke odalép a strandon Isabelhez, a hófehér bőrű, kőgazdag és elkényeztetett szűzhöz – és innentől kezdve csak úgy díbolnak a hormonok. Fülledt Rómeó és Júlia történet két emberről, akik társadalmi helyzetükből fakadóan nem lehetnének egymáséi – de fityisz neked, társadalmi helyzet, mert juszt is egymáséi lesznek. És körbehordozzák szerelmüket egész Brazílián, miközben Candide-hoz mérhető válogatott groteszk szörnyűségeken mennek keresztül, kapcsolatuk minden lehetséges (és nem lehetséges) módon próbára tevődik, hogy aztán… de csitt. Updike igazi profiként építi fel a regényt a különböző ellentétekből: filozófia ütközik ösztönösséggel, trágárság a lírával, büszke szabadságvágy a legmocskosabb megaláztatással, az ember meg csak kapaszkodik a fotel karfájába a folyamatos karamboloztatásban. Igaz, a szerző mintha nem tudna ellenállni annak, hogy botcsinálta idegenvezetőként minden, de tényleg minden brazil egzotikumot belesűrítsen a szövegbe a Copacabanától a dzsungelekig, a São Paulo -i gyárosoktól az indián sámánokig mondjuk focizni nem fociznak benne, valóban, és hát a nyomorpornó is, amin áthajszolja főhőseit, már-már karikatúrába hajlik (pont mint a Candide esetében), de azért élvezetes, vérbő olvasmány. Azt pedig, hogy Updike megírt-e egy Brazília-regényt, vagy csak megkísérelt megírni egyet… hm, ezt őszintén nem tudom. Valahol a kettő határán mozog ez a könyv.

26 hozzászólás
Bla IP>!
John Updike: Brazília

Brazil végletek: A riói karnevál csillógó forgataga mellett a nyomor demoralizáló ábrázolása, s a vérbő, durva szex, mint az élet szinte egyetlen hozzáférhető öröme…Brazilia a XX. századelőn – szívderítőként semmiképp nem nevezhető…
Updike kitűnő kifejezőkészsége és nyelvi zsenije itt is átjön, de az íróval ismerkedőknek inkább a Nyúl könyveket ajánlanám…

cseri>!
John Updike: Brazília

Muszáj kicsit rehabilitálnom Emesét (http://moly.hu/karcok/106892), az én ízlésemnek is túl sok benne a durva szex.
A szerelemről szól, de nem emel föl, hanem lehúz. A szerelem itt tönkretesz, kivet a világból és elveszíted mindenedet, még a saját lényegedet is.
A szimbolikája amúgy tetszett, meg a történetvezetés, a világ szűkülése-tágulása, az út a pokolba és a visszatérés, az ismétlődő motívumok (fekete-fehér főleg).
Szóval jól ír Updike, csak ez marhára nyomasztó.

Évi927>!
John Updike: Brazília

Könyvtárból kölcsönöztem, amikor először olvastam, de utána úgy éreztem, hogy nem tudok úgy élni,ha nincs fent a polcomon, muszáj megvennem. Könyvesboltokban nem lehetett kapni, antikváriumban sem találtam, végül a vaterán sikerült megszereznem. Engem teljesen elvarázsolt, a rabja vagyok. Bár teljesen más világban játszódik, mint a mi életünk, mégis 100 %-ig azonosultam vele. Imádom!

tüskéshátú>!
John Updike: Brazília

Életem első Updike-ja, szerintem erősen különbözik is a többitől, sokkal kevésbé reális, nem annyira szárazan földhözragadt (bár azokat pont amiatt szeretem annyira). Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, de főleg azoknak, akiknek mondjuk egy átlag Nyúl nyomasztó, de mondjuk Garcia Márquez Száz év magánya már sok.
(Öt és fél csillagot is adnék rá, de nem lehet.)


Népszerű idézetek

Kuszma>!

A férfiak és nők két különböző világban élnek – párosodásuk olyan, mint mikor egy madár megfog egy halat.

249. oldal

8 hozzászólás
Kuszma>!

A fekete a barna egy árnyalata. A fehér is, ha jól szemügyre vesszük.

7. oldal, első mondatok

6 hozzászólás
Dora>!

Azok a futó érintések, amellyekkel az előző feleség befogadta Isabelt a bandeira főnökének háztartásába, eleinte oly lágyak voltak, ahogy a vékony porzók simítják végig a méhek aranyszőrű lábát selymes, kakaószínű hímporukkal, de a számtalan este során hosszabb és célratörőbb simogatásokká fejlődtek a többiek szeme láttára, annak a fajnak az ártatlanságával, amelynek a meztelenség a teljes öltözék. S ha olykor a játékos dédelgetés titkos borzongást eredményezett vagy a boldogság harmatát a nőiesség szirmain, és azt a vágyat, hogy viszonozza, amennyire a hús titkai megengedik, milyen szégyen tapadhatott volna Isabel szívéhez, amely ott függött szinte esetlenül egy öregedő és egy megbilincselt szerető között?

184-185. oldal

1 hozzászólás
Dora>!

Az olvasás és tanulás művelete – azok az akadékoskodó szürke betűsorok, amelyek kaparták a szemét, és azt követelték, hogy újra és újra elolvassa őket, míg valamiféle jelentés ki nem pottyan belőlük egy rohamban, mint valami csúf csecsemő – nem volt kedvére; a jövő nem az írott szavakhoz kötődött. A zenéhez kötődött és lebegő képekhez, mikor egyik jelentés színesen belecsúszik a másikba, a szappanoperákhoz kötődött, a labdarugómeccsekhez, és a múlt februári karnevál ismétléseihez; televíziókészüléket állított intézeti szobájába, és a szobatársai aggódtak miatta. Álomban él, és el fog zúgni.

105-106. oldal

Dora>!

Isabel nagy szívfájdalommal lehúzta a feliratos gyűrűt, és beletette a sámán csészét formáló tenyerébe. A tenyér forró volt, mint gyermekeinek tenyere, amikor beléjük hatoltak a meghűlés, a kanyaró vagy a szamárköhögés baktériumai, és testük sejtjei hadba indultak. Mintha kivertek volna egy fogat a szájából, tudta, hogy sohasem kapja vissza azt, amit most átnyújtott. Az élet apránként megrabol minket önmagunktól. Ami végül megmarad, az már valaki más.

193. oldal

Dora>!

A fiú vállán a kiszakadt trikó alól kilátszott egy, a lakkozott puszpángnál sötétebb, háromszög alakú folt, és Isabelnek eszébe jutott, milyen meghatóan érzékeny sérülésekre a fekete bőr, amely a fehér bőrrel ellentétben sohasem bocsát meg, emlékszik minden karcolásra és varra, azzal az örökké fakó szürkével, amely olyan, mint a krétanyom a rosszul letörölt táblán.

110. oldal

Bla IP>!

Suttogva beszélgettek éjfélig és úgy döntöttek, hogy megveszik a bányarészt.

129. oldal

4 hozzászólás
Dora>!

Ahogy teltek az évek, Tristao mind türelmesebben (és valljuk meg, szórakozottabban) ült a munkások hangját hallgatva, gyógyító tapintattal, diplomatikus csendben, mint egy freudista pszichiáter, akinek betege, bár sohasem gyógyul meg, mégis képes előresántikálni a mindennapi bánta terhe alatt. Tristao kivirágzott a munkájában. Rákapott a rangjához illő tevékenységekre – teniszre, kocogásra, fallabdára, szörfözésre –, és rugalmas kecsességével, rejtett vadságával mindegyikben kivált. Még néhány középvezető kolléga feleségét is elcsábította, mikor kiderült, hogy ez is csak játék.

240. oldal

paradise>!

– Boldog ország – mondta nekik. – Mélyek a zsebei és rövid az emlékezete.

paradise>!

– Halj éhen vagy egyél szárított kecskét – mondta a fiú keserű indulattal.


Hasonló könyvek címkék alapján

Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Kathryn Stockett: A Segítség
Bonnie Garmus: Minden kémia
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem
Patti Smith: Kölykök
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Paul Auster: 4 3 2 1