Egy ​marék arany 39 csillagozás

John Steinbeck: Egy marék arany John Steinbeck: Egy marék arany John Steinbeck: Egy marék arany

Steinbeck ​ebben a regényében a karib-tengeri szigetvilágba, a 17. század nagy felfedezéseinek, kalandjainak korszakába álmodja magát. Egy tengeri rabló életét idézi föl hiteles történelmi háttér előtt, ám nem csupán a fordulatos cselekmény kedvéért: az emlékezés tükrében megjelenő európai óhaza felfesti azt a környezetet, amelyből a gyarmatok hódítói elindultak. Európából kísérjük a tengerentúli szigetvilágba a könyv főhősét, Henry Morgant, aki a hódítók minden tulajdonságával rendelkezik. Bátor, erőszakos, vad és kegyetlen. Steinbeck kétségtelenül romantizálja alakját: „a kalózok admirálisa” arányaiban eltúlzott alak. Rátermettsége, ereje, eltökéltsége emeli vezérré, de ugyanez az elszántság hűl benne acélos hidegséggé, mikor a hatalom birtokába jut. Az ábra: a jellegzetes amerikai mítoszé, melyben az erő és az erőszak mindent igazolni látszik. Steinbeck a kalóz alakjának felidézésével bírálja ezt az önigazoló mítoszt. A színes, izgalmas történetnek ez a leleplező erő a morális… (tovább)

Az aranyserleg címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1929

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631511189 · Fordította: Ungvári Tamás
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1958
230 oldal · puhatáblás
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1958
248 oldal · Fordította: Ungvári Tamás · Illusztrálta: Würtz Ádám

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Meglepően nehéz volt értékelni ezt a könyvet. Szerettem is, meg nem is, fel is izgatott, meg nem is, át is éreztem, meg nem is – csupa feloldatlan ellentét. Noha felsejlik benne a kezdő író tehetségének lángja, azért ez a tűzcsóva mégiscsak halványan pislákol még, és el is borítja a körülötte gomolygó sűrű füst. Ennek az egyik legfőbb oka az lehet, hogy a történet nagyon sokáig másnak láttatja magát, mint ami a valóságban, mintha az író sem tudná eldönteni, hogy kardcsattogtatós kalandregényt, tablókkal teletűzdelt történelmi eposzt, vagy mélylélektani drámát akar-e írni. Azt hiszem, tapasztaltabb alkotó tollából kikerülve működhetett volna a fentiek vegyítéséből összeálló képlet, de az ifjú, elsőkönyves Steinbeck nem tudta mindig jól felmérni az arányokat…

Számomra a legfőbb problémát magának a legendás kalózkapitánynak, Henry Morgannek az ábrázolása jelentette. Morgan karaktere a regény elején egy világot nyakába vevő kalandor, akit megszólít az ismeretlen – érzi, hogy a Nyugat-Indiák sűrű dzsungeljeiben, viharos tengerein a helye, ott kell szerencsét próbálnia, a szíve nem nyugodhat a walesi bércek között. A történet felütése ezen a ponton hatásos, van benne felnövéssel, a szülőktől való elszakadással kapcsolatos dráma is, meg egy nagyon érdekes félmondat arról, hogyan deformálja a férfi nőről alkotott képét a félreértelmezett, avagy a tudat minden részébe beerőltetett dogmatikus vallásosság. Ám a nagy tengeri utazással felerősödik a mesés vonulat, ilyet pedig olvastunk már rengetegszer mástól is; John barátunk leírásai nem igazán szépítik meg az unalmas részleteket. A helyzet később csak romlik – ahogy Morgan szép lassan felnő, éppen a legérdekesebb pillanatoknál mászunk ki lelkének bugyraiból, cselekedeteit nem belülről, hanem az azokat elszenvedők szemszögéből fogjuk elsősorban látni. A lassan megszülető legenda mintha fokozatosan elveszítené emberi mivoltát. Az Elisabeth-probléma, vagyis a kapitány nőkkel kapcsolatos örök konfliktusa felszínesen van kidolgozva, és mivel nem értjük a főhőst, el is idegenedünk tőle. Olyannyira, hogy Henry szép lassan egy ütnivaló antihőssé válik, akit a regény utolsó harmadáig tiszta szívéből gyűlölhetne is az olvasó. Rémtetteit semmi sem igazolja, gyermeteg „nagy álmom, hogy kifosszak egy spanyol várost, mert képes vagyok rá” ambíciója egyenesen beteg, főleg annak fényében, hogy Steinbeck nem finomkodik az erőszakos részletekkel. Kalózai talán csak egyetlen evolúciós lépcsőfokkal vannak lemaradva a modern kor közép-afrikai tengeri bűnözőitől, idealizált képüket nem is maga az alkotó, hanem a történelmi közegből származó hangulat tartja életben.

Ám a lezárás felé haladva belép a képbe egy valóban érdekes és izgalmas új főhős, a végzet asszonya, a Vörös Szent, aki nem csak méltó ellenfele lesz a kapitánynak, hanem bizonyos tekintetben pozdorjává is töri, és itt, a kettőjük közötti csatározásban már kibukik a zsenialitás: lehengerlő párbeszédek, egymásnak feszülő akaratok, sok belső vívódás, azok a tipikusan steinbecki eszmecserék, amik általában véve is a legjobban működnek a könyveiben. Ha ez a fordulat nem következik be, nagyon eluntam volna a sztorit. Szintén errefelé tisztulhat végre le, mit is akar elérni az író Henry Morgan karakterével, miként akar kibontani belőle egy rétegzett, makacs, nyugtalan, kemény, erős, de a sorsdöntő pillanatokban ezzel együtt bukásra ítélt jellemet*.

Kalandregénynek túlságosan lélektani, pszichológiai eszmefuttatásnak viszont túlságosan kalandos és meseszerű ez a kötet. Felváltva ugrál több különböző platformon, és nagyon jól látszik, melyiken áll meg a legstabilabban – azon, amin később az író a legotthonosabban fog majd mozogni. Önjogán abszolút kihagyhatónak érzem, de az elsőkönyves Steinbeckkel mindenkinek érdemes lehet találkozni. Nagy írólegendák korai zöngéi mindig tartogatnak olyan izgalmakat, amik nem is elsősorban a nyilvánvaló tartalomból, hanem a saját irodalmi ismereteinkből származnak. Itt is akad jó néhány.

*Marha érdekes kérdés, mit is kellene gondolnunk a kalóznagyúrról: sok felkavaró csúcsponttal találkozunk az események második felében, amikben az egyetlen állandó elem a következetlenség – ellentmondásban az addig bemutatott végtelen következetességgel. Henry lelkében van helye vágyaknak és álmoknak, a kitartásnak és a hosszú távú ambíciónak, de a legmeghatározóbb tényező mégiscsak a pillanat heve, aminek a hatására a legnagyobb szörnyűségek elkövetésére is képes. Nem tudom igazán megítélni, mennyire tudatosan felépített jellem az övé, de kedvem lenne egy pszichológus véleményét is kikérni a témában.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631511189 · Fordította: Ungvári Tamás
Zsuzsi_Marta P>!
John Steinbeck: Egy marék arany

”Az embernek csak váratlan dolgot kell tennie és gyorsan.” (109. oldal)
Steinbeck is „váratlan” dolgot tett, mikor – a többi regényétől eltérően – vérbeli történelmi kalandregényt írt.
Főhőse, Henry Morgan nyughatatlan, megzabolázhatatlan természete és kitörési vágya egy olyan világba röpítette, ami a kezdetben félénk, védtelen 15 éves fiút nem elbátortalanította, hanem ellenkezőleg: megkeményítette, kérges szívűvé tette.

Habár a kalandregények kívül esnek érdeklődési körömön, ez a mű mégis emlékezetes olvasmányaim közé került. Izgalmas, fordulatos és igencsak elgondolkodtató. A XVII. században játszódó regényben a kalózok, a rabszolgakereskedők durva világa, a gyarmatosítás, a térhódítás, az Arany Város, Panama,( ahol a Vörös Szent mindenkit megbabonáz ), a népelnyomás és kiszolgáltatottság tárul elénk, miközben Morgan, a 15 évesen útnak induló és örökké útját kereső férfivé cseperedik.

Fiatalon az ő személye volt fontos szüleinek, valamint pártfogójának, mesterének, James Flowernek – mindez a ragaszkodás már terhes, már kolonc volt számára. Menekült tőlük vágyai felé. Ahogy az évek teltek és elérte, amire vágyott, „sikert” sikerre halmozott, rá kellett döbbennie, mindezt nincs kivel megosztania, nincs senki körülötte, akire számíthatna. Sikerei voltak csupán, de magányos maradt. S ekkor már ő kereste mások társaságát, vágyott barátra, vágyott egy kandalló melletti kellemes beszélgetésre.

