Istenverte nyaralás! Pár nap, ami elsősorban arra jó, hogy tudatosítsd magadban, mennyire nem ilyen a többi napod. Persze meg akarod adni a módját. Pakolsz olyan pólót, amit a pesti utcához nem vennél fel, és keresel valami „másfajta” olvasnivalót. Ez a legnehezebb. Millió restanciám lenne, de ha vízparton is ugyanazokat olvasom, mint máskor, akár otthon is maradhatnék. A kívánság- és várólistám dugig van könyvekkel, nagy a tülekedés. Három sorozat osztozik a dobogón: a Vaják, a Hunyadi és a Vének háborúja. A Hunyadi töri. Mondjuk mérvadó értékelések szerint inkább csak hellyel-közzel, de azért mégis, és vakáció alatt ne szakmázzunk. A Vaják fantasy. Esz érte a fene, de még nem szabad fantasyt olvasnom, mivel magam is szenvedek eggyel. Úgy akarok lopni, hogy nem tudok róla, még ha olykor gyanakszom is. Na jó, legyen a Vének. Hülye vagyok a fizikához, nem beszélve a csillagászatról, az elektronikáról és a nanotechnológiáról. Nem fenyeget az a veszély, hogy valaha sci-fit akarnék írni, plusz bármit el lehet adni nekem műszaki tudományként, amiben találok egy cseppnyi logikát. Ha még annyit sem, akkor meg pláne. A kaland se rettent. Talán még lophatok is (öntudatlanul) ötleteket. Végül is mindegy, hogy alienek akarják-e kipreparálni a főhősöd zúzáját, vagy kacsintással trancsírozó varázslók. Ha gyenge, legfeljebb iszom még egy sört, és befelé káromkodom. Vagy kifelé, és ráfogom a foci vébére.
Nagyjából ilyen előkészületek emlékével nyomtam a Powert a kindlin az itteni vad vízcsobogás és durva madárcsicsergés közepette. Aztán, nagyjából a harmadik mondatnál, mielőtt amúgy tradicionálisan „beszippantott” volna, egyenesen elnyelt és megcsócsált ez az izé. Ha b. nejem, @Tintapatrónus nem szól rám néhány fényévvel később, hogy „Fiam, nem akarsz inni valamit?”, nem a még-egy-sörről maradok le, hanem végérvényesen dehidratálódom. Ritkán hozok jó döntést, és akkor is véletlenül, de ez a mostani könyvválasztás nagyon betalált. Le a kalappal az alapötlet előtt! Végre nem a fiatal férfiakat küldik háborúba, hogy ott pusztuljanak, és így sokkal nehezebbé váljon az a jövő, aminek ígéretével a harctérre hajtották őket (kevesebb házasság, kevesebb gyerek, viszont sok özvegyasszony és magányos leányzó, no meg általában véve is pocsék hangulat, stb.), hanem olyanokat, akiknek nem jövőjük van, hanem múltjuk. Ez már önmagában fél Nobel-díj. A másik fele pedig a megvalósítás. Pörög, mint a búgócsiga, és miközben megy a hentelés, akár egy számítógépes FPS-ben* vagy MMORPG-ben**, nem ijesztget és nem is jópofizik, hanem valami üde, eredeti módon szellemes, és helyenként megkapóan bölcs. Lehet persze, hogy csak nekem volt muszáj homlokot ráncolnom vagy felröhögnöm félpercenként, de érdemes kipróbálni, hátha másból is hasonló reakciókat vált ki. Rejtő, Pratchett és Asimov, szevasztok! Ihol a konkurencia. Lehet, hogy a szerző nem tudna írni egy új Artamonovokat vagy Háború és békét, de valószínűleg nem is akar. Viszont ezt az úgynevezett military sci-fit (Hogy mik vannak földön és égen, mi? Horatio!) nagyon érzi.
Konkrétan megszűnt a külvilág, amíg olvastam. Bár néha azon kaptam magam, hogy az izgalmak közepette meg kell állnom néhány percre, mert fel akarok készülni arra, ami még jöhet. A szünetekben pedig gyilkos tekintettel nézek körbe a közelünkben heverő emberekre, akikről lerí, hogy fogalmuk sincs arról, mi folyik odakint a távol-űrben annak érdekében, hogy mi itt, a Föld eme félreeső zugában intenzíven szétpihenhessük az agyunkat. Mondjuk, ha tudnák, akkor sem tehetnének mást, mint hogy Scalzit olvasnak, megnyugtatásul, hogy jó kezekben vagyunk.
*First Person Shooting – belső nézetes harci (lövöldözős) játék. Például: Quake, Serious Sam, stb
**Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – több játékost igénylő, csak online játszható szerepjáték. Például World of Warcraft, Guild Wars, stb.
