Egerek ​és emberek 833 csillagozás

John Steinbeck: Egerek és emberek John Steinbeck: Egerek és emberek John Steinbeck: Egerek és emberek John Steinbeck: Egerek és emberek

John Steinbeck először 1937-ben, az Egerek és emberek című kisregényével hódította meg a közönséget. Kegyetlen, embertelen világról szól a mű, két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie világáról. Hétköznapi természetességgel élik tragikus életüket, melyben az emberhez méltó élet csupán távoli, megvalósíthatatlan ábránd – s mégis az egyetlen, ami értelmet, célt ad életüknek, még elérhetetlen voltában is.

Eredeti mű: John Steinbeck: Of Mice and Men

Eredeti megjelenés éve: 1937

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranytoll

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708013 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708013 · Fordította: Benedek Marcell
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2006
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639708011 · Fordította: Benedek Marcell

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Lennie Small · Crooks · George Milton


Kedvencelte 158

Most olvassa 17

Várólistára tette 507

Kívánságlistára tette 228

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

>!
n P
John Steinbeck: Egerek és emberek

Valahogy így van ez az élet. Hogy irgalom kell. Nem vádak, nem ítéletek, nem feszült – megfeszített sorsok. Csak menni, közben az óvatos talp alatt is felporlik az út. Esőt vár, hogy a repedések újra összetapadjanak.
Szerettem a gáton mezítláb sétálni. Egyenes út volt előttem, kitaposott, középen zöld fű, választóvonal. Hol itt, hol ott mentem, forró volt a föld, égetett. Messzire láttam, és arra gondoltam, sosincs vége a keréknyomnak.
Steinbeckről még nem tudtam.

Ilyen egyszerűen is lehet írni. Kevés szóval, apró lépésekkel, igazodva a másikhoz. Az olvasóhoz. Ilyenkor szívesen megy, vándorol az ember, csatlakozik és észreveszi, hogy néha középen megy, mert mindkettő mellett ott akar lenni, néha az egyik vagy a másik ember oldalán. Alig szavak hangzanak el, nincs is rá szükség. Nem kell magyarázat, értés van, megértés. Együtt-vágyak, együtt-álmok, közös vég(e).
Semmi sem történik, csak az életük szakad meg.
Az irgalom regénye.

"Egér, bizony nem állsz magad!
Hány szép reménység megszakad,
egér meg ember hasztalan
tervezgeti;
öröm helyett csak gyász marad,
csak kín neki."
(Robert Burns)

6 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I
John Steinbeck: Egerek és emberek

Nem kell ahhoz 600 oldal, hogy az embernek megszakadjon a szíve. 102 is elég…

13 hozzászólás
>!
Bla IP
John Steinbeck: Egerek és emberek

Két egymásra szoruló, egymás tulajdonságait kiegészítő ember – barátok –, akik embertelen körülmények közt, embernek nem való életet élnek, de képesek még álmodozni, s ez az álomszerű remény élteti őket napról napra. Sajnos vannak, akik még ma is hasonló, szánalmas körülmények közt élnek.
Bár nekem is lenne egy ilyen barátom. Letisztult, kitűnő munka, lélekbemarkoló írás. Steinbeck ezzel a kisregénnyel hódította meg először a világot, s méltán vált a XX. század egyik Nobel-díjas mesterévé. Kitűnő írás, ajánlom!

>!
Ákos_Tóth IP
John Steinbeck: Egerek és emberek

Kalapot emelek azok előtt, akik egyszer sem sírják el magukat olvasás közben! Az Egerek és embereknek nemhogy méltó helye lenne a kötelező irodalmak között (sokkal inkább, mint pár mostanság feldobott újabb darabnak), de egyenesen hiba, hogy nem olvastatjuk el legalább egyszer a tizenéves korosztállyal, mondjuk valamelyik számukra idegen és értelmetlen klasszikus helyett. Az egyszerű történet önmagában és a sorok mögé nézve is rengeteg értelmezési lehetőséggel bír, illetve az egész írás GYÖNYÖRŰ – csak az első oldalt felütve: túlzás nélkül a valaha papírra vetett legszebb természetképek jelennek meg a lapjain!

Ami az egészben a legszívszaggatóbb, az George és Lennie harca a világgal, illetve saját magukkal. Lennie nem egyszerűen értelmi fogyatékos, valójában egy gyermek lelke lakik benne – ahogyan azt Slim is megállapítja –, annak minden ártatlanságával és kiszámíthatatlanságával. Fizikai ereje és fejletlen realitásérzéke veszélyforrássá teszi őt – ez hű barátja, George keresztje, aki Lennie mellett lehorgonyozva tudja életben tartani nagy álmát, a függetlenségre való törekvését, a saját birtok megszerzésének vágyát. Ők ketten, bár párt alkotnak, elidegenednek a külvilágtól, rossz és jó értelemben is: óvatos távolságtartásuk, önként vállalt kitaszítottságuk miatt lelküket nem borítja el a normális életben felhalmozódó hordalék. George, bár a józan ész és a realitás enyhén megkeseredett, fáradt képviselője a történetben, megmarad nagy álmodozónak, tiszta szívű embernek. Össze se lehet őt hasonlítani a bűntudattal és haszontalansággal küszködő Candyvel, vagy a fekete emberek kényszerített büszkeségével megvert Crooks-szal. Nem is beszélve a farm többi férfijéről, akiket a különc vándorok éppen csak ki tudnak mozdítani a mindennapok szürke medréből.

A nyilvánvalón túl azt is érdemes végiggondolni, mennyi mindenről szól még pluszban a regény: a gazdasági világválság közepette egy csomó boldogtalan, kiüresedett ember bóklászik a színen – Curly komplexusos, a felesége temeti az álmait, a dolgozók azért melóznak, hogy a bérüket elverjék a városban, majd kezdjék elölről a műszakot. Kilátások nincsenek, az élet unalmas, a környezet alkalmatlan arra, hogy bármiféle ambíció valóra váljon – pedig főhőseink nem vágynak nagy dolgokra, főleg nem megváltásra spoiler. Éles kritika ez a világunkról, ami maga alá temeti az emberi jóságot, bezárja a szíveket, gátakat és konfliktusokat teremt, és főleg halálra ítéli azokat, akik nem tudnak ellenállni a farkastörvényeknek. Szép, szomorú és kegyetlen, viszont nem közhelyes klasszikus.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708013 · Fordította: Benedek Marcell
20 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
John Steinbeck: Egerek és emberek

Jó kis könyv volt, annyit sírtam…
Ma sorozatgyártásban jönnek ki a giccsesebbnél giccsesebb, de legalább hatásvadász sztorik, amiknek célja, hogy a cudar világtól elzárt lelket megtépázza, viszont oda toljon egy kis heppiendet, mert az dukál. Aztán itt van Steinbeck, aki pár oldalban, egy kis füzetben, dráma, szerelem és mindenféle elvárt klisé és emberi sors nélkül, úgy szájba vág, hogy most ahogy elkezdtem ezt az értékelést is elhomályosodott a tekintetem.
3 mondat elég volt igazán megismerni Lenniet, a másodiknál már szerette az emberlánya.
Na, nincs nekem eszem ehhez hozzáfűzni ennél többet, csak meg szeretném Lenniet egyszer még ölelni, de minimum egy egeret simogatnék most, az lehet jót tenne.

>!
gabiica P
John Steinbeck: Egerek és emberek

Nagyon magával ragadott a történet. Sajnos már az elejétől fogva éreztem, hogy spoiler
Nehezen feldolgozható az egész. Sajnáltam Lennie-t. Szinte az első pillanattól fogva megszerettem a karakterét, és így sokkal erősebben szakadt meg a szívem.
Steinbeck nagyon csodálatosat alkotott ezzel a művel, és bebizonyította, hogy ilyen rövid írással is az ember lelke mélyéig hatol.
Részben tiszteltem George-ot, nem volt egyszerű helyzetben, részben viszont gyűlöltem őt. De teljesen magába szippantott a történet.
Köszönöm, John!

>!
Sippancs P
John Steinbeck: Egerek és emberek

Nem akartam elhinni, hogy 102 oldalban olyat lehet alkotni, ami 618 ember értékelése után is 90%-on áll.
Most már tudom. A saját bőrömön tapasztaltam meg.

„Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. – Siránkozó hangon folytatta: – Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! – kiáltotta. – Mondom neked, az ember belebetegszik a magányosságba.”

4 hozzászólás
>!
sophie P
John Steinbeck: Egerek és emberek

Láttam filmen. Láttam moziban. Olvastam vagy háromszor + egyszer egy ilyen könnyített angol nyelvű tandarabban. És mégis … Akkora emberi kérdőjelet írt a történet végére ez a Steinbeck, hogy már nem is tudod, kit sirass igazán.

>!
smetalin 
John Steinbeck: Egerek és emberek

Mikor elkezdtem olvasni és megismertem a szereplőket, már akkor éreztem hogy ez egy szomorú történet lesz.
Azt nem lehet mondani, hogy ez egy olyan sztori ami átszalad az emberen, nem, ez örökre megmarad.
Ez a könyv a lelket támadja.

1 hozzászólás
>!
sztimi53 P
John Steinbeck: Egerek és emberek

Igazából értékelést akartam erről írni, de amikor elkezdem minduntalan egy történet ugrik be. Le kell írnom. Bocsánat.
Hazavittem a könyvet a szülőfalumba és elolvastam. Nagyon tetszett. A könyvet otthon felejtettem a zongora tetején. Visszajöttem a városba, nem értem vissza régen, mikor csörgött a telefonom. Az anyukám volt. A könyv ránézett, és szólt neki, hogy vedd föl, olvasd. Elolvasta, és azért hívott, hogy elmondja a könyv borzasztó. Borzasztóan szép. Egy hétre rá megnéztük együtt a filmadaptációt. Azóta is rajongók vagyunk. Az anyukám és én.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gólyanéni

– Derék ember – mondta Slim.
– Nem kell ész ahhoz, hogy derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nézz meg egy igazi okos embert, s ritka eset, hogy derék ember legyen.

>!
nagy_csilla

Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. – Siránkozó hangon folytatta: – Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! – kiáltotta. – Mondom neked, az ember belebetegszik a magányosságba.

1 hozzászólás
>!
novakkata

Amint meg szokott esni néha, egy perc megállt az időben, s tovább lézengett, tovább tartott egy percnél. S a hang és a mozgás egy percnél sokkal, de sokkal hosszabb időre állt meg. Aztán lassan-lassan újra fölébredt az idő, s lustán tovább botorkált.

82. oldal

>!
Bla IP

– Persze, hogy mindenki azt akarja. Mindenki akar egy kis darab földet. Nem sokat. Csak valamit, ami az övé. Ahol élhessen, s ahonnét ki ne dobhassa senki.

107. oldal

>!
esőember

– Ritka eset, hogy két legény együtt vándorol – mondta tűnődve. – Nem is tudom, miért. Talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól.

53. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Curley is olyan, mint sok más kis termetű ember. Utálja azokat, akik nagyra nőttek. Mindig nagydarab emberekkel köt ki. Mintha haragudnék rájuk, amiért ő nem nőtt nagyobbra. A kicsi ember már ilyen, hiába. Mindig hetvenkedik.

28. oldal (Könyvmolyképző Kiadó)

2 hozzászólás
>!
Dölfike

– Kellemes lehet, ha az embernek magának van egy szobája.
– Meghiszem azt – mondta Crooks. – Még trágyadomb is van az ablakom alatt. Előkelő dolog.

67. oldal [ Európa, 1982]

>!
Brigi007

Tegyük fel, hogy kénytelen vagy itt üldögélni és könyveket olvasni. Igaz, besötétedésig játszhatsz patkóhajigálást, de akkor aztán tessék könyveket olvasni. A könyv nem ér semmit. Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen.

71. oldal

>!
anni_olvas

– Velünk bizony másképpen áll a dolog. Nekünk van jövőnk. Van, akivel beszéljünk, aki törődik velünk. Nem kell kocsmában ülnünk, s a pénzünket kidobálnunk, csak azért, mert nincs, ahová menjünk. Más ember, ha börtönbe dugják, ott rothadhat, az ördög sem törődik vele. Bezzeg, velünk van, aki törődjék.
Lennie közbevágott:
– Bezzeg, hogy van! És miért? Mert… Mert te törődöl énvelem, én törődöm teveled, hát ezért. – Boldogan nevetett. – Most folytasd, George!
– Hiszen már könyv nélkül tudod. Elmondhatod magad is.
– Nem, csak mondd te! Én kifelejtek belőle. Mondd, hogyan lesz később.
– No jó. Egyszer majd – amikor már összeraktuk a pénzt – lesz egy kis házunk, egynéhány hold földünk, tehenünk,disznónk és…
– És a föld zsírjából élünk! – kiáltotta Lennie. És lesznek tengerinyulaink! Folytasd, George! Beszélj arról, hogy mi lesz a kertünkben, meg a nyúlketrecekről, meg a téli esőről és a kályháról, meg hogy a tejen olyan vastag lesz a föl, hogy késsel kell vágni. Erről beszélj, George!
– Miért nem beszélsz magad? Tudod jól az egészet.
– Nem, mondd el csak te! Ha én mondom, az nem egészen olyan. Na igazán, folytasd, George! Hogy én hogy fogom ápolni a tengerinyulakat.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Kelly Oram: Örökkön-örökké
Dean R. Koontz: Égi jel
Kristen Harnisch: A kaliforniai feleség
Erle Stanley Gardner: Perry Mason és a hosszú combú énekesnő esete
Thomas Pynchon: Beépített hiba
James M. Cain: Dupla vagy semmi
Dean R. Koontz: Az ősellenség
Dean R. Koontz: Az éjszaka hangjai
Emma Cline: A lányok