Az ​idő vége felé 33 csillagozás

John Updike: Az idő vége felé

Updike regénye 2019-ben és 2020-ban játszódik, mintegy tíz évvel egy amerikai-kínai háború után; a föld lakossága alaposan megritkult, hatalmas területek még mindig radioaktivak, a háborút gazdasági és társadalmi káosz követte, de azért lassan helyrerázódik az élet. Ebben a világban él Ben Turnbull hatvanhat éves visszavonult befektetési tanácsadó, aki nyomot akar hagyni maga után naplójával, mely egy haszontalan, törékeny életről szól a 2020. földi esztendőben. A regény szervező elve egy természettudományos hipotézis: a kvantumelmélet határozatlansági relációja következtében egyszerre több univerzum létezik, s ezek egymásba játszhatnak, hirtelen változásokat okozhatnak az idő szövetségében. Így változik át a főhős Márk evangélistává, vagy egyiptomi sírrablóvá, vagy X. századi ír szerzetessé… A történelem különböző szakaszaiban, illetve a 2020. esztendei jelenben átélt kalandjai után Ben beteg, öreg emberként tűnődik a beteg, öreg világegyetemen.

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1998
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630763575 · Fordította: M. Nagy Miklós

Kedvencelte 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai>!
John Updike: Az idő vége felé

Updike 1997-ben megjelent sci-fi könyve 2019–2020-ról. Érdekes, érdekes! Bár ügyes próbálkozás volt, mégis mellélőtt, mégsem AZ volt a legnagyobb gond.
Fura stílusa van a könyvnek, rá kell hangolódni, ha megvan, élvezhető, addig meg inkább csak zavaró.
Deirdre jó arc volt, amíg kurva volt, amikor feleség lett, már nem volt olyan szórakoztató, mint előtte.
Nagyon tetszett még az a rész is, amikor Ben elkezdett tippeket adni a védelmipénzeseknek, hogy lehet nagyobb a bevételük. Komolyan, ki más csinál ilyet?!
A rák, és a harc, olyan érzésem volt, h Updike maga köszön el vele az élettől, de nem néztem utána h a való élettől mikor vett búcsút.
Ok. Megnéztem, 2009-ben halt meg, viszont pont ezen a napon, amikor befejeztem az első olvasásomat tőle, január 27-én.
Ezt pedig csak a véletlen miatt: „Beatrice 2021 januárjában fogja megszülni a gyerekét, a tizenegyedik unokámat.”

Chöpp >!
John Updike: Az idő vége felé

Ezt az öregkori feleslegességet és Godot-ra várást különösen bírtam.

Gitta_Bry I>!
John Updike: Az idő vége felé

Eleinte vontatottnak éreztem, szinte már unalmasnak, de mégsem tudtam letenni. Tetszett.

Juci P>!
John Updike: Az idő vége felé

Fú, engem iszonyúan nyomasztott és megrémített. Azóta már jobban felvérteztem magam lelkileg a posztapokaliptikus látomások ellen, de a realisztikusabbak azért még mindig kiborítanak.

3 hozzászólás
Mirelle>!
John Updike: Az idő vége felé

Nagyon szerettem. azóta nem rendelek semmit a Fedexxel. :)

Horácz_Olivér I>!
John Updike: Az idő vége felé

Zseniális mű. Updike az egyik nagy író, akinek a stílusát messziről meg lehet ismerni.

somogyiréka>!
John Updike: Az idő vége felé

Már régen olvastam, de azóta is világlik bennem.Imádom, amilyen kegyetlenül a házasságról ír.Mindig szerettem volna belülről átélni,milyen férfiként, hát pont ilyen.És szeretem a nagy illúzióktól, elképzelésektől már megszabadult férfiakat, így Updike-ot nagyon.

Csuti>!
John Updike: Az idő vége felé

Ez az egyik olyan könyve volt, amit szerettem. A férjem kezdett el olvasni U-t, most is inkább ő kedveli.


Népszerű idézetek

Krisztian_Beres>!

