A ​Kék öböl 96 csillagozás

John Steinbeck: A Kék öböl John Steinbeck: A Kék öböl

A Kék öböl ugyancsak Steinbeck szülőföldjén, Kaliforniában játszódik, de ezúttal más oldaláról mutatja meg az író tehetségét. Szereplői remekül megrajzolt különc figurák – zárt közösségük életének mulatságos epizódjaiból kerekedik ki a könyv cselekménye, sok humorral és leleménnyel.

Eredeti megjelenés éve: 1945

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A világirodalom dekameronja Új Idők Irodalmi Intézet

>!
Új Idők Irodalmi Intézet, Budapest, 1947
156 oldal · keménytáblás · Fordította: Gál Zsuzsa

Enciklopédia 51

Helyszínek népszerűség szerint

Monterey


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

eme>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Eddig is kedveltem Steinbeck írásait, de most végképp meggyőződtem arról, hogy időnként szüksége van rájuk az embernek. Egy korty oxigén volt nekem ez a kisregény, nemcsak remek, üdítő (és Steinbecktől számomra kellemesen meglepő) humora, hanem mélységes humánuma, az emberbe vetett hite miatt is. Ez a hit az utóbbi időben kissé viharos időket élt át bennem, úgyhogy rettenetesen jólesett kikötni és elidőzni a Kék öbölben.
A regény cselekménye egy kaliforniai kisvárosban játszódik, a Konzervgyár utcában. Könnyen lehetne alantas ez a környezet, lehetne sivárságtól nyúlós, kilátástalan rév, ahová csak a nyomor, nélkülözés, fájdalom hajózik be. Mégsem válik azzá. És ez Steinbeck érdeme. A környezetet néhol érzésem szerint iróniától sem mentes, költői szépségű leírások teszi színesebbé, mintegy ellenpontozva a szürkeséget. A történet szereplői a társadalom perifériáján élő alakok. „Tengődő”-t akartam írni, megszokásból, de nem, ezek az emberek nem tengődnek, legalábbis saját nézőpontukból (meg az elbeszélőéből) semmiképp. A kívülálló számára csavargók, csőlakók, mesterkedő szatócsok, örömlányok, akiktől az ember inkább tartja a tisztes távolságot. Közben meg hihetetlenül szerethető figurákká válnak Steinbeck zseniális karakterábrázolása nyomán, gyarló, nem tévedhetetlen, sőt igenis vétkező, bűnöző, de jóra törekvő, szerethető emberekké. Ami a legfontosabb: a Konzervgyár utcában senki nem akar többnek látszani, mint ami, és végül mindenki többnek bizonyul, mint aminek látszik. Hőseink elfogadják helyzetüket, nem próbálnak kitörni, mondhatni elégedetten élnek, miközben a maguk módján igyekeznek a lehető legjobbat kihozni adott helyzetükből. A szereplőkonstelláció középpontja Doki, a szinte keleti bölcsek kisugárzásával rendelkező tengerbiológus, aki nem csak tengeri élőlények, herkentyűk gyűjtésével foglalkozik, hanem önzetlen jóságával emberek, állatok „emberibbé” varázslásával is. Éllettani Labora a cselekmény egyik legfontosabb színtere, itt koncentrálódik mindaz a pozitívum, amit Doki puszta létével-lényével kibúvárkodott a regény néha komikumba hajlóan csetlő-botló szereplőiből. Kiderül, ezek az emberek nemcsak kapni és elvenni tudnak, hanem adni is, meg összefogni, ha ezt szükségesnek érzik. Márpedig néha annak érzik.
Hogy néhol kissé idealizált a kép? Nem tudom, talán inkább csak optimista. A legprózaibb valóságban is megtalálja a költőit, a legsötétebb helyen is a világosságot.
És a humora… Pazar volt. Végignevettem-mosolyogtam az egész történetet, miközben a szívembe zártam az egész bagázst kutyástul, macskástul, békástul, pockostul, mindenestül.
Közben kiderült, hogy van folytatása is Szerelem csütörtök címmel. Nem kérdés, hogy le fogok csapni rá.

AfterEight>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Igazi tenger illatú olvasás ez, jó pár utalással a tenger élővilágáról, művészetekről.
Akinek van hangulata hozzá, kedvére bogarászhat utánuk, még kellemesebbé téve
az olvasást, vagy hátra lapozhat a jegyzetekhez,de abban nem talál meg mindent :)

A kék öböl Konzervgyár utcai lakói mind magányos,peremre szorult emberek akik hajlandók jót cselekedni, bár Doki kivételével mindenkit önös érdekek is vezérelnek.
Ő valóban önzetlenül tesz jót másokkal. Az őszinteséget is csak annyira mellőzi,
amennyire az élet kényszeríti erre. Az emberi természet.

”Doki még mindig szerette az igazságot, de már rájött, hogy bizony nem mindenki rajong érte, s hogy az igazság igen veszélyes szeretővé válhatik.”

Jósága valahogy behatolt a szívekbe, arra sarkalva a társadalom által megtűrt
embereket, hogy megpróbálják hálájukat kifejezni, csak egy vágytól hajtva, hogy
boldoggá tegyék azt az embert aki mindannyiuk támasza és segítsége a nehéz helyzetekben. spoiler
Az elszigetelt, gyanakvó emberekből egy pillanatra közösség lett, és Doki megláthatta
bennük az „örök fények legtisztább sugarát”.

„– Nem furcsa – mondta Doki –, hogy amit csodálunk az emberben: a jóságot, a nagylelkűséget, őszinteséget, becsületet, megértést, gyengédséget, a mi rendszerünkben mind a kudarc velejárói. Amit viszont megvetünk: a ravaszkodást, mohóságot, pénzvágyat, aljasságot, önzést, önteltséget, mind a siker tényezői. És míg az előbbieket csodáljuk, az utóbbiakat boldogan kitenyésztjük magunkban”

Az élet hullámzik tovább a kék öbölben, követve az árapályt.

Szeretnék még olvasni John Steinbecktől.

SteelCurtain>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Csuda egy hely ez a Konzervgyár utca. Valami varázslat folytán az itt lakókra egészen máshogyan hat az a társadalmi jelenség, amit nyomor címszó alatt foglalhatunk össze. Amit máshol kilátástalanságnak nevezhetünk, az itt büszkén vállalt létforma, a létbizonytalanság valóságos életcél, ahol nehéz az önbecsüléssel összeegyeztetni a biztos megélhetést nyújtó állandó munkát. A Konzervgyár utca lakói nem társadalmon kívüliek, csak éppen a peremén élnek az elfogadottnak. Mégis büszkébbek pozícióikra, mint a sikeres polgárok a rivaldafényre. Mintha ide költözött volna minden hóbortos csavargó, iszákos és kurva, aki meg van fertőzve jó szándékkal. Lelkükben kiirthatatlanul gyökeret vertek az emberi érzések, melyek olykor még önzésük fölé is tudnak kerekedni.
Finom humorú, kiválóan árnyalt karakterekkel benépesített társadalomrajz az élet árnyékos oldaláról. Tökéletes.

Youditta>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Eleinte kételkedtem, hogy tetszik-e nekem ez vagy sem? Aztán kezdtem megérezni a steinbecki zsenialitást és rákaptam ennek a könyvnek is az ízére, tehát már nem kérdés a nyitókérdés. :)
Nagyon kedves „mese”, egyszeri emberekkel, akik esendők, bénázni tudók, de mindenképp szerethetők. Legalábbis én kedveltem őket, hisz velük mosolyogtam, nem rajtuk.

Különös könyv, még nem tudom hová is tegyem, csak azt tudom, hogy a tejsör megmarad az emlékeimben sokáig. Nem is tudom kit kedveltem igazán, de biztosan igazán jól ábrázolt karakter Li csong, Doki és Mack hármasa!

2 hozzászólás
Nyájas_Olvasó P>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Kicsit olyan volt számomra a regény, mintha a Négyszögletű Kerek Erdőt olvastam volna: az alakok kivétel nélkül a társadalom perifériáján élő – vagy éppen kitaszított – karakterek, akik azonban egymást pontosan amiatt fogadják el, ami miatt mások kiközösítették őket. Természetesen mind imádni valóak: furák, bohókásak, kedvesek, egyszóval hihetetlenül szeretetreméltó figurák. Steinbeck zseniális humorral köríti a történetet, ez mind a fő cselekményt, mind a mellékszálakat átitatja, nagyon nehéz mosolygás nélkül olvasni. Én például megpróbáltam, nem sikerült. Kellenek az ilyen olvasmányok nagyon is, az ember csak akkor döbben rá, mennyire, amikor befejezi.

3 hozzászólás
FreeAngel P>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Ha Steinbecket olvasok, mindig Jókai jut eszembe. Ha nem is ez a legjobb olvasásélményem Steinbecktől, elvitathatatlanul nagy mesélő, akárcsak Jókai.
Ebben a kisregényben egy mikroközösség mindennapjaiba tekinthetünk be, ahol mindenki helye megvan a maga különcségével és esendőségével. Ahol mindenki igyekszik túlélni; önmagán és máson segíteni. Egymásért vagy éppen egymással szemben önmagukért kiállni.
A történet a szerző nélkül, a rá jellemző szívből jövő mesélni tudás nélkül nem volna különleges, de Steinbeck olyan finom érzékenységgel közvetíti az emberi lélek rezdüléseit, esendőségét, gyarlóságát és emeli ezt mégis magasra, tereli jóindulattal pozitív irányba, hogy akármi is történik vagy sül el rosszul, mindenki hibája elfogadhatóvá válik és megértő elnézéssel tekinthetünk az összes karakterre.

HA86>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Finom humorral megírt, szívmelengető történet(darabkák) egy halom senkinek sem kellő, a társadalom perifériáján élő kisemberről. Az énemnek egy része (szerintem nagyjából az egyharmada :D ) szeretne a világvégén élni, különc emberek társaságában, és ideig-óráig szívesen belebújna mondjuk a mihaszna Hazel bőrébe, akinek fontosabb dolga sem akadt, minthogy a Dokival tengeri állatkákat gyűjtsön a sekély vízben.
Szerintem a boldog élet egyik záloga, hogy olyan közösségben éljünk, ahol teljesen önmagunk lehetünk. A kaliforniai Monterey Konzervgyár utcájának lakói ilyen közösségben élnek: mindannyian furcsák, és egymás furcsaságait is megszokták, ezért ha létező közösségről lenne szó, én ide küldenék minden olyan bohókás/együgyű/különc figurát, aki a „normális” emberek között nem találja a helyét. :)

encus625 P>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Egészen méltó helye van ennek a könyvnek az 1001-es listán. Steinbeck számára hazai terepnek minősülő városban, Monterey-ben játszódik. Tényleg érdemes térképen is megnézni, hogy hol van és a képeket is, varázslatos a hely. A történet pedig méltón illeszkedik a helyszínhez. Nincs igazán főszereplője, hiszen minden egyes szereplője az. Az egészet olyan finom, apró, steinbecki humor szövi át, amitől lesz igazán különleges a könyv. Kár, hogy csak kisregény, írhatott volna hozzá még bőven, azt is szívesen elolvastam volna.

>!
Új Idők Irodalmi Intézet, Budapest, 1947
156 oldal · keménytáblás · Fordította: Gál Zsuzsa
4 hozzászólás
kékcseresznye>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Nagyon rég olvastam már Steinbecket, szinte el is felejtettem, hogy mennyire jó. Rájöttem, miért szeretem annyira a könyveit: valami végtelen emberszeretet árad belőlük. Steinbeck szereti a hőseit, szeretettel, bánik velük, így az olvasó is megszereti őket.
A kék öbölt olvasva szinte végig ott volt a mosoly az arcomon, pedig a hajam az égnek állt többször is ettől az egész csetlő-botló társaságtól.

Arianrhod P>!
John Steinbeck: A Kék öböl

Imádtam a bohém, mindig tréfára és piálkodásra áhítozó csavargóhadat, és persze Dokit, akinek története a fiúkkal folytatódott a másik kedvencemben, a Szerelemcsütörtökben. Amióta – többszöri olvasás után – végre megnézhettem a filmet, mindig sűrű vihogásban kell kitörnöm, ha eszembe ötlik a Dokit megszemélyesítő Nick Nolte arca, amint kipróbálja a tejsörkoktélt.


Népszerű idézetek

danaida>!

– A feleségem – mondta egy szónoklat keretében – csodálatos asszony. A legcsodálatosabb. Férfinak kellett volna születnie. Ha férfinak születik, nem vettem volna el feleségül.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: asszony · feleség · férfiak
Erithacus>!

– Nem furcsa – mondta Doki –, hogy amit csodálunk az emberben: a jóságot, a nagylelkűséget, őszinteséget, becsületet, megértést, gyengédséget, a mi rendszerünkben mind a kudarc velejárói. Amit viszont megvetünk: a ravaszkodást, mohóságot, pénzvágyat, aljasságot, önzést, önteltséget, mind a siker tényezői. És míg az előbbieket csodáljuk, az utóbbiakat boldogan kitenyésztjük magunkban.

SteelCurtain>!

Hazel a Palota Lebujban lakik Mackkel és a fiúkkal. Nevét ugyanolyan véletlenül kapta, mint ahogy találomra éli egész életét. Gondoktól zaklatott anyja nyolc év alatt hét gyermeket szült. Hazel nyolcadiknak jött a világra, s születésekor anyja összezavarta a nemét. Egyébként is agyongyötört asszony volt, belefáradt a hét gyermek és az apjuk táplálásába, ruházásába. Minden úton-módon megpróbált pénzt előteremteni, papírvirágokat gyártott, gombát termelt, nyulat tenyésztett, húsáért és prémjéért, miközben férje a nyugágyban üldögélve minden segítséget megadott neki, amit csak tanács, érvelés és bírálat formájában nyújtani tudott. Az asszony egyik nagynénjét hívták Hazelnek, s azt beszélték róla, hogy életbiztosítása volt. A nyolcadik csemetét tehát Hazelnek keresztelték, mielőtt még anyja észbe kapott volna, hogy fiú. Addigra már megszokta nevét, s nem vette magának a fáradságot, hogy megváltoztassa. Hazel felcseperedett, négy évet töltött az elemi iskolában, négyet a javítóintézetben, de se itt, se ott nem tanult semmit. A javítóintézetekben állítólag minden bűnre és gonoszságra kioktatják a növendékeket, de Hazel nem figyelt eléggé, így hát, amikor kikerült a javítóból, ugyanannyi fogalma volt a bűnről, mint, mondjuk, a törtszámokról vagy a bonyolultabb osztási műveletekről.

SteelCurtain>!

Doki az Élettani Labor tulajdonosa és egyetlen munkatársa. Viszonylag kis termetű, de ez ne tévesszen meg senkit, mert izmos, nagy erejű férfi, aki, ha indulatba jön, igen vad is tud lenni. Szakálla van, arca félig Krisztus-, félig szatírarc, s ez az arc az igazat mondja. A fáma szerint sok lányt húzott ki a bajból, s hozott megint bajba. Dokinak olyan keze van, mint egy agysebésznek, s józan, emberszerető elméje. Doki kalapemelintéssel üdvözli a kutyákat, amikor elhajt mellettük, és a kutyák fölnéznek és rámosolyognak. Szükségből ölni is képes volna, de puszta kedvtelésből még érzelmeiben se bánt meg senkit.

Angele>!

A társadalmi számkivetettség két következménnyel járhat: vagy azzal az elhatározással kerül ki belőle az ember, hogy ezentúl nemesebb, tisztább, jobb életet fog élni, vagy ellenkezőleg: a rossz felé fordul, szembeszegül a világgal, és a korábbiaknál még gonoszabb dolgokat művel. És ez az utóbbi a megbélyegezettség sokkalta gyakoribb következménye.

Kapcsolódó szócikkek: élet · társadalmi szerepek · társadalom
AfterEight>!

Az az igazán hihetetlen és különös ebben, hogy ezt mi különösnek találjuk.
Mi csak egy mércével mérünk, önmagunkkal.

Angele>!

Gondolatban fölsorolta mindazt a rosszat, amit életében tett, és úgy érezte, mást se tett, csak rosszat.

Angele>!

Egy olyan korban, amikor az emberek becsvágyból, irigységből, idegességükben darabokra szaggatják egymást, ők lelki feszültségektől mentesen élnek. A mi úgynevezett sikeres embereink beteg emberek, gyomruk és lelkük egyaránt rossz […]

danaida>!

A mulatságok természetét ez ideig még nem tanulmányozták kellő alapossággal. Az viszont általánosan elfogadott nézet, hogy a mulatságoknak megvan a maguk patológiája, hogy a mulatság voltaképpen valamiféle egyéniség, méghozzá igen fajtalan egyéniség. És az is közismert tény, hogy a mulatságok szinte sohase zajlanak le terv szerint. Ez az utóbbi megállapítás természetesen nem érvényes azokra a rémséges rabszolga-estélyekre, amelyeket emberevő, professzionista háziasszonyok tűzzel-vassal hoznak össze, tartanak kordában. Ezek valójában nem is mulatságok, lényegük a puszta alakoskodás és kérkedés, körülbelül annyi bennük a játékosság, mint a bélmozgásban, és olyan érdekesek is, mint a bélmozgás végterméke.

98. oldal

FreeAngel P>!

    Könnyű azt mondani, hogy „az idő a legjobb orvos, ez is majd elmúlik. Az emberek könnyen felejtenek”. A „kívülállónak” könnyű efféléket mondania, de annak, aki bajban van, nem múlik az idő, az emberek nem felejtenek, a bajba jutott a változatlanság kellős közepében áll.

Kapcsolódó szócikkek: baj · elmúlás · felejtés · idő · orvos · változatlanság

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Raymond Chandler: Örök álom
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Toni Morrison: Nagyonkék
Dashiell Hammett: Véres aratás
Ernest Hemingway: Gazdagok és szegények
Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye?
Nathanael West: Sáskajárás / Törtszív kisasszony / Egy kerek milliócska