Csatangolások ​Charleyval 58 csillagozás

Amerika nyomában
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Az író beül strapabíró bárkájába – egy kajüttel fölszerelt teherautóba –, maga mellé ülteti jól megtermett öreg francia uszkárját, Charleyt, és otthonhagyva nevét, hírét, személyazonosságát, ismeretlen kiváncsiskodóként nekivág Amerika országútjainak. Keresztül-kasul szeli az Államokat, ezt a „monstrum országot” – jár Maine-ben és Kaliforniában, Michiganben, Chicagóban, Illinoisban, Wisconsinban, Montanában, Texasban, San Franciscóban, ismerős és ismeretlen helyeken. Hallgatózik és megfigyel, szóba elegyedik kamionsofőrökkel és farmerekkel, fehérrel és feketével, vándorszínésszel és dúsgazdag földbirtokossal, a lakókocsikban élők szektájával és néha uszkárjának elmélkedik a magányos, hosszú úton. Minden útszakasz, minden beszélgetés s minden megfigyelés mögött egy kérdés áll, s az egész könyv erre próbál választ adni: milyenek az amerikaiak ma?

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók

>!
Göncöl, Budapest, 1991
232 oldal · ISBN: 9637875344 · Fordította: Balassa Klára
>!
Gondolat, Budapest, 1974
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára · Illusztrálta: Szántó Piroska
>!
Gondolat, Budapest, 1973
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára · Illusztrálta: Szántó Piroska

Enciklopédia 11


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Mióta még első magyar megjelenésekor a ’70-es években először olvastam Steinbeck könyvét – azóta is így szeretnék utazni. Egy lakóautóvá alakított kocsiban, ahol a raktérben, az utazás rázkódásai közben tisztul egy víztartó zacskóba kötve a szennyes, s velem a kutyám. Na, ez azóta se sikerült, de most legalább újraolvastam az akkor 58 éves író könyvét, mely a Maine-t, Chicagót, Seattle-t, Kaliforniát, Texast és New Orleanst felölelő túra, azaz 1960. szeptember-december közötti 75 napig tartó utazása története. Nem igazán illúzió-rontó, hogy az Amerika nyomában alcímet viselő, 1962-ben íródott könyvről azóta kiderült: részben az írói kreativitás terméke, s a megtett 15 ezer kilométeres úton nem minden történt úgy, ahogy leírásra került. De ez nem is számít – egy írótól nem feltétlen a történet megörökítésének pontosságát várjuk –, hiszen mi, akik együtt utazunk olvasás közben képzeletben az íróval jól, kitűnően élvezhetjük a leírtakat, impressziókat, asszociációkat, hasonlíthatjuk Keruac Úton-jához, vagy Robert M. Pirsig pikareszk utazási regényéhez a gondolatokat, s mindenképp gazdagodunk az USA közel-múltja mozaikjának részleteivel az író szemszögéből…Mert nem csak Amerikát ismerjük meg részben belőle, hanem Steinbeck-et, az embert is!

pwz IP>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Ha van roadmovie, akkor ez roadbook, méghozzá a lassabban hömpölygő, filozofálgató fajtából. Steinbeck sokszor a kutyájával osztja meg gondolatait, de ez nem baj. Ne várd azt, hogy ez jól bemutatja Amerikát! Inkább egy olyan impresszionista „festményszerűség”. A gondolatokat Te, mint olvasó fűzöd tovább, attól függően, hogy az író milyen kezdőképeket ad.
1998 nyarán én Erdéllyel voltam így. Felkerekedtem egy hátizsákkal, vonatra ültem, aztán első megálló Nagyvárad, felkészülés, csavargás. Aztán irány Harkov (HARgita és KOVászna megye). Na, ott aztán volt mit látnom! Nem terveztem előre semmit, de nagyon jó volt… :D

>!
Gondolat, Budapest, 1974
232 oldal · keménytáblás · Fordította: Balassa Klára · Illusztrálta: Szántó Piroska
3 hozzászólás
Sisyll>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Ebben az évben második találkozás Steinbeckkel. Ezúttal beültem mellé és kutyusa, Charley mellé a Rocinanteba és hangtalan útitársa voltam kettejük kalandjának.
Azt hiszem nem volt, nincs és nem is lesz soha egyedül azzal az érzéssel, hogy az emberekben ott szuszogjon a vágy: meg kell ismernem a hazám. Akárhol is élek.
S igen. Bár egy határon belül él a népünk, bizony nagyon is másfélék lehetnek az emberek.
Abban is egyetértünk, hogy a kisvárosoknak nagyobb bája van, mint egy állandóan lélegző, sosem nyugvó nagyvárosnak. (persze annak is megvan a maga bája)
Személy szerint örülök, hogy nem sikeredett naplósra a regény.
Steinbeck cikázott a gondolatok között, melyek rátörtek út közben. Izgalommal hallgattam végig elmélkedéseit és kalandjait akár a kanadai határon, a mamutfenyők és medvék között.
Néha szerintem minden embernek szüksége lenne egy nagy körútra, hogy kitisztítsa a fejét, hogy elvesszen az anonimitás és a spontaneitás, saját hazájának szépségeiben.
Gondolom nem lep meg senkit, ha ezek után kijelentem, hogy az utolsó oldal befejeztével szívem szerint már húztam volna a túrabakancsot, cuccot kocsiba be, slusszkulcs elfordít, útitársat felvesz és irány a végtelenbe és tovább… :)

Az egyetlen negatívum a könyv kapcsán nem is a könyvben írtak és történtek miatt van.
Eme kis kötetet a könyvtárunk Ments könyvet részlegéből hoztam el. Onnan, ahol azok a könyvek várakoznak a megmentőjükre, akiket még nem kölcsönöztek ki. Nem bírtam felfogni mit keres ott egy Steinbeck darab. Nem hagyhattam ott, és nézve a borítót (ami egyébként kicsit becsapósan ábrázolja Charleyt) tudtam, hogy ez a csatangolós történet csak rám várt. Örülök, hogy újra Steinbecket olvashattam. Végül is 48 évvel a halála után sikerült felfedeznem. Jobb később, mint soha.

>!
Göncöl, Budapest, 1991
232 oldal · ISBN: 9637875344 · Fordította: Balassa Klára
4 hozzászólás
Dana>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Az elején nem voltam biztos abban, hogy ilyen útinaplóra vágyom az amerikai államokról, de aztán egyre jobban ráéreztem az ízére. Kétségtelen, érezni itt-ott, hogy Steinbeck-nek nem fűlött a foga a naplóíráshoz, a csip-csup események rögzítéséhez és igen korán rájött, hogy nem fogja tudni megragadni az „amerikai” jelleget, csak sok-sok kitétellel. Ennek ellenére nagyon érdekes történeteket és tapasztalatokat mesél el, amelyeknek ma Magyarországon nagyobb aktualitása van, mint gondolnánk, például arról, mit jelent az, hogy ha otthon vagyunk, és akkor tényleg otthon vagyunk-e, ha közben mások is laknak mellettünk, akik nem feltétlenül ott születtek, vagy hogy egyáltalán az otthon az a hely, ahová soha nem lehet visszatérni és kész.
Charley, a kék uszkár jelenléte üdítő színfolt volt az utazások során, erősen kirajzolódott karaktere és önérzetes mivolta, őszintén anno én a kutya miatt vettem meg ezt a könyvet.
A könyvhöz különben nem ártott volna egy térkép, főleg a földrajzi analfabétáknak, mint én, kénytelen voltam elővenni az atlaszomat, hogy tudjam, merre is járunk. Persze ennek is megvolt a haszna.

vorosmacska>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Volt egy megérzésem ezzel a könyvvel kapcsolatban, mégpedig, hogy jó lesz. Nem csalatkoztam. Steinbeck jó. Steinbeck nagyon jó.

