Volt ​egyszer egy háború 29 csillagozás

Haditudósítások
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború John Steinbeck: Volt egyszer egy háború John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Steinbeck ​sokáig ellenállt a kísértésnek, hogy könyvalakban jelentesse meg a sebtében, a háború feszültségében készült írásokat, mert, gondolta az író: ha nem állják meg a következő húsz évet ezek a történetek, inkább maradjanak csak a sárguló újságpapíroson. Most újra kiadta írásait. Kívánatos volt, mert nemcsak irodalmi értéket képviselnek, de felelevenítik a „Hirosimára és Nagaszakira ledobott köpetnyi kísérleti atombombák előtt lejtászódott háborút”.
Az írások ébren tartják az emlékezetben a háború felidézte szerencsétlenséget, mert az ember, sajnos, hajlamos felejteni. „Az a háború azonban, melyről beszélek – mondja Steinbeck –, megérdemli, hogy emlékezetes maradjon, mert az utolsó volt a maga nemében… A következő – ha olyan őrültek leszünk, hogy megengedjük – a legutolsó háború lesz, valamennyi közül. Nem marad utána ember, aki bármire emlékeznék.”
Meseszerűen a múltba vetíti az írásokat a könyv címe is: volt egyszer, hol nem volt – akarjuk meg ne ismétlődjék! –… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1958

Tartalomjegyzék

>!
Forum, Novi Sad, 1964
224 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor
>!
Forum, Novi Sad, 1964
224 oldal · Fordította: Vajda Gábor
>!
Európa, Budapest, 1961
218 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor

Enciklopédia 12


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Kellemes olvasmány, de aligha a Steinbeck-életmű hófödte csúcsa. Többek között azért sem lehet a hófödte csúcsa, mert kellemes olvasmány, és ha egy háborús írás kellemes olvasmány, az azért nem jelent túl jót. Nyilván nem lehet eltekinteni attól, hogy ezek a szövegek publicisztikák, ami – sok egyéb mellett – azt is jelenti, hogy Steinbeck már az előszóban kénytelen mentegetőzni amiatt, hogy bizonyos dolgokat anno nem írhatott meg a Háborús Erőfeszítésre való tekintettel. Ennek következtében Steinbeck amerikai katonája kissé idealizált fickó: hősies, a jég hátán is megél, és bár lop, mint a veszett fene kicsit irreális mennyiségű emléktárgyat gyűjt össze magának úton-útfélen, de voltaképpen ez se teszi különösen ellenszenvessé – inkább csak színezi a jellemét. A kötet legjobb pontjai is ezek a jelenetek: amikor az író a katonalét groteszk pillanatait figurázza ki (például Mullighan, a Nagy Trén feledhetetlen pacák), de azért nekem összességében hiányzott belőle még egy kis bevállalósság. Pont ezért azoknak ajánlom elsősorban, akiket érdekel a második világháború, de nem bírják a vért.

eme>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Hát, nem az a Steinbeck, akit ismertem. Ezzel mintha ő maga is tisztában lenne, az előszóban próbál is magyarázatot lelni, elkerülhetetlen cenzúrára, hazafias és erkölcsi alapú, egyben önvédelemként szolgáló öncenzúrára, elavult állásfogalásra, romantikus ihletettségre, elfogultságra hivatkozni, mintegy mentegetni ezeket az apró szösszeneteket, haditudósításokat. Kétségtelen, hogy a kötet írásai néhol „lájtosabbak” a vártnál. Felvillantott (élet)képek, néhol remekül megrajzolt karakterekről szóló, humorral, iróniával átitatott történetek, amelyek, a szerző szerint, „tündérmesék, félig-meddig céltalan visszaemlékezések olyan korra és helyzetre, amelyek örökre eltűntek a világból”.
Merthogy újra és újra más és másfajta háborúk jönnek, melyek kitörlik az előzőek emlékét, szinte hihetetlenné teszik azok számára is, akik részt vettek benne. Mindaz, ami ebben a kötetben van, egyféle emlékeztető, nemcsak az által, ami le van írva rövid tudósításaiban, hanem azzal is, ami el van hallgatva, hallgattatva benne.
Miről is tudósít? Egyenemberekről, unalomról, hírekről és rémhírekről, kocsmázásokról, babonákról, balesetekről, megzavarodott érzékszervekről, légierőről, földi személyzetről, lányokról (térképészekről, irányzó tüzérekről, megfigyelőkről), honvágyról, levelekről, konyhakertről, civilek nyomorúságáról és higgadtságáról, szenvedésről, áldozatokról, előítéletekről, harckocsikról, személyekké váló, névvel ellátott bombázókról, szorongásról, a háború utáni bizonytalanság félelméről… Rettegésről és örömekről. Háborús hétköznapokról. A kötet utolsó harmadában pedig invázióról, közelebb kerülő arcvonalról, képtelen és nevetséges helyzetekről. Mert cenzúra ide vagy oda, azért Steinbecknek sikerül belecsempészni a tudósításokba a Háborús Erőfeszítéseknek nem épp megfelelő mozzanatokból, véleményekből is. Elsősorban iróniája révén, amely a hőskultusz, a magasztos érzelmek, a felettesek és parancsok kikezdhetetlensége és tévedhetetlensége, a mindenki-tevékenysége-egyformán-hasznos maszlag ellen irányul.
Mindazonáltal érezhetően visszafogottabb Steinbeck, a haditudósító, mint amilyen a külső és belső kötöttségek nélküli Steinbeck, az író lehetett volna, ha…
Talán ezért is nevezi bizonyos szempontból „valótlannak” ezeket az írásokat az előszóban, hiszen „a valótlanság abban van, hogy elhallgattunk dolgokat.”.
Az, amit mégis sikerült kimondani, néhol kevésnek tűnik, néhol viszont hamisítatlan steinbecki remeklés. Mulligan közlegény, a Nagy Trén alakja feljthetetlen, de számomra rendkívül szimpatikus volt a szegény, bevetésre alkalmatlannak bizonyuló, állandóan kinyiffanó Bomba Bugi is.

pwz I>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Nem semmi, hogy így is lehet írni a háborúról! Jó, a műfaj, vagyis a haditudósítás elég kemény gátakat szab az újságírónak, de a nyilvánvaló cenzúra mellett mindenki igyekezett kialakítani a maga sajátos stílusát. Mi volt Steinbeck stílusa? Mondhatnánk, nem nagy ördöngösség, csak azt hozta, amit korábban már megszoktunk tőle: fényképszerű pillanatképek egymásutánja, egyedien fanyar John Steinbeck III-féle humorral fűszerezve – még a háborúban is.
Csúnya ezt írni, de pont jókor jött neki ez a felkérés, mert az Érik a gyülölcs után épp egy komoly írói válságban volt. Ez a munka „húzta ki”…
* * * * * *
(Kívácsiaknak és újdonságra nyitottaknak ajánlom, nézzenek utána, hogy miért írtam azt, hogy "John Steinbeck III")

>!
Európa, Budapest, 1961
218 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor
4 hozzászólás
encus625 P>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Nem szokványos haditudósítás ez, éppen ezért nem száraz, adatszerű, mint amire elsőre gondolnánk. A bevezetőben Steinbeck elmondja, hogy ezeket az írásokat a háború után sok-sok évvel adják ki először, mert korábban nem lehetett. A háború alatt semmiképpen. Mindkét oldal lelkesen olvasta a másik fél jelentéseit. Így konkrét helyek, időpontok, személyek sosincsenek nevesítve. És visszaemlékezve, már nem is tudná őket megnevezni, egyszerűen törlődött az emlékezetéből. Arra sem emlékszik, hogy honnan hány sort húzott ki a cenzúra, miután ő leadta a jelentést. Nincs pihenője egy haditudósítónak. A katonákat cserélgetik, ők viszont kevesen vannak. éppen ezért sok kollégáját elveszti, hiszen csak az első sorban lehet jó tudósítást írni. Hátul már nem történik semmi érdemleges.
Aztán, amikor már a tudósításokat olvassuk, meglátjuk a nagy hadigépezet mögött az egyszerű embert, az egyént. Nem mindig, sőt talán néhány kivételtől eltekintve soha nem ugyanazt, de ettől lesz ez olyan jó könyv. Néhol vicces, néhol csak érdekes, megható vagy szomorú a történet, de hát háború van. Mások ezek a tudósítások pont ezért.
Olvassátok el, nem fogtok csalódni! Ez ismét egy másik Steinbeck, mint amilyet a korább műveiben olvashattam, örülök, hogy nem hagytam ki. :)

>!
Európa, Budapest, 1961
218 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor
MezeiMarcsi>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Egy kihívás miatt vettem kézbe,de nem bántam meg.Igazán szépen ír egy olyan dologról,aminek az emberek nem szeretnek semmilyen formában részesei lenni.Ez a dolog :a háború.Hogy lehet háborúról szépen írni?Olvasd el!!!

Erithacus>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Különleges helyzetben van egy haditudósító, ha lehet így fogalmazni, mert a hadszíntéren küzdő katonák életét közvetlen közelről szemléli, így olyan életképeket tud megörökíteni, amiket a történelemkönyvek nem tudnak megjeleníteni. A kiragadott élethelyzeteket Steinbeck egyszerűséggel mutatja be, humorral, iróniával, ahol kell finom keserűséggel. És amikor az ember már-már elfelejti, hogy valójában éles helyzetekből, valódi háborúból kiragadott pillanatképeket lát, egyszerűen – mintegy mellékesen – de valójában a könyv legerősebb részeként, valahol a könyv utolsó harmadában azért belevágja a képünkbe a háború igazi arcát, hogy az ember fia/lánya a helyén tudja kezelni a háború értelmetlen valódiságát.

>!
Forum, Novi Sad, 1964
224 oldal · keménytáblás · Fordította: Vajda Gábor
szerda>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Nem igazán állnak közel hozzám a háborús regények (na jó, azért kivétel van).
Ebben a könyvben szerencsére nem is voltak több oldalon keresztül csatákról szóló leírások, inkább a háborúban résztvevők életének kisebb nagyobb eseményeit írja le.

Jezi>!
John Steinbeck: Volt egyszer egy háború

Háborús tudósítások. Pontosan olyanok, amilyeneket elvártak tőle, amilyeneket akkor az embereknek hallaniuk kellett. Véres csatajelenetek leírása helyett inkább a katonák mindennapjairól, hadműveletek előkészületeiről szólnak.
Összeségében érdekesnek találtam, az írások rövidsége miatt könnyű haladni vele, némelyik történet kimondottan vicces.
Irodalmi szempontból szerintem elmarad az író többi műve mögött.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Eszembe jut egy hadtápos tábornok. Haragosan olvasta a hadtáp egyik raktárából eltűnt anyagokról szóló jelentést, azután kikelt magából: – Az amerikai katona a világ legmocskosabb tolvaja! Tudja, mi lesz ebből? Ha már mindent elloptak, amit csak beszereztünk, a németektől kezdenek majd lopni, és akkor az isten sem menti meg Hitlert.

16. oldal, Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler
Kuszma P>!

A haditengerészet cenzorai különösen érzékenyek voltak a helységnevek iránt, akár volt katonai jelentőségük, akár nem. Hiszen ez a legbiztosabb. Egy ízben, amikor már kissé dühített a cenzúra, leadtam Herodotosznak a görögök és a perzsák i. e. 480-ban vívott szalamiszi csatájáról írott beszámolóját, s minthogy helységnevek szerepeltek benne – noha klasszikus formájukban – a haditengerészet cenzorai megölték az egész történetet.

11. oldal, Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: cenzúra · Hérodotosz
worsi P>!

A színház a világ egyetlen olyan intézménye, amely négy évezred óta haldoklik, de sohasem adja meg magát.

34. oldal, Csapatszállító hajó

Kapcsolódó szócikkek: színház
eme>!

Fiúk, szörnyű bajban vannak az otthoniak a tojással. Egyáltalán nem kapni már tojásport. Azt a régifajta tojást eszik, amit úgy kell feltörni.

Kapcsolódó szócikkek: tojás
eme>!

Capa adta például a legjobb tanácsot, amit valaha hallottam, hogyan viselkedjem a tűzvonalban. Így hangzott: “Maradj ott, ahol vagy. Ha nem találtak el, akkor nem láttak meg.”

1 hozzászólás
sophie P>!

Azt hiszem, nincs ennél magányosabb dolog a világon. A tengeren hányódik egy holttest. Nem tudnék olyat mondani, ami ennél magányosabb.

161. oldal

worsi P>!

    A doveri számára olyan a német, akár az időjárás. Szidja, de azután hirtelen a saját munkájáról kezd beszélni. Semmi sem olyan fontos neki, mint a kertje vagy a rákfogó szerszámja. Az időjárás meg a német egyforma az ő szemében, mert mindkettő kellemetlen, és zűrzavart okoz.

62-63. oldal, Dover lakói

Krisztian_Beres>!

Emléktárgyak
Valahol a földközi-tengeri hadszíntéren, 1943. október 2.

Azt, mondják – és van is benne némi igazság –, hogy a németek a világuralomért, az angolok Anglia megvédéséért harcolnak, az amerikai katonák pedig – emléktárgyakért. Lehet, hogy nem ez a legnagyobb hajtóerő, amely bakáinkat mozgatja, de kétségkívül ez is ösztönző. Úgy számítják, hogy két hadosztálynyi amerikai katona huszonnégy óra alatt apródonként elhordhatná a Nagy Piramist.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1943
nuskod>!

Több módon lehet viselni a kalapot vagy a sapkát. Az ember egyénisége kifejeződhet abban, hogyan gyűri be vagy vágja a fejébe a kalapját, de a rohamsisakkal nem teheti. Csak egyféle módon viselheti. Sehogyan másképpen. Sisakkal a fején az ember kucsmagomba a gombatenyészetben.

22. oldal

sophie P>!

Miután eldöntötte, hogy –
először: nem nyerheti meg a háborút egymaga
másodszor: a háború még meglehetősen sokáig tart
harmadszor: nem mehet haza akkor, amikor akar
és negyedszer: ha a fene fenét eszik, akkor sem tehet mást –
a Nagy Trén nekilátott élvezni azt, amitől amúgy sem menekülhet.

92. oldal - A Nagy Trén - London, 1943. július 25.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kate Quinn: A vadásznő
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Herman Wouk: Végső győzelem
Robert Capa: Kissé elmosódva
William Wharton: Éjfélre kitisztul
Leon Uris: Csatakiáltás
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!
Eugene B. Sledge: Pokol a Csendes-óceánon
Newt Gingrich – William R. Forstchen: Pearl Harbor