Jamaoka ​Tessu 4 csillagozás

A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete
John Stevens: Jamaoka Tessu

Jamaoka ​Tessu, a hagyományos japán kardvívás egyik utolsó, XIX. sz-i nagymestere, államférfiként is kiemelkedő alakja volt annak a viharos időszaknak, amelyben egy új, modern Japán született. Az Út követőjeként negyvenöt éves korára megvilágosodott; felismerte a kardvívás, a zen és a kalligráfia belső alapelveit, azok egységét. Sokoldalú és termékeny mesterré vált: megalapította a Kard nélküli Iskolát, bölcs és könyörületes zen tanítóvá, páratlan kalligráfussá lett, aki ecsetével fejezte ki az ég és föld tanításait.
Tessu – a XX. sz-i nagymesterhez: Uesiba Morihei-hez, az Aikidó alapítójához hasonlóan – a modern budó alappillére. Igazi harcművész, akit a kultúra és vallás ösztönzött, aki a legyőzhetetlenséget kemény edzéssel és szakadatlan önvizsgálattal érte el. Nem ontott egy csepp vért sem, tanításaiban pedig a bosszúállás helyett a konfliktusok szeretetteljes megoldását és harmóniát hangsúlyozta. Üzenete számunkra olyan béke, amit tomboló viharban szerezhetünk meg.
(tovább)

Eredeti cím: The Sword of No-Sword

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Szenzár, Budapest, 2005
226 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638636998 · Fordította: Tóth Andrea

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

jano_andriska>!
John Stevens: Jamaoka Tessu

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete

Nagyon jó kis kötet, meglepően gazdag és sokrétű az oldalszámhoz képest. Önmagában az életrajz is érdekes, keveredik benne a drámai mélység és a groteszk humor; a nehéz helyzeteket is átlengi valami békés derű, mely a hiteles keleti spirituális tanítók sajátja. Ám már az alcím is sejteti, hogy jóval többről van szó egy különleges életrajznál. A könyv gazdagon illusztrált kalligráfiákkal – számomra a legnagyobb élményt ez jelentette –, valamint zen buddhista szellemiségű rövid tanulmányokat is olvashatunk a végén, melyek a versekhez hasonlóan szintén felemelőek.

Először azt gondoltam, azért ‘kard nélküli’ az iskola, mert Tessu igazi fegyvere megvilágosodása után az ecset lett. Már ez is érdekessé tette volna az életét, viszont mint kiderült, jóval mélyebb tradicionális tanítás rejlik emögött. A ‘kard nélküliség’ ugyanis azt jelenti, hogy az 'elmén kívül nem létezik kard'. (A Mutó-rjú név magyarázata) Ez lényegében az „ékesen szóló csend”, vagyis az advaita vedānta „nem-kettős” indiai tan esszenciája is, hogy végső soron ellenfél sem létezik, mivel a valóság a saját tudatomban van, mely Egy-tudat, az ellenség is én magam vagyok.

Nagyon tetszett Tessu bölcs egyszerűsége és alázata, hogy magas rangot elérve is legfontosabb dolga a szegények támogatása, a nincstelenek felemelése maradt, ahogy a szavai és tettei is mindvégig egységben voltak. Előkerült a ‘kezdő szellem’ tanítása is, melynek egyébként Sunrjú Szuzuki egy egész könyvet szentelt (Zen szellem, a kezdő szellem). „A kezdő tudatában sok lehetőség van, a szakértőben kevés”, írja ő ott, erre pedig teljesen rímel Jamaoka Tessu esszéje: „Ha a kardvívás csodái elkerülnek, akkor térj vissza a kezdő szellemhez. […] Akiket csak a technika érdekel, azokat akadályozza az analitikus gondolkodás”. Hiszen aki mesteri szinten űz bármilyen tevékenységet vagy szakmát, a részletekben elveszve gyakran a lényeget téveszti szem elől, mivel a steril profizmus mögött könnyen elvész a kezdők frissessége, lelkesedése, kreatív szabadsága. Olyan ez, mint „a jin és jang körforgása”, gördülékenyen zajlik, ahogy az óra is minden megerőltetés nélkül tizenkettő után visszatér az egyhez: „újra és újra vissza kell térnünk a kezdők gondolkodásmódjához”.

Nemcsak azt igazolja ez a könyv, hogy a harcművészet mindig is több volt puszta harci technikáknál vagy holmi sportnál, hanem megjelenik benne a vallások közötti tradicionális egység gondolata is. Tessu bölcseleti rendszere nemcsak a zen buddhizmushoz közel álló advaita vedānta felé nyitott – akár a bibliai tanítások esszenciáját is felismerheti a kellően tájékozott, előítéletektől megszabadult olvasó. „A törvény sohasem lehet más, mint egyfajta ügyeskedés; a Busidó a szellemiség valódi törvénye”, írja, utalva mindenekelőtt arra, hogy a Busidó nem egy külsődleges, pózer zsonglőrködés a technikával, hanem egy belső átalakulás. Ugyanerről szól a Szentírás, ezt tanítják a próféták is: „Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek”. (Zsid 8,10) Erre mondta Jézus, hogy ő sem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt vagy a próféták tanítását: „Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem”. Ez a tökéletesség pedig ugyanabban áll, mint amit Tessu mond: nem egyfajta ügyeskedés, hanem valódi szellemiség, azaz spiritualitás, mely a szívből indul ki, mint minden igaz cselekedet. (Mt 5,17; vö. Mt 15,18)

Érdekes, hogy maga a szerző úgy vezeti fel Jamaoka Tessu esszéit, hogy azok tele vannak „rejtéllyel, ellentmondásokkal és lehetetlenségekkel”. Számomra nem volt egy sem, amelyben ezek közül egyet is felismertem volna. Talán azért sem, mert aki megsejtette az ékesen szóló csend esszenciáját, annak a látszólagos rejtélyek, ellentmondások és lehetetlenségek átalakulnak világos igazságokká, egymást kiegészítő párokká és lehetséges valóságokká. „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.” (Mt 11,25)

1 hozzászólás
Dzsúz>!
John Stevens: Jamaoka Tessu

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete

Életrajzi könyv, főleg tényeket mesél el Tessu életéről. A tanításaival kapcsolatban sok dologgal nagyon nehéz azonosulni vagy megérteni. Persze, nem is vagyok megvilágosodott kendo mester:)


Népszerű idézetek

jano_andriska>!

Ha a szellem egységes,
mi az, ami lehetetlen?

129. oldal, 4. fejezet - A felszálló sárkány (Szenzár Kiadó, 2005)

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete

jano_andriska>!

Templomi harang –
A harang tiszta
hangja
fellebbenti az illúzió fátylát azokról,
akik igazán tisztán hallják.

135. oldal, 4. fejezet - A felszálló sárkány (Szenzár Kiadó, 2005)

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete

jano_andriska>!

Valójában minden alkalommal, amikor a zen megtérít valakit vagy más szektákkal kel versenyre, igazi szellemisége elvész. Amit tettem, az nem a zen népszerűsítéséért történt; egyszerűen csak azon munkálkodtam, hogy megerősítsem és elmélyítsem a zen gyakorlását, ami hitem szerint a buddhizmus lényege. Ha csak egyetlen ember is a helyes átalakulás útjára lép, én már elégedett leszek.

96. oldal, 3. fejezet - A nagy megvilágosodás (Szenzár Kiadó, 2005)

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete

jano_andriska>!

„…A távolmaradásra mindig találhatunk jó ürügyet, ha azonban valamit elhatározunk, akkor a fogadalmunkat nem szeghetjük meg.” És ez alól Tessu számára sohasem volt kivétel. Ogura Tecudzsu különleges felmentést kapott, hogy eljöhessen a három évig tartó, elvonultságban töltött zen meditációról, mert halálos ágyán még meg szerette volna látogatni Tessut. Mestere azonban nem volt hajlandó őt fogadni, csak a következőket üzente neki: „A három év még nem telt le.”

64. oldal, 2. fejezet - A kard nélküli vívás (Szenzár Kiadó, 2005)

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete

jano_andriska>!

Furu ike ja kavazu
tobikomu
mizu no ozo

Az öreg tó:
béka ugrik
a víz hangjába.

107. oldal, 3. fejezet - A nagy megvilágosodás (Szenzár Kiadó, 2005)

John Stevens: Jamaoka Tessu A „kard nélküli iskola” megalapítójának élete


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Spann: Macskakarmok
Laura Joh Rowland: A szamuráj asszonya
Mijamoto Muszasi: Go Rin No Sho
Gubacsi Attila – Barta Balázs (szerk.): 21 szamuráj
Stephen Turnbull: Szamurájok
Joan D. Vinge: 47 ronin
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.
Sei Shin: Szamuráj hitvallás
Darrel Max Craig: Mugai ryu – A kardrántás klasszikus szamuráj művészete
David Charney: Sensei II.