Édentől ​keletre 770 csillagozás

John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre

Steinbeck ​egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.

Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.

A gyakran komor színezetű… (tovább)

Eredeti mű: John Steinbeck: East of Eden

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Aranytoll, Írók, költők, gondolkodók

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
828 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708662 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
832 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708662 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
830 oldal · ISBN: 9635473028 · Fordította: Szinnai Tivadar

9 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Lee · Samuel Hamilton · Caleb Trask · Hamiltonok


Kedvencelte 350

Most olvassa 71

Várólistára tette 682

Kívánságlistára tette 262

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Sárhelyi_Erika I
John Steinbeck: Édentől keletre

Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam. Steinbeck egy zseni. Egyébként is lenyűgöz a regényírók agya, ahogy képesek ezernyi szál pókhálójában elnavigálni az olvasót. És a történetvezetés közben tanítani, szórakoztatni, magunkba nézésre késztetni. Az Édentől keletre a regények regénye nekem. Nyilván nem az egyetlen ilyen, de biztos, hogy ez is nyomot hagy bennem. Imádtam a jellemábrázolásokat, a jó és a rossz küzdelmét, a mélységet és magasságot, az erény és a bűn viszonyát, az emberi gyöngeséget és az állhatatosságot, az időnként megcsillanó humort, aztán a mélybe húzó bánatot.
Olyan könyv ez is, amiről megint az jut eszembe: mennyi mindent veszít az, aki nem szeret olvasni. Mert ugyan lehet moziba is menni, de a privát mozinál nincs nagyobb élmény.

10 hozzászólás
>!
Bélabá P
John Steinbeck: Édentől keletre

Nem vagyok egyszerű helyzetben, annyi vélemény síródott már e könyvről, ismételni nem szeretnék, de megeshet. Inkább csak a benyomásaimat írom le, nem részletezem túlzottan hiába monumentális regény. Az Édentől kelete fontos mű, olyat, amit olvasni kell legalább ajánlott olvasmány kategória szintjén.
Úgy vagyok vele, hogy egy mérföldkő a családregény irodalomban. Azt nem gondolom, hogy ez minden idők legjobbja, de fontos lépcsőfok a későbbi családregények megszületése céljából. Azért mondom ezt az analógiát, mivel olvasás közben felrémlett bennem többször Jeffrey Archer: Párbaja (Káin és Ábel történet) vagy Leon Uris: Szentháromsága (az ír vonal miatt). Mindkettőt ez előtt olvastam, így az élményük ennél nagyobb hatást váltott ki összességében. Idevehetném egy másik amerikai regényt is, a Ne bántsátok a feketerigót. Az indoklást lásd alább.
Miért jó, miért tetszett Steinbeck könyve? Azért, mert a karakterek annyira „éltek”, mint Harper Lee regényében. Ráadásul megtoldotta az egészet Steinbeck, a már korábbról megismert (Egerek és emberek) nagyszerű leírásokkal. Azt gondolom, a kettő elegye (a szereplők és leírások) teszik naggyá a regényt, nem feltétlen a történeti szál. Legalábbis számomra.
A történetben elkerültek mumusaim, spoiler. Ezen már csak kacagni tudok hogy mennyire népszerű az irodalomban ez a téma. Mintha más negatív személyekről, dolgokról nem is lehetne írni…
Mellesleg a szereplők közül Cal alakja állt hozzám legközelebb. Nagyon jól kitalált egyén, bár ezt szinte mindenkiről el lehet mondani.
Fontos könyv tehát, de egy olyan apró szikra hiányzott belőle, amivel teljesen lehengerel. Hosszú, három hetembe telt, és időnként voltak benne unalmasabb részletek. Ezzel együtt azt éreztem mintha Dosztojevszkijtől olvastam volna, olyan mély mondandó, s elgondolkodtató mondatok is szerepelnek benne. A fentiek ellenére megadom az 5 csillagot (4,6 pont), de ez csak nagyon erős öt alá nálam. 600 forintot vastagon megért, egy molytárstól megvéve. Érdemes olvasásra a szereplők kidolgozottsága, és a kaliforniai vidék valamint életképek nagyszerű taglalása miatt.

11 hozzászólás
>!
ppeva P
John Steinbeck: Édentől keletre

Letehetetlen. Olvastam bárhol és bármikor, akár csak egy bekezdés erejéig is előkaptam, ha csak annyira volt idő: villamoson, utcán, tányér mellett, próba szünetében, autóban, a lakás összes helyiségében (beleértve a kamrát is…), éjjel, nappal és hajnalban. Szerettem a humorát, bölcsességét, emberségét, megnevettetett és sírva fakadtam rajta… Lee egészen zseniális, túlnőtt számomra minden szereplőn.
Kicsin múlt csak, hogy mégse lett kedvenc – Kate alakja és némely történés számomra túlságosan végletes volt.
Az örök Káin és Ábel harc – minden családban ott van (kicsiben-nagyban), még a legszeretőbb családok gyerekeiben is a testvérféltékenység, rivalizálás, az őt jobban szeretik felnőtt korig elkísérő fájdalma… Ott van bizony még a Hamiltonokban is…

9 hozzászólás
>!
pwz ISP
John Steinbeck: Édentől keletre

Megkönnyeztem ezt a könyvet!
Hol a humor, hol pedig a keserűség miatt. Miközben sorról sorra haladsz a könyvvel, láthatod, hogy Steinbeck úgy játszik az érzelmek húrján, mint egy virtuóz hegedűművész: felemel a mennyekbe, aztán meg beletapos a mocsárba, néha finom, máskor meg minden átmenet nélkül. Azt már a régebbi műveiben is tapasztaltam, hogy a Salinas-völgy, a szülőhely, fontos szerepet tölt be életében. Itt, ezzel a regénnyel állított neki és az itt élőknek méltó emléket.
Gondolkoztam azon, hogy mi lehet ennek a regénynek a sikere. Az oly ellentétes, mégis egymást kiegészítő figurák? A humor? A bemutatott családok? A korszakok, amin átível ez a regény? Amerikai tükörkép? Lehet, de én inkább a kínai Lee-nek, a sokak által (így általam is) kedvencnek tartott szereplőnek hiszek, aki ezt mondta:
– Ha a történet nem arról az emberről szól, akinek meséljük, nem fog odafigyelni. És így jöttem rá egy nagy szabályra: az igazi, tartós hatású történet mindenkiről szól, mert különben nem maradandó. A furcsa és idegenszerű nem érdekes, csak az, ami ismerős és mélységesen személyes jellegű.
Persze, van, akit a furcsa és idegenszerű érdekel, de a többség bizony azzal tud inkább azonosulni, amiben önmagát – is – látja.
A másik kulcs a megértéshez a Káin-Ábel párhuzamon keresztül vezet. Ezek is mi vagyunk, sokunknak ismerős a történet…
– A legnagyobb rémület, amely egy gyermek szívét marcangolhatja: az, hogy nem szeretik! A pokoltól sem fél úgy, mint attól, hogy visszalökik, elutasítják. Azt hiszem, nincs ember a földön, aki kisebb-nagyobb mértékben ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül, a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár, íme az emberiség története.
Az emberiség, vagyis a MI történetünk ez a regény.
Megkönnyeztem ezt a könyvet! Főleg a végét, amikor már tudtam, hogy mit jelet a „Timsel”!

>!
Európa, Budapest, 1979
776 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630713993 · Fordította: Szinnai Tivadar
2 hozzászólás
>!
Eszter01 P
John Steinbeck: Édentől keletre

Alig várom, hogy a filmet is megnézhessem végre.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy én ezt a könyvet egyszer elkezdtem, de nem tetszett, végül kiderült, hogy az egy másik Steinbeck volt, mert ez az elejétől kezdve lekötötte a figyelmemet. Nem is tűnt fel, hogy milyen hosszú, olvastatta magát. Az eleje jobban tetszett, akkor még azt hittem, „kedvenc” könyv lesz belőle, de a vége már nem volt annyira izgalmas. Kedvenc részeim a filozofálgatások voltak, mivel mindegyik igen érdekes témát feszegetett. Sokszor tovább is szőttem gondolatban, áthelyeztem a mai korba, és még mindig aktuálisnak találtam őket.
Valahogy a két család összekapcsolása nem annyira sikerült, én azt hittem, lesznek majd összefonódások, de igazából csak jó szomszédok voltak egy ideig, vagy inkább ismerősök. Nem is tulajdonított nagy jelentőséget neki Steinbeck, így véleményem szerint a két család története két külön könyvben is megjelenhetett volna. De ha már így alakult, akkor valami erősebb kapocs jobb lett volna, mert így hiányérzet maradt bennem a végére.

3 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
John Steinbeck: Édentől keletre

Kedves Mr Steinbeck!

Én nem értem, hogy miért csak most találkoztunk. Biztos így volt megírva, most volt szükségünk egymásra – de nekem különösen magára.
Az biztos, hogy most már nem eresztem. Remélem nem bánja!

Híve,
KM

2 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
John Steinbeck: Édentől keletre

Számomra ez a könyv egészében nézve talán már túl férfias. A stílusa, az értékrendje, a hangulata. Kimért, pontos, precíz és nagyon határozott.
Végig olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha a nagypapámmal beszélgetnék, aki elmeséli nekem, milyen volt az élete.
Szögegyenesen ül a puha fotelében, szigorú szeme megvillan és belekezd a történetébe. Sehol nem merem félbeszakítani, mivel eleve keveset beszél, de ha mégis megteszi, elvárja, hogy csöndben végighallgassák. Hát így teszek. Némán figyelek…azaz figyelnék, de néhol papa olyan hosszan, már-már szájbarágósan magyaráz, hogy unni kezdem.
Aztán megint felkelti az érdeklődésem egy újabb történettel és a teljes figyelmem újra egyedül rá és a szavai által keltett világra iranyulnak. Több órán keresztül tart ez a különleges mesélés. Mire véget ér, már másképp nézek a nagyapámra. Megértettem, miért ilyen szikár, kemény és magának való.

>!
TheEArt P
John Steinbeck: Édentől keletre

Csodás családregény. Nem mindegy mikor, milyen élethelyzetben kerül az ember kezébe , talán ez volt a hatodik nekifutásom, hogy végig is olvassam. Zseniális az író stílusa, biztos kézzel nyúl a jellem és lélekábrázoláshoz. Bizonyára minden olvasónak mást adott a regény, mert mindenki olvashat belőle saját magáról. Nagy mérvű értékrend, humoros, bölcs gondolatok is megfogalmazódnak benne, nekem az utóbbiból már egy kicsit több volt mint elég, de enélkül nem lenne ez a regény az, ami. Mindenképp férfiközpontú könyv, jó volt végre nem a női lélek rejtelmeiről olvasni hiszen azt én is jól ismerem. Testvérharc a szeretetért, sérelmekből fakadó bosszú, bosszúból fakadó tettlegesség és ez így megy generációkon keresztül …bizony kíváncsi voltam miért olyan fontos ez a másik nemnek.
A tájleíró részek is olyan kellemesen valósághűek voltak, hogy szinte ott találtam magam a Salinas völgyben ahol ugyanúgy folyik az élet mint máshol, ugyanazok a problémák is.
Nem volt kimondott története, de mondanivalója annál több.
Azoknak ajánlom , akik az igazi érzésekről szeretnének olvasni illetve mélyen magukba nézni.

>!
DaTa P
John Steinbeck: Édentől keletre

16 évesen olvastam először. Amint befejeztem, kezdtem újra elölről, aztán megint, meg az azóta eltelt majd 20 évben még vagy négyszer. Az örök kedvenc. A nagybetűs regény.

>!
[névtelen]
John Steinbeck: Édentől keletre

A jó és a rossz harca. Miért dönt a rossz mellett valaki? Valóban gonosz az, aki annak tűnik, és szeretteink folt nélküli jósága hogyan hat ránk?
Nagyon jó könyv volt. A szereplők jelleme élesen elüt egymástól, és talán kissé tulságosan is élesen körülhatárolt. Adam becsületes, semmi sem tántorithatja el a tisztesség útjáról, Aron álmodozó, és mikor idealizált világába betör a kegyetlen valóság, nem tudja azt elviselni. Cathy gonoszsága határtalan, Liza mélyen istenhivő és vallásossága nem enged meg semmi evilági szórakozást, Lee sztoikus nyugalommal és bölcs tanácsokkal vesz részt a körülötte élő emberek életében.
Kedvenc szereplőim Cal és Abra voltak. Meginditó Cal harca apja szeretetéért egyik oldalon, és harca a szivében rejlő gonoszsággal a másikon.
A központi kérdés a regényben az, hogy determinált sorsunk vagy sem, hogy rossz nevelés vagy öröklés teszi -e az embereket rosszá. Lee megadja a választ:
„- Hát nem érti? – kiáltotta. – Az amerikai Standard Biblia megparancsolja az embereknek, hogy győzedelmeskedjenek a bűn fölött, és ezen az alapon a bűnt egyszerűen tudatlanságnak lehet nevezni. Jakab király Bibliája megígéri, hogy “uralkodni fogsz” a bűnön, ami annyit jelent, hogy az emberek bizonyára győzedelmeskednek majd a bűn fölött. De a héber szöveg a “timsel” szót használja, ami annyit jelent: “lehet”, vagyis választást enged az embernek. Talán ez a legfontosabb szó az egész világon. Arra utal, hogy nyitva áll az út. A felelősséget visszahárítja az emberre. Mert ha igaz, hogy lehetséged van megtenni valamit, akkor arra is lehetséged van, hogy ne tedd meg. Érti már?”


Népszerű idézetek

>!
Papírtigris P

Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.

22. fejezet

2 hozzászólás
>!
Papírtigris P

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

2 hozzászólás
>!
házisárkány

– Mit szeretne olvasni?
– Olyasmit, ami leveszi az eszemet a lábáról.

5 hozzászólás
>!
zanni

Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit anélkül, hogy elhiggye.

39. fejezet, 1.

>!
Algernon +SP

– Nemigen hiszek a vérben – mondta Samuel. – Ha valaki jót vagy rosszat talál a gyermekeiben, úgy vélem, csak azt látja, amit maga ültetett el bennük, miután kiszakadtak az anyaméhből.
– Egy malacból hiába próbálna versenylovat nevelni.
– Azt nem – felelte Samuel –, de rendkívül gyors malacot igen.

Második rész, Huszonkettedik fejezet, 3.

>!
Evione

Tudod, nagy felelősséget jelent egyénnek lenni. Az sokkal több, mint egyszerűen betölteni a tér egy darabját, ahol különben csak levegő volna.

Negyedik rész - Harminckilencedik fejezet - 1

>!
eme P

Ha a történet nem arról az emberről szól, akinek meséljük, nem fog odafigyelni. És így jöttem rá egy nagy szabályra: az igazi, tartós hatású történet mindenkiről szól, mert különben nem maradandó.

I. 347. o.

>!
Dormeck P

Ha az ember biztos benne , hogy a barátja kéznél van, nem is töri magát, hogy felkeresse. De amikor elment, halálra gyötri a lelkiismeret, amiért nem beszélt vele eleget, amíg lehetett.

>!
robinson P

Nincs a jótékonyságnak még egy olyan erős ugródeszkája, mint a rossz lelkiismeret.

114. oldal II. kötet.

1 hozzászólás
>!
Dormeck P

…nem sok dolgot kívántam életemben. Nagyon korán megtanultam, hogy nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást.

9 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Stephen King: A ragyogás
Jack London: A vadon szava
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Mark Twain: Koldus és királyfi
James Jones: Most és mindörökké
Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 1. – Hercegnő születik