70. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Vének ​háborúja (Vének háborúja 1.) 737 csillagozás

John Scalzi: Vének háborúja

John ​Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem lehet harcba indulni.

Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján. Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá – a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: Old Man's War

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155049743 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2012
238 oldal · ISBN: 9786155442148 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

John Perry · Howard Phillips Lovecraft · Gandhi


Kedvencelte 167

Most olvassa 23

Várólistára tette 297

Kívánságlistára tette 202

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
John Scalzi: Vének háborúja

Üdv, a Gégepukkasztóban, a Világegyetem legvalószerűtlenebb koktélbárjában!

Úgy látom, gőzöd sincs, hogy hová keveredtél, de nyugi, ez nem a Tatuin, és azok ott nem a galaxis söpredéke, csak egy rakás turista. Lazíts! Hajts fel egy pohárral, és rögtön jobban fogod érezni magad!

A mai ajánlatunk az univerzum ezen szögletében népszerű, könnyed, hullócsillag koktél, ami garantáltan feldob, ráadásul a kegyetlen másnaposság agyhasogató rémével sem fenyeget.

Hogy szeretnéd látni, hogy kotyvasztom össze? Nyugi, mindenből van benne pont elég!

A fő összetevője két adag a régi jól bevált intergalaktikus háborúból – ehhez le is kaptam a polcról Heinlein meg Haldeman egy-egy örökbecsűjét.
Hogy kicsit tompítsam a háború karcos ízét, ellenfélnek beleszórok egy rakásnyi furábbnál furább lényt, akik pont annyira agresszívek, mint amennyire érthetetlenek – ehhez James White űroperájából, a Kórház a Galaktika szélén-ből halásztam elő néhány figurát, meg persze egy rakásnyi másik klasszikustól is, Damon Knighttól kezdve Frederic Brownig – bár ezek a nevek neked talán nem sokat mondanak.
Főszereplő meg egy derék amerikai fickó a szomszédból, akinek helyén van a szíve és az esze is. Most őszintén? Soroljam, hogy honnan vettem ezt a hozzávalót? Ugye, hogy nem kell! Vannak dolgok, amik sose mennek ki a divatból!

Látom, marja a szemed a cucc! Nem vagy kemény sci-fista, ugye? Nem baj, kerül még bele egy s más, hogy fogyasztható legyen!
A legfontosabb egy bazi nagy adag jég – a kúlság faktor!
Vén trottyokból zöld bőrű szuperkatonává avanzsált terminátorok irtják a gülüszemű, emberevő űrlényeket – őszintén, hallottál mostanában ennél lazább ötletről? Na ugye!
Citrom nincs! Nincs nyammogás: itt mélyűr van, nem mély mondanivaló!
Citrom helyett ahol csak kell, facsarok inkább bele egy-egy löketnyi iróniát meg pár koktélkanálnyi kásásan laza beszólást. Philip Marlowe óta ez az alap, hogy valami, ami karcos, könnyen csússzon!

Azt mondod, legyen azért lehetne egy kicsit tartalmas is?
Rendben! Azon ne múljék!
Politizálás címszóval ekézem egy cseppet a vörösnyakú republikánusokat meg a seggfej szalonliberálisokat. A veteránoknak meg barátságosan odabiccentek a bajtársiasság nevében. Közben meg elmélázok az emberi szellem lenyűgöző rugalmasságán.
De ezeket csak úgy mutatóban, hogy nehogy a kedves vendég torkán akadjon valami göcsörtös mondanivaló.
Hogy bejön ez a cucc a csajoknak? Szerinted? Ilyen laza csávóval a főszerepben?
Ráadásul látod, milyen finoman kavarog az italban az örök szerelem rózsaszín szirupja? Mondtam én, mindenből pont a megfelelő mennyiség!

Jó, jó, de hogy ez az egész nem valami friss?
Dehogynem: menta helyett poszthumán mentalitást téptem a tetejére, koktélcseresznye gyanánt pár tudományos teóriát is szórtam bele, és az egészet habkönnyű filozofálgatással díszítettem.

És voilá: kész is van: kortyolj csak bele, haver!
Ugye hogy jól esik? Ne szégyelld, élvezd!

13 hozzászólás
>!
Riszperidon P
John Scalzi: Vének háborúja

@Lisie87 lelkes ajánlgatása után végre eljutottam oda, hogy megvegyem a könyvet, majd nem sokra rá, el is olvassam.
A sci-fi-t még csak most kezdem kóstolgatni, és első könyvek között ez is remek választás volt az Oculus után.
Nagyon tetszett a világ és az elgondolás, amibe Scalzi bevezetett. Mozgalmas, sodró lendületű, humoros, érthető tudománnyal. Nagyszerű volt olvasni a sokfajta idegenről, és látni azt, hogy milyen lenne, ha mi lennek a tápláléklánc egyik lentebbi szintjén, avagy éljen a nyakleves! :D
Nem várat sokat magára a következő pár kötet úgy érzem, ha már volt szerencsém beszerezni azokat is!
A fél csillag levonást egyrészt azért adtam, mert volt benne egy kijelentés az elkövetkezendőkkel kapcsolatban, amit nem lehet helytállónak nevezni, másrészt szerintem néha feleslegesen használt az író közönségesebb hangnemet, ami egy ideig vicces volt, de egy idő után számomra zavaró.

31 hozzászólás
>!
mezei P
John Scalzi: Vének háborúja

Scalzi ezzel a könyvével egy nagyon mély gödörből rángatott ki: egyik pillanatban még sírtam, két perc múlva már hangosan nevettem. És még azóta is morfondírozom magamban, hogy mi lehet a titka. A zseniális humoron kívül, természetesen.

Nem vagyok kimondottan egy sci-fi olvasó, így nem tudhatom, hogy mennyire eredeti, vagy mennyire „klisés” a történet. De ez nem is lényeges. Mert egy jó író még a legbanálisabb történetből is ki tud hozni valami nagyon eredetit. És Scalzi nagyon jól ír. Nagyon-nagyon-nagyon. (Ellentétben velem, mint látható. :D) Izgalmas történet, szimpatikus karakterek, remek párbeszédek, nagyszerű humor. És mindezek mellett Scalzi még odadob nekünk, csak úgy, mellékesen pár etikai kérdést, hogy aztán a könyv befejezése után is még napokig rágódjunk rajta. Gondolkozhatunk a gyarmatosítás etikusságáról, más fajok leigázásról. Vagy azon, hogy mitől ember az ember: ha a tudatodat átrakjuk egy idegen testbe, akkor vajon még ugyanaz maradsz, mint voltál előtte? Meddig terjedhet a tudomány határa. (Jó, tudom, vannak dolgok amit csak „magas matekkal” lehet megmagyarázni. ;))

Ez a könyv egy katonai sci-fi, és megtalálhatjuk benne a háborús könyvek/filmek kliséit is: a zord, ocsmányul beszélő, de valójában jó szívű kiképző főtörzsőrmestert, a dilemmát, hogy gondolkodás nélkül kell-e a parancsokat teljesíteni, a kétséget, hogy mi jogon irtunk ki mi, emberek, idegen fajokat. És a kérdések kérdését: ezekben a harcokban hogyan ne váljunk szörnyeteggé, hogyan maradhatunk meg embernek?

Nem szeretem a háborús regényeket, mert túl sok bennük a veszteség. Scalzi ezt a problémát is jól oldotta meg: rengeteg jó, szimpatikus karakterrel találkozunk, de nem töltünk el velük sok időt, így a veszteségünk is kevésbé fájdalmas. És a befejezést is tökéletesen el tudtam fogadni. Ráadásul, annak ellenére, hogy egy sorozat első kötetéről van szó, egy teljes, egész, lezárt történetet kapunk. Tökéletes könyv.

És a melasz, az tényleg undorító. ;)

2 hozzászólás
>!
cippo IP
John Scalzi: Vének háborúja

Elöljáróban azért jobb, ha tisztázzuk: ki nem állhatom a sci-fit. Meg hogy még pacifista is vagyok. Ja és nő. Na de mondom tovább. Szóval. Szembejön velem ez a pali, ez a Scalzi. Rámköszön. Nagyon jó kis higgadt, megnyugtató hangon.

