A ​szabadságról 7 csillagozás

John Stuart Mill: A szabadságról John Stuart Mill: A szabadságról John Stuart Mill: A szabadságról

Ez a tanulmány nem az úgynevezett akaratszabadságról szól, amelyet oly szerencsétlenül állítanak ellentétbe a hibásan elkeresztelt filozófiai szűkségszerűség elvével, hanem a polgári vagy társadalmi szabadságról: arról, hogy milyen természetű az a hatalom, amelyet a társadalom jogosan gyakorolhat az egyén fölött, s hol vannak e hatalom korlátai. Ezt a kérdést ritkán fogalmazzák meg, általánosságban pedig szinte egyáltalán nem szokták megvitatni, noha lappangó problémáit, mi több, bizonyos, hogy hamarosan jövőnk döntő kérdésének fogják tartani. Nem új keletű probléma ez, olyannyira nem, hogy bizonyos értelemben már a legrégibb időktől fogva megosztja az emberiséget, ám az emberi nem civilizáltabb része olyan fokára jutott most el a haladásnak, ahol e kérdés új körülmények között vetődik fel, és az eddigiektől eltérő, alaposabb megfontolást követel.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Téka, Klasszikus írások

>!
Kriterion, Bukarest, 1983
252 oldal · ISBN: 9630730863 · Fordította: Pap Mária
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1980
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632072235
>!
Ráth Mór, Pest, 1867
184 oldal · keménytáblás · Fordította: Kállay Béni

Enciklopédia 13


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus P
John Stuart Mill: A szabadságról

Ez is egy olyan könyv, amelyet mindenkinek olvasnia kellene, sőt a középiskolákban vitára kellene bocsájtani a diákok körében. Persze nem csodálom, hogy az állami iskolákban ez soha nem fog megtörténni (http://moly.hu/idezetek/650814), de szerintem a nem állami iskolákban sem veszik elő ezt a könyvet. Valószínűleg azokat sem érdekli, hogy a gyerekek megtanulják, hogy mit jelent valójában a szabadság, hogyan védjék meg a szabadságukat, vegyék észre, ha a szabadságukba beletaposnak, csorbítják azokat. Pedig ez az egyik fontos, amiről tanulni és beszélni kellene elsődlegesen (a szeretet, a végességünkkel való szembenézés, az életünk értelmének megtalálása mellett, azokkal együtt), a tárgyi tudásnak ezek mögött valahol messze van a jelentősége.
Néha már-már nietzschei és egzisztencialista csírákat is felfedeztem a gondolatai folyamában, ezért még inkább elismerem ennek a műnek a nagyságát. Persze nem mindenben értek egyet a szerzővel. Bár a gyermekek oktatását fontosnak tartja, sőt akár a családba való belenyúlást is szükségesnek tartja a gyerekek érdekében, viszont szabadságot nem adna sem nekik, sem azoknak, akik nem nagykorúak. Pedig ha a gyerekek, fiatalok nem tanulják meg a szabadságot, mint például Summerhillben, vagy más demokratikus iskolában, akkor felnőttként még akkor is csökevényesebben fogja tudni megvalósítani, ha érdekli a téma, ha foglalkozik vele. Ha meg azt se tudja, hogy érdekelnie kéne… Ugyanígy, a „primitív” népeket is gyerekeknek tekinti, akiken diktatúrával kell uralkodni. Hát ne már… Mentségére szolgáljon, hogy az ezernyolcszázas évek közepén írta ezt a könyvet, és másrészt nagyon sokat tett azért, hogy a nőknek egyenlő jogaik legyenek, támogatta a harcukat.
Valamint azt fejtegeti, hogy az embernek nincs arra szabadsága, hogy saját magát rabszolgává tegye. Pedig szerintem de. Hiszen ha erre nincs szabadsága, akkor például meg kellene tiltani a mai korban is, hogy egy hagyományos, patriarchális elveket valló férfihoz hozzámenjen feleségül egy nő, hiszen az klasszikus rabszolgaság. (Persze aki erre vágyik, az valószínűleg születésétől parancsuralmi, hierarchikus családban nevelkedik…) Ezzel pedig csorbulna az illető szabadsága. Viszont azt biztosítani kellene valamiképpen, hogy amint úgy dönt valaki, hogy többé nem akar rabszolga lenni, akkor akár a rabszolgatartói akarata ellenére is el tudjon menni, védelmet, menedéket biztosítva neki. (Persze a legtöbbször ez nem történik meg, ennek oka megint a nevelés, aki nem ismer más rendszert, az nem képes választani, sőt ellenségesen fog más rendszerekhez viszonyulni. Lásd például Beauvoir: A második nem c. könyvét)
Ha a környezetünkre nézünk Mill szemével, azt kell mondanom, hogy az emberek nagy többsége törpe, (ha tud, akkor tányérnyaló) törpévé lett nyomorítva (aki nem ilyen, az ha tud, elmegy innen), semmi olyan tendencia nincs, ami másmilyen jövőt ígérne, az állam az egyén és az önszerveződő csoportok szabadságjogait csorbítja, egyre inkább semmibe veszi, ott hatol be a magánéletbe, ahol csak teheti, egyeseknek ad, másoktól elvesz, mindent irányítani akar, ezáltal az egyén fejlődése szinte teljesen gátolva van, még inkább, ha az illető éppen a hatalom által képviselt igazság oldalán áll. De legalább van pénze, ez a lényeg, nem? Szabadság? Ugyan már…
Ja és természetesen megy a szabadságpolcra!

