Rudolf 16 csillagozás

Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben
John T. Salvendy: Rudolf

Alcím: Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Rudolf trónörökös a modern közép-európai történelem egyik leglebilincselőbb alakja. Nagy ellentmondások és ígéretek embere volt, aki korai halála miatt is máig érdeklődésre tarthat számot. Megpróbáltatásai és lelki gyötrelmei szélsőséges és felfogásban egymással élesen szemben álló, valamint igen eltérő motivációjú életrajzi munkák és magyarázatok sorát hívták életre. A múltban a célzatos és többnyire tartalmatlan közlemények voltak túlsúlyban. Ezt a témát elsősorban a szenzációhajhászok és a Rudolfot becsmérlők hada foglalta el magának, akik a trónörökös hírnevét szándékosan bemocskolták és céljait, eredményeit jelentéktelennek állították be. Kisebb számú tanulmány és beszámoló ezzel szemben kritikátlanul dicsőítette ezt a kiemelkedő Habsburgot.

>!
Computerworld Informatika, Budapest, 1988
338 oldal · ISBN: 963223359X · Fordította: Hárdi Lilla
>!
Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1988
puhatáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

edanka87>!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Hiába a nagy vagyon, a csillogás, a hatalom, az uralkodás lehetősége, nem ez tesz boldoggá, gyermekként pedig különösen nem. Azt gondolnánk, uralkodócsaládba születni nagy kiváltság. Talán még azon is elmorfondírozunk, milyen szerencsés is az, akinek ez megadatik. Pedig ha belelátnánk a színfalak mögé, több mint valószínű, hogy változna véleményünk.
A szerző egy magyar származású pszichiáter, aki dinamikus szemléletben próbálja meg összekapcsolni a pszichiátriai és a társadalomtörténeti ismereteket, így adva egy átfogó képet nemcsak Habsburg Rudolfról, hanem szűkebb-tágabb családjáról és az akkori társadalomról is. Érdekesek lehettek a fő forrásként szereplő naplók és levelek, különösen Stefánia főhercegnőé, melyet a pannonhalmi bencés apátságban őriznek spoiler. A szerző még Dr. Otto Habsburggal is készített interjút… Végig érezhető, mennyire alapos kutatómunkát végzett, utána nézett minden apró részletnek.
Bármely uralkodói család életét ha nézzük a történelem folyamán, véleményem szerint életük legnagyobb megnyomorítója az udvari etikett és protokoll volt. Ekkora badarságot… felesleges szabályok és korlátok garmadája köti béklyóba őket, születésüktől kezdve. Csoda, ha nem bolondul meg ezektől mindenki…
A könyv nagyon szépen végig követi, milyen okai lehettek annak, hogy Rudolfnál kialakult a depresszió, ami sok minden más tényezővel egyetemben elvezetett élete tragédiájáig. Kezdve a családi halmozódástól (genetika), ami a belterjes házasságok köttetésének egyenes következménye, a már fent említett, családon belüli melegséget, vagy egyáltalán az érzelmek egymás iránti kimutatását tiltó etikettől, Rudolf és közeli családtagjai személyiségének sajátosságain át egészen a környezeti-társadalmi hatásokig. spoiler. A császári pár fizikai-anyagi értelemben gondoskodott gyermekeiről, de érzelmi támaszt nem nyújtottak nekik. Nem csoda, ha az érzékeny Rudolf a végén már senkihez nem tudott igazán biztonságosan kötődni. Akihez meg igen, attól elválasztották vagy így, vagy úgy.
Rudolf és az apja között éles politikai ellentét feszült, ami túlmutatott a kamaszkori ellenszegülésen. Ahelyett, hogy Ferenc József meghallgatta és megfontolta volna fia reformjavaslatait, megalázó módon semmitmondó, bár tetszetősen hangzó feladatokkal bízta meg és tisztségeket bízott rá, gyakorlatilag félreállítva ezzel. Így tovább nőtt az apa és fia közötti szakadék.
Sissy is teljesen más fényben tűnik fel most előttem. Korábban, azt hiszem, túlzottan idealizáltam és sajnáltam őt, mert szabad szellemű és lelkű fiatal kamaszként bekerült a félelmetes bécsi udvarba, ahol anyósa, Zsófia tartott kézben mindent, még fia, Ferenc József szívét is. Túl korán kényszerítették rá a feleség és anya szerepét, még éretlen volt erre. Magányos volt, megnemértett, fojtogató légkör vette körül, ami elől nem csodálom, hogy Korfura menekült. Az anorexiáját sejtettem, de azt nem, hogy nárcisztikus is volt. Szomorú és megható is egyben, ahogy Rudolf kétségbeesve próbálta elnyerni a szeretetét és figyelmét (pl. utolsó karácsonyi ajándéka), de mintha Don Quijote szélmalomharca lett volna…
Az, hogy a császár (és Sissy) mennyire nem ismerte a saját fiát (intelligenciáját, képességeit, vágyait, tettrekészségét, elképzeléseit, erősségeit, gyengeségeit…), és ami még szomorúbb, mennyire nem is vágyott megismerni őt a nagyrabecsült protokollok és udvari etikett miatt, megpecsételte Rudolf sorsát. Ennyire semmibe venni és nem becsülni valakit… nem csodálom, hogy nem érezte magát cselekvőnek és szükségesnek erre a világra. Senki nem látta és nem ismerte fel az értékeit, aki mégis, annak nem lehetett sok szava Rudolf érdekében. Senki nem igazgatta és támogatta a lépteit sem mint embernek-férfinek, sem mint politikusnak-államférfinak. Mindentől megfosztották, amitől hasznosnak érezhette volna magát. Semmiben nem tudta örömét lelni, mert apránként minden ilyen tevékenységtől eltiltották (lásd pl. tudományos tevékenység és érdeklődés visszaszorítása).
Érdekes erről a korról és magáról Rudolfról, az ő életéről így, nem romantikus szemüvegen keresztül, hanem magyarázó-értelmező formában olvasni. Sok minden érthetővé válik. Ha lélektani szemmel nézzük, tulajdonképpen semmi romantikus nincs az ő életében…

monalisa>!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Bevallom őszintén, miután láttam a Rudolf című musicalt, utána kezdtem érdeklődni a trónörökös élete után és elsőként ez a könyv akadt a kezembe egy antikváriumban. Nagy tetszett, igen érdekes és olvasmányos, aki kíváncsi, hogy tud kisiklani egy herceg élete, érdeklik a századforduló emberei, egyáltalán Rudolf vagy Sissy és Ferenc József, azoknak is ajánlom!

Alcyone>!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Lassan olvastam, mert kicsit féltem a témától, ill. ettől a pszichiátriai nézőponttól. Mindenesetre nem bántam meg, olvasmányos és elég körültekintő könyvnek bizonyult. Nem volt benne elfogultság, rávilágított rengeteg olyan jelenségre, társadalmi/politikai/családi pillanatokra, amelyek befolyásolhatták egy személyiség fejlődését ill. bukását.

blianhun>!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Kétségekkel fogtam bele, annyira más a (pszichiáter) nézőpont a megszokotthoz (történész) képest. De nagyon olvasmányos, érthető, követhető. Tetszett.
Szerencsére nem fényezte a cukormázas Sissy-mítoszt sem, azt külön elismertem.

Márk_Molnár>!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Salvendy könyve nem történelmi regény. A szerző nagyszerűen ír párhuzamosan a trónörökössel kapcsolatos történelmi, társadalmi változásokról és Rudolf személyiségének alakulásáról. A trónörökös életében bekövetkező nagyobb változások mentén folyamatosan idéz más szakemberektől, amivel próbálja alátámasztani azt az utat, hogyan jutott el odáig, hogy Rudolf öngyilkosságba menekül. Sokat olvastam Rudolfról és a családról, ez a könyv teljesen más volt az eddigiekhez képest. Nagyon tetszett, hogy sokkal intimebb betekintést nyújt a regények világából kevésbé ismert személyiségfejlődés útvesztőjébe, a lelki vívódásokba, Rudolf leépülésének folyamatába. Ami kevésbé tetszett, hogy Ferenc Józsefet és Stefániát is csak negatív szemszögből láttatja. A szerző keményen elítéli Stefániát, de kevés szó esik pl arról, hogy Rudolf mégiscsak megfertőzte az asszonyt, akinek a szempontja talán érthető: nem engedte vissza a férjét az életébe, elidegenedett Rudolftól, bármennyire próbált az újra közelebb kerülni hozzá. Ugyanígy kemény szavakkal illeti Ferenc Józsefet, akit pl „nárcizmussal” vádol. Számomra ez és több más vád sincs kellően alátámasztva. Elfogadom, ha ez a szerző egyéni véleménye, de a sok megidézett, alátámasztott érvelés között ezt erős kijelentésnek, megtévesztőnek tartottam.

dmmddm>!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Volt egy korszak az életemben (úgy a 90-es években), amikor sok mindent elolvastam Sisiről (pl.Brigitte Hamann), ennek kapcsán került a látókörömbe a fia, Rudolf is. Most újra a kezembe akadt ez a könyvem és elolvastam úgy, hogy van némi rálátásom a psychiatriai betegségekre. Azt a következtetést vontam le magamnak,hogy se akkoriban,se most nem szeretnék semmilyen uralkodói család tagja lenni (nem is fenyeget ez a veszély persze…). Rudolfnak minden kiváltsága, jó képessége ellenére nyomorult élete volt, a családja nem értette meg, nem is akarta megérteni. Sajnálom,hogy így ért véget az élete. El lehet gondolkodni a „mi lett volna,ha” kérdésen,ahogy ezt a szerző is megteszi. Én is megpróbálkoztam vele,de annyi az ismeretlen tényező,hogy szerintem nem lehet megmondani, mi lett volna, ha Rudolf az apja örökébe léphet.

Aemitta >!
John T. Salvendy: Rudolf

John T. Salvendy: Rudolf Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben

Alcím: Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben. Felcsigázott, hogy egy pszichiáter szakorvos vajon hogyan tud jellemrajzot írni egy olyan személyről, akit nem volt alkalma sohasem vizsgálni személyesen, mindössze az életműve és a korabeli elbeszélések és források alapján. Roppant módon csalódtam. Minden volt, csak lélektani nem. Túl sok volt a személyes vélemény a történelmi adatok függvényében, túl sok volt az alátámasztás nélküli feltételezés (Ferenc Józsefet miért is tartja nárcisztikus személynek? Azért mert „féltékeny” volt a fiára? De ezeket mi alapján gondolja??? stb). Sisi-t is elítéli, amiért magára hagyta fiát gyerekkorában, ezt teszi legfőbb problémának Rudolf trónörökös megpróbáltatásainak és életének tragikus végének. Felhozza ugyan a kötődéselméletet, de Rudolf élete első éveiben Zsófia főhercegné volt aki az anyaszerepet betöltötte az életében, és hat éves koráig a nővérével nevelkedhetett. Valahogy az egész rideg családi-, valamint a hamis, ármánykodó udvari légkör annyira nem jött számításba a szerzőnek. Brutális nevelőjének drasztikus nevelési módszereiről is éppen csak említést tesz.
A vadászathoz való kapcsolatát pedig az apjához fűződő elismerésvágyként aposztrofálja. Lehet, hogy gyerekkorában valóban így volt, de a későbbiekben, amikor már csalódott apjában, és abban a reményben, hogy jobban beavassa az államügyekbe, már nem gondolnám, hogy fő motivációként jelent meg. Talán a vadászatok alkalmával ki tudott lépni az udvari ellenőrzések, követő tekintetek alól (mint ahogy anyja, Erzsébet császárné a lovaglásai, gyalogtúrái és tengerparti utazásai során).
Szintén részrehajló a magánéletét követően: elítéli Stefániát, Rudolf feleségét, szerinte ő rideg volt, elutasító, és tulajdonképpen ő taszította a tragédiába a trónörököst (meg más nők karjaiba).
Mindezek feltételezéseit jó lett volna ha alátámasztja, akár valóban „lélektani tükörből”. De az nagyon elmaradt. Történelmi könyvnek viszont megfelel, főleg ha valaki többet szeretne tudni a lázadó „Rezső királyfiról”.


Hasonló könyvek címkék alapján

Selye János: Álomtól a felfedezésig
Romsics Ignác: Bethlen István
Gitta Sereny: A sötétség felé
Bókay János: Bohémek és pillangók
Hahner Péter: Államférfiak
Ézsiás Erzsébet: A hit pajzsa
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Ablonczy Balázs: A miniszterelnök élete és halála
Oravecz Lizanka – Orosz Ildikó: Lizanka
Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában