Kedves ​csirkefogók 84% 140 csillagozás

Laza történetfüzér egy őshippi kommunáról. Igaz ők nem gyártottak ideológiát életmódjukhoz. Szimplán munkakerülők.
Ötven évi munka után el se tudom ítélni őket ezért.
Sajátságos a kommuna alapítása is. Nem kell hozzá kiáltvány, csak egy örökség. A jövőben bárki alapíthat kommunát, ha éppen örököl két házat, s hátralevő életét az alkoholfogyasztás személyiségfejlesztő szokásának kívánja szentelni. Merthogy Steinbeck hőseiről sok rosszat el lehet mondani, de antialkoholizmussal senki sem vádolhatja őket. Maguk a történetek kedvesek, humorosak, olykor még egy-két érdekes gondolatot is tartalmaztak, ám ez sem ellensúlyozhatja teljes mértékben a szereplők öncélúságát.

Van egy olyan szokásom, hogy az olvasmányaimat asszociálom a környezetemmel, főleg, ha egy olyan közegbe van helyezve az alaptörténet, amiről nem sok ismeretem van, ezért az agyam automatikusan keresi, hogy hova és hogyan helyezhetné el.
Na itt roppant egyszerűen megoldottam. Hát ezek a kedves csirkefogók olyan igazi sátoros cigányok (mielőtt valaki politikailag korrekt akar lenni, vessen romakereket, nyeljen kisebbségiútra és süssön nomádpecsenyét…na ugye?). Annyira élveztem őket, amennyire abszurd, szürreális az egész közös élete a három (négy… öt… kettő… akárhány) jó barátnak, hogy teljesen megvettem, hogy ez így nagyon is reális, mert ki mondja, hogy nem? Gondolataik, megnyilvánulásaik és elmélkedéseik választ adnak arra a misztériumra, ami mindig felmerül az emberben, látva a hasonló életmódban tengődőket. Elolvasva ezeket a történeteket már fel sem merülnek ilyen sablonkérdések, elpuffogtatott frázisok, hogy miért nem dolgozik, kínlódik, hogy kilépjen a helyzetéből, miért, hogyan, hogy- hogy, hát ez neki is rossz… Már hajléktalannak is élvezetesnek tűnik lenni, ha van a hónod alatt egy palack „kapszulás” bor.
Az biztos, mifelénk nem a bor, hanem a házi szilvapálinka folyik így, de az a gyanúm, hogy mennyiségben decire pontosan ennyi :))
Nagyon kellett most nekem ez a sztori, jókat vidultam.

Meg se lepődtem mikor a könyv végére érve ismét egy Steinbeck kedvencet avattam.
Danny és csirkefogó barátainak életének epizódjait ismerhettük meg. Humorosan volt tálalva a barátok probléma megoldásai. Ebből a történetből kiderül,hogy minden jó,ha a végén bort lehet inni.
Sokat nevettem,hogy ha bármilyen pénzhez jutottak, egyből égette a zsebüket.
Sajnáltam a történet lezárását. De sok igazság lapult a könyvben, illetve hogy a barátok jóban – rosszban kitartanak egymás mellett.

„(…) nevetséges, mégis, ha az ember nevetésre nyitja a száját, valami megmarkolja a szívét.”

Steinbeck rövid, egymással lazán kapcsolódó fejezetekből felépülő tragikomédiája érdemes a forgatásra; főleg, hogy ezzel a kötettel robbant be először!
Bohókás, napról napra élő karaktereink felfedik a paisanók életstílusát, mindennapjait. Korábban rejtve volt előttem ez a világ, és hiába frusztrált ez a szélben sodródás, ez a folytonos ivászat, mégis, valahogy a szívemhez nőtt ez a közösség, amelyben a problémák és a jó dolgok is elmúlnak egy nap alatt, majd hamar visszatérnek, ezzel örök körforgást hozva létre az életükben. Igaz barátságok (még ha néha megkérdőjelezhető is a kivitelezés) helye ez. Sokat tanulhatunk ezektől az emberektől a könyv által, és én nem mondhatok mást, mint hogy az író megint hozta a színvonalat.

John Steinbeck kisregényét azért választottam az angol/amerikai szerzők polcáról, mert kis terjedelmű és méretű, éppen megfelelő buszon való olvasásra :) Steinbecktől eddig csak az Egerek és emberek-et olvastam, így örültem, hogy egy másik alkotásával is megismerkedhetek.

Ez volt Steinbeck első olyan írása, amivel komoly sikert ért el, mind a közönség, mind a kritikusok köreiben. Nem is meglepő, hiszen már itt megjelenik kivételes tehetsége a karakterek felépítésében és az egymáshoz való viszonyuk szemléletes megjelenítésében.

A történet szerint az első világháború után vagyunk a Monterey (Kalifornia) közelében található Tortilla Flat kis településen, ahol amerikai mexikóiak élnek, és egy különleges baráti társaság hétköznapi életét ismerhetjük meg a csoport kialakulásától, egészen annak széteséséig. Ők a magyar címben szereplő kedves csirkefogók, és valóban nagyon találó, és illik rájuk ez a kifejezés. Bár az egyes személyiségek pontosan kirajzolódnak, ami mindegyikükre jellemző az egyfajta együgyű naivitásba burkolt magas fokú ravaszság. Ez a vonás teszi lehetővé számukra, hogy vígan éljék naplopó életüket, és hogy a különböző felmerülő helyzeteket egészen sajátos, csirkefogókra jellemző módon oldják meg. Ugyanakkor ez teszi őket kedvessé a tetteik elítélése és a megbocsátás között folyton ingadozni kénytelen olvasó számára.

Az egyes történéseket Steinbeck ízes – számomra leginkább Rejtő stílusát felidéző – humorral írja le. Ehhez kiváló kiegészítőként hatnak az 1963-as magyar kiadásban szereplő Kondor Lajos illusztrációk. Szintén ebben a kiadásban már olvashatjuk a szerzőnek azon előszavát, mely az első kiadásnál még nem szerepelt, és amelyben kifejti eredeti szerzői szándékát. Ugyanis a könyv nagy sikere ellenére, Steinbeck hamarosan megbánta, hogy megalkotta folyton szomjas paisanóit, akikről úgy érezte, rosszul kerültek megítélésre a különböző, őket eltorzító kritikákban: “Ha tudtam volna, hogy rendkívülinek ítélik meg alakjaimat és történetüket, azt hiszem, sosem írom meg.”

A huszadik század vége felé már más szempotok is felmerültek Steibeck regényének értékelésében. Egyes kritikusok azt hangoztatták, hogy könyve az egyik legegyértelműbb példája annak, amikor az amerikai irodalomban a mexikói kedves vademberként jelenik meg, és ezt a regényt emlegették leggyakrabban, mint azt az irodalmi prototípust, mely szinte kivétel nélkül negatív szereotípiákat állít fel az amerikai mexikóiakról. Mások igyekeztek megvédeni Steinbeck karaktereit azt kiemelve, hogy az írónak semmilyen általánosító szándéka nem volt, csupán egy bizonyos típusú amerikai mexikóit mutat be, aki egy adott helyen (Monterey és környéke) és adott időben (1930-as években) jelenik meg. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Steinbeck sokáig ott élt Monterey és Salinas környékén, és az ottani valós tapasztalatait sűrítette nem csak ebbe, hanem más, későbbi regényeibe is.
Továbbá, amikor 1962-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia tagjai a Kedves csirkefogókról is ejtettek pár szót: úgy hivatkoztak a regény alakjaira mint az Arthur király lovagjainak karikatúráira, és azt is kiemelték, hogy Amerikában a világválság éveiben ez a könyv, hangulatának köszönhetően kiváló ellenszernek bizonyult az akoribban az egész társadalomra ránehezedő depresszióra.

1942-ben Spencer Tracey főszereplésével film is készült a regényből.

Steinbeck korai regénye, eredeti címén Tortilla Flat (ami a kaliforniai tengerparton elterülő Monterey város egy részét jelöli) volt első megjelent műve, ami sikert hozott kiadójának. Szereplői a paisanok, a helyi őslakosok, spanyol, indián, mexikói és kaukázusi keverékek, akik a spanyol nyelvet paisano nyelvjárásban beszélik.
A történet középpontjában Danny és barátai állnak, akik élik gondtalannak tűnő életüket napról napra, munka nélkül, alszanak ahol éri őket az éj, és létük középpontjában a napi boradag beszerzése áll. A jól megszokott szabad életnek az vet véget, hogy Danny házat örököl, rögtön kettőt, és a felelősség a vállára szakad: már nem törhet be részegségében ablakokat, hiszen ő is háztulajdonos és a barátait sem hagyhatja a szabad ég alatt tengődni. A barátság fogalmat némi romantikus köd lepi be Steinbeck regényében, ami így tág keretet biztosít a barátok egymás közti viselkedésére. Az adott szó pillanatok alatt elillan, ha saját (bor)szükségletről van szó, és némi szemrebbenéssel ugyan, de lazán átverik egymást is. Van felemelő pillanat írásában (pl. Kalóz kívánságának tiszteletben tartása), de gyakorlatilag nehéz az azonosulás bármelyik szereplővel is. Danny önzetlensége miatt saját csapdájába kerül, amit elég sajátságosan próbál megoldani. Pilon agyafúrtsága ijesztő, és elgondolkodtató, hogyan talál azonnali magyarázatot a barátai ellen elkövetett cselekedeteire, elaltatva felpislanó lelkiismeretét. Talán Kalóz az öt kutyájával és egyszerű, kissé együgyű gondolkodásával a legszimpatikusabb karakter, akiben felfedezhetünk érdek nélküli cselekedeteket.
Steinbeck a szívébe zárta ezeket a céltalanul élő embereket és a későbbi kiadásokhoz írt bevezetőjében meg is védi őket, jószívű, összetartó embereknek jellemzi. Ebben a fajta elfogultságban és szimpátiában nem sikerült osztoznom vele, viszont így már értem a magyar fordítás címét spoiler.
Mégsem volt rossz olvasmány, hiszen Steinbeck zseniálisan láttatja ezt a világot és Kondor Lajos illusztráció jelentősen emelték az élményt.

Az Egerek és emberek után számomra kicsit csalódás volt, bár Steinbeck ember-ábrázolása, a kedves csirkefogók bemutatása, kalandjaik leírása zseniális – az olvasó megkedveli Dannyt, Pillont és a többieket – esetlenségüket, emberiességüket.

Steinbeck sokfélét tud írni, ez most már kiderült számomra. Ezt is jól írta meg, szó se róla, de valahogy nekem az Érik a gyümölcs felülmúlhatatlan. Ez a steinbecki humor sem rossz, de akkor már inkább a Kék öböl. Nekem ez a könyv kicsit idegesítő volt, amellett, hogy olykor jót szórakoztam rajta. Ha szeretném a bort, akkor lehet párszor szédelegtem volna olvasás közben, mert tuti ittam volna velük. Mondjuk valószínűleg a detoxban folytattam volna az olvasást, mert ennyit egy edzett férfi sem iszik szerintem.
A szereplők kicsit furcsák voltak, nagyon távol áll tőlem a személyük, de különcök lettek az biztos. Ügyes ember Steinbeck, meg kell hagyni, de a nagyregényeire teszem a voksom inkább.

Hasonló a Kék öbölhöz (bár az valóban jobb könyv), azért ez nekem most tetszett.
Meg kellett volna számolni, hogy hány gallon bort ittak meg a srácok a könyv alatt. :)

Nagyon tetszett. Könnyed történet, de ennek ellenére sok minden van benne. Tényleg csirkefogókról olvashattunk, és tényleg kedvesek is…. Főleg a borhoz. Elképesztő kifordított erkölcsiséget lehet folyamatosan megtapasztalni. nem semmi.
Nagyon karakterközpontú szórakoztató történet. Steinbeck lehet hogy az egyik kedvenc íróm lesz?!