9 hozzászólás
>!
piccola
John Stuart Mill: A szabadságról

Kis liberális biblia egy 19. századi angol filozófustól. (Tehát a liberális szónak nem a mai magyar értelmében…) Olyan alapvető elveket fogalmaz meg és fejt ki részletesen, amelyek ma már talán közhelyesnek tűn(het)nek, mint például hogy az egyén szabadsága a közösségnek is érdeke; az egyik ember szabadsága addig terjed, amíg nem árt a másiknak; támogatni kell (és levezeti, hogy miért érdemes) a szabad véleménynyilvánítást és a vitát; az önvédelem az egyetlen olyan indok, amely feljogosítja a közösséget, hogy korlátozza egy egyén szabadságát stb. Minden gondolatmenetével egyet tudtam érteni, amikor olvastam.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Morpheus P

Éppannyira helytelenítem, mint bárki más, hogy a nép oktatásának egésze vagy valamely része az állam kezében legyen. Mindabból, amit a jellem egyediségének, a véleménykülönbségnek és az életvitelek különbözőségének fontosságáról mondtunk, óhatatlanul következik az oktatás sokféleségének fontossága is. Az általános állami oktatás az emberek egyformává alakításának eszköze, s minthogy a mintát, amelybe belepréselik őket, a kormányzat uralkodó hatalmának tetszése formálja – akár egyetlen fejedelem, akár a papság, akár egy nemzedék többsége testesíti meg ezt –, a minta, hatásosságának és sikerességének arányában, zsarnokságba hajtja a lelket, majd a dolog természetes tendenciája folytán a testet is.

219-220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állam · emberi test · kormány · lélek · oktatás · zsarnokság
1 hozzászólás
>!
Morpheus P

Mindazon művek közül, amelyek tökéletesítésével és szépítésével érdemes eltölteni az emberi életet, legfontosabb kétségkívül maga az ember.

137. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség
>!
vargarockzsolt P

A társadalom, végrehajthatja és végre is hajtja a maga rendelkezéseit; és ha helyes rendelkezések helyett rosszakat hajt végre, vagy ha olyan dolgokról rendelkezik, amelyekbe nem lenne szabad beavatkoznia, sokkal félelmetesebb társadalmi zsarnokságot gyakorol, mint a politikai elnyomás bármely más formája, mert jóllehet általában nem olyan szélsőséges büntetésekkel tartja fenn, kevesebb lehetőséget hagy a menekülésre, mivel jóval mélyebben hatol az élet részleteibe, s magát a lelket igázza le. Ezért az elöljáróság zsarnoksága elleni védelem nem elég; védekezni kell az uralkodó nézetekkel és érzelmekkel szemben is; a társadalomnak azzal a hajlamával szemben, hogy saját ideáit és viselkedési szabályait a polgári büntetésektől eltérő eszközökkel azokra kényszerítse, akik nem értenek vele egyet; hogy béklyóba szorítsa, s ha csak lehet, megakadályozza az olyan egyéniség kibontakozását, amely nincs összhangban vele, s arra kényszerítse a legkülönbözőbb jellemű embereket, hogy az ő mintájához igazítsák magukat.

Kapcsolódó szócikkek: társadalom
1 hozzászólás
>!
Morpheus P

    A harmadik és legnyomósabb ok, amely a kormány beavatkozásának korlátozása mellett szól, az, hogy a kormány hatalmának minden szükségtelen növelése nagyon káros. Minden funkció, melyet hozzáadnak a kormány által már gyakoroltakhoz, csak növeli az emberek reményeire és aggodalmaira tett befolyását, egyre inkább a maga vagy az ő tisztére pályázó pártok tányérnyalójává teszi a közösség tevékenyebb és becsvágyóbb részét.

227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · kormány · párt · tányérnyaló
5 hozzászólás
>!
Morpheus P

A kormány tevékenységében sohasem lehet elég nagy az a rész, amelyik nem akadályozza, hanem segíti és ösztönzi az egyéni erőkifejtést és az egyéni fejlődést. A baj akkor kezdődik, amikor ahelyett, hogy ösztönözné az egyének és a testületek aktivitását, a magáéval helyettesíti azt, amikor ahelyett, hogy tájékoztatást és tanácsot adna nekik, vagy – szükség esetén – kifogásolná, amit tesznek, bilincsbe veri és úgy tevékenykedteti őket, vagy félreparancsolja őket s elvégzi helyettük a munkát. Egy állam értéke hosszú távon az államot alkotó egyének értékétől függ, s az olyan állam, mely háttérbe szorítja az egyének szellemi fejlődésének érdekét, nem segíti elő, hogy kissé nagyobb jártasságot szerezzenek az igazgatás ügyeiben, vagy ennek külső formaságait elsajátítsák legalább, amit az ügyintézés részleteiben szerzett gyakorlat ad, az olyan állam, amely törpévé teszi polgárait, hogy engedelmesebb eszközök legyenek a kezében – még ha célja hasznos is –, kénytelen lesz rájönni, hogy törpékkel nem lehet nagy dolgokat véghezvinni, s hogy a gépezet tökéletessége, amiért mindent feláldozott, végül semmit sem ér, mert hiányzik belőle az eleven erő, melyet – hogy a gép simábban működjék – jobbnak látott megsemmisíteni.

235-236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: állam · individuum · kormány · törpe
>!
Morpheus P

A kormányzat egyik elvitathatatlan feladata, hogy elővigyázatossági rendszabályokat hozzon a bűntettek ellen elkövetésük előtt, s hogy felderítse azokat elkövetésük után. Megelőző funkciójával azonban a kormány sokkal inkább visszaélhet a szabadság rovására, mint büntető funkciójával, minthogy az ember jogos cselekvési szabadságának aligha van olyan területe, melyet ne lehetne úgy feltüntetni – és nem alaptalanul –, mint ami megkönnyíti a bűnözés ilyen vagy olyan formáját.

201. oldal

>!
Morpheus P

A „társadalmi jogok” ezen elmélete, melyhez hasonló valószínűleg még soha nem fogalmazódott meg, röviden ennyi: minden egyénnek feltétlen társadalmi joga, hogy az összes többi egyén minden tekintetben pontosan azt tegye, amit ő akar. S aki a legcsekélyebb mértékben eltér akaratomtól, megsérti társadalmi jogomat, s ezzel felhatalmaz rá, hogy követeljem a törvényhozástól, hogy szüntesse meg a sérelmemet. Ez a szörnyszülött elv jóval veszélyesebb a szabadság bármilyen egyszeri megsértésénél, nincs ugyanis a szabadság korlátozásának olyan esete, melyet ne igazolna, egyáltalán nem enged semmiféle szabadságot, legfeljebb talán azt, hogy az embereknek titkos nézeteik legyenek, ha soha nem hozzák azokat nyilvánosságra, hiszen abban a pillanatban, amint valakinek olyan vélemény csúszik ki a száján, melyet én veszélyesnek tartok, máris megsérti a Szövetség által nekem tulajdonított összes „társadalmi jogomat”.

190-191. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Rorty: Filozófia és társadalmi remény
Ludassy Mária (szerk.): Az angolszász liberalizmus klasszikusai I-II.
John Kekes: Az egalitarizmus illúziói
Körösényi András: Értelmiség, politikai gondolkodás és kormányzat
Pierre Manent: A liberális gondolat története
Concha Győző: A konzervatív és a liberális elv
John Kekes: A liberalizmus ellen
Ludassy Mária: Szabadság, Egyenlőség, Igazságosság
Lányi András: Elképzelt közösségeim
Laczkó Sándor – Tonk Márton – Demeter M. Attila (szerk.): Kisebbség és liberalizmus