”Tíz esztendeig úgy pusztítottam a tengereken, mint valami magányos ordas, nincs barátom semerre sem.” (115. oldal)

Megható motívuma a műnek, mikor Morgan keresi a múltját, a családját, rádöbben, hiába a drága zsákmány, a sok sikeres „bevetés”, a kaland adta mámor, legfontosabbak az emberi kapcsolatok, a családi háttér és biztonság.

”Csak az én fekete hegyeim után vágyódom, és a saját népem beszédére. Egy sötét tornácra vonz valami, hogy egy öregember fecsegését hallgassam, akit ismertem. Úgy érzem, belefáradtam ebbe a sok vérontásba. S hogy olyan dolgokért küzdjek, melyek nem maradnak meg, olyan holmikért, melyek értéke elolvad a kezemben.
(…)
”Semmit sem kívánok már többé. Nincsenek kívánságaim, kiszáradtak, elapadtak a vágyaim. Csak valami homályos sóvárgás él bennem a békesség után.” (196. oldal)

A regény adta élményt Würtz Ádám gyönyörű illusztrációi tették igazán teljessé.

encus625 P>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Időnként már érezni a könyvön a későbbi Steinbecket, de ez még nem az igazi. Több helyen nem ártott volna részletesebb kidolgozás. A kalózként meghódított városokról pl, a vége is eléggé összecsapott volt nekem.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631511189 · Fordította: Ungvári Tamás
pwz IP>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Alarm! Pozor! Attention! Bнимание! Uwaga! Attenzione! Atención! إنتباهُ! Atento! προσοχή! Achtung!
Ha valaki ennek a műnek a hatására próbál bármiféle valós képet festeni magában Henry Morgan, a kalóz életéről, akkor az az olvasó nagyon nagy tévedésben van! Steinbeck eme műve igen csak fikció – már-már fantasy! Igen lazán bánt az eseményekkel és nemegyszer a személyekkel is. Ahol kedvenc témája – az Arthur mondakör és „annak” Merlinje – is feltűnik, ott ne számíts igazi életrajzra! :D
Egyébként kellemes kis próbálkozás! :)
Ha többet akarsz Sir Henryről megtudni, akkor bizony túrni kell a netet és majd rájössz, hogy hol kezdődik ebben a könyvben a mese és mennyi a valóság! ;)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631511189 · Fordította: Ungvári Tamás
13 hozzászólás
toserjude>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Nem vettem volna mérget arra, hogy én befejezem ezt a könyvet. Az eleje túlságosan terjengős és modoros volt, nehezen indult be a történet. Ami izgalmas lett volna, az el lett nagyolva, a kevésbé érdekes részek pedig túl hosszúak voltak. Ettől függetlenül a könyv első harmadán átverekedve magam elkezdtem élvezni a történetet. (Több kalózkodást mondjuk el tudtam volna viselni. :))
Megjegyzés: szerintem ennél több bekezdésenkénti hasonlatot még nem olvastam. X'D

Emmi_Lotta I>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Steinbeck első regénye. Érdekes, kalandos, történelmi hátterű regény. Tetszett.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1978
230 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631511189 · Fordította: Ungvári Tamás
nagy_csilla>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Egy kicsit csalódott vagyok. Hiányoltam a jellemrajzokat, a kalóz élet bővebb bemutatását. Olyan érzésem volt mintha mérföldjáró bakancsba bújtam volna: mire megpillantottam valamit, már el is suhant és rögtön követte a másik esemény, időt nem hagyva a részletes megfigyelésre.

Doma2>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Henry Morgan, a kalóz története fiatal korától egészen a haláláig. Vegyes érzésekkel tettem le e könyvet. Volt némi hiányérzetem, főleg ami a kapitány jellemfejlődését illeti. A kalóz világ leírását is kissé felületesnek éreztem. Pedig a korszak nagyon érdekelt volna, eddig még nem akadt a kezembe ilyen témájú történelmi regény.

frel>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Az Átmenetek regénye
Gyermekből férfi
Ősi új
Mágia realitás

GeoMaileR>!
John Steinbeck: Egy marék arany

Még ha Henry Morgan/Captain Morgen személyének ábrázolásában nem is kimerítő, de az 1600-as évek, a Karib-térség, benne az akkor még „törvényes kalózkodás” körülményeit olvasmányosan ismertető leírást ad az író. Ma egzotikum az a Barbados, az a Tortuga, ahol 300 éve még Európa számkivetettjei kezdtek új életet. Az, ahogy Steinbeck leírja a Panama kifosztására készülődést, a toborzást és a „hőstett” véghezvitelét, kifejezetten olvasmányos része a regénynek. Kalóz kalandokat kedvelőknek kár lenne kihagyni ezt a könyvet.


Népszerű idézetek

Nandi>!

A kemény, de egyszersmind alázatos lélek sohasem veszít a tapasztalással.

Nandi>!

A hegyek redői közé bíborködöt hintve lopózott be az alkonyat. A napot éles csúcs sebezte föl, vére lecsorgott a völgyekre. A szirtek árnyai, mint cserkésző szürke macskák, imbolyogtak a réteken.

Rozsebokor>!

Az ifjak tervei mindig végzetesek és változtathatatlanok.

Ardnazil P>!

Derült nap volt ez; a tél meghátrált egy lépéssel, s visszaadta foglyát – a gyenge, hideg napfényt – a világnak.

19. oldal, Szépirodalmi 1958

Nandi>!

Egy öregember számára a feledés homálya irtózatosabb a halálnál is.

27. oldal

Nandi>!

Az asszonyok – szemmel látható életükkel párhuzamosan – egy másik, belső életet is élnek, s e kettő nem is metszi egymást.

28. oldal

Rozsebokor>!

Kisfiú vagy még. Letépnéd a holdat az égről, hogy aranykelyhéből igyál; és ezért, azt hiszem nagy ember leszel. De csak akkor, ha megmaradsz kisgyereknek. A világ minden nagyja kisgyerek maradt, aki megkívánta a holdat; szaladt, rohant utána, s néha csak egy szentjánosbogarat fogott. Mert milyen is az ember érett ésszel? Az érett ész megsúgja, hogy a hold nem lehet a tiéd, s még akkor se kívánnád, ha lehetséges volna, így hát sohasem fogsz jánosbogarat.

worsi P>!

A sötétben denevérek repkedtek, apró fogaikat csikorgatva, s rémesen sikoltoztak az egerek. Úgy látszott, mintha denevérek és egerek bámulnák őt a homályból, apró, aljas szemekkel.

43. oldal (1. fejezet, 6.)

3 hozzászólás
Rozsebokor>!

– Jártam? Ugyan, részeg voltam. Jó dolog csata után berúgni. – Fintorogva nevetett, és megnyalta az ajkát. – Az ivást pedig nem jó abbahagyni. Az egész olyan, mint a gyerekszülés: elkerülhetetlen, de kellemetlen és nem valami szép.

Rozsebokor>!

Sok mindent tanult meg Henry a szolgákkal való foglalatosságból. Rájött, hogy sohasem szabad elárulnia, mit is gondol, mert akkor rejtélyes módon őt is kordában tartanák, ebből aztán nehéz kitörni. Hidegnek. fölényesnek, sértőnek kell lennie alantasaival, hisz a sértést kevés kivétellel a felsőbbrendűség jelének tekintik. Az emberek mindig hittek a látszatnak, és ő mindig annak látszott, aminek csak akart.
Ha valaki pompásan öltözik, gazdagnak és hatalmasnak vélik, ekképpen bánnak vele. Ha úgy közölt dolgokat, mintha hinne bennük, a legtöbben tényleg engedelmeskedtek, mintha ő valóban hitt volna benne. Ami pedig ebből a leckéből a legfontosabb volt számára: ha tökéletesen becsületes volt, és kilenc egymást követő ügyletben pontosan számolt el, annyit lophatott a tizedik alkalommal, amennyit csak akart, s még álmában sem jutott eszébe senkinek, hogy gyanakodjon rá, feltéve, ha azt a kilenc alkalmat megfelelő nyomatékkal hozta az emberek tudomására.


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: Robinson Crusoe
James Fenimore Cooper: A Vörös Kalóz
Alexandre Dumas: A három testőr
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
Jókai Mór: Az utolsó budai basa
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Michael Punke: A visszatérő
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Jules Verne: Kétévi vakáció
J. M. Barrie: Pán Péter