Az író 1961 őszén, 58 évesen, alaposan átgondolva, és kellőképpen felszerelkezve spoiler vágott neki Charleyval, a francia felmenőkkel büszkélkedő, hasonló életszakaszba lépő uszkárával Amerikának. Vajon miért van szüksége egy befutott, jólétben, kényelemben, kiegyensúlyozott családban élő alkotónak, hogy mindezeket felváltsa egy három hónapos, sok kényelmetlenséggel, bizonytalansággal, egyedülléttel és némi veszéllyel is járó kalandra? Mert ő nem az egyszerűbb utat választotta: bejelentkezhetett volna különféle szuper szállodákba, kiélvezhette volna az ismertségével járó előnyöket. Na, ez az Amerika nem érdekelte, neki a fapados megoldás kellett: kisteherautóra felszerelt lakótérben éjszakázott parkolókban, pihenő helyeken, lavórban mosdott, eldobható edényben főzött, útszéli krimókban ücsörgött. Beszélgetni, ismerkedni akart, megfigyelni mindent, ami a látó- és hallókörébe került. Nem fogadta el, hogy 60 felé vattába csomagolva élje az életét.

Ebből az élményből született a könyv. Amerikát nem ismerjük meg belőle, viszont kapunk egy steinbecki rálátást régiókra, helyzetekre, jellemekre, többnyire humorral, néha vitriolos beszólással, macsós helyzetmegoldással és sok gondolattal.

Kedvenc jelenetem Chicagóban történt, ahol megszakította útját, hogy a feleségével töltsön pár napot egy luxus szállodában spoiler, és túl hamar érkezett a telt házas hotelbe a kinti mínuszokból, a szobája még nem volt kész és valóban csak egy forró fürdőre vágyott. Kihisztizte magának, hogy bemehessen egy olyan szobába, amit ugyan elhagyott a vendég, de még nem volt kitakarítva. Itt jön a képbe Magányos Harry, aki ott töltött pár éjszakát, és csakis az itt hagyott nyomaiból ismerjük meg, ki volt, mit csinált, milyen a feleségéhez a viszonya. Steinbeck mindent szemrevételezett, felkutatott, benézett az ágy alá, elolvasta Harry félbehagyott, kikukázott levelét. A forró fürdő meg már nem is volt olyan fontos.
Vagy említhetném a Yellowstone-i medve kalandot is, ami nem annyira a medvéről szólt.
De ezt inkább a könyvben olvasd el. Steinbeck jobban leírja.

encus625 P>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Tény, hogy az utóbbi időben sok Steinbecket olvastam. Szeretem is az írásait, az útleírásokat is, de ez így együtt most nem csúszott nekem. 230 oldal 10 nap alatt…
Amikor mesélt az élményeiről, Charleyról, a városokról, az rendben volt. De a moralizálások miatt nem szerettem.
Azért amikor a környezetszennyezés is szóba kerül, aztán ecseteli az eldobható edényeket minden napra, akkor ezt nehezen tudtam összerakni.
Talán majd egyszer újraolvasom még, mert hátha csak velem volt a baj (a múlt hét embertpróbáló volt a munkahelyen).

>!
Göncöl, Budapest, 1991
232 oldal · ISBN: 9637875344 · Fordította: Balassa Klára
MezeiMarcsi>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Ettől a könyvtől az ember lába viszketni kezd, útra akar kelni.
Szeretném megismerni hazámat , és előrébb akarom hozni @Bur3sz barátnőmmel „tervezett” El camino-s utamat.
Érezni akarom a tervezés ízét, érezni akarom az indulás elötti álmatlan éjszaka minden percét, és érezni akarom a nehéz táskák súlyát, ami sok fölösleges dologgal van megpakolva.
Nem vágyok Amerikába.Beérem Európával.Sőt,tovább megyek.Beérem Magyarországgal. A kutyámat nem vinném magammal. Nem,mégsem érem be kishazámmal. Unom a magyarokat. Unom a pesszimizmust ,az elégedetlenséget ,az írigységet, a szomszédaimat, a kisvárosomat, a hétköznapjaimat. Ezért kell útnak indulni minél hamarabb. Ha úton leszek, rájövök, hogy milyen jó nekem, jobban fogom értékelni a környezetem ,és mikor hazaérek,elégedett leszek, ! Azt hiszem.
Számomra ezt jelentette a könyv!
Drága @Bur3sz ! Újabb pont a bakancslistámon. Ugye velem jössz? :)

Most a könyvről is néhány szót! 1962-ben járunk. Amerika minden problémája említve van, minden állam részletezve van, és nem érzem azt, hogy az író szeretné a hazáját.Tudom,ez egy útleírás, és nem ér elfogultnak lenni,de akkor is.Hiányzik az oly sokat emlegetett amerikai büszkeség, hazaszeretet. Néhol kicsit száraz, néhol túl részletes, néhol viszont vicces, elgondolkodtató,érdekes, és szórakoztató. Valóban ilyen Amerika? Mennyit változott 1962 óta? Nagyon kedvelem J.S. írásait. Olvastam sok regényét, és most már biztosan állíthatom ,ő az első számú kedvenc íróm!
@Miestas molynak közönöm, hogy egy kihívás keretében
bemutatta nekem az Mr. Steinbecket!

4 hozzászólás
Gregöria_Hill >!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Nem szeretem a kerekes szatyrot és a társasutazást. De szeretem, ha valaki tud és szeret is egyedül utazni. Jó annak, akinek olyan társa van, aki ehhez partner cirkuszolás helyett. Például nekem is nagyon jó! Szeretem a csendes elmélkedést, nem hiányoztak a párbeszédek. Boldogok a csendben elmélkedők. Szerencse, hogy nem mind ír könyvet, és jó, hogy Steinbeck írt :) Egyelőre a hátizsákhurcolást is szeretem, vagyis inkább bírom, de kihagyva a kerekes hátizsák önellentmondó fokozatát hatvan éves koromban szeretnék majd én is egy ilyen kocsit. Kutyát nem.
A könyv (utazás) végét kicsit untam, milyen őrült szerencse, hogy Steinbeck is. Így aztán hazament és befejezte, nem terhelt vele.

Mary_J P>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Hát őszintén szólva óriási csalódás volt nekem ez a könyv, egyedül a szerző miatt lett ennyi csillag, mert írni azért szépen ír, de könyvbe más nemigen fogott meg. Volt két jelenet aminek sikerült érzelmeket kiváltania belőlem, egyszer a feketék kirekesztése és meghurcolása volt döbbenetes (mint az írónak is ahogy kifejti) és egy korosodó vándorszínésszel való találkozás hatott meg. Ezen kívül sajnos nem jött át, hogy bármi más mondanivalója lenne, igen szeretnek utazni az emberek, igen vágynak a kalandokra is ismeretlenre. Ezen kívül csak jött és ment motel táborozás, utazás, motel, táborozás utazás… Lehetséges, hogy egy tősgyökeres amerikainak ez egy szuper társadalomrajz, de nekem nem jött át sajnos:(

paf P>!
John Steinbeck: Csatangolások Charleyval

Azon merengtem, hányféle négycsillagos könyv van. Ez például rövid, olvasmányos, ugyanakkor helyenként „lyukas”, jó hosszú útszakaszokról nem tudunk semmit. Mintha a szerzőnek nem lett volna kedve megírni azokat a részeket – vagy azt mondta volna, hogy a többi mellett azok érdektelenek? Mindenesetre nemigen foglalkozott azzal, ki sértődik meg, amiért az ő államát kihagyja, noha áthaladt rajta. Egy-két érdekes dolgot viszont megtudni belőle, részint az amerikaiakról, részint „minden egyébről” – végül is erre valók a könyvek… Ha általában szereted Steinbecket, akkor ezt is érdemes elolvasnod.


Népszerű idézetek

Gregöria_Hill >!

