Érik ​a gyümölcs / Kék öböl 34 csillagozás

John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

A Nobel-díjas amerikai író főműve, az Érik a gyümölcs a harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági és társadalmi válságáról mond kemény ítéletet, és megrázó képet fest a földjükről elűzött bérlők hányattatásairól. A Joad család sok-sok ezer sorstársával együtt a munkalehetőség reményében vág neki egy rozoga, használt teherkocsin a hosszú útnak Kaliforniába, ahol megvetés és terror fogadja őket. Munka csak szórványosan adódik, a bérek egyre alacsonyabbak. A történet mégsem a reménytelenség jegyében fejeződik be: az elnyomottakban érlelődik a felismerés, hogy közös erejükkel szemben az elnyomó hatalom tehetetlen, és az emberség alapjait az embertelen körülmények sem kezdhetik ki.
A Kék öböl ugyancsak Steinbeck szülőföldjén, Kaliforniában játszódik, de ezúttal más oldaláról mutatja meg az író tehetségét. Szereplői remekül megrajzolt különc figurák – zárt közösségük életének mulatságos epizódjaiból kerekedik ki a könyv cselekménye, sok humorral és leleménnyel.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

>!
Európa, Budapest, 1976
602 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630706431 · Fordította: Benedek Marcell, Vámosi Pál
>!
Európa, Budapest, 1976
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 963071048X · Fordította: Benedek Marcell, Vámosi Pál

Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
kaporszakall
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Úgy tűnik, bizonyos témák nem évülnek el. Itt van például a migráns-kérdés. Miért vándorol valaki? Menekülhet a háború pusztításaitól, de pusztán az éhenhalás elől is.

És a jövevény – beszélje bár ugyanazt a nyelvet, vallja ugyanazt a hitet – így is idegen lesz a más földjén, felforgató elem, fenyegető árnyék. Itt nem közel-keletiek vándorolnak északra, hanem közép-nyugatiak nyugatra: go west, hangzott nyolcvan évvel korábban, és akkor megindult a young man, puskával a kézben, a prérin át a Csendes-óceán partjára, útközben lemészárolva az indián törzseket. Ám most már minden talpalatnyi földnek gazdája van arrafelé, és ezek a gazdák rémülettel vegyes gyűlölettel szemlélik a puszta létfenntartásért küzdő, rájuk zúduló bérrabszolgatömeget. Akiket keményen kizsákmányolnak, s mégis nehezen tűrnek. S akiknek életformája – mellesleg – ma sem tűnt el, jóllehet, kevésbé szembetűnő: gondoljunk a mexikói vándormunkások árapály-mozgásaira.

Steinbeck egy földönfutóvá lett oklahomai farmercsalád széthullásának tükrében mutatja be a válság sújtotta milliók sorsát: a Joadok lassú eróziója – cseppben a tenger – a kétkezi munkások tragédiáját beszéli el. S egyben a Nagy Gazdasági Válság legsúlyosabb tanulságát: hogy a kapitalizmus modellje – az Amerikai Álom alapja – állami beavatkozás nélkül nem működik, az Adam Smith által a XVIII. században felmagasztalt Szent Piac tömeges nyomorúsághoz vezethet. Steinbeck – bár ritkán szól ki a lapok közül – felhívja a figyelmet a profitéhség okozta legtragikusabb ellentmondásra: a parlagon heverő földekre, az eladhatatlan, s így megsemmisített élelemre, miközben kisemmizett farmerek százezrei szerettek volna földet művelni, nem a piacra termelve, csupán a családjuknak biztosítani a mindennapi betevőt…

A regény egyszerű, realista eszközökkel, lineáris időrendben mond el egy szikár történetet. Helyenként madártávlatból is közöl egy-egy felvételt – ezeknek a betéteknek a lihegő, mohó nyüzsgése (pl. a 7. fejezet, a használtkocsi-kereskedőkről) Dos Passos Manhattani kalauzának stílusát idézi. Keserűen kiábrándult könyv; csupán a szegény emberek egymás iránti szolidaritása csillant fel helyenként némi reményt.

A Világirodalom Remekei e kötetében helyett kapott Steinbeck egy másik, jóval derűsebb alkotása is, a Kék öböl (Cannery Row). Ebben a XVIII. századi pikareszk regények modorában idézi fel ifjú házas korának színhelyét, a kaliforniai Montereyt. Mikszáth anekdotáira emlékeztet, ahogy, nem kevés romantikus nosztalgiával (nekem helyenként giccsgyanúsan idillikus módon) ábrázolja a második világháború előtti évek kikötői hangulatát, az ott élő csodabogarak mindennapjait. Kedves, szerethető világ, de az emberben felmerül a kétely: mennyire rózsaszín az a szemüveg, melyen keresztül mindezt látjuk…?

Az Érik a gyümölcs ma már veretes klasszikussá érett, a Kék öböl pedig szimplán aranyos.

>!
mandris
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Két nagyon eltérő regény található a két kötetben, még ha a korszak, amelyben játszódnak, azonos is. A csillagozás elsősorban az Érik a gyümölcsnek szól, amely a két kötet kb. háromnegyedét teszi ki.
Az Érik a gyümölcs egy oklahomai család történetén keresztül nagyon érzékletesen mutatja be a 30-as évek gazdasági válságának hatását, és a földjükből kiforgatott emberek életét mindezen válság közepette. A regény – amennyire meg tudom ítélni – nagyon hiteles, pontos leírást ad a folyamatokról, az azokban résztvevők habitusáról, arról, hogyan alkalmazkodik ki-ki a helyzethez, és hogy hogyan próbálják megőrizni emberi méltóságukat az új körülmények ellenére is.
Nem egy kellemes olvasmány, ami elsőre eszembe jut, az a tehetetlenség: tehetetlenek a földjükről elüldözöttek, akik kénytelenek elfogadni az éhbért, mert még az is jobb, mint a semmi. De tehetetlenek azok is, akik éhbérért dolgoztatják őket, ők is bankok kezében vannak, és kénytelenek alkalmazkodni a piaci helyzethez is. Nem találni senkit, aki ne lenne bizonyos értelemben kiszolgáltatva, ha másnak nem, hát a személytelen piaci folyamatoknak.
Amikor azonban tér nyílik az emberi cselekvésre, ezek jellemzően a szolidaritás, a felebaráti szeretet, a formálódó közösség megnyilvánulásai, amelyek mégis reményt adnak.

A másik regény, a Kék öböl pedig Monterey egy városrészének állít emléket. Érződik belőle, hogy Steinbeck mennyire szeretett itt élni. A szereplők minden esendőségük mellett nagyon szerethetők, a történet pedig sokkal könnyedebb, mint az Érik a gyümölcsé.

>!
babgul
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Az Érik a gyümölcsben nagyon tetszett az, ahogy váltakoztak a társadalmi jelenséget leíró általános részek és a konkrét szereplők sorsának folyamát bemutató fejezetek. Steinbeck nagyon jól ír, folyamatosan fenntartotta a feszültséget. A regény vége mégsem az lett, mint amire számítottam…

A Kék öböl zseniális, a karakterek szimpatikusak, szórakoztatóak. Nem tudtam letenni a könyvet.

2 hozzászólás
>!
Elsie
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Nagyon régóta állt már a polcon, és most szántam rá magam, hogy el is olvassam.
Az Érik a gyümölcs egy modern exodus-történet, Kaliforniában azonban csak munkanélküliséget, éhséget és nyomort találnak az Ígéret Földje helyett.
Bemutatja, hogy a szánalom és az félelem hogy rohad gyűlöletté és haraggá, hogy valaki más elől veszi el valaki a munkát, hogy a saját családjának enni tudjon adni. Volt egy mondat, amit, amikor már n+1-edszerre jött szembe, nem tudtam figyelmen kívül hagyni: „Nem tudják, mit cselekszenek.” Ez a mondat a legkülönbözőbb szituációkban hangzott el.

A Kék öböllel szenvedtem.

>!
worsi ASP
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Felemásak az érzéseim. Az Érik a gyümölcs rettentően nyögvenyelősen haladt. Komor hangulatú, lehangoló az egész első kötet, a másodikban meg hirtelen fölgyorsulnak az események, és végig rohannak a szereplők (de a hangulat itt se változott). Ha máskor olvasom, talán jobban tetszik, így azért csak 4 csillag.
A Kék öböl viszont azonnali kedvenc lett.

6 hozzászólás
>!
Poccahontas
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Egy szóval: jó. Ami külön tetszett, hogy sok jó „idézetet” találtam benne. És a címet, amikor megértettem, hàt az ütött. Nagyon jól közelíttette meg az olvasóval a szereplők érzelemvilágát. Azért lett „csak” jó, mert a végét nem értettem, mármint azt, hogy miért így fejezte be Steinbeck a történetet. Végig vártam, hogy vajon meddig fajulnak a dolgok és aztán elfogytak az oldalak… De egyszerre kerültem közel a szereplőkhöz meg nem is de nem zavart, pont ìgy volt jó:mintha nekem nem is kéne családtagnak lenni én csak a család jóbarátja voltam. Jó emlék marad, egy kedves történet egy igazságtalan világban.

>!
Habók P
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Nagyon nem tetszett. Lehet, hogy még nem voltam elég érett hozzá.

>!
lostgab
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Azt hiszem túl nagyok voltak az elvárásaim. Szenvelgősen, nyögve-nyelősen haladt. Mentünk, mentünk, mégsem éreztem, hogy haladnánk valamerre. Csalódtam, és tudom, hogy nagyon nagy hatással kellett volna lennie rám, de éppen emiatt a szenvedés miatt éreztem úgy, hogy minden mondanivaló elveszik valahol.

>!
frel
John Steinbeck: Érik a gyümölcs / Kék öböl

Az első bekezdésekkel megnyert magának, imádom az érzékletes leírásokat, amikor a bőrömön érzem a nap melegét és a forró nyári levegő vibrálását, a por szagát ….tapintható, kézzelfogható, mesteri….polcra kívánkozó darab….


Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Végül egy szép napon, miután négykézláb bebújt a kazánba, pihegve szólt férjéhez:
– Holmanéknál függönykiárusítás van. Egy valódi csipkefüggöny, kék és rózsaszín rojtokkal, csak egy dollár kilencvennyolc cent, a rudakat ráadásul adják.
Mr. Malloy fölült a matracon.
– Függöny? – kérdezte. – Mi a fenének kell neked függöny?
– Szeretem a szép dolgokat – felelte Mrs. Malloy. – Mindig is szerettem, ha szép dolgok vannak tekörülötted – tette hozzá, és alsó ajka megremegett.
– De drágaságom! – kiáltotta Sam Malloy. – Semmi kifogásom a függönyök ellen. Én szeretem a függönyöket.
– Az egész csak egy dollár kilencvennyolc cent – szólt Mrs. Malloy reszkető hangon. – Sajnálsz tőlem egy dollár kilencvennyolc centet! – Szipogott, keble pihegett.
– Dehogy sajnálom! – felelte Mr. Malloy. – De drágaságom, mi a csudát csinálnánk itt a függönyökkel? Hisz nincs ablakunk!
De Mrs. Malloy csak zokogott és zokogott, mire Sam a karjába zárta, és vigasztalni kezdte.
– Ti, férfiak – hüppögött az asszony –, nem értitek, mi megy végbe egy asszonyi lélekben. Sose próbáltátok egy asszony helyébe képzelni magatokat.

II. kötet, 170. o. (Kék öböl, 8. fejezet; Európa Könyvkiadó)

>!
csilibacsi

Asszonyok és gyermekek tudták a lelkük mélyén, hogy semmiféle szerencsétlenség nem elviselhetetlen, amíg a férfiak meg nem törnek.

9. oldal, I. kötet - Érik a gyümölcs

>!
worsi ASP

Aztán megesett, hogy valaki kihozta a gitárját a sátra elé. Leült vele egy ládára, s lassanként az egész tábor odasompolygott hozzá, mintha húzta volna valami. Sokan tudtak cincogni a gitáron, de ez az ember szépen pengette. Ez aztán valami: a mély húrok csak úgy zengenek, miközben a dallam apró léptekkel szaladgál a magas húrokon. Nehéz, kemény ujjak ugrálnak a húrtalpakon. Az ember játszott, s a többiek lassan közelebb húzódtak hozzá, amíg csak szorosan össze nem zárult a kör, s akkor azt énekelte, hogy: „Tíz cent a gyapot, és negyven cent a hús.” S az egész kör halkan vele énekelt. Aztán ezt énekelte: „Miért vágjátok le a hajatokat, lányok?” S a kar vele énekelt. Síró hangon énekelte: „Isten veled, öreg Texas.” Félelmetes dal ez, énekelték már a spanyolok bejövetele előtt is, csakhogy akkor még indián szöveggel.
És most szoros egységgé olvadt az egész csoport, a sötétben befelé fordult az emberek szeme, elméjük más időkbe szállt vissza, szomorúságuk olyan volt, mint a pihenés, mint az álom. Az ember elénekelte a McAlester bluest, s aztán hogy az idősebbeket is kárpótolja, elénekelte azt is, hogy: Jézus magához hív engem. A gyerekeket elálmosította a zene, bementek a sátrakba lefeküdni, s az ének beleszövődött álmaikba.
Egy idő múlva aztán a gitáros ember is felállt és ásított. Jó éjszakát, emberek, mondotta.
A többiek ezt morogták: Jó éjszakát neked is.
És mindenki szerette volna, ha tudna gitározni, mert hát olyan szép dolog az. Aztán lefeküdt mindenki, s a tábor elcsöndesedett.

199-200. oldal (I. kötet, Érik a gyümölcs: 17. fejezet, Európa Könyvkiadó)

Kapcsolódó szócikkek: gitár
3 hozzászólás
>!
worsi ASP

Mihelyt a fiúk beköltöztek a Palota Lebujba, rögtön nekiláttak, hogy lakályossá tegyék. Előbb egy szék jelent meg, aztán egy ágy, majd ismét egy szék. Az egyik vaskereskedés egy doboz vörös festékkel járult hozzá az épület csinosításához, mi több: vonakodás nélkül, hisz nem is tudott róla; s ha új asztal vagy szék jelent meg a házban, azonnal átfestették, ami nemcsak hogy csinosabbá tette, de bizonyos mértékig álcázta is arra az esetre, ha korábbi tulajdonosa mégis egyszer bekukkantana.

II. kötet, 146. o. (Kék öböl, 1. fejezet; Európa Könyvkiadó)

>!
worsi ASP

Mert ugyan mit ér, ha valaki meg is kaparintja az egész világot, de gyomorfekéllyel, gyulladt prosztatával és bifokális szemüveggel veszi birtokába?

II. kötet, 148. o. (Kék öböl, 2. fejezet; Európa Könyvkiadó)

1 hozzászólás
>!
worsi ASP

Délen pedig látta a fákon csüngő, aranyszínű narancsot, az aranyszínű kis narancsot a sötétzöld fákon, s a pisztolyos őröket a narancsligetek szélén: vigyáztak, nehogy valaki leszedjen egyet sovány gyerekei számára abból a narancsból, amelyet tömegesen semmisítettek meg, ha alacsony volt az ára.

234. oldal (I. kötet, Érik a gyümölcs: 19. fejezet, Európa Könyvkiadó)

>!
csilibacsi

Az ember mindenestül maga építi fel a saját bűneit.

I kötet, 225. oldal (Érik a gyümölcs)

>!
csilibacsi

„Kettő többet ér, mint egy, mert jó jutalmat nyer a munkájáért. Mert ha elesnek, egyik fölemeli a másikat, de jaj annak, aki egyedül van, amikor elesik, mert nincs senki, aki fölsegítse.”

II kötet, 99. oldal (Érik a gyümölcs)

>!
csilibacsi

Az asszonyok figyelték a férfiakat; figyelték, vajon metörtek-e végre. Az asszonyok némán álltak és figyeltek. S ahol egynéhány férfi összeverődött, a félelem eltűnt az arcukról, s helyét elfoglalta a harag. És az asszonyok megkönnyebbülten sóhajtottak fel, mert tudták, hogy rendben van minden; a férfiak még nem törtek meg; nem is törnek meg soha, ameddig a félelem haraggá tud változni.

II kötet, 115. oldal (Érik a gyümölcs)

>!
worsi ASP

– Nem furcsa – mondta Doki –, hogy amit csodálunk az emberben: a jóságot, nagylelkűséget, őszinteséget, becsületet, megértést, gyengédséget, a mi rendszerünkben mind a kudarc velejárói. Amit viszont megvetünk: a ravaszkodást, mohóságot, pénzvágyat, aljasságot, önzést, önteltséget, mind a siker tényezői. És míg az előbbieket csodáljuk, az utóbbiakat boldogan kitenyésztjük magunkban.

II. kötet, 234. o. (Kék öböl, 23. fejezet; Európa Könyvkiadó)


Hasonló könyvek címkék alapján

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Susan Ee: Angelfall – Angyalok bukása
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Justin Cronin: A szabadulás
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…
Holly Goldberg Sloan: 7esével
Dean R. Koontz: Égi jel
Christopher Moore: Mocskos meló