Mily különös – tekintetbe véve, mennyire haszontalan és véletlenszerű a tudomány által alkotott kép a világegyetemről –, hogy a hold és a nap pontosan azonos méretűek az égbolton, amint azt napfogyatkozáskor látjuk, amikor olyan tökéletes az egybeesés, hogy Bailey napfénygyöngyei sugarakat bocsátanak át a holdbéli völgyeken. Nem csoda, hogy az emberek évezredeken át ezt – a csillagászati tények tekintetében oly különböző – két égitestet ikeristeneknek tekintették – versengő fivéreknek, vagy fivérnek és nővérnek, kik az emberi lélek különböző oldalainak őrzői. Pedig semmi oka sem volt, hogy így legyen. Egy másik, könnyen elképzelhető rendszerben lehetne két holdunk, vagy öt, vagy egy se. Lehetne két nap is, egy nagy és egy kicsi: gravitációs öleléssel egymásba kapaszkodnának, s a horizont ellentétes végein kelnének fel és nyugodnának le. Valahol a Jupiteren túl – űrszondáink tanúsága szerint – a nap csak egyike a csillagoknak, nem fényesebb, mint a Vénusz a mi bolygónkról nézve. Egy bölcs tudós, egy kedves, aszaltszilva arcú törpe, akinek könyveit olvastam gyerekkoromban, s gyakran szerepelt a tévében is, okítva a tömegeket, azt mondta, ha a világegyetemről szerzett minden tudásunkat egyetlen mondatban kellene továbbadnunk egy sötétségbe süllyedt jövőnek, akkor az a mondat így hangzana: A nap csillag.

Zsuzsanna_Makai>!

Megesküdtem, hogy a tengerparttól látótávolságnyira fogok élni, és lám, ott is élek.

Krisztian_Beres>!

A feleségem és én több tucat olyan nőt és jó néhány férfit ismerünk, akik látszólag boldogan áldoznak minden napjukból több órát a bridzsjátékuk gyakorlására és tökéletesítésére. Mi lehet a baj velem, miért ódzkodom attól, hogy ennyi energiát fektessek egy olyan képesség fejlesztésébe, amelynek végterméke egy telefirkáit papírlap, rajta a bridzsparti eredményeivel, amelyek úgyis elenyésznek a semmibe? De ugyan mi nem enyészik el a semmibe? Az életük többi részét a bridzsjátékosok rózsáik nevelésének, sövényük nyírásának, arcuk ápolásának, házuk rendben tartásának, gyerekeikkel, unokáikkal és társadalmi-gazdasági értelemben tökéletesen egyforma ismerőseikkel fenntartott kapcsolataik ápolásának, valamint a megfelelő évszakban Floridába és Maine-be tett utazásoknak szentelik – csupa olyan dolognak, ami nem hagy nyomot. Mi lehet a baj velem, miért akarok mindenáron nyomot hagyni azzal, hogy írogatom ezeket az összefüggéstelen, szaggatott feljegyzéseket egy üres, törékeny életről a 2020. földi esztendőben? Csak pusztítom a papírt – se nem rosszabb, se nem jobb ez, mint egy bridzsparti eredményeit lejegyezni.

Molnár_Gyula>!

Sértette az érzéseimet, s valahogy lealacsonyított, amikor Gloria olyan dühösen ellenállt a lehetőségnek, hogy együtt haljon meg velem egy helyiérdekű vonat kerekei alatt. Egyszer, amikor alattomosan hajtottam a sínek felé, kihúzta a slusszkulcsot, máskor meg kinyitotta az ajtót és képes lett volna kiugrani, ha nem fékezek. A halállal való flörtölésnek számára nem volt erotikus bája. Én pedig meg voltam bántva. Egy férfi, ha nem lehet varázslatos, nem ér túl sokat.

116. oldal (Európa, 1998)


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A tükrök városa
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Csöndes éj
Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány
Douglas Preston – Lincoln Child: Jég alatt
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Andy Weir: A marsi
James Luceno: Darth Plagueis
Anthony Doerr: Felhőkakukkvár
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona