A Nobel-díjas amerikai író főműve, az Érik a gyümölcs a harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági és társadalmi válságáról mond kemény ítéletet, és megrázó képet fest a földjükről elűzött bérlők hányattatásairól. A Joad család sok-sok ezer sorstársával együtt a munkalehetőség reményében vág neki egy rozoga, használt teherkocsin a hosszú útnak Kaliforniába, ahol megvetés és terror fogadja őket. Munka csak szórványosan adódik, a bérek egyre alacsonyabbak. A történet mégsem a reménytelenség jegyében fejeződik be: az elnyomottakban érlelődik a felismerés, hogy közös erejükkel szemben az elnyomó hatalom tehetetlen, és az emberség alapjait az embertelen körülmények sem kezdhetik ki.
A Kék öböl ugyancsak Steinbeck szülőföldjén, Kaliforniában játszódik, de ezúttal más oldaláról mutatja meg az író tehetségét. Szereplői remekül megrajzolt különc figurák – zárt közösségük életének mulatságos epizódjaiból kerekedik ki a könyv cselekménye, sok humorral és leleménnyel.
Érik a gyümölcs / Kék öböl 50 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Most olvassa 3
Várólistára tette 42
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
ÉRIK A GYÜMÖLCS:
A család összetartása, a gondoskodás, a humánum áll szemben a kizsákmányolással, a kirekesztéssel, a haszonféltéssel, a máshonnan érkezőkkel szembeni gyűlölettel. Klasszikus példája a bevándorlókkal szembeni idegengyűlöletnek – még akkor is, ha azok az „idegenek” csak egy másik államból jönnek. Nincs szükség más bőrszínre, végletekig más kultúrára, hagyományokra, szokásokra. Elég csupán a rettentő szegénység, kilátástalanság, nyomor és szánalmas életkörülmények, hogy szinte emberszámba se vegyék ezeket a családokat, akik bizony elkeseredett árként zúdulnak Kalifornia államra. Csak egy kis darab földet és megélhetést szeretnének, meg némi emberhez méltó tisztességes bánásmódot. Éppen ezek az alapvető dolgok hiányoznak. Ezeket tagadják meg tőlük és alacsonyítják le őket a saját létfenntartásukra is elégtelen bérekkel és az állandó rendőri fenyegetéssel és brutalitással. A gyümölcs azonban lassan beérik. Steinbeck hisz abban, hogy egyénként nem vagyunk mások, mint életképtelen sejtecskék. Csak együtt lehetünk működőképes (és sejtjei számára munkát, megélhetést, hasznos életet nyújtó) élő szervezet. Hogy ez „vörös”, kommunista, vagy utópista vágyálom e, azt mindenki döntse el maga. Steinbeck jól ír, mindig is szerettem. Most már az is kiderült, hogy annak ellenére is szeretem, hogy fáj a szívem és majd' beleszakad abba, amit ír. Nagyon nehéz volt nekem lelkileg, de egy pillanatig sem sajnálom, hogy elolvastam.
„Az emberek lelkében nőnek és nehezednek, s várják a szüretet a harag gyümölcsei.”
Úgy tűnik, bizonyos témák nem évülnek el. Itt van például a migráns-kérdés. Miért vándorol valaki? Menekülhet a háború pusztításaitól, de pusztán az éhenhalás elől is.
És a jövevény – beszélje bár ugyanazt a nyelvet, vallja ugyanazt a hitet – így is idegen lesz a más földjén, felforgató elem, fenyegető árnyék. Itt nem közel-keletiek vándorolnak északra, hanem közép-nyugatiak nyugatra: go west, hangzott nyolcvan évvel korábban, és akkor megindult a young man, puskával a kézben, a prérin át a Csendes-óceán partjára, útközben lemészárolva az indián törzseket. Ám most már minden talpalatnyi földnek gazdája van arrafelé, és ezek a gazdák rémülettel vegyes gyűlölettel szemlélik a puszta létfenntartásért küzdő, rájuk zúduló bérrabszolgatömeget. Akiket keményen kizsákmányolnak, s mégis nehezen tűrnek. S akiknek életformája – mellesleg – ma sem tűnt el, jóllehet, kevésbé szembetűnő: gondoljunk a mexikói vándormunkások árapály-mozgásaira.
Steinbeck egy földönfutóvá lett oklahomai farmercsalád széthullásának tükrében mutatja be a válság sújtotta milliók sorsát: a Joadok lassú eróziója – cseppben a tenger – a kétkezi munkások tragédiáját beszéli el. S egyben a Nagy Gazdasági Válság legsúlyosabb tanulságát: hogy a kapitalizmus modellje – az Amerikai Álom alapja – állami beavatkozás nélkül nem működik, az Adam Smith által a XVIII. században felmagasztalt Szent Piac tömeges nyomorúsághoz vezethet. Steinbeck – bár ritkán szól ki a lapok közül – felhívja a figyelmet a profitéhség okozta legtragikusabb ellentmondásra: a parlagon heverő földekre, az eladhatatlan, s így megsemmisített élelemre, miközben kisemmizett farmerek százezrei szerettek volna földet művelni, nem a piacra termelve, csupán a családjuknak biztosítani a mindennapi betevőt…
A regény egyszerű, realista eszközökkel, lineáris időrendben mond el egy szikár történetet. Helyenként madártávlatból is közöl egy-egy felvételt – ezeknek a betéteknek a lihegő, mohó nyüzsgése (pl. a 7. fejezet, a használtkocsi-kereskedőkről) Dos Passos Manhattani kalauzának stílusát idézi. Keserűen kiábrándult könyv; csupán a szegény emberek egymás iránti szolidaritása csillant fel helyenként némi reményt.
A Világirodalom Remekei e kötetében helyett kapott Steinbeck egy másik, jóval derűsebb alkotása is, a Kék öböl (Cannery Row). Ebben a XVIII. századi pikareszk regények modorában idézi fel ifjú házas korának színhelyét, a kaliforniai Montereyt. Mikszáth anekdotáira emlékeztet, ahogy, nem kevés romantikus nosztalgiával (nekem helyenként giccsgyanúsan idillikus módon) ábrázolja a második világháború előtti évek kikötői hangulatát, az ott élő csodabogarak mindennapjait. Kedves, szerethető világ, de az emberben felmerül a kétely: mennyire rózsaszín az a szemüveg, melyen keresztül mindezt látjuk…?
Az Érik a gyümölcs ma már veretes klasszikussá érett, a Kék öböl pedig szimplán aranyos.
Két nagyon eltérő regény található a két kötetben, még ha a korszak, amelyben játszódnak, azonos is. A csillagozás elsősorban az Érik a gyümölcsnek szól, amely a két kötet kb. háromnegyedét teszi ki.
Az Érik a gyümölcs egy oklahomai család történetén keresztül nagyon érzékletesen mutatja be a 30-as évek gazdasági válságának hatását, és a földjükből kiforgatott emberek életét mindezen válság közepette. A regény – amennyire meg tudom ítélni – nagyon hiteles, pontos leírást ad a folyamatokról, az azokban résztvevők habitusáról, arról, hogyan alkalmazkodik ki-ki a helyzethez, és hogy hogyan próbálják megőrizni emberi méltóságukat az új körülmények ellenére is.
Nem egy kellemes olvasmány, ami elsőre eszembe jut, az a tehetetlenség: tehetetlenek a földjükről elüldözöttek, akik kénytelenek elfogadni az éhbért, mert még az is jobb, mint a semmi. De tehetetlenek azok is, akik éhbérért dolgoztatják őket, ők is bankok kezében vannak, és kénytelenek alkalmazkodni a piaci helyzethez is. Nem találni senkit, aki ne lenne bizonyos értelemben kiszolgáltatva, ha másnak nem, hát a személytelen piaci folyamatoknak.
Amikor azonban tér nyílik az emberi cselekvésre, ezek jellemzően a szolidaritás, a felebaráti szeretet, a formálódó közösség megnyilvánulásai, amelyek mégis reményt adnak.
A másik regény, a Kék öböl pedig Monterey egy városrészének állít emléket. Érződik belőle, hogy Steinbeck mennyire szeretett itt élni. A szereplők minden esendőségük mellett nagyon szerethetők, a történet pedig sokkal könnyedebb, mint az Érik a gyümölcsé.
Az Érik a gyümölcs újraolvasás volt. Nagyon elkeserítő az a reménytelenség, amit sugároz magából a regény.
A Kék öböl is a szegényebb rétegről szól, mégis sokkal pozitívabb érzései vannak az embernek, feloldja a másik mű komorságát. Mivel ezt nem olvastam korábban, most erről írok.
Annyira szép, ahogy Steinbeck ír. Minden egyes olvasásnál rácsodálkozom, hogy mennyire „otthon érzem magam” az írásaiban. Most is ott éltem én is a Konzervgyár utca lakói között. Akik többsége félvilági alak, én mégis mindegyiküket megszerettem. A középpontban Mack és csavargótársai állnak, akik igazi életművészek, nem viszik túlzásba a munkát, de így vagy úgy mindig szereznek annyit, amennyi kell. Amikor éppen nem lejmolnak le senkit, tele vannak jószándékkal. Az már más kérdés, hogy ez hogyan sül el. Aztán ott van Dora és a lányai, akik a helyi kupit viszik ugyan, de nem lehet rájuk rosszat mondani. És végül a lejmolások célpontjai: a szatócsboltot üzemeltető Li Csong és Doki, akiknek mindig résen kell lenni, hogy kivédjék Mackék próbálkozásait. Megkapó életkép ez a ’30-as évek Amerikájának egy kis szeletéről.
Az Érik a gyümölcsben nagyon tetszett az, ahogy váltakoztak a társadalmi jelenséget leíró általános részek és a konkrét szereplők sorsának folyamát bemutató fejezetek. Steinbeck nagyon jól ír, folyamatosan fenntartotta a feszültséget. A regény vége mégsem az lett, mint amire számítottam…
A Kék öböl zseniális, a karakterek szimpatikusak, szórakoztatóak. Nem tudtam letenni a könyvet.
Érik a gyümölcs: https://moly.hu/ertekelesek/2192699
Kék öböl: Igazából ezt a kötetet szerettem volna megszerezni, hogy végigolvassam az összetartozó témájú írások „trilógiáját”. Az első részt – jobb híján mégiscsak – ebből a kötetből olvastam el.
Steinbeck be tud vonni, vonzani! Különleges karakterek, furcsa helyszín, bizarr és meghökkentő események, de mégis szerethető szereplők. Amolyan évfordulós kikapcsolódásnak, elvonatkoztatásnak, belehelyeződésnek jó volt.
Folyt.köv.!
Felemásak az érzéseim. Az Érik a gyümölcs rettentően nyögvenyelősen haladt. Komor hangulatú, lehangoló az egész első kötet, a másodikban meg hirtelen fölgyorsulnak az események, és végig rohannak a szereplők (de a hangulat itt se változott). Ha máskor olvasom, talán jobban tetszik, így azért csak 4 csillag.
A Kék öböl viszont azonnali kedvenc lett.
Az öt csillagot csak az Érik a gyümölcsre adom! Legszívesebben egy szuszra elolvastam volna. Komor, nyomasztó, feszült hangulat – pont, amilyet a Joad család sorsa indokol. Ugyanakkor ez nálam nem ment az olvasás élmény rovására, sőt! Külön tetszett, ahogy Steinbeck a cselekmény hosszabb fejezetei közé rövidebb, gyakran lírai képekkel meghintett hangulatfokozó, vagy magyarázó részeket iktatott. Végig filmszerűen (főleg fekete-fehérben) pörögtek a szemem előtt az események. Nagy élmény!
A Kék öböl viszont nem jött be; nem az én stílusom ez a delíriumos, karikatúraszerű zagyvaság.
Népszerű idézetek
– Jól megtanultam én valamit – mondta. – S mindig, mindennap megtanulom újra. Ha bajban vagy, ha fáj valami, ha szükséged van valamire, fordulj szegény emberhez. Csak az segít rajtad, egyedül csak az.
58. oldal Érik a gyümölcs II. Kötet
Végül egy szép napon, miután négykézláb bebújt a kazánba, pihegve szólt férjéhez:
– Holmanéknál függönykiárusítás van. Egy valódi csipkefüggöny, kék és rózsaszín rojtokkal, csak egy dollár kilencvennyolc cent, a rudakat ráadásul adják.
Mr. Malloy fölült a matracon.
– Függöny? – kérdezte. – Mi a fenének kell neked függöny?
– Szeretem a szép dolgokat – felelte Mrs. Malloy. – Mindig is szerettem, ha szép dolgok vannak tekörülötted – tette hozzá, és alsó ajka megremegett.
– De drágaságom! – kiáltotta Sam Malloy. – Semmi kifogásom a függönyök ellen. Én szeretem a függönyöket.
– Az egész csak egy dollár kilencvennyolc cent – szólt Mrs. Malloy reszkető hangon. – Sajnálsz tőlem egy dollár kilencvennyolc centet! – Szipogott, keble pihegett.
– Dehogy sajnálom! – felelte Mr. Malloy. – De drágaságom, mi a csudát csinálnánk itt a függönyökkel? Hisz nincs ablakunk!
De Mrs. Malloy csak zokogott és zokogott, mire Sam a karjába zárta, és vigasztalni kezdte.
– Ti, férfiak – hüppögött az asszony –, nem értitek, mi megy végbe egy asszonyi lélekben. Sose próbáltátok egy asszony helyébe képzelni magatokat.
II. kötet, 170. o. (Kék öböl, 8. fejezet; Európa Könyvkiadó)
Hasonló könyvek címkék alapján
- William Faulkner: Zsiványok 85% ·
Összehasonlítás - Margaret Mitchell: Elfújta a szél 94% ·
Összehasonlítás - Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 93% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Bíborszín 91% ·
Összehasonlítás - Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 88% ·
Összehasonlítás - William Faulkner: Míg fekszem kiterítve 86% ·
Összehasonlítás - Robert Bloch: Pszicho 85% ·
Összehasonlítás - Edith Wharton: Az ártatlanság kora 82% ·
Összehasonlítás - Michael Cunningham: Az órák 82% ·
Összehasonlítás - James M. Cain: A postás mindig kétszer csenget 81% ·
Összehasonlítás