25. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Édentől ​keletre 880 csillagozás

John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre

Steinbeck ​egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.

Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.

A gyakran komor színezetű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei, Aranytoll, Írók, költők, gondolkodók

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
828 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708662 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
832 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708662 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
830 oldal · ISBN: 9635473028 · Fordította: Szinnai Tivadar

9 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Lee · Samuel Hamilton · Caleb Trask · Hamiltonok


Kedvencelte 401

Most olvassa 75

Várólistára tette 750

Kívánságlistára tette 303

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Sárhelyi_Erika I>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam. Steinbeck egy zseni. Egyébként is lenyűgöz a regényírók agya, ahogy képesek ezernyi szál pókhálójában elnavigálni az olvasót. És a történetvezetés közben tanítani, szórakoztatni, magunkba nézésre késztetni. Az Édentől keletre a regények regénye nekem. Nyilván nem az egyetlen ilyen, de biztos, hogy ez is nyomot hagy bennem. Imádtam a jellemábrázolásokat, a jó és a rossz küzdelmét, a mélységet és magasságot, az erény és a bűn viszonyát, az emberi gyöngeséget és az állhatatosságot, az időnként megcsillanó humort, aztán a mélybe húzó bánatot.
Olyan könyv ez is, amiről megint az jut eszembe: mennyi mindent veszít az, aki nem szeret olvasni. Mert ugyan lehet moziba is menni, de a privát mozinál nincs nagyobb élmény.

10 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Sajnos nem tudtam teljesen élvezni a könyvet, mert bármilyen csodálatosan is van megírva, rosszkor talált meg. Ennek ellenére elolvastam és nem fogom leértékelni, mert egy igazi klasszikusról van szó iszonyatosan gazdag jellemvilággal.

4 hozzászólás
Bélabá>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Nem vagyok egyszerű helyzetben, annyi vélemény síródott már e könyvről, ismételni nem szeretnék, de megeshet. Inkább csak a benyomásaimat írom le, nem részletezem túlzottan hiába monumentális regény. Az Édentől kelete fontos mű, olyat, amit olvasni kell legalább ajánlott olvasmány kategória szintjén.
Úgy vagyok vele, hogy egy mérföldkő a családregény irodalomban. Azt nem gondolom, hogy ez minden idők legjobbja, de fontos lépcsőfok a későbbi családregények megszületése céljából. Azért mondom ezt az analógiát, mivel olvasás közben felrémlett bennem többször Jeffrey Archer: Párbaja (Káin és Ábel történet) vagy Leon Uris: Szentháromsága (az ír vonal miatt). Mindkettőt ez előtt olvastam, így az élményük ennél nagyobb hatást váltott ki összességében. Idevehetném egy másik amerikai regényt is, a Ne bántsátok a feketerigót. Az indoklást lásd alább.
Miért jó, miért tetszett Steinbeck könyve? Azért, mert a karakterek annyira „éltek”, mint Harper Lee regényében. Ráadásul megtoldotta az egészet Steinbeck, a már korábbról megismert (Egerek és emberek) nagyszerű leírásokkal. Azt gondolom, a kettő elegye (a szereplők és leírások) teszik naggyá a regényt, nem feltétlen a történeti szál. Legalábbis számomra.
A történetben elkerültek mumusaim, spoiler. Ezen már csak kacagni tudok hogy mennyire népszerű az irodalomban ez a téma. Mintha más negatív személyekről, dolgokról nem is lehetne írni…
Mellesleg a szereplők közül Cal alakja állt hozzám legközelebb. Nagyon jól kitalált egyén, bár ezt szinte mindenkiről el lehet mondani.
Fontos könyv tehát, de egy olyan apró szikra hiányzott belőle, amivel teljesen lehengerel. Hosszú, három hetembe telt, és időnként voltak benne unalmasabb részletek. Ezzel együtt azt éreztem mintha Dosztojevszkijtől olvastam volna, olyan mély mondandó, s elgondolkodtató mondatok is szerepelnek benne. A fentiek ellenére megadom az 5 csillagot (4,6 pont), de ez csak nagyon erős öt alá nálam. 600 forintot vastagon megért, egy molytárstól megvéve. Érdemes olvasásra a szereplők kidolgozottsága, és a kaliforniai vidék valamint életképek nagyszerű taglalása miatt.

11 hozzászólás
DaTa>!
John Steinbeck: Édentől keletre

„16 évesen olvastam először. Amint befejeztem, kezdtem újra elölről, aztán megint, meg az azóta eltelt majd 20 évben még vagy négyszer. Az örök kedvenc. A nagybetűs regény.”

írtam a 2017-es újraolvasáskor. Most, két évvel később ismét elolvastam ezt a monumentális regényt, ha jól számolom, hetedjére az elmúlt 21 évben, és még így is, még ma is megborzongok, helyenként izgulok és legfőképp csak átadom magam az olvasás örömének, mert Steinbeck gyönyörűen ír. Csodálatos ez a regény. Mélyen megrázó. Szép.

3 hozzászólás
ppeva P>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Letehetetlen. Olvastam bárhol és bármikor, akár csak egy bekezdés erejéig is előkaptam, ha csak annyira volt idő: villamoson, utcán, tányér mellett, próba szünetében, autóban, a lakás összes helyiségében (beleértve a kamrát is…), éjjel, nappal és hajnalban. Szerettem a humorát, bölcsességét, emberségét, megnevettetett és sírva fakadtam rajta… Lee egészen zseniális, túlnőtt számomra minden szereplőn.
Kicsin múlt csak, hogy mégse lett kedvenc – Kate alakja és némely történés számomra túlságosan végletes volt.
Az örök Káin és Ábel harc – minden családban ott van (kicsiben-nagyban), még a legszeretőbb családok gyerekeiben is a testvérféltékenység, rivalizálás, az őt jobban szeretik felnőtt korig elkísérő fájdalma… Ott van bizony még a Hamiltonokban is…

9 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Számomra ez a könyv egészében nézve talán már túl férfias. A stílusa, az értékrendje, a hangulata. Kimért, pontos, precíz és nagyon határozott.
Végig olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha a nagypapámmal beszélgetnék, aki elmeséli nekem, milyen volt az élete.
Szögegyenesen ül a puha fotelében, szigorú szeme megvillan és belekezd a történetébe. Sehol nem merem félbeszakítani, mivel eleve keveset beszél, de ha mégis megteszi, elvárja, hogy csöndben végighallgassák. Hát így teszek. Némán figyelek…azaz figyelnék, de néhol papa olyan hosszan, már-már szájbarágósan magyaráz, hogy unni kezdem.
Aztán megint felkelti az érdeklődésem egy újabb történettel és a teljes figyelmem újra egyedül rá és a szavai által keltett világra iranyulnak. Több órán keresztül tart ez a különleges mesélés. Mire véget ér, már másképp nézek a nagyapámra. Megértettem, miért ilyen szikár, kemény és magának való.

1 hozzászólás
pwz IP>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Megkönnyeztem ezt a könyvet!
Hol a humor, hol pedig a keserűség miatt. Miközben sorról sorra haladsz a könyvvel, láthatod, hogy Steinbeck úgy játszik az érzelmek húrján, mint egy virtuóz hegedűművész: felemel a mennyekbe, aztán meg beletapos a mocsárba, néha finom, máskor meg minden átmenet nélkül. Azt már a régebbi műveiben is tapasztaltam, hogy a Salinas-völgy, a szülőhely, fontos szerepet tölt be életében. Itt, ezzel a regénnyel állított neki és az itt élőknek méltó emléket.
Gondolkoztam azon, hogy mi lehet ennek a regénynek a sikere. Az oly ellentétes, mégis egymást kiegészítő figurák? A humor? A bemutatott családok? A korszakok, amin átível ez a regény? Amerikai tükörkép? Lehet, de én inkább a kínai Lee-nek, a sokak által (így általam is) kedvencnek tartott szereplőnek hiszek, aki ezt mondta:
– Ha a történet nem arról az emberről szól, akinek meséljük, nem fog odafigyelni. És így jöttem rá egy nagy szabályra: az igazi, tartós hatású történet mindenkiről szól, mert különben nem maradandó. A furcsa és idegenszerű nem érdekes, csak az, ami ismerős és mélységesen személyes jellegű.
Persze, van, akit a furcsa és idegenszerű érdekel, de a többség bizony azzal tud inkább azonosulni, amiben önmagát – is – látja.
A másik kulcs a megértéshez a Káin-Ábel párhuzamon keresztül vezet. Ezek is mi vagyunk, sokunknak ismerős a történet…
– A legnagyobb rémület, amely egy gyermek szívét marcangolhatja: az, hogy nem szeretik! A pokoltól sem fél úgy, mint attól, hogy visszalökik, elutasítják. Azt hiszem, nincs ember a földön, aki kisebb-nagyobb mértékben ne érezte volna a visszautasítás gyötrelmét. A mellőzés haragot szül, a harag valami bűnt a mellőzés megbosszulására, a bűn pedig bűntudattal jár, íme az emberiség története.
Az emberiség, vagyis a MI történetünk ez a regény.
Megkönnyeztem ezt a könyvet! Főleg a végét, amikor már tudtam, hogy mit jelent a „Timsel”!

>!
Európa, Budapest, 1979
776 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630713993 · Fordította: Szinnai Tivadar
2 hozzászólás
sztinus>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Gyönyörű.
Minden más, amit írnék, elcsépelt, előttem megírt, unalmas lenne.
Azt szeretném, ha Lee minden mondata és bölcsessège minden nap velem legyen.

Eszter01>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Alig várom, hogy a filmet is megnézhessem végre.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy én ezt a könyvet egyszer elkezdtem, de nem tetszett, végül kiderült, hogy az egy másik Steinbeck volt, mert ez az elejétől kezdve lekötötte a figyelmemet. Nem is tűnt fel, hogy milyen hosszú, olvastatta magát. Az eleje jobban tetszett, akkor még azt hittem, „kedvenc” könyv lesz belőle, de a vége már nem volt annyira izgalmas. Kedvenc részeim a filozofálgatások voltak, mivel mindegyik igen érdekes témát feszegetett. Sokszor tovább is szőttem gondolatban, áthelyeztem a mai korba, és még mindig aktuálisnak találtam őket.
Valahogy a két család összekapcsolása nem annyira sikerült, én azt hittem, lesznek majd összefonódások, de igazából csak jó szomszédok voltak egy ideig, vagy inkább ismerősök. Nem is tulajdonított nagy jelentőséget neki Steinbeck, így véleményem szerint a két család története két külön könyvben is megjelenhetett volna. De ha már így alakult, akkor valami erősebb kapocs jobb lett volna, mert így hiányérzet maradt bennem a végére.

3 hozzászólás
Röfipingvin P>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Kedves Mr Steinbeck!

Én nem értem, hogy miért csak most találkoztunk. Biztos így volt megírva, most volt szükségünk egymásra – de nekem különösen magára.
Az biztos, hogy most már nem eresztem. Remélem nem bánja!

Híve,
KM

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chillingó>!

– Mit szeretne olvasni?
– Olyasmit, ami leveszi az eszemet a lábáról.

6 hozzászólás
Papírtigris>!

Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.

22. fejezet

2 hozzászólás
Papírtigris>!

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

2 hozzászólás
zanni>!

Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit anélkül, hogy elhiggye.

39. fejezet, 1.

Algernon P>!

– Nemigen hiszek a vérben – mondta Samuel. – Ha valaki jót vagy rosszat talál a gyermekeiben, úgy vélem, csak azt látja, amit maga ültetett el bennük, miután kiszakadtak az anyaméhből.
– Egy malacból hiába próbálna versenylovat nevelni.
– Azt nem – felelte Samuel –, de rendkívül gyors malacot igen.

Második rész, Huszonkettedik fejezet, 3.

Evione>!

Tudod, nagy felelősséget jelent egyénnek lenni. Az sokkal több, mint egyszerűen betölteni a tér egy darabját, ahol különben csak levegő volna.

Negyedik rész - Harminckilencedik fejezet - 1

Dormeck P>!

– Ha az ember biztos benne , hogy a barátja kéznél van, nem is töri magát, hogy felkeresse. De amikor elment, halálra gyötri a lelkiismeret, amiért nem beszélt vele eleget, amíg lehetett.

DaTa>!

Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.

240. oldal (Második kötet)

1 hozzászólás
eme P>!

Nincs a jótékonyságnak még egy olyan erős ugródeszkája, mint a rossz lelkiismeret.

114. oldal, II. kötet

1 hozzászólás
eme P>!

Ha a történet nem arról az emberről szól, akinek meséljük, nem fog odafigyelni. És így jöttem rá egy nagy szabályra: az igazi, tartós hatású történet mindenkiről szól, mert különben nem maradandó.

I. 347. o.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
John Jakes: Menny és pokol
Thomas Mann: József és testvérei
William Faulkner: A hang és a téboly
Charles Frazier: Hideghegy
John Jakes: Titánok
E. L. Doctorow: Ragtime
Szabó Magda: Régimódi történet
Kertész Imre: Sorstalanság
Isabel Allende: Kísértetház