Zoë ​története (Vének háborúja 4.) 320 csillagozás

John Scalzi: Zoë története John Scalzi: Zoë története

Képzeld el…
Képzeld el, hogy tizenöt éves vagy, a rég halott biológiai apád az emberiség legnagyobb árulója, a nevelőszüleid ellenben hős exkatonák és egy új gyarmat kormányzói. Képzeld el, hogy minden lépésedet két félelmetes földönkívüli testőr kíséri, és egy komplett idegen faj tanulja tőled egy csillagközi valóságshow keretében, hogy miként kell öntudattal rendelkező intelligens lényként élni.

Képzeld el, hogy örökre el kell hagynod szülővárosod és szülőbolygód egy világvégi új gyarmat kedvéért, ahol új barátokat kell szerezned vadidegen telepesek között, hogy örömeidet és gondjaidat megoszthasd valakivel. Mert az új világ mindkettőt bő kézzel méri.
Te mit tennél ebben a helyzetben?

John Scalzi nem osztott meg velünk minden részletet a Roanoke történetéből Az utolsó gyarmat című könyvében, ezért olvasóira hallgatva még egy utolsó, különleges utazásra hív minket a Vének háborúja-univerzumba és a Roanoke-ra, hogy újra átéljük a gyarmat kalandos létrejöttét.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196327 · Fordította: Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272448 · Fordította: Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
284 oldal · ISBN: 9786155272806 · Fordította: Farkas István

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Apacuka · Savitri Guntupalli · Zoë


Kedvencelte 20

Most olvassa 13

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
John Scalzi: Zoë története

„De a legtöbb esetben megszületsz egy gyarmaton, élsz egy gyarmaton, meghalsz egy gyarmaton, a kísérteted pedig ott marad, és idegesíti a leszármazottaidat ugyanazon a gyarmaton.”

Nem mondom, itt is kellemesen csalódtam.

Bár azt hozzá kell tennem, hogy az elején megijedtem, hogy hova is csöppentem.
Zoe által nagyon tinédzseres érzésekkel találtam magam szembe, persze ez hozott egy könnyedebb hangulatot is.
Egy ideig csalódásként könyveltem el, hogy ez már messze nem az a sorozat, amit elkezdtem anno olvasni és rajongtam érte.
Aztán megszoktam és tulajdonképpen teljesen elvonultak úgy mond a felhők, és kisütött a Nap.

A sok szópárbaj csak színesítette az eseményeket.
Ennyi romantikát még eltudtam fogadni.
És a végére megérett a jól bevált szó, mellyel illetem a könyveit!

Ez, pedig nem lehet mást, mint…..Kedvenc! ♥

8 hozzászólás
Lisie87 P>!
John Scalzi: Zoë története

Naná, hogy kedvenc lett ez a rész is!!! *-* Majdnem elfelejtettem, hogy miért vagyok oda Scalzi-ért!!!
Az elején azért kicsit kétségbe estem, mert Zoe túl tinédzser volt, és sok rész, amit Enzoval, vagy Gretchennel töltött, annyira nem kötöttek le, de aztán a többi rész Apacukával és Fundalukával !!!!!…imádom ezt a két obint! Annyira jó karakterek, és ebben a részben tényleg nagyon-nagyon megszerettem őket! :D spoiler Örültem, hogy az obinok jobban előtérbe kerültek. „Kamanduka”-n én is nagyon jót mulattam, ahogy Zoe! :D Meg a többi gyakori obin neven!! Hát nem lehet őket nem szeretni! Na!
Kiemelném még a farkasemberes részt, ami nagyon tetszett, hasonlóan a végével, amikor Zoe beszél az önkéntes obinokkal. Utóbbin annyira meghatódtam, hogy kicsit sírtam is! Kövezzetek meg, Scalzi mindig megríkat valamivel.
Zoe karakterében nagyon tetszett az empátia és az „emberség”, ahogy megsiratta a Konklávé flottáját, vagy nem hagyta, spoiler , az író nagyon jól érzékeltette, hogy milyen nagy felelősség nyomja a vállát, egy egész faj sorsa.
Scalzi könyveit mindig olyan időszakokra tartogatom, amikor sok rossz könyvélményem van, és vágyom valami igazi jóra, ami megint elhiteti, hogy igen is érdemes olvasni, és hogy miért érdemes! Köszönöm!

9 hozzászólás
ViraMors P>!
John Scalzi: Zoë története

Próbáltam magamba szívni az egészet, hogy örökre a részeim legyenek, hogy részei legyenek a történetemnek. A mesémnek.

Általában azt szoktam mondani, hogy Scalzi az a sci-fi író, akitől az ember több-kevesebb bizonyossággal tudja, hogy mit várhat el, és azt is fogja kapni. Ezt továbbra is tartom, de ettől függetlenül ezért a könyvért kicsit haragszom. Mert nagyjából a kétharmada teljesen fölösleges.
A Zoë története, igazából Az utolsó gyarmat története más szemszögből megírva. A nagyja ugyanazt meséli el, amit az előző kötet, csak éppen csitriszemszögből, túl sok pluszt nem adott hozzá. Leginkább bosszantott, részben a történet, részben Zoë stílusa miatt. A maradék kb harmadban vannak érdekes pluszok, egy-két személyes apróság, meg az előző rész történetében tátongó egyik-mások lyuk betömködése több-kevesebb korrektséggel, ráadásul a csitrilány is nagyjából levetkőzi a tudálékos stílust, némiképp még felnőni is megpróbál.

Végeredményben nem volt ez rossz könyv, de nem látom a létjogosultságát, mint önálló könyv.

7 hozzászólás
joopsy>!
John Scalzi: Zoë története

A számomra 5 csillagos sorozat ismét 5 csillagos epizódot villantott. :) (Eddig a sorozat összes részére 5 csillagot adtam.)
Eleve érdekes ötlet férfi íróként egy fiatal lány szemszögét választani. Kicsit aggódtam is, hogy milyen lesz, de – bár tökéletesnek nem mondanám – mindenképp szórakoztató volt. :) (Épp mint az Oculus például.)
A gyarmatosítás témája Az utolsó gyarmatnál is nagyon tetszett. Már majdnem elfelejtettem, hogy a Roanoke bolygó büdös. :D
Az obinokat egyszerűen imádom, annyira nem emberi a gondolkodásuk, hogy hitelesnek érezzem, de annyira emberi, hogy mégis azonosulni tudjak velük. A legrejtélyesebb faj, a konszuk motivációjáról is megtudhattunk végre pár dolgot.
Zoë megformált személyisége nagyon tetszett, mert olyan volt, mint John Perry: igazságos, következetes és szarkasztikus. …és inkább férfi, de sebaj! A nőknek sem megy a férfi szemszög. :D.
Az érzelmes részek valóban meghatóak voltak és nem hatásvadász módon, hanem természetesen. Szóval Scalzi iránti rajongásom továbbra is töretlen maradt, akárcsak Szefinek (https://moly.hu/karcok/971400). :)

1 hozzászólás
mezei P>!
John Scalzi: Zoë története

Szeretem John Scalzit. Nála még a „Köszönetnyilvánítás” is ugyanolyan szórakoztató, informatív, izgalmas, és megható, mint maga a regény. Hogy őszinte legyek, én még szívesen elolvasnám Roanoke történetét akár Apacuka, Fundaluka, Kamanduka szemszögéből is, de kíváncsi lennék akár arra is, hogyan zajlottak az események Gau tábornok, Nerbos Esert, vagy akár Gretchen és Magdy szempontjából. Szerintem Scalzi ezt is ugyanolyan hibátlanul és szórakoztatóan meg tudná oldani, mint itt vagy Az utolsó gyarmat-ban.

És utálom John Scalzit. Mert megríkatott. Nem is egyszer.

pat P>!
John Scalzi: Zoë története

Így néz hát ki ez a történet egy sokkal szűkebb, ámde lényegesen eredetibb perspektívából.
A nagy egészre kéretik visszaemlékezni, nemdebár mindenki emlékszik még Az utolsó gyarmatra (hát nos, izé…), itt pedig következzenek az egyéni színek és az apró részletek. Minden, amit tudni akartál az obinokról, hát persze, és minden, amit talán mégsem akartál annyira tudni a tinilányokról. Fergeteges nevetések és diszkrét pityergések, továbbá tengernyi izgalom: ki nyeri meg a kidobósbajnokságot, és ki menti meg az univerzumot? Kimaradt részletek, további etikai dilemmák és formabontó megoldásaik (Zoë! eddig is kedveltelek, de most meg az is kiderült, hogy 200+ az IQ-d?), végül pedig egy valódi spoiler a fedélzeten!

Mi szem szájnak ingere, na. Összességében, egy kis frissítés határozottan ráfért már a sorozatra. Sokkal kevésbé untam, mint Az utolsó gyarmatot (mert azt sajnos eléggé), ugyanakkor hiányzott a nagyobb világ, az átlátott összefüggések, a döntések és következményeik, meg azok a komplex karakterek – ah, Gau tábornok és Szilard parancsnok!

De miért hútenáni? Az mi az?

6 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
John Scalzi: Zoë története

Régen olvastam már ilyen jó sorozatot, ami minden egyes részben tudja hozni az első részhez hasonló magas színvonalat. Éppen ezért izgatottan és gyorsan haladok a kötetekkel.
Ez a rész ugyanazt az időszakot öleli fel, mint az előző, annyi különbséggel, hogy most Zoe szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Már akkor nagyon megkedveltem Zoet, amikor felbukkant a sorozatban, úgyhogy nagyon vártam már ennek a kötetnek az olvasását. Közelebbről is megismerhettük az obinokhoz fűződő viszonyát.
Valamint ez a rész választ adott nekem az előző kötet elolvasása után bennem maradt kérdésre is, hogy mitől tűntek el egyszeriben a farkasemberek? Hát itt Zoe szemszögéből megkaptuk rá a választ.
Alig várom, hogy a következő részt is olvashassam. *-*

kte P>!
John Scalzi: Zoë története

Nem vártam sokat Az utolsó gyarmat történetének elmesélésétől egy másik szemszögből és kellemesen csalódtam. Azt gondoltam, hogy új információ a történetről kizárólag abból az időszakból lesz, amikor Zoë elutazott spoiler Ehelyett kiderül, hogy rengeteg fontos és kevésbé fontos eseményt történt úgy, hogy nem került említésre az előző könyvben.
John Scalzi ügyesen megoldotta az új szemszöget, kifejezetten fiatalos, pimasz megközelítést adott az elbeszélésnek. Zoë szarkasztikus humora, Gretchen-nel versengő beszólásai, az obinokkal való közeli kapcsolata mind gazdagították az alaptörténetet, miközben a spoiler
Tetszett a fiatalok közötti kapcsolatok, a romantikus szál, a kommunikátorokhoz való hozzáállásuk, a különböző gyarmatokról történő emberek közötti konfliktusok és összerázódásuk leírása.
Enzo versei megfogtak maguknak, a borító pedig ismét szuperül sikerült.

2 hozzászólás
ggizi P>!
John Scalzi: Zoë története

Hiába ismertük már a történések fő vonalát, sokat hozzá tudott adni még a szerző, hogy igazán élvezetes legyen Zoë szemszögéből is a történet. Nagyon tetszettek a karakterek, a fiatalok agylövései, a történetkiegészítések, az obinok, és a mindent átszövő fanyar humor. A veszteségérzet is sokkal erőteljesebb volt így, több háttérrel körítve. És halkan mondom, de maga a Köszönetnyilvánítás is elég kellemesre sikerült. :)

Gerof>!
John Scalzi: Zoë története

Sokan panaszkodnak, hogy ez a könyv nem sokat tesz hozzá az Az utolsó gyarmathoz. Igazuk is van. Azonban szerencsére én több, mint egy évet kihagytam a folytatással, és így nem volt akkora nagy megrázkódtatás. Ha jobban belegondolunk, ez jól illeszkedik a szerző(k) sémájához, aki(k) hosszú hónapokon, éveken át írja/írják a folytatásokat, miközben mi szépen tisztára üríthetjük az emlékeinket. Így aztán ugyanaz a történet képes az újdonság erejével hatni, másodszorra is rácsodálkozhatunk a már olvasottakra, újfent kilogikázhatjuk előre a cselekményt. Hát nem éri meg? Most megfogadom, hogy egy évig megint nem olvasok Scalzit.

Kicsit komolyabbra fordítva, a hosszú kihagyás miatt tényleg nem akadtam fenn az újramesélt történeten. Ha gyors egymásutánban olvastam volna, valószínűleg jobban zavart volna, mivel Zoe nézőpontja azért nem ad olyan sokat hozzá az előző kötethez, bár kétségtelen, hogy érdekes adalékok voltak. A „tini” hangvétellel sem volt bajom, sőt számomra egész hihetőnek tűnt, de mivel sosem voltam tizenéves lány, azért az én ítéletemet óvatosan kell kezelni.

A pozitív élményhez valószínűleg azt is számításba kell venni, hogy a Zanzibár után elképesztően jól esett ez a habkönnyű, tükörsima fogalmazás.


Népszerű idézetek

winrudi>!

Semmi sem fogható ahhoz, hogy megosztod az első menstruációs görcseidet egymilliárd hermafroditával. Azt hiszem, az tényleg mindenkinek az első volt.

37. oldal (Agave, 2013)

Shanara>!

Vegyél egy elefántot. Nyomd egy kicsit össze. Nem kellenek a nagy fülek. Az ormánya legyen rövidebb, de tegyél csápokat a végére. Nyújtsd meg a lábait annyira, hogy kétségesnek tűnjön, vajon elbírja-e a súlyát. Végül duplázd meg a szemek mennyiségét. Akkor végeztél jó munkát, ha semmi másra nem hasonlít, legfeljebb egy elefántra.
Na, ez a fáni.

124. oldal (Agave Könyvek, 2013.)

julicsenge IP>!

– Tudnom kellett volna, hogy Perry lánya vagy. A szemed pont olyan, mint az övé.
Hagyd a fenébe, mantrázta az agyam udvariasabb fele, hagyd a fenébe. Csak engedd el szépen.
– Köszönöm – feleltem. – Örökbe fogadtak.

27. oldal

ViraMors P>!

Babar jó kutya volt, de nem volt az a kifejezetten kritikus karakter: mindenkiért rajongott.

203. oldal

1 hozzászólás
Dworkyll I>!

… a zöld ember is eljutott a veranda lépcsőjéig, nyomában az ugrabugráló Babarral.
– Tetszik a kutyád – szólított meg.
– Látom. De csak mérsékelten rajong magáért.
– Ezt meg honnan lehet tudni?
– Még nem fürdik teljesen a nyálban.
Felnevetett.
– Legközelebb jobban fogok igyekezni – ígérte.
– Ne felejtsen el törülközőt hozni.
A zöld ember a ház felé intett.
– Ez Perry őrnagy háza? – kérdezte.
– Nagyon remélem. Az összes cucca itt van.

EGY

psn>!

– A csávó óránként küldi neked a verseket, és azt mered állítani, hogy nem a fiúd???
– Ha a fiúja lenne, már nem küldözgetne neki verseket – szólt közbe Savitri.
– Hát persze – csapott a homlokára Gertchen. – Így már minden érthető.

98. oldal

syeren P>!

De a legtöbb esetben megszületsz egy gyarmaton, élsz egy gyarmaton, meghalsz egy gyarmaton, a kísérteted pedig ott marad, és idegesíti a leszármazottaidat ugyanazon a gyarmaton.

29. oldal (Agave, 2013)

psn>!

Csak semmi istenhozzád. Itt vagy a szívemben. Ami azt jelenti, hogy nem lehetsz távol tőlem soha.

309. oldal

psn>!

– Na, mit szólsz hozzá? – nézett rám apu.
– Szerintem pont úgy fest, mintha a jóisten ideszart volna.
– Hát, most még igen. De sok munkával és egy csipetnyi szeretettel elérhetjük, hogy úgy nézzen ki, mint egy komposztálógödör. Az lesz majd csak az ünnepnap.

117-118. oldal

Razor P>!

– Figyelj, Zoë… – kezdte Enzo, majd ahogy átpillantott a vállam fölött, a szeme tágra nyílt.
– Hadd találjam ki. Két félelmetes kinézetű földönkívüli dekkol a hátam mögött.
– Honnan tudod? – nyögte Enzo egy kis hallgatás után.
– Mert pont olyan a reakciód, mint a többieké – vigasztaltam. Hátranéztem Apacukára és Fundalukára. – Csak egy perc, oké?
– Te ismered őket? – döbbent meg Enzo.
– Amolyan testőrfélék.
– Neked testőrökre van szükséged?
– Ez egy bonyolult történet.
– Most már legalább értem, hogyan lehettek a barátnőddel mindketten észjátékosok.
– Azért nem kell aggódni – mondtam, és hátrafordultam Apacukáékhoz. – Srácok, ez itt az új barátom, Enzo. Köszönjetek neki szépen.
– Szia – mondták egyszerre síron túli sztereóban.
– Uhhh – Enzo megborzongott.
– Tökéletesen ártalmatlanok egészen addig, ameddig nem gondolják, hogy veszélyt jelentesz rám nézve.
– Miért, akkor mi lesz?
– Nem tudom pontosan a forgatókönyvet. De azt hiszem, van benne egy rész, ahol igen nagy számú igen apró kockára vágnak.

80. oldal


A sorozat következő kötete

Vének háborúja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

James S. A. Corey: Tiamat dühe
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
Orson Scott Card: Végjáték
Orson Scott Card: Ender árnyéka
Joe Haldeman: Örök háború
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Michael A. Stackpole: Farkastörvény
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború
David Guymer: Dorn utolsó fia
Drew Williams: Gazdátlan csillagok