Két dolgot csináltam a hetvenötödik születésnapomon. Meglátogattam a feleségem sírját. Aztán beléptem a hadseregbe – ezt mondja.

Szeretem, ha valaki jól tud beköszönni. Ha jól üti meg a hangot. Mer’ amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. (És itt kivételesen az a legény, aki adja, nem az, aki állja.)

Szóval rámköszön, mondom, így, három rövid, egyszerűen elémtolt mondattal, aminek súlya van. De hát ki ez a csávó?!
A Scalzit úgy mutatta be egy barátom, hogy olyan, mintha Shakespeare egy jó kis ármánykodós tragédiát írt volna a katonai sci-fi zsánerében. Az ilyesmi azért mégiscsak kíváncsivá teszi az embert, nem?

Jön tehát ez a sekszpírforma csávó a sci-fijével – most mondjam azt, hogy egy irodalmi néger, akit már eleve előítéletekkel kezelek? –, és megszólít ezen a szép barna hangján. Előítélet ide vagy oda, a szép barna hang a gyengém, és a karma negyedéves terminusokban mindig megbízhatóan teríti is az új meg új gyengéket. Ilyenkor egy hétköznapom többet ér, mint sok száz régi vasárnap, ahogy a Kovács Apollónia is énekli, hagyom tehát, hadd beszéljen. 256 oldalon keresztül. És jól beszél. Arányérzékkel. Humorral. Iróniával. 256 oldal befejeztével kénytelen vagyok azt mondani:

…maga az első scifista kopasz, akiben nem találtam azonnal valami megvetni valót. El sem tudom mondani, ez mennyire idegesít és kétségbe ejt.

Meg kell mondanom, azt a kijelentésemet, hogy ki nem állhatom a sci-fit, öt évad Stargate Atlantis, illetve Babylon 5 (meg ami) szakmai okokból, heti szinten történő kényszermozizására alapozom.

Elcseszett egy vízuális világom van, már bocs, de jobb’ szeretek a magam fantáziájával a magam vásznára festeni. A szörnyek az én univerzumomban valamiféle kivetített, alaktalan szorongások az elme sötét folyosóiról, bonyolultabbak és többrétűbbek, mint néhány sápadt pofájú zombi, vértől csöpögő szájú vámpír, vagy farkasember. Talán kevésbé kézzelfoghatók. Én legalábbis inkább elvontan, amolyan capote-i megfogalmazásban szoktam gondolni rájuk – már bocsánat, hogy ezt ennél képletesebben nem tudom körbeírni.

Egy könyv (ez a könyv is) ilyen értelemben mindig sokkal megengedőbb, mint egy film. Úgy értem, az agyad vélhetőleg nem valami gumitestű, csápos, cékategóriás horrorrémet moziz eléd. Vagy de, ha a habitusnak az jobban megfelel. Jó, tudom, hogy tudod. Elméletileg én is tudtam. Aztán mégicsak majdnem scifiszűz (sic!) maradtam. Úgyhogy ebből az alapállásból mondom, hogy az ilyesmit azért nem árt időnként tudatosítani.

A helyzet az, hogy másfél nap alatt ledaráltam. Mert sodró volt, (nekem) izgalmasan új, és mert élveztem. Nagyon.

Aztán két új kezemmel megfogtam a régi arcomat.
– Kösz. Kösz mindent.
Aztán kimentem.

2 hozzászólás
>!
Gyula_Böszörményi IP
John Scalzi: Vének háborúja

Egyértelműen a Csillagközi invázió [Starship troopers] rokona [a filmmé – nem a könyvvé], de ez nem von le az értékeiből semmit. Fordulatos, ötletes, de érezhetően itt az író még csak keresi a sztori hangvételét. Az első fejezet finom, intelligens humora nagyon tetszett, kár, hogy később ez valahogy eltűnik. Viszont a történet és a kissé sematikus világ [folyvást háború – fel se merül, hogy tán békében is lehetne élni: hiába ismételgetik a szereplők – a szerző –, hogy a világűr kegyetlen hely, valahogy nem tud meggyőzni róla, hogy tényleg ilyennek kell lennie] ellenére azonnal megvettem az összes folytatást. Jó sci-fi. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen filmsorozat készül belőle.

>!
Lisie87 P
John Scalzi: Vének háborúja

Van úgy, hogy az ember elolvas egy könyvet, becsukja…és utána még órákig nem tud szabadulni a könyv világából…átgondolja, elmélkedik rajta, beleéli magát. Velem is ez volt (van) most. Munkahelyemen fejeztem be a könyv utolsó pár oldalát, utána egy órát meséltem munkatársnőmnek, hogy miről szólt, és közben beszélgettünk az univerzumról,fizikáról, űrutazásról,stb. Ilyenkor mindig olyan lelkes tudok lenni…Imádom! :)
Ahogy ezt a könyvet is imádom, olyan volt nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér!!! még, még, még Régen olvastam sci-fit, és rájöttem, hogy mennyire hiányzik!!!
Nem voltak nagyon hosszú leíró részek, sőt sokszor gyors ugrások voltak a történetben, de végig úgy élveztem a cselekményt, egyáltalán nem untatott, pont így volt jó! Tetszett a fanyar humora, a szókimondása, az olykor véres, groteszk leírásai. Volt benne fizika, amit imádok, bár úgy voltam vele, hogy kicsit még olvasnék elméleteket, magyarázatokat az űrugrásról, tachionokról. Maga az alap ötlet is nagyon tetszett spoiler .
Még megjegyzem, hogy nagyon megérintett az a rész, amikor a feleségéről mesél, ahogy megismerkedtek (Shakespeare idézetes szerelmi vallomás…hmm) és ahogy meghalt a nő. Azt picit meg is könnyeztem. :)
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!!!!

51 hozzászólás
>!
ViraMors P
John Scalzi: Vének háborúja

Elsőként le kell szögezni, hogy a háborús sci-fi általánosságban nem az én műfajom.
A Vének háborúja alapvetően mégis tetszett.
Tetszett, hogy nem akar többnek látszani, mint ami, tetszett, hogy van humora és öniróniája. Tetszett, hogy Perry bár a szó legszorosabb értelmében katona, de vannak érzelmei és képes gondolkodni.
Amit viszont sajnálok, hogy történetként nekem meglehetősen egyszerűnek hatott. spoiler Érdekes volt, de végig vártam, hogy legyen valami, ami igazán mellbe vág, de egyszer csak vége lett a könyvnek.

Kezdésnek azért jó volt, ha nem is azonnal, de folytatni fogom a sorozatot, kösz @Lisie87 az ajánlást :)

4 hozzászólás
>!
zamil P
John Scalzi: Vének háborúja

Nem is tudom hol kezdjem, igazi olvasási élmény volt, mindent megkaptam amit akartam.
A történet egyedi, jól felépített, van benne technika, harc, űrutazás, és nem utolsó sorba humor.
Nem gondoltam volna, hogy egy sci-fibe ilyen jól be lehet építeni a humort, így hogy nem paródiáról van szó. Nagyon jól sikerült.
Szinte végig, mint egy film pergett a szemem előtt a könyv, és bátran mondhatom, hogy ennek köszönhetően valahol filmes élményt is kaptam. Szinte biztos vagyok benne, hogy egyszer megfilmesítik, mert annyira vászonra termet.
A karakterek tetszettek, talán mondhatom, hogy nem volt aki zavart.
A világ, amit az író teremtett, a sok lakott bolygóval, és más nem emberi fajokkal, igen színes lett. Ehhez jön hozzá még a háború amibe a főhősünk mint katona belecsöppent.
Aki ismerkedik a sci-fivel annak bátran ajánlom, mert itt mindent megkap, ami erre a műfajra jellemző. Nincs túlbonyolítva, túl magyarázva, pont annyi amennyi kell.

6 hozzászólás
>!
ursus MP
John Scalzi: Vének háborúja

Istenverte nyaralás! Pár nap, ami elsősorban arra jó, hogy tudatosítsd magadban, mennyire nem ilyen a többi napod. Persze meg akarod adni a módját. Pakolsz olyan pólót, amit a pesti utcához nem vennél fel, és keresel valami „másfajta” olvasnivalót. Ez a legnehezebb. Millió restanciám lenne, de ha vízparton is ugyanazokat olvasom, mint máskor, akár otthon is maradhatnék. A kívánság- és várólistám dugig van könyvekkel, nagy a tülekedés. Három sorozat osztozik a dobogón: a Vaják, a Hunyadi és a Vének háborúja. A Hunyadi töri. Mondjuk mérvadó értékelések szerint inkább csak hellyel-közzel, de azért mégis, és vakáció alatt ne szakmázzunk. A Vaják fantasy. Esz érte a fene, de még nem szabad fantasyt olvasnom, mivel magam is szenvedek eggyel. Úgy akarok lopni, hogy nem tudok róla, még ha olykor gyanakszom is. Na jó, legyen a Vének. Hülye vagyok a fizikához, nem beszélve a csillagászatról, az elektronikáról és a nanotechnológiáról. Nem fenyeget az a veszély, hogy valaha sci-fit akarnék írni, plusz bármit el lehet adni nekem műszaki tudományként, amiben találok egy cseppnyi logikát. Ha még annyit sem, akkor meg pláne. A kaland se rettent. Talán még lophatok is (öntudatlanul) ötleteket. Végül is mindegy, hogy alienek akarják-e kipreparálni a főhősöd zúzáját, vagy kacsintással trancsírozó varázslók. Ha gyenge, legfeljebb iszom még egy sört, és befelé káromkodom. Vagy kifelé, és ráfogom a foci vébére.

Nagyjából ilyen előkészületek emlékével nyomtam a Powert a kindlin az itteni vad vízcsobogás és durva madárcsicsergés közepette. Aztán, nagyjából a harmadik mondatnál, mielőtt amúgy tradicionálisan „beszippantott” volna, egyenesen elnyelt és megcsócsált ez az izé. Ha b. nejem, @Tintapatrónus nem szól rám néhány fényévvel később, hogy „Fiam, nem akarsz inni valamit?”, nem a még-egy-sörről maradok le, hanem végérvényesen dehidratálódom. Ritkán hozok jó döntést, és akkor is véletlenül, de ez a mostani könyvválasztás nagyon betalált. Le a kalappal az alapötlet előtt! Végre nem a fiatal férfiakat küldik háborúba, hogy ott pusztuljanak, és így sokkal nehezebbé váljon az a jövő, aminek ígéretével a harctérre hajtották őket (kevesebb házasság, kevesebb gyerek, viszont sok özvegyasszony és magányos leányzó, no meg általában véve is pocsék hangulat, stb.), hanem olyanokat, akiknek nem jövőjük van, hanem múltjuk. Ez már önmagában fél Nobel-díj. A másik fele pedig a megvalósítás. Pörög, mint a búgócsiga, és miközben megy a hentelés, akár egy számítógépes FPS-ben* vagy MMORPG-ben**, nem ijesztget és nem is jópofizik, hanem valami üde, eredeti módon szellemes, és helyenként megkapóan bölcs. Lehet persze, hogy csak nekem volt muszáj homlokot ráncolnom vagy felröhögnöm félpercenként, de érdemes kipróbálni, hátha másból is hasonló reakciókat vált ki. Rejtő, Pratchett és Asimov, szevasztok! Ihol a konkurencia. Lehet, hogy a szerző nem tudna írni egy új Artamonovokat vagy Háború és békét, de valószínűleg nem is akar. Viszont ezt az úgynevezett military sci-fit (Hogy mik vannak földön és égen, mi? Horatio!) nagyon érzi.

Konkrétan megszűnt a külvilág, amíg olvastam. Bár néha azon kaptam magam, hogy az izgalmak közepette meg kell állnom néhány percre, mert fel akarok készülni arra, ami még jöhet. A szünetekben pedig gyilkos tekintettel nézek körbe a közelünkben heverő emberekre, akikről lerí, hogy fogalmuk sincs arról, mi folyik odakint a távol-űrben annak érdekében, hogy mi itt, a Föld eme félreeső zugában intenzíven szétpihenhessük az agyunkat. Mondjuk, ha tudnák, akkor sem tehetnének mást, mint hogy Scalzit olvasnak, megnyugtatásul, hogy jó kezekben vagyunk.

*First Person Shooting – belső nézetes harci (lövöldözős) játék. Például: Quake, Serious Sam, stb

**Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – több játékost igénylő, csak online játszható szerepjáték. Például World of Warcraft, Guild Wars, stb.

1 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
John Scalzi: Vének háborúja

Szerintem ez életem első igazi „tömény” scifije. Persze már több könyvet is olvastam ebben a műfajban, de azok nem voltak ennyire sűrűn átitatva a műfaji elemekkel. Sok gyomorforgató jelenet található benne, de egy háborúban, vagy pontosabban az örökös háborúskodásban ez sajnos elkerülhetetlen. Johnt egyszerű öregemberként ismerjük meg a történet elején, aki beáll a GYV-hez valamiféle reménnyel a szívében. Aztán borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokat kell megélnie, a kemény kiképzés után univerzumról univerzumra ugorva harcol különféle fajokkal. A kiképzés során megismert barátai nagy részét elveszti és már ő maga sem tudja a végén, hogy megéri-e ez az egész, de aztán összetalálkozik egykori felesége „hasonmásával” és egyből új értelmet nyer az élete. A seregnél igen gyorsan jut el egyre magasabb és magasabb pozícióba, a legrosszabb csatahelyzetben sem blokkol le, rátermett és ügyes tiszt. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy a következő kötetben minken kell még keresztül mennie.


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

– Nem vagyok őrült, uram – feleltem. – Csak finoman kalibrált az elfogadható kockázat érzékem.

246. oldal (Agave)

6 hozzászólás
>!
amnaen

– Amikor tinédzser vagy és szerelmes, azt mindenki tudja, csak te nem, és az, akibe szerelmes vagy. Ne kérdezd, hogy miért. Egyszerűen így van.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem · tinédzser
>!
psn

Hiányzott a feleségem. A hiányát könnyebb volt elviselni a temetőben, ahol mindig is halott volt, mint az összes olyan helyen, ahol élt.

10. oldal

>!
Irasalgor

Gyűlöltem, hogy én is olyan ember lettem, aki a temetőbe jár a halott feleségét látogatni. Amikor (sokkal) fiatalabb voltam, olykor-olykor megkérdeztem Kathyt, mi értelme ennek. Az az oszló hús- és csonhalom, ami valaha egy ember volt, már nem ember, csak egy oszló hús-és csonthalom. Az ember nincs többé – a mennybe, vagy a pokolba került, valahová vagy sehová. Ennyi erővel egy marhaoldalast is látogathatnék. Aztán megöregszel és ugyanezt gondolod. Csak már nem érdekel. Ennyid maradt.

10. oldal, Első fejezet

>!
Nita_Könyvgalaxis

Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk.

159. oldal

>!
amnaen

– Ha valaha meggondolod magad, majd küldök képeslapot onnét, ahová letelepedek. Csatlakozhatsz hozzám. Élhetnénk egy farmon. Ültethetnénk csirkéket. Nevelhetnénk kukoricát.

241. oldal

>!
ppayter

– Az entrópia szívás – csóválta a fejét Alan.

45. oldal - Három

Kapcsolódó szócikkek: entrópia
26 hozzászólás
>!
Lex 

Az öregséggel nem az a baj, hogy egyik istenverte dolog jön a másik után – hanem hogy minden istenverte dolog egyszerre jön, állandóan.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregség
>!
Irasalgor

Részben az tesz minket emberré, amit másoknak jelentünk, és amit mások jelentenek nekünk. Hiányzik, hogy jelentsek valakinek valamit, hiányzik az emberlétnek ez a része.

159. oldal, 12. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: John Perry
1 hozzászólás
>!
mirez

A reggeli elképesztő volt, és mondom ezt úgy, hogy a feleségem olyan reggelit tudott az asztalra tenni, amitől Gandhi is abbahagyta volna a böjtöt.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gandhi

A sorozat következő kötete

Vének háborúja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Orson Scott Card: Végjáték
Joe Haldeman: Örök háború
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
Jack Campbell: Vakmerő
Alexander Freed: Battlefront: Alkony század
Aaron Allston: Lidérc osztag
Ann Leckie: Mellékes háború
Orson Scott Card: Ender árnyéka
James S. A. Corey: Kalibán háborúja