Sikerkönyvek 7 csillagozás

Bestseller regények az 1970-es években
John Sutherland: Sikerkönyvek

A ​komoly irodalmat magasra értékelik, de kevesen olvassák. A sikerkönyvekről viszon az irodalmi kritika hagyományosan nemigen vesz tudomást, pedig ha az eladott példányszámokat nézzük, nyilvánvaló, hogy az olvasóközönség a bestsellereket vásárolja. John Sutherland, a londoni University College oktatója az irodalomnak ezzel a kritika által elhanyagolt területével: a sikerkönyvekkel foglalkozik. Az 1970-es évek amerikai és angol bestsellereit vizsgálja: a háborús, tudományos-fantasztikus, horror-, „blúzrepesztő” vagy épp katasztrófatörténeteket. Jó részüket a magyar közönség ismeri, könyvből vagy a filmvászonról. A keresztapa, A fehér cápa, a Csillagok háborúja, a Kóma nálunk is nagy sikert aratott. Mi a siker titka? Van-e a könyvsikernek receptje? Azért olvassuk-e őket, hogy környezetünk, életünk ingerszegénységét ellensúlyozzuk, avagy elfojtott agresszivitásunk kiélésének civilizált módját biztosítva, szelepként működnek? John Sutherland könyvének árnyalt elemzései ezekre a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár

>!
Európa, Budapest, 1988
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747154 · Fordította: Balabán Péter

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Charles de Gaulle · Jacques Cousteau


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
mohapapa I
John Sutherland: Sikerkönyvek

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

Abban az időben, amelyrőla könyv íródik, jómagam kamasz voltam, s az ebben a könyvben szereplő könyvek közül jó néhány volt a kezemben. Jó részük tetszett, volt, ami nem. Egy dolog érdekes (önfényezés): a nagy részüknél, bár élvezettel olvastam őket, volt valami hiányérzetem. Nem tudtam megfogalmazni (szégyen, de ma sem tudnám pontosan megtenni), hogy mi, de érzés szinten jelentkezett, hogy hiába olvasmányosak, hiába nagy sikerek, valami nem az igazi velük.

Sutherland könyve nem tanít meg bestsellereket írni. Még csak azt sem fogalmazza meg pontosan, mi is a különbség a bestsellerek és az „igazi” irodalom között. Ad jónéhány kapaszkodót, tájékozódási pontot, de cövekeket nem ver le. Talán nem is lehet. Nem tudom. Ha megfordítva nézem a dolgot, nekem néhány „igazi” irodalomhoz sorolt könyv esetében is volt felemásság-érzetem: stílus van, nyelvi formák, eszközök vannak, de mondanivaló, nincs, mintha a szerző a kincsivel bűvészkedne, mert írni, ugye, azért kell. De ez más tészta.

Sutherland végig veszi az adott időszak (’70-es évek sikerkönyveit) ilyen-olyan véleményt mond róluk, van, amelyikről nem rántja le annyira a keresztvizet, van amelyiket egyértelműen mosléknak tartja.

Számomra a legfontosabb felismerései a jóslatai voltak. Egyfelől, hogy a könyvszakma, a könyvkiadás vészesen el fog tolódni (mármint a könyv megírásának idejéhez, állapotaihoz képest) a biznisz felé. A könyves promóciók egyre inkább az egyéb, szokásos kereskedelmi „mindenképpenveddmeg” irányba tolódnak el: óriás- és metróplakátok, hangzatos, fellengzős túlcsicsázások, a szerzők egyre aktívabb résztvétele a promóciókban, s aki nem teszi, aki nem előadó is, amellett, hogy ír, egyre inkább ki- és lemarad.
Másfelől, hogy egyre inkább összemosódik az „igazi” irodalom és a sikerkönyvek közötti határ, éppen, mert az eladhatóság lesz a fő szempont, s csak az igazán nagyok engedhetik meg maguknak, hogy „igazi” irodalmat alkossanak.
S minden értékítélet nélkül: nem itt tartunk ma?

1 hozzászólás
>!
Lobo P
John Sutherland: Sikerkönyvek

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

Az egyik legjobb regény a műfajról: tárgyilagos és nem elítélő.


Népszerű idézetek

>!
danaida P

Michener Sayonara című regényében például többen is azon törik a fejüket, amiről a szerző szeretné elhitetni, hogy „ügy”: „A Sayonara: gondolkodásra késztető regény, amely állhatatosan firtatja a kérdést: miért van az, hogy oly sok amerikai férfi kedveli az egzotikus Kelet gyengéd és engedelmes leányait?” Hát azért – így az álproblémára adott válasz – ,mert gyöngédek, engedelmesek, egzotikusak és nem túlságosan sértően színes bőrűek. A megjelenés idején (az 1950-es évek derekán) egy valóban gondolkodásra késztető regény azt a kérdést tehette volna fel, hogy miért van az, hogy annyi fehér amerikai férfi kész meglincselni vagy kiherélni bármelyik fekete amerikai férfit, aki kedvelni merészeli a gyengéd és engedelmes fehér bőrű nőket.

252. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

A geopolitikai lottó szerint a valóságos katasztrófák sújtotta területek lakossága, nem élvezvén olyan „civilizációt”, amely elidegeníthetné „alapvető, ösztönös énjétől”, a szerzők szemében nem képes valójában átélni a katasztrófákat.

273-274. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

3. Álhitelesség
A regények legfőbb szerkesztési fogása az álhitelesség. A történelem állítólagos titkainak leleplezői mindent elkövetnek, hogy az olvasóval elhitessék, tényeket olvasnak. A reklámszakemberek óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy az olvasót a kétlelkűség állapotába sodorják. A Saspárbaj-ban azt olvassuk, hogy „az olvasóban, amikor leteszi a könyvet, ott lappang a gyanú, hogy ennek a hihetetlen történetnek mégiscsak van valami valóságmagva”. Higgins A Valhalla-csereüzlet-ben már valamivel rejtelmesebb, mint írja: „csak a megdöbbentőbb részek felelnek meg az igazságnak”. Józan eszű ember persze nem írna történelmet népszerű regény formájában, és józan eszű ember nem a népszerű regényekben keresi a hiteles történelmet, a történelmi hitelességet. Így aztán gyakorta a „történelmi feltevés” vonalát követik a szerzők ("megtörténhetett volna").

207. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

Miért voltak hát egyáltalán divatban a szuperdokumentum-regények? Az ötlet persze ott lappangott már Dos Passos és a vele rokon szemléletű írók regényeiben, meg nem egy tudományos-fantasztikus műben is. De 1969 előtt a szuperdokumentum-regények sosem szerepeltek a sikerlistákon. A kommentátorok Az Androméda-törzs hatalmas sikerét nyomban összekapcsolták az 1969. júliusi holdexpedícióval, amikor az ember először rándult ki egy, a Földön kívüli égitesre. Crichton regényének durva technikaközpontúsága az amerikai életforma mindennapi drámáját tükrözte. Crichton dokumentumai és tudományos készáruja éppúgy meg-megszakította a regény cselekményét, mint ahogyan a Houstonból érkező tudományos közlések meg-megszakították a szokványos tévéműsort, s meghódították a képernyőt, kiszorítván a krimisorozatokat, a melodrámákat meg a westerneket.

265. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

A társadalmi problémák lefokozása helyi színekké és hitelesítő részletekké a népszerű elbeszélő irodalom nem egy termékének bántó sajátossága.

255. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

Anyagi romlást előidéző rákbetegségbe esni, vagy egy kutyarabló zsarolásának áldozatul esni? Az előbbinek nagyobbak az esélyei statisztikailag. Még Kaliforniában is. De a Fekete márvány számára kötelező folytatni az elveszett kutya történetét; vissza nem kerülésének oka – Madeline szegénysége – tehát szükségképpen háttérbe szorul.
Így hát az álrealizmus vagy az álalaposság érdekében a sikerkönyvek (különösen a kalandregények) gyakran utalnak, amúgy mellékesen, fontos társadalmi kérdésekre – hogy aztán hamar függőben hagyják őket.

254-255. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

A sikerkönyv egyik leghasznosabb társadalmi funkciója valószínűleg az, hogy levezeti a kollektív szorongásokat; mégpedig úgy, hogy – roppant sematikus és az olvasóban kényelemérzetet keltő módon – ismerős elbeszélésformába ágyazza be őket. Kitűnő példa erre a Kóma.

246. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

Az 1970-es évek megnövekedett női öntudatának kevésbé logikus következménye volt a romantikus történetek iránti felfokozott igény. Ez a könyvfajta mindig megbízható területe volt a népszerű regények piacának, de a 70-es években ugrásszerűen megnőtt iránta a kereslet. A veterán Barbara Cartlandtól egyszerre csak azt követelték, hogy a szokásos évi öt címről évi húszra növelje a termését. És ő, előrehaladott kora ellenére – úgymond – férfiasan helytállt.

105. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

A Kóma irodalmi műfaját tekintve közhelyekre épülő rémregény. Kulcsjelenetében a rettenthetetlen ifjú hősnő ráeszmél, hogy „ez a kórház korántsem közönséges”. A kórház, a maga titkos kamrájával: a gótikus hagyományok szerinti apátság, kastély vagy egyéb titokzatos épület korszerűsített változata. Robin Cook hősnőjének, Susan Wheelernek tiszteletre méltó elődei vannak: hasonlóan kíváncsi volt Catherine Morland meg Jane Eyre. Kevésbé tiszteletre méltó elődei viszont Mrs. Radcliffe állandóan elaléló hősnői. A Kóma olvasása közben az olvasó szinte hallani véli Isabelle Thorpe csivitelését: „irtóztató…elragadóan irtóztató!”; így hajtva főt ez előtt az ostoba regénytípus előtt, amelyet még Jane Austen szatírájának sem sikerült megsemmisítenie a Northanger Abbey című regényében, holott igazán igyekezett nevetségessé tenni.

247. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években

>!
danaida P

Ha ugyanis a társadalom nem találja meg a módját, hogy együtt éljen a fiatalokkal, kudarcra van ítélve. És mégis: a tömegkultúra piacára szánt elbeszélésekben újra meg újra megharcolják a konfliktust. Ellentétben a tévé őskorának regénysorozatával, amelyekben a fiatalok az erényes, pozitív hősök, az öregek pedig a gonosz, negatív szereplők, a nyomtatott regény a legfőbb közeg a középkorúak amaz általános félelmének közvetítésére és közlésére, hogy a fiatalok megkaparintják a világuralmat, elkerülhetetlenül és erőszakkal.
A tizenéves őrült arculata változó; jócskán át is alakult az évek folyamán, kivált az 1960-as években, az ifjúság nagy reneszánsza idején. (Bomb Culture – Bombakultúra – című könyvében Jeff Nuttall azt írja, hogy 1968 lesz az az esztendő, amelyben a fiatal és az idős korosztály nyíltan hadat üzen egymásnak…) 1962-ben a Pan kiadó fülszövegírói Alexet és bandáját „fiatalkorú bűnözőknek”, „elkényeztetett kölyköknek”, „jampeceknek” meg a katonaságtól leszerelt ifjú banditáknak minősítették. (A könyv fedelén látható illusztráció húszas éveik közepén járó ifjaknak ábrázolja őket.) Mire Kubrick filmet készített a regényből – Burgess szerint „felhúzható narancslekvárt” csinált belőle –, a huligánok nagyon-nagyon fiatalok lettek, kábítószeren és sztereó popzenén tenyésző, botrányos-feltűnő módon, a „pszichodelikus” divat szerint öltözködő szörnyetegek. (A film főszerepét játszó Malcolm MacDowell vészjóslóan kifestett szemekkel jelenik meg; a regényben még szó sincs ilyesmiről.)

191. oldal

John Sutherland: Sikerkönyvek Bestseller regények az 1970-es években


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Balogh Jenő – Paál Ákos: Rajz és műalkotások elemzése a gimnáziumok I. osztálya számára
Székely Éva (szerk.): 7x7 híres mai magyar regény
Bakcsi György: Mai szovjet kisregények
Bajkán László – Berze Nagy János – Bősz Imre Ádám – Grandpierre Attila – Koszecz Sándor – Makoldi Sándor – Pap Gábor – Szakács Attila – Szántai Lajos: „Aki nem hiszi, járjon utána”
Szili József: Arany János: Toldi (trilógia)
Metzger János: Egy téma – tizenöt óra
Szávai János (szerk.): Boccacciótól Salingerig
Seres József: Szépprózai művek elemzése az általános iskolában
Mész Lászlóné: Színterek
Boldizsár Ildikó: Varázslás és fogyókúra