Csatangolások ​Charleyval (Világjáró) 44 csillagozás

Amerika nyomában
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Az író beül strapabíró bárkájába – egy kajüttel fölszerelt teherautóba –, maga mellé ülteti jól megtermett öreg francia uszkárját, Charleyt, és otthonhagyva nevét, hírét, személyazonosságát, ismeretlen kiváncsiskodóként nekivág Amerika országútjainak. Keresztül-kasul szeli az Államokat, ezt a „monstrum országot” – jár Maine-ben és Kaliforniában, Michiganben, Chicagóban, Illinoisban, Wisconsinban, Montanában, Texasban, San Franciscóban, ismerős és ismeretlen helyeken. Hallgatózik és megfigyel, szóba elegyedik kamionsofőrökkel és farmerekkel, fehérrel és feketével, vándorszínésszel és dúsgazdag földbirtokossal, a lakókocsikban élők szektájával és néha uszkárjának elmélkedik a magányos, hosszú úton. Minden útszakasz, minden beszélgetés s minden megfigyelés mögött egy kérdés áll, s az egész könyv erre próbál választ adni: milyenek az amerikaiak ma?

Eredeti mű: John Steinbeck: Travels with Charley

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Göncöl, Budapest, 1991
232 oldal · ISBN: 9637875344 · Fordította: Balassa Klára
>!
Gondolat, Budapest, 1974
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára · Illusztrálta: Szántó Piroska
>!
Gondolat, Budapest, 1973
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára · Illusztrálta: Szántó Piroska

Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pwz ISP
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Ha van roadmovie, akkor ez roadbook, méghozzá a lassabban hömpölygő, filozofálgató fajtából. Steinbeck sokszor a kutyájával osztja meg gondolatait, de ez nem baj. Ne várd azt, hogy ez jól bemutatja Amerikát! Inkább egy olyan impresszionista „festményszerűség”. A gondolatokat Te, mint olvasó fűzöd tovább, attól függően, hogy az író milyen kezdőképeket ad.
1998 nyarán én Erdéllyel voltam így. Felkerekedtem egy hátizsákkal, vonatra ültem, aztán első megálló Nagyvárad, felkészülés, csavargás. Aztán irány Harkov (HARgita és KOVászna megye). Na, ott aztán volt mit látnom! Nem terveztem előre semmit, de nagyon jó volt… :D

>!
Gondolat, Budapest, 1974
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára · Illusztrálta: Szántó Piroska
3 hozzászólás
>!
Sisyll
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Ebben az évben második találkozás Steinbeckkel. Ezúttal beültem mellé és kutyusa, Charley mellé a Rocinanteba és hangtalan útitársa voltam kettejük kalandjának.
Azt hiszem nem volt, nincs és nem is lesz soha egyedül azzal az érzéssel, hogy az emberekben ott szuszogjon a vágy: meg kell ismernem a hazám. Akárhol is élek.
S igen. Bár egy határon belül él a népünk, bizony nagyon is másfélék lehetnek az emberek.
Abban is egyetértünk, hogy a kisvárosoknak nagyobb bája van, mint egy állandóan lélegző, sosem nyugvó nagyvárosnak. (persze annak is megvan a maga bája)
Személy szerint örülök, hogy nem sikeredett naplósra a regény.
Steinbeck cikázott a gondolatok között, melyek rátörtek út közben. Izgalommal hallgattam végig elmélkedéseit és kalandjait akár a kanadai határon, a mamutfenyők és medvék között.
Néha szerintem minden embernek szüksége lenne egy nagy körútra, hogy kitisztítsa a fejét, hogy elvesszen az anonimitás és a spontaneitás, saját hazájának szépségeiben.
Gondolom nem lep meg senkit, ha ezek után kijelentem, hogy az utolsó oldal befejeztével szívem szerint már húztam volna a túrabakancsot, cuccot kocsiba be, slusszkulcs elfordít, útitársat felvesz és irány a végtelenbe és tovább… :)

Az egyetlen negatívum a könyv kapcsán nem is a könyvben írtak és történtek miatt van.
Eme kis kötetet a könyvtárunk Ments könyvet részlegéből hoztam el. Onnan, ahol azok a könyvek várakoznak a megmentőjükre, akiket még nem kölcsönöztek ki. Nem bírtam felfogni mit keres ott egy Steinbeck darab. Nem hagyhattam ott, és nézve a borítót (ami egyébként kicsit becsapósan ábrázolja Charleyt) tudtam, hogy ez a csatangolós történet csak rám várt. Örülök, hogy újra Steinbecket olvashattam. Végül is 48 évvel a halála után sikerült felfedeznem. Jobb később, mint soha.

4 hozzászólás
>!
Dana
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Az elején nem voltam biztos abban, hogy ilyen útinaplóra vágyom az amerikai államokról, de aztán egyre jobban ráéreztem az ízére. Kétségtelen, érezni itt-ott, hogy Steinbeck-nek nem fűlött a foga a naplóíráshoz, a csip-csup események rögzítéséhez és igen korán rájött, hogy nem fogja tudni megragadni az „amerikai” jelleget, csak sok-sok kitétellel. Ennek ellenére nagyon érdekes történeteket és tapasztalatokat mesél el, amelyeknek ma Magyarországon nagyobb aktualitása van, mint gondolnánk, például arról, mit jelent az, hogy ha otthon vagyunk, és akkor tényleg otthon vagyunk-e, ha közben mások is laknak mellettünk, akik nem feltétlenül ott születtek, vagy hogy egyáltalán az otthon az a hely, ahová soha nem lehet visszatérni és kész.
Charley, a kék uszkár jelenléte üdítő színfolt volt az utazások során, erősen kirajzolódott karaktere és önérzetes mivolta, őszintén anno én a kutya miatt vettem meg ezt a könyvet.
A könyvhöz különben nem ártott volna egy térkép, főleg a földrajzi analfabétáknak, mint én, kénytelen voltam elővenni az atlaszomat, hogy tudjam, merre is járunk. Persze ennek is megvolt a haszna.

>!
vorosmacska P
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Volt egy megérzésem ezzel a könyvvel kapcsolatban, mégpedig, hogy jó lesz. Nem csalatkoztam. Steinbeck jó. Steinbeck nagyon jó.

Az író 1961 őszén, 58 évesen, alaposan átgondolva, és kellőképpen felszerelkezve spoiler vágott neki Charleyval, a francia felmenőkkel büszkélkedő, hasonló életszakaszba lépő uszkárával Amerikának. Vajon miért van szüksége egy befutott, jólétben, kényelemben, kiegyensúlyozott családban élő alkotónak, hogy mindezeket felváltsa egy három hónapos, sok kényelmetlenséggel, bizonytalansággal, egyedülléttel és némi veszéllyel is járó kalandra? Mert ő nem az egyszerűbb utat választotta: bejelentkezhetett volna különféle szuper szállodákba, kiélvezhette volna az ismertségével járó előnyöket. Na, ez az Amerika nem érdekelte, neki a fapados megoldás kellett: kisteherautóra felszerelt lakótérben éjszakázott parkolókban, pihenő helyeken, lavórban mosdott, eldobható edényben főzött, útszéli krimókban ücsörgött. Beszélgetni, ismerkedni akart, megfigyelni mindent, ami a látó- és hallókörébe került. Nem fogadta el, hogy 60 felé vattába csomagolva élje az életét.

Ebből az élményből született a könyv. Amerikát nem ismerjük meg belőle, viszont kapunk egy steinbecki rálátást régiókra, helyzetekre, jellemekre, többnyire humorral, néha vitriolos beszólással, macsós helyzetmegoldással és sok gondolattal.

Kedvenc jelenetem Chicagóban történt, ahol megszakította útját, hogy a feleségével töltsön pár napot egy luxus szállodában spoiler, és túl hamar érkezett a telt házas hotelbe a kinti mínuszokból, a szobája még nem volt kész és valóban csak egy forró fürdőre vágyott. Kihisztizte magának, hogy bemehessen egy olyan szobába, amit ugyan elhagyott a vendég, de még nem volt kitakarítva. Itt jön a képbe Magányos Harry, aki ott töltött pár éjszakát, és csakis az itt hagyott nyomaiból ismerjük meg, ki volt, mit csinált, milyen a feleségéhez a viszonya. Steinbeck mindent szemrevételezett, felkutatott, benézett az ágy alá, elolvasta Harry félbehagyott, kikukázott levelét. A forró fürdő meg már nem is volt olyan fontos.
Vagy említhetném a Yellowstone-i medve kalandot is, ami nem annyira a medvéről szólt.
De ezt inkább a könyvben olvasd el. Steinbeck jobban leírja.

>!
encus625 P
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Tény, hogy az utóbbi időben sok Steinbecket olvastam. Szeretem is az írásait, az útleírásokat is, de ez így együtt most nem csúszott nekem. 230 oldal 10 nap alatt…
Amikor mesélt az élményeiről, Charleyról, a városokról, az rendben volt. De a moralizálások miatt nem szerettem.
Azért amikor a környezetszennyezés is szóba kerül, aztán ecseteli az eldobható edényeket minden napra, akkor ezt nehezen tudtam összerakni.
Talán majd egyszer újraolvasom még, mert hátha csak velem volt a baj (a múlt hét embertpróbáló volt a munkahelyen).

>!
Göncöl, Budapest, 1991
232 oldal · ISBN: 9637875344 · Fordította: Balassa Klára
>!
MezeiMarcsi
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Ettől a könyvtől az ember lába viszketni kezd, útra akar kelni.
Szeretném megismerni hazámat , és előrébb akarom hozni @Bur3sz barátnőmmel „tervezett” El camino-s utamat.
Érezni akarom a tervezés ízét, érezni akarom az indulás elötti álmatlan éjszaka minden percét, és érezni akarom a nehéz táskák súlyát, ami sok fölösleges dologgal van megpakolva.
Nem vágyok Amerikába.Beérem Európával.Sőt,tovább megyek.Beérem Magyarországgal. A kutyámat nem vinném magammal. Nem,mégsem érem be kishazámmal. Unom a magyarokat. Unom a pesszimizmust ,az elégedetlenséget ,az írigységet, a szomszédaimat, a kisvárosomat, a hétköznapjaimat. Ezért kell útnak indulni minél hamarabb. Ha úton leszek, rájövök, hogy milyen jó nekem, jobban fogom értékelni a környezetem ,és mikor hazaérek,elégedett leszek, ! Azt hiszem.
Számomra ezt jelentette a könyv!
Drága @Bur3sz ! Újabb pont a bakancslistámon. Ugye velem jössz? :)

Most a könyvről is néhány szót! 1962-ben járunk. Amerika minden problémája említve van, minden állam részletezve van, és nem érzem azt, hogy az író szeretné a hazáját.Tudom,ez egy útleírás, és nem ér elfogultnak lenni,de akkor is.Hiányzik az oly sokat emlegetett amerikai büszkeség, hazaszeretet. Néhol kicsit száraz, néhol túl részletes, néhol viszont vicces, elgondolkodtató,érdekes, és szórakoztató. Valóban ilyen Amerika? Mennyit változott 1962 óta? Nagyon kedvelem J.S. írásait. Olvastam sok regényét, és most már biztosan állíthatom ,ő az első számú kedvenc íróm!
@Miestas molynak közönöm, hogy egy kihívás keretében
bemutatta nekem az Mr. Steinbecket!

4 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Nem szeretem a kerekes szatyrot és a társasutazást. De szeretem, ha valaki tud és szeret is egyedül utazni. Jó annak, akinek olyan társa van, aki ehhez partner cirkuszolás helyett. Például nekem is nagyon jó! Szeretem a csendes elmélkedést, nem hiányoztak a párbeszédek. Boldogok a csendben elmélkedők. Szerencse, hogy nem mind ír könyvet, és jó, hogy Steinbeck írt :) Egyelőre a hátizsákhurcolást is szeretem, vagyis inkább bírom, de kihagyva a kerekes hátizsák önellentmondó fokozatát hatvan éves koromban szeretnék majd én is egy ilyen kocsit. Kutyát nem.
A könyv (utazás) végét kicsit untam, milyen őrült szerencse, hogy Steinbeck is. Így aztán hazament és befejezte, nem terhelt vele.

>!
Kuroshio
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Imádtam. Régen olvastam, de azóta tudom, hogy lesz egyszer egy lakókocsim.

>!
Kiss_Balázs_ I
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Imádom! Steinbeck már nagyon bölcs volt, amikor ezt írta, ez érződik. Cím alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire elgondolkodtató, komoly regényről van szó. Persze van benne egy csomó humoros rész, de tanulságos, filozofálgatós is egyúttal.
Ilyen írókra lenne szüksége a mai világnak is.

>!
Evione
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Néha már unalmasak voltak az író fejtegetései.
Valamint több párbeszédet vártam. Most vagy az volt, hogy tényleg ilyen kevés emberrel beszélgetett, vagy csak nem akarta közölni azokat. Viszont voltak vicces és nagyon jó részek is, ezekért mindenképpen megérte elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
Gregöria_Hill

Mikor még nagyon fiatal voltam, és rám jött az utazási viszketeg, a felnőttek megnyugtattak: felnőtt koromra majd csak kinövöm. Mikor éveim alapján már felnőttnek nevezhettek, az érett férfikor lett az előírt orvosság. Elértem az érett férfikort, s akkor arról biztosítottak: öregségemre biztosan lecsillapodik ez a láz. És ma, amikor ötvennyolcadik évemet taposom, abban bíznak, hogy a szenilitás majd megteszi a magáét. Semmi sem segített. Ha egy rekedt hajókürt egymás után négyszer elbődül, nyakam libabőrös lesz, lábam meg magától nekiindul.

14 hozzászólás
>!
verdeleth

A szomorú lélek gyorsabban öl, sokkal gyorsabban, mint egy bacilus.

>!
vorosmacska P

Úgy éreztem magam, mint amikor nekifogok a regényírásnak. Amikor szembekerülök azzal a lehangoló képtelenséggel, amit számomra ötszáz oldal leírásának kényszerűsége jelent, úgy érzem, óhatatlanul csődöt mondok – meg vagyok győződve róla, hogy soha nem fog sikerülni. És ez minden alkalommal megismétlődik.

21. oldal

2 hozzászólás
>!
Sli SP

Becsüljük az erényt, de nem beszélünk róla. A tisztességes könyvelőre, a hűséges feleségre, a lelkiismeretes tudósra sokkal kevesebb figyelmet fordítunk, mint a sikkasztóra, csavargóra, szélhámosra.

153. oldal, Harmadik rész (Gondolat, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: erény
>!
Sli SP

Ha az emberek olyasmit tesznek, amire nem lehetnek büszkék, nem szeretik a tanúkat. Sőt, végül már azt hiszik, hogy a tanú okozza a bajokat.

206. oldal, Negyedik rész (Gondolat, 1973)

>!
vorosmacska P

A beteg lélek gyorsabban, sokkal gyorsabban öl, mint a bacilus.

40. oldal

>!
vorosmacska P

– Tényleg New Yorkból jött?
– Egen.
– De elmennék egyszer oda.
– Onnan meg mindenki ide jönne.
– Miért? Nincs itt semmi. Itt csak megrohadni lehet.
– Ha valaki meg akar rohadni, azt bárhol megteheti.

143. oldal

>!
Puella

Végül is a szakáll manapság az egyetlen dolog, amiben a nő nem tud a férfin felülkerekedni, vagy ha igen, úgy ezt a sikert csak a cirkuszban értékelik.

>!
danaida P

“Milyenek az amerikaiak ma?”
Európában népszerű szórakozás az amerikaiak ábrázolása. Úgy látszik, ott ezt mindenki pontosan tudja. És ez a játék mindannyiunknak egyformán örömet okoz. Nem is tudom, hányszor hallottam háromhetes európai turnéjukról megérkező honfitársaimat teljes meggyőződéssel beszélni a franciák, az angolok, az olaszok, a németek, de mindenekelőtt az oroszok természetéről. Útközben hamar megtanultam, mi a különbség az amerikaiak és egy amerikai között. Annyira különböznek egymástól, hogy akár egymás ellentétei is lehetnek. Gyakran előfordult, hogy miután egy európai rosszindulatúan és lekicsinylően nyilatkozott az amerikaiakról, odafordult hozzám és ezt mondta: “Természetesen nem önre gondoltam. Én a többiekről beszélek.” A dologból lényegében a következő szűrhető le: az amerikaiak és az angolok alkotják azt az arc nélküli, alaktalan tömeget, amelyet nem ismer az ember, ezzel szemben egy francia vagy egy olasz régi jó ismerősöd, barátod, aki egyetlen olyan tulajdonsággal sem rendelkezik, amely kiválthatná a nem ismerésből fakadó gyűlöletedet.

1 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill

Az ember sohasem tudhatja, miféle emberek akarnak inni. Bourbont, skót whiskyt, gint, vermutot, vodkát, egy üveg közepes minőségű konyakot, régi évjáratú almapálinkát és egy láda sört kértem. Úgy gondoltam, hogy ezzel a mennyiséggel nem fogok zavarba jönni, kerüljek bármilyen helyzetbe.

22. oldal

4 hozzászólás

Enciklopédia 8


Hasonló könyvek címkék alapján

Jack London: Fehér Agyar
Jack London: Az éneklő kutya
Jack London: A beszélő kutya
Stephen King: Cujo
John Grogan: Rossz kutya vagy, Marley
Luis Carlos Montalvan – Bret Witter: Új élet Keddtől!
Richard Scarry: Szimat, a detektív
Tom Watson: Pálcikakutya
W. Bruce Cameron: Egy kutya négy élete
John Grogan: Marley & Mi