Mikor még nagyon fiatal voltam, és rám jött az utazási viszketeg, a felnőttek megnyugtattak: felnőtt koromra majd csak kinövöm. Mikor éveim alapján már felnőttnek nevezhettek, az érett férfikor lett az előírt orvosság. Elértem az érett férfikort, s akkor arról biztosítottak: öregségemre biztosan lecsillapodik ez a láz. És ma, amikor ötvennyolcadik évemet taposom, abban bíznak, hogy a szenilitás majd megteszi a magáét. Semmi sem segített. Ha egy rekedt hajókürt egymás után négyszer elbődül, nyakam libabőrös lesz, lábam meg magától nekiindul.

14 hozzászólás
verdeleth>!

A szomorú lélek gyorsabban öl, sokkal gyorsabban, mint egy bacilus.

vorosmacska>!

Úgy éreztem magam, mint amikor nekifogok a regényírásnak. Amikor szembekerülök azzal a lehangoló képtelenséggel, amit számomra ötszáz oldal leírásának kényszerűsége jelent, úgy érzem, óhatatlanul csődöt mondok – meg vagyok győződve róla, hogy soha nem fog sikerülni. És ez minden alkalommal megismétlődik.

21. oldal

2 hozzászólás
Sli SP>!

Becsüljük az erényt, de nem beszélünk róla. A tisztességes könyvelőre, a hűséges feleségre, a lelkiismeretes tudósra sokkal kevesebb figyelmet fordítunk, mint a sikkasztóra, csavargóra, szélhámosra.

153. oldal, Harmadik rész (Gondolat, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: erény
Sli SP>!

Ha az emberek olyasmit tesznek, amire nem lehetnek büszkék, nem szeretik a tanúkat. Sőt, végül már azt hiszik, hogy a tanú okozza a bajokat.

206. oldal, Negyedik rész (Gondolat, 1973)

vorosmacska>!

A beteg lélek gyorsabban, sokkal gyorsabban öl, mint a bacilus.

40. oldal

vorosmacska>!

– Tényleg New Yorkból jött?
– Egen.
– De elmennék egyszer oda.
– Onnan meg mindenki ide jönne.
– Miért? Nincs itt semmi. Itt csak megrohadni lehet.
– Ha valaki meg akar rohadni, azt bárhol megteheti.

143. oldal

vorosmacska>!

(A pincérnő) Semmilyen sem volt. Persze senkiről sem tételezem fel, hogy nincs benne semmi. Valaminek kell lenni belül, hogy a bőr össze ne essen. Ez az üres szem, fásult kéz, ez a damasztszerű, műanyag porral beszórt, fánkhoz hasonlatos arc kell, hogy gondoljon valamire, kell, hogy álmodjon valamiről.

38. oldal

Puella>!

Végül is a szakáll manapság az egyetlen dolog, amiben a nő nem tud a férfin felülkerekedni, vagy ha igen, úgy ezt a sikert csak a cirkuszban értékelik.

danaida P>!

Feleségem idegenbe szakadt texasinak tartja magát, de ez csak részben igaz. Általában nem tájszólásban beszél, de ha honfitársával találkozik, rögtön jellegzetesen texasi lesz a kiejtése. Nejem származását nem nehéz kitalálni. Az ilyen szavakat, mint “yes, air, hair, geuss” két szótaggal ejti: “yayus, ayer, hayer, gayus”. És gyenge pillanataiban az “ink” szó nála “ank”-ké változik. Lányom egy austini kiruccanás után meglátogatta New York-i barátait.
Azt mondta:
– Tudsz adni egy tűt?
– Természetesen, drágám – felelte a házigazda. – Mire van szükséged, gombostűre, vagy biztosítótűre?
– Egy töltőtollat aggyatok.*

(Lefordíthatatlan szójáték: tű angolul “pin”, de a texasias “pen” szót is Így ejtik.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: 11/22/63
Kati Marton: A kém
E. L. Doctorow: Ragtime
John Lukacs: Az Egyesült Államok 20. századi története
Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Bill Bryson: Hátizsákkal a vadonban
Szerb Antal: A harmadik torony
Sükösd Mihály: Hemingway világa
Kutasi Kovács Lajos: Amerika bölcsője
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó