Lement ​a Hold 170 csillagozás

John Steinbeck: Lement a Hold John Steinbeck: Lement a Hold John Steinbeck: Lement a Hold John Steinbeck: Lement a Hold John Steinbeck: Lement a Hold

A második világháború alatt a könyvkereskedők „pult alatt” árusították a kiváló amerikai író legújabb regényét, mely egy kis nép elszánt küzdelmét mutatja meg a fasiszta megszálló hadsereg ellen. Steinbecknek ez a ballada-szerűen zárt kis remekműve nagyszerűen mutatja be a fasiszta megszállók módszereit, embertelenségét.

Eredeti megjelenés éve: 1942

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző · Világirodalmi kiskönyvtár

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
128 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632457260 · Fordította: Vas István
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1961
174 oldal · puhatáblás · Fordította: Vas István · Illusztrálta: Würtz Ádám
>!
Európa, Budapest, 1958
124 oldal · puhatáblás · Fordította: Vas István

1 további kiadás


Enciklopédia 8


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
John Steinbeck: Lement a Hold

A könyvszekrény aljából, 3 forintos olcsó könyvtári példány került a kezembe: Steinbeck: Lement a Hold 1961-ből – A regény címe is szimbólum: lassan vége az éjszakának, jön a Hajnal, amely nem látható még, de biztosan bekövetkezik. Még csak a megszállókat körülvevő gyűlölet elszigetelt eseményei: az egy-egy merénylet, szabotázs, de törvényszerűen jön a felszabadulás. Bár Steinbecknek nincs személyes élménye a II. VH alatti norvég megszállásról, mégis szinte kézikönyv lett Európa megszállt országaiban 1942-ben megjelent regénye. A megszálló vezérkar félelmi drámája ez a könyv. Kezdeti magabiztosságuk, fölényük elvész, elszigetelődnek, bezárkóznak, elbizonytalanodnak, jön a rémlátás, az idegbaj, az őrület. Kitűnő regény. Bár ekkor Steinbeck már megírta az Érik a gyümölcsöt, tehát már bizonyított, de ebben a drámai, balladai hangvételű történetben ismét kitűnőt alkot. Szűkszavúsága, lefojtott érzelmei, objektív hidegvérű stílusa a ki nem mondottakkal telitalálat. Kiváló mű – ajánlom!

1 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
John Steinbeck: Lement a Hold

Különös közjogi és lélektani helyzet jöhet létre, amikor egy ország megszáll egy másikat – a törvényes rend felborul, a mindennapi élet először kisiklik, majd szükségszerűen visszaáll egy kényszerített mederbe, a hazafiság és a kollektív összetartozás érzése pedig gyökeresen megváltozik. A Lement a Hold ennek az abszurd (vagy már-már abszurdnak nevezhető) szituációnak a miliőjét tárja elénk, legnagyobb örömömre mindkét oldalról bemutatva, és érzésem szerint nagyjából elfogulatlanul – Steinbeck a megszállók és a lakosok részéről is képes felvonultatni a józan ész és a hisztérikus tébolyda közötti hosszú út különböző szakaszaiban álló jellemeket, és egyikük sem kedvelhetőbb a másiknál.

A meg nem nevezett országot elfoglaló meg nem nevezett hadsereg (úgy tartják, Norvégiáról és a Wehrmachtról van szó, de nagyon bájossá tette a történetet a valódi konkrétumok hiánya) viselkedése logikus és ésszerű: nem az elemi gonoszság, vagy a vad ösztönök hajtják őket, hanem a logika, és még a hatalom birtoklásától sem részegülnek meg. Az érdekük a béke megőrzése, hogy a városka ipari kapacitását fenntartva tovább termeljen, immáron nekik. A lakosok ellenszenvét nem cselekedeteikkel, hanem pusztán a jelenlétükkel vívják ki – a köztük folyó hidegháború így sokkal érdekesebb, hiszen a kvázi-ellenfél köszönőviszonyban sincs az 1958-as kiadás utószavában sugallt fasiszta rablóbandákkal, annál jobban hasonlít viszont a valóságra. Ennek megfelelően nagyon izgalmas párhuzamba állítani a két vezetőt, a szatirikus felhangról gondoskodó polgármestert, és a porosz szellemiséget felidéző ezredest – küzdelmük közben felmerül a kérdés, jobb-e együttműködni a túlélés érdekében, mint magabiztosan ellenállni, tudván, hogy a nép úgysem hódol be? Ha pedig valami szörnyűség következik be, akkor kit terhel majd a felelősség? Orden a történet végén nyilván nem ok nélkül szavalja a Kritónt, karöltve Winterrel és Lanserrel. Steinbeck válaszolni nem akar, de okosan vezeti rá olvasóját, hogy ő maga találja meg a saját feleletét – rémesen szellemes és teátrális az átkötése.
A történetből természetesen nem hiányoznak a szituációból fakadó kihagyhatatlan ziccerek sem, itt van a szélsőségek között csapongó, „szerelem és gyűlölet” típusú összegabalyodás, a morális eszmefuttatások sora, a kollaboráns áruló alakja, akit a közösség kivet magából, de a győztesek sem fogadják be teljesen, és persze a színpadias csúcspontok (az egész regény olyan, mintha direkt színházi alapanyagnak készült volna).

Steinbeck egyébként a komoly tartalmat nagyon könnyed, már-már mesés formában tárja elénk, emiatt a történet kimondottan gördülékenynek tűnik, mintha csak valamiféle tanmesét olvasnánk. Ami különösen tetszett, az a mű konfliktusainak összetettsége: nagyon könnyű lett volna 1943-ban sikerkönyvet írni az ellenállási mozgalmakról, a megszállt területeken földalatti szervezetekben harcoló hősökről, de az író a nehezebb, ám érdekesebb utat választotta. Tetszett!

>!
Európa, Budapest, 1958
124 oldal · puhatáblás · Fordította: Vas István
8 hozzászólás
Wiggin77 P>!
John Steinbeck: Lement a Hold

„Tíz negyvenötre mindennek vége volt. A várost elfoglalták, a védőket leverték, a háborút befejezték.”
Így kezdődik Steinbeck nagyszerű regénye. Hamar kiderül azonban, hogy a megszállók nem is tévedhettek volna nagyobbat. Semmi sem volt befejezve. Megszállták a kisvárost, de hogy legyőzték volna? Távolról sem! Érdekes, hogy hogyan változik meg a kezdeti felállás a történet végére. Bevonultak a németek, a polgármester és társai pedig tanácstalanok voltak. Mit tegyenek, mit lehet tenni? Mi a jobb? Együttműködni? Ennek látszatát is elkerülni? Ezzel szemben a németek határozottak voltak, pontosan tudták, hogy mit akarnak és hogyan. Lanser ezredes, aki civilben mérnök volt, még bizonyos fokig szimpatikusnak is mondható.
Rendet akar, együttműködést, termelést.
És mi történt? A legyek meghódították a légypapírt… Ez a nép nem hódol be, lassan a megszállóknak állandóan a hátuk mögé kell nézni, egy pillanatra nem érezhetik magukat biztonságban.
A történet végére megcserélődnek a szerepek: a polgármester, a társai, a megszállt nép határozottan tudja, hogy mit kell tennie. A megszállók pedig tanácstalanok, kezdenek összeomlani, nem tudják, hogy mit tegyenek.

Nincs kimondva, de a norvég megszállásról lehet szó. A norvégok pedig pont ilyenek voltak, harcoltak, nem adták fel. Ajánlom az érdeklődőknek „A Morset család legendája” című könyvet.

7 hozzászólás
B_Tünde P>!
John Steinbeck: Lement a Hold

John Steinbeck könyve a háború egy újabb szeletét mutatja be. Nem a csatatér borzalmait helyezi előtérbe, hanem a hátországban, egy megszállt kisvárosban lehetünk tanúi a hatalomátvételnek, majd annak, ahogy a város vezetése és a megszálló csapat vezérkara közötti kezdeti, egymás iránti tisztelet hogyan foszlik semmivé, mert az életért, a túlélésért folyó küzdelem kerül egyre inkább előtérbe. Mert a háború az háború, a parancs az parancs, és a civilizált ember definíciója ebben a közegben nem létezhet, de legalábbis nagyon törékeny illúzió. Rövid történet rengeteg mondanivalóval, jól felépített karakterekkel, és a reménnyel, hogy egyszer minden háború vége ér.

SteelCurtain>!
John Steinbeck: Lement a Hold

Ez az egész szerintem inkább színpadra van teremtve. Ettől még nyúlfarknyi regénynek is remek. Hódítók és meghódítottak egyaránt többsíkúan ábrázolva, mindkét oldalon egyaránt felvonultatva filozofikus hajlamú gondolkodókat, és a finom árnyalatokra érzéketlen karaktereket. Ám a két oldal hasonló karaktereit minden rokonvonás ellenére mégis vakon meg lehetne különböztetni egymástól. Az egyik félnek akár adja, akár teljesíti, a parancs szent és sérthetetlen. A másiknak vörös posztó. Mindezt Steinbeck egy bravúrosan egyszerűen, s a háború minden szennyével és vérontásával együtt is szinte idillikus jelenetek sorában festette meg.

2 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
John Steinbeck: Lement a Hold

Kiugranám a történelmi elemzést, hogy ha kimondatlan maradt is, de hogy mely ország megszállása, milyen csata inspirálta Steinbeck hajnalát, mivel azt már sokan megtették és az én személyes olvasatomban nem volt lényeges.
Megszállók és megszállottak – nem a nagyok, nem a krónikások pennájából bemutatva, hanem az ember és ember beszéli el, éli át. Amikor hiába hinnék, hogy győztek és lezárult minden, épp csak elkezdenek pezsegni a hazafias lelkek, viszont kiderül, az ellenség sem akar mást, és míg ember- emberrel áll szemben, tarol le, valójában mindez talán nem is az ő akaratuk és céljuk volt.
Nem akarok pesszizmistázni, de ha híradót nézek azt érzem, hogy körülöttünk is lemehetne már a Hold, hogy hozza már a hajnalt, egy új napot.

bagie P>!
John Steinbeck: Lement a Hold

Meglepett a könyv szikársága: rövid, tömör, erős történet – 128 oldalban néhány nap történése alatt ismerhetjük meg az elnyomók és elnyomottak lelkivilágát, állapotát, erejét, bátorságát és félelmét.

„Szabad emberek nem értenek a háború megindításához, de ha már egyszer megindult, a vereségben is tudnak harcolni. Hordaemberek, akik egy vezért követnek, nem értenek ehhez, ezért mindig a hordaemberek azok, akik megnyerik a csatákat, és a szabad emberek azok, akik megnyerik a háborúkat.”

Folytatnom kell a Steinbeck életmű olvasását – kell a humanizmus, az erő, az emberiség – az ezekbe vetett hitem megerősítése irodalom által.

Lunemorte P>!
John Steinbeck: Lement a Hold

Megszállók és megszállottak. Hogyan vélekedik a két nép a háborúról? El lehet-e viselni egy rossz szó nélkül is az idegenek parancsolgatását a saját hazánkban? Bólogassunk vagy harcoljunk? Tűrjünk vagy lázadjunk? Lehet-e még szeretni a háborúban vagy ez már tabunak számít?
A könyv feléig úgy éreztem, hogy ez a könyv egy idegen, nem nekem íródott regény és nagyon untam. A történet felétől azonban hirtelen egy csomó érdekes leírás elevenedett meg előttem, végre jobban bele tudtam magam élni így ebbe az idegen világba. Sajnos a vége szintén csalódás volt, nekem semmit mondó.

Totti86>!
John Steinbeck: Lement a Hold

„Szabad emberek nem értenek a háború megindításához, de ha már egyszer megindult, a vereségben is tudnak harcolni. Hordaemberek, akik egy vezért követnek, nem értenek ehhez, ezért mindig a hordaemberek azok, akik megnyerik a csatákat, és a szabad emberek azok, akik megnyerik a háborúkat.”

Rendhagyó volt az a módszer, ahogy Steinbeck a megszállókat jelenítette meg mély érzésű, karakteres személyiségekként, a megszállott népet pedig szinte arctalan, jellegtelen masszaként és mégis spoiler. Átéreztem a katonák helyzetét, még rokonszenveztem is velük, ahogy a megszállt terület feletti hatalmukat próbálták kétségbeesetten megerősíteni, de mégis egyre jobban és jobban csúszott ki a kezük közül az irányítás. Be akarták fejezni, haza akartak menni, bensőséges emberi kapcsolatokat akartak megélni, mélyen emberi vonásaik sorra kiütköztek rajtuk. Talán most értettem meg először, milyen is katonának lenni, hogyan is kell megélniük bizonyos helyzeteket, ahol az ember és a katona el kell hogy különüljön, ami természetesen nem lehetséges, így szül a háború megtört veteránokat spoiler, szabálykövető pszichopatákat spoiler vagy korai halottakat spoiler.
A könyv első fele kicsit feszesebb volt, szinte percről percre, óráról órára, napról napra éltük meg a legfeszültebb pillanatokat, a legkényesebb döntéseket, mígnem a háború szabályai az erkölcs szabályai fölé kerekedtek. Aztán kicsit szétzilálódott számomra a történet, ám a vége megint egy tűpontos jelenettel zárult.


Népszerű idézetek

Ákos_Tóth IP>!

Winter doktor olyan egyszerű ember volt, hogy csak mély érzésű ember vette volna észre rajta, hogy mély érzésű.

8. oldal (Európa, 1958)

1 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!

Olyan régen volt, hogy meghódítottunk valakit, vagy hogy minket meghódított valaki. Nem tudom, mi illik ilyenkor.

15. oldal (Európa, 1958)

3 hozzászólás
clarisssa P>!

– Nehéz feladatot kaptunk mi, ugye?
– Igen – mondta a polgármester –, az egyetlen feladatot a világon, ami lehetetlen, az egyetlen dolgot, amit nem lehet megtenni.
– Éspedig?
– Az emberi szellemet tartósan elnyomni.

3. fejezet

clarisssa P>!

Lehet, hogy a Vezér őrült. A legyek meghódítják a légypapírt. A legyek kétszáz kilométer új légypapírt foglalnak el.

5. fejezet

clarisssa P>!

Van egy kis jogunk az életre, ebben a nagy halálban.

6. fejezet

_ada>!

[…] igyekezett nem gondolni arra, amit tudott: hogy a háború árulás és gyűlölet, tehetetlen tábornokok zűrzavara, kín és gyilkosság, betegség és fáradság, míg végül mindez elmúlik, és semmi sem változik, kivéve, hogy új szenvedés és új gyűlölet jön.

Kapcsolódó szócikkek: háború
Angele>!

Többször is megnősült, és nem tudta, miért lettek a feleségei olyan nagyon idegesek, mielőtt faképnél hagyták.

Lunemorte P>!

– Álmodtam… vagy gondolkodtam… a fekete árnyakról kint a havon, az arcokról a kapualjakban, a hideg arcokról a függönyök mögött.

78. oldal

clarisssa P>!

A mi népünket megszállták, de nem hiszem, hogy meghódították.

6. fejezet

clarisssa P>!

A katonák korán meghozták a telet. Az én apám mindig azt mondta, hogy a háború rossz időt hoz, vagy hogy a rossz idő hozza a háborút. Már nem tudom, melyiket mondta.

6. fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Homokból és hamuból
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Kristin Hannah: Fülemüle
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Kertész Imre: Sorstalanság
A. L. Kennedy: Day háborúja
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény