Vének ​történetei és más írások (Vének háborúja) 117 csillagozás

John Scalzi: Vének történetei és más írások

John ​Perry százados Újgoa község polgáraival találkozik a Huckleberry kolónián, és a Véderő személyi állományának mindennapi életével kapcsolatos kérdésekre válaszol. Jane Sagan AgyGép naplójába betekint a Belbiztonsági Parancsnokság Információ-visszanyerési és Értelmezési csoportfőnöksége, és váratlan dolgokra bukkan.

John Scalzi e két novellája a Vének háborúja és a Szellemhadtest idején íródott, és a rajongók több éve tartó kitartó lelkesedésének köszönhetően most magyarul is megjelenhetnek, ezáltal teljessé téve az évezred legnépszerűbb military sci-fi univerzumát. A kötetben ráadásul ezek mellett megtalálható az Egyesült Államokban idén nyáron kiadott Ötpercesek című gyűjtemény is, ami Scalzi tizennyolc rövid, humoros sci-fi történetét tartalmazza az elmúlt 25 évből, főszerepben többek közt a joghurt világuralmával, vagy Plutóval, aki mindent kitálal az elvesztett bolygó státuszáról, és négy mesterséges intelligenciával, akik elmagyarázzák,… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
208 oldal · ISBN: 9789634191971 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634191964 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István

Enciklopédia 10


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Szerettem a Vének háborúja szériát. Könnyed, izzadságszagtól mentes szórakozás volt, ami nem is akart ennél több lenni, viszont ezt tökéletesen hozta. Ráadásul a sorozat menet közben is folyamatosan előnyére változott. Még ha a stilisztikai alapok ugyanazok is maradtak, a formai megújulás (regényről novella füzérre, majd végül kisregény formára) szerintem nagyon jól állt az univerzumnak. Noha a sorozat véget ért, két novella hiányzott a magyar kiadás teljességéhez, ez a kötet pedig ezt pótolja.

Nehéz önálló kötetként értékelni ezt a kiadványt. A két Vének háborúja novella Az utolsó gyarmat eseményei előtt játszódnak. A sorozat újra-, vagy első olvasása során oda érdemes beszúrni ezt a cirka 80 oldalt. Ettől a két novellától egyébként nem is kell sokat várni. A Perryé ad két rövid szösszenetet az univerzum világából és kicsit fejtegeti a Gyarmati Szövetség mibenlétét. Sagan novellája nem is tartalmaz még cselekményt sem, lényegében a nő gondolatainak és érzéseinek gyűjteménye, úgy érzem afféle kísérletezgetős írás ez Scalzi részéről.

A kötet második fele Scalzi rövidebb, leginkább humoros írásait tartalmazza. A 18 novellából 14-et szórakoztatónak találtam, a maradék 4 se volt rossz, inkább csak semmilyen, ami lényegesen jobb arány mint amire számítottam, de nagy csodát azért ne várjon senki.

A gyűjtemény legnagyobb értéke azt gondolom leginkább az, hogy egyáltalán meg tudott jelenni, a két novella és a rövid történetek a szellős szerkesztéssel együtt adnak ki értelmezhető terjedelmet. Scalzi és Vének háborúja rajongóknak, illetve gyűjtőknek kötelező.

>!
Oriente P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Az első két novella (Perry- és Sagan-átirat) annyira rossz, hogy az Ötpercesek már kifejezetten jónak tűntek. A kontextus hatalma… :)

Tényleg egészen jól mulattam a kis rövidek többségén, a kötet első fele viszont rettenetesen gyenge, így elég szerencsétlen választás volt ezzel hangolódni a szerző budapesti látogatására. Meg kell hagyni, Scalzi remek műsort kanyarított nekünk a Könyvfesztiválon, nagyon szimpatikus figura, de ez semmilyen összefüggésben nem áll azzal a véleményemmel, hogy bőven vannak szövegek, amik jól állnak a blogoknak és közösségi oldalaknak, ráadásul ott minden kényelmesen elfér, de ezért nem kellett volna fákat kivágni.

>!
syeren P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Ez nagyon jó volt!
Meglepő módon az „és más írások” része tetszett jobban – a humor kiváló. :D
Az első kisregény a szokásos Scalzi, semmi extra. Perry még mindig jó fej. :)
A Sagan naplókhoz szerintem jókor kell nyúlni:
este túl fáradt voltam hozzá, inkább vártam vele.
Megérte!
Jól megírt, sokkal több van benne, mint az elsőben – tetszett a narratíva. Jó lett volna még „annak idején” olvasni, mert rengeteget ad Jane karakteréhez. :)

1 hozzászólás
>!
ViraMors P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Mind egyetértünk abban, hogy nem akarjuk az emberiség végét, de hogy az összes emberre szükség van-e, az már kérdés.

Végeredményben erős vegyesként tudom jellemezni a kötetet. A két Vének… történetnek nem feltétlenül érzem, hogy lenne létjogosultsága. A Perry-átirat még csak-csak, ott legalább megcsillant némi humor, és jók voltak a pro és kontra érvek a GYV kapcsán. A Sagan-átirattal viszont nem nagyon tudok mit kezdeni. Egy furcsa, hömpölygő belső monológ, aminek a születési körülményei jobban megfogtak, mint maga a novella.
Az ötpercesek nagy előnye, hogy tényleg nyúlfarknyiak, remekül lehetett jövet-menet buszon és HÉV-en olvasni őket. Tartalmilag hullámzóak, elsődlegesen a humorra és az ember-idegen kapcsolatokra fókuszálnak, de volt jó néhány, amit egymás mögé téve nem kevés cinizmust éreztem felfedezni, és azt a meggyőződést, hogy az emberiség igenis megérett a pusztulásra. spoiler
Összesítve azért örülök, hogy megjelent és elolvastam, van benne pár rövidke, amit kár lett volna kihagyni.

Vélemények, benyomások, esetenként értékelések novellánként:
https://moly.hu/konyvek/john-scalzi-venek-tortenetei-es-mas-irasok/en-es-a-konyv/viramors (az értékelés alatt)

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Folyton a nemrég olvasott Gaiman válogatáskötet jutott az eszembe, ezt olvasgatván, hogy mennyire más karakterű a két író és mennyivel jobban tetszett az. spoiler
Szeretem Scalzi humorát, de a hosszabb írásaiban jobban áll neki ez a stílus.
Itt ami nagyon bejött az: Jane Sagan naplója volt, meg az Ötpercesek, ezekből is az Új direktívák az alkalmazott-manxtse viszonyt illetően című kis íráson derült jót a képem, de volt még pár eredeti és kellemesen humorsziporkázó szösszenet, de a többség a korai zsengék közül azért hamar felejthető kategória.
Azért jó volt elolvasni őket, de jöhetne majd egy új regény is!

1 hozzászólás
>!
Gyula_Böszörményi IP
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Nos, ez a kötet erősen kétarcú. Egyrészt a benne található két „Vének története” csapnivalóan rossz, és valójában nem is történet. Az egyikben Scalzi elismétel egy csomó dolgot, amit a sorozat olvasói már kívülről tudnak, a másik pedig unalmas filozofálgatás. Viszont az ötpercesek, na, azok minden pénzt – jó, ez költői túlzás – megérnek! Zseniálisak, viccesek, meghökkentők, elgondolkodtatók – kivéve a verset, ami gyenge. Ez a kötet tipikus példája a „kaparjunk össze mindent – bármit – a fiókból, és fűzzük egy könyvbe, hisz az adott szerzőtől úgyis mindent megvesznek”-kiadói üzletpolitikának. Bárcsak írt volna még Scalzi 10-20 ötperceset, és ne tették volna hozzá azt a két pocsék és kínos „Vének-izét” – akkor egy sziporkázóan jó novelláskötet lett volna belőle. Így csak kétharmadban az.

2 hozzászólás
>!
NewL P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Különböző hosszúságú és minőségű novellák (5 percesek) gyűjteménye. Volt közöttük ami tetszett, volt ami nem. Az az érzésem, hogy ez már a rókabőr kategória, mert az univerzumhoz nem tett igazán hozzá, és nélküle is el tudtam volna képzelni az életemet. Egy olvasásnak elment.

2 hozzászólás
>!
Molymacska P
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Nagyon örülök, hogy a Love, death robots és az Agave miatt rátaláltam Scalzira. Bár nem mindegyik novella tetszett úgy igazán, de mégis azt éreztem, Scalzi tud írni, és hogy nem véletlenül lett sikeres szerző.
Jó volt, hogy minden novella előtt volt egy kis ismertetés, mire írta, hogyan találta ki, ez sokszor segített közelebb kerülnöm az íróhoz, és megérteni a novellákat is. A novelláskötetről így egyben többet nem is beszélnék, a novellákról egyenként és párosítva alant írnék:

A Perry-átirat: Kérdések egy katonához Érdekes volt, hiszen én a Vének háborúja ciklust nem olvastam, mégis örültem, hogy anélkül is teljesen érthető, sőt. Ez egy világépítésben fontos novella, így képet kaptam egy kicsit arról, mi áll a kalandos történet mögött. És hát igen. Azért kíváncsivá is tett. A stílusa iszonyatosan baromi jó, egyszerre vérkomoly, és nagyon laza, és látszanak áthallások a sorozatból is. Imádtam.

A Sagan-átirat: Napló Teljesen más volt, mint az előző novella: itt egy idegen(?) szemszögéből néztük végig, ahogy katonának áll, és szerelmes lesz. Érzéseket kaptunk, impulzusokat, de nem történetet. Egyrészről ez a novella is világépítő (hiszen megismerhetjük a régi életét, és katonaként az újat) de közben olyan magvas gondolatok vannak benne, hogy csak lestem. Igen, csak lestem, mert annyira meg tudott fogni egy (mindennapi) érzést, és azt a női narratívát, amit sok férfi nem tud úgy igazán elkapni. Bámulatos volt.

Levelek egy lehetséges jövőből és A joghurt viráguralma Mindkettőt már láttam, de most elég vicces volt olvasva is. Fantáziadús, humoros, és észveszejtő.

Jártak-e nálatok idegen állatok? Mérsékelten humoros történetek, ahol az idegen fajokat képzelhet el az ember. Volt jobb és rosszabb történet is, de általában végve elég kacagtató volt.

Plútó kitálal A Plútó kérdés szerintem mindenkinek fontos, aki kicsit foglalkozott bármilyen tudománnyal, és mindenkinek megvan róla a gondolata. Hát pont a Plútó gondolatait miért nem hallgathatjuk meg? Hatalmas poénok voltak benne, hangosan nevettem a Plútó okfejtésein, és a szociális problémáin (ejnye Merkúr!). Sose gondoltam volna, hogy ilyen vicces lehet a csillagászat…

Denise Jones, szuperügynök és A szupergonoszság helyzete Amikor kislányként láttam néhány szuperhősös történetet, akkor mindig arra gondoltam, mi is lesz a romokkal, és milyen menő lenne erről írni. Persze Scalzin kívül is sokan foglalkoztak a témával, mégis ez a kicsit kifacsart stílus, az, hogy mindenre van cég, és hogy a cég mindent csak pénzért csinál meg, valahogy egyszerre volt nagyon valós, és nagyon vicces is. A stílusa pedig, hogy egy beszélgetést követhetünk végig, nagyon pöpec, hiszen így még jobban ütnek a novellák.

A másik nagy micsoda Hát ez elmicsodázódott. Lehet azért, mert zajos volt a környezet, de alig valamit értettem meg belőle (azt igen, hogy vannak benne macskák).

Új direktívák az alkalmazott-manxtse viszonyt illetően és Fontos ünnepek a Gronghun illetve Élet a Földön: ember-idegen kapcsolatok Mindhárom novella humorosan mutatja be az idegeneket, és azt, hogyan próbálunk együtt élni és dolgozni velük (míg az első éttermi, a másik és harmadik munkakörnyezetben). Nagyon szórakoztató volt, egyrészről a hatalmas fantáziába belepillantani, másrészről, meg ezek a szituációk egyáltalán nem állnak olyan távolt tőlünk, mint ahogy hinnénk. Csak nem csápos polipról van szó, hanem fura pasikról. Amit még érdekesnek találok, hogy mindegyik pedzegeti a szexualitás témáját, és nagyon örültem neki, hogy nem csak maga a szex más (ez fontos!) hanem a nemiség kérdése is, hogy ők nem nők vagy férfiak, hanem lehetnek hatneműek, vagy változó neműek, vagy akármik. Ez több helyen is megjelenik, és nagyon örülök, hogy viccesen is, de belekerült a novellák közé.

Kereset a világ ellen kicsit gyengébb novella, de talán azért, mert mi magyarok ebben élünk (csak nem űrben, hanem a földön :D ). Nem túl maradandó, de egyszer humoros.

Hogyan foglalom el magam hosszú repülőutakon: Twittermese és A manózás Lehet be kellene követnem Scalzit a Twitteren (de előbb regisztrálnom kellene) ha ilyeneket rak ki. Nagyon vicces volt, mindkét kis tweetekből álló történet, nem is tudom, kinek szurkoltam igazán: a manóknak, vagy az embereknek.

Reggeli közlemények a Zavart Fiatalok Lucas Kevert fajú Iskolájában Nem tudtam, hogy lehet érdekes is az iskolai közlemény. De lehet, ha elég furcsák az osztálytársaid.

Az okoskészülékeid a hátad mögött rólad beszélnek Erről a novelláról rögtön On Sai: Nyolc négyzetméter a világ novellája jutott eszembe. Csak míg On Sai történetet kreált mellé, addig Scalzi megelégedett az egyszerű gegekkel a béna felhasználókról.

Az MI nem akarja az emberiség végét, de tényleg nem, becsszó Ez is inkább csak átlagos novella volt számomra, bár volt benne megmosolyogtató jelenet, de nem sok. Azé' örülök, hogy megmarad az emberiség spoiler

Aranyos kis zsarolók Nem sci-fi, de mégis vicces, a maga túl erős képeivel. Nem élnék Amerikában…

Pénelopé A végére került egy vers is. Nem volt rossz, sőt érdekes.

Összegzésképpen érdekes volt az a fantázia, amibe bepillantást engedett az író, és az a a humor, amivel a mindennapokat is átvészeli (meg a repülőutakat ugye). Biztos, hogy Scalzitól még fogok olvasni, mert érdekesnek találom a stílusát, és lehet regényben is lesz olyan jó, mint novellákban.

3 hozzászólás
>!
zamil
John Scalzi: Vének történetei és más írások

Sajnos számomra ez a könyv inkább szólt a lehetőségek meglovagolásáról, gondolok itt arra, hogy a Vének háborúja sorozattal kiadjunk valamit.
Ami megmentette a könyvet, az az ötpercesek, mert ezek közt volt igazán jó. A két sorozathoz kapcsolódó novella szerintem nagyon felejthető kategória.
Egyszeri olvasás, kér érte.

2 hozzászólás
>!
ppayter
John Scalzi: Vének történetei és más írások

"Ha a Vének háborúja első három kötete egy nagyszabású filmtrilógia (a bővített változat a Zoë történetét is tartalmazza), A lázadás hangjai és az Árnyékszövetség pedig a siker hullámait meglovagoló filmsorozat, a Vének történetei és más írások a DVD-kiadás (na jó, Blu-ray) párperces extráinak felel meg. […]

Az olvasást az ötpercesekkel érdemes kezdeni. Scalzi csapongó fantáziája magával sodor a törpebolygóvá lefokozott Plútó személyes vallomásaitól az intelligens joghurt világuralmán, szuperhős-ügynökségen, az emberiséget elpusztítani még véletlenül sem akaró mesterséges intelligenciákon, Hitler számtalan, kreatív halálán és twitteres agymenéseken keresztül a szerző egyetlen publikált verséig. Naponta kettőt-hármat, reggeli mellé, utazás vagy várakozás közben, amikor éppen van pár szabad perc, a történetek instant hatnak és hosszú órákra ellátnak derűvel. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/12/john-scalzi-venek…


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Mind egyetértünk abban, hogy nem akarjuk az emberiség végét, de hogy az összes emberre szükség van-e, az már kérdés.

Az MI nem akarja az emberiség végét, de tényleg nem, becsszó

>!
Chöpp 

Vagyok, aki vagyok, és ennyi elég.

66. oldal A Sagan-átirat: Napló

>!
ViraMors P

Nincs nekem kifogásom a Föld ellen. Jó bolygó. Barátságos. Kár, hogy az emberek miatt mostanában olyan idegbeteg. A helyében jelentkeznék meteornak.
Mázlitok van, hogy olyan toleráns.

Plútó kitálal

>!
NewL P

ELYA 24/7 TERMOSZTÁT
Bryan és Cynthia Black tulajdona, Deming, Új-Mexikó
Jézusom, ezek az emberek! Csak termosztát vagyok, de én is tudom, hogy ezek ketten nem igazán szeretik egymást. Viszont nem is akarnak beszélni róla, ezért passzív-agresszív módon kínozzák egymást. Például a nő állandóan 23 fokot akar a házban, a pasi meg 20-at. Jó, nekem nyolc, azt is meg tudom csinálni: nappal, amikor a nő itthon van, 23 fokon tartom, aztán, amikor a pasas hazaér, a nő meg elmegy vásárolni, vagy hová, leviszem 20-ra. De akár kettős klímazónát is csinálok, az emeleten 23, a földszinten 20 fokkal. Nem gond! Szó szerint erre terveztek! Akár minden szobában lehet más hőmérséklet.
De neeem! Ők állandóan odamennek a tárcsámhoz, és egész nap ide-oda tekergetik, aztán számon kérik egymáson, és mindketten játsszák az ártatlant. Ki forgatná a tárcsát, egy szellem? És dühösen nézik egymást, és hirtelen megértem, milyen lehet annak a gyereknek, akivel a szülők egymásnak üzengetnek. Én termosztát vagyok, a rohadt életbe, ez nem az én dolgom! Nem megyek cserébe főiskolára, nem kapok érte autót vagy más bűntudat-ajándékot. Engem csak rángatnak.
Elegem volt. Errefelé nagyon hideg a tél. És ha passzív-agresszívet akarnak, csak várják ki, amíg a hőmérséklet lemegy fagypont alá. Akkor majd meglátjuk, ki lesz passzív-agresszív.

>!
ViraMors P

Az a fura ebben a lefokozásban, hogy igazából én soha nem is akartam bolygó lenni, tudod? Én csak a saját dolgommal törődtem, aztán hirtelen azt vettem észre, hogy Clyde Tombaugh bámul. És mire észbe kaptam, emberek hívogattak azzal, hogy én vagyok a legújabb bolygó. És világosan emlékszem, hogy mondtam is nekik, nem vagyok benne biztos, hogy akarom ezt a felelősséget. Ők meg azt mondták, most nem farolhatsz ki, Walt Disney már elnevezte rólad az egyik rajzfilmfiguráját.
Igazából emiatt lettem bolygó. Nem a csillagászok miatt, hanem egy rajzfilmkutya miatt. Az emberek imádták azt a dögöt.
Ami ironikus, mert én inkább macskás vagyok.

Plútó kitálal

>!
NewL P

GRIFFIN PLUSZVÉDELEM HÁZI BIZTONSÁGI RENDSZER
Anna Cross tulajdona, Zugzag, Oregon
Az 1234 nem biztonsági kód! Ne már! Biometriám van! Hangazonosítóm! Ott az a kis micsoda a kulcstartón, hogy amikor a ház felé közeledik, azonosítani tudjam! A nyavalyás telefonjáról is irányítani tud! De nem, ő aztán nem. Ő beüti az 1234-et. Még az az ostoba kutyája is rájönne.
Kint vagyunk a semmi közepén. Látom, hogy drogosok ólálkodnak az erdőben, arra várnak, hogy elmenjen itthonról. Mit gondolsz, mit ütnek be először? És ő nem állít be automata jelentésre, hogy ne tudjak szólni. Kér automata jelentést?, kérdeztem, ő meg úgy csinált, mintha kínaiul beszélnék. Jó, kínaiul beszéltem, mert nem állította át az nyelvet! Ez miért az én hibám?
Előbb-utóbb ki fogják rabolni, és akkor bezzeg majd én leszek a hibás. Hát, amikor majd kirabolják, megkérem a rablókat, hogy vigyenek magukkal. A zálogos odalesz értem.

>!
ViraMors P

Most nem azért, de csak mert az alvilág istenéről neveztek el, még nem jelenti, hogy vannak összeköttetéseim.

Plútó kitálal

>!
ViraMors P

K: Kérem, mondja meg a nevét és a foglalkozását.
V: Denis Jones vagyok, Szuperhős Foglalási Koordinátor a Szuperlények Nemzetközi Társaságánál, korábban Szuperlények Nemzeti Ligája, korábban a Szabadságbarátok.
K: Először is, önnek van bármilyen szuperereje?
V: Nincs, hacsak a szervezés nem számít annak. Hirdetés útján vettek fel.

Denise Jones, szuperügynök

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

RÖGZÍTETTE:
John Perry szds., vágatlan AgyGép audiofelvétel

TÁROLTA:
John Scalzi tiz., megbízott könyvtáros, KKCSF, 3. szakasz, GYV

A Perry-átirat: Kérdések egy katonához

Kapcsolódó szócikkek: John Perry · John Scalzi
>!
NewL P

BILL ÉS SUE DUKES, vízvezeték-szerelők, Queens
Bill: Egyszer Texason hajtottam keresztül, és az út mellett olyan elbaszott dolgot láttam, amilyet még sose. Olyan volt, mint egy páncélos nyúl, vagy mi. Csak feküdt ott. Azt hittem, már kipurcant.
Sue: Mer’ idióta vagy. Az egy armadillo. A Földről való.
Bill: Nem, összekevered valamivel. Ez egyáltalán nem földi forma volt. Hát pikkelye volt, meg minden.
Sue: Az egy armadillo. Tele van velük Texas. Az állam jelképe, vagy mi. Mindenki tudja.
Bill: Hát mi a faszt tudok én Texasról? Queens-i vagyok, a rohadt életbe, és Queens-be’ egy kibaszott armadilló sincs.
Sue (a szemét forgatja): Ja, ha Queens-ben nincs, akkor ki nem szarja le, mi?
Bill: Hát, ja. Kibaszott Texas. Mi is az az izé, aminek kacsacsőre van?
Sue: A kacsa?
Bill: Nem, okostojás, nem kacsa, csak kacsacsőre van.
Sue: A kacsacsőrű emlősre gondolsz?
Bill: Ja, kacsacsőrű emlős! Az meg honnan való?
Sue: Az is a Földről.
Bill: Komolyan? Baszki, ez a Föld néha totál bizarr egy bolygó.


Hasonló könyvek címkék alapján

Nick Kyme – Lindsey Priestley (szerk.): Az eretnekség történetei
Marko Kloos: Tengerészek
David Guymer: Dorn utolsó fia
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
Lois McMaster Bujold: Maréknyi becsület
Karen Traviss: Coruscant
Frank Herbert: Dűne
Jack Campbell: Vakmerő
Michael A. Stackpole: Szellemháború
Sandy Mitchell: A Császárért