85. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Szellemhadtest (Vének háborúja 2.) 465 csillagozás

John Scalzi: Szellemhadtest

Az ​emberiséget soha nem látott veszély fenyegeti, űrbéli gyarmatai ellen három intelligens faj szövetkezik. Három faj és egyetlen ember. Az emberiség egyetlen reménye az, hogy az áruló tudós a dezertálása során hátrahagyta az elméjéről készült biztonsági másolatot. De senki nem tudja, hogyan lehetne azt felhasználni. A Gyarmati Véderő Szellemhadteste soha nem az erkölcsi aggályairól volt híres, így megpróbálja egy klónkatonájába ültetni a lemásolt lelket… elvégre a háborút nekik kell megakadályozni, és ezért a célért mindenre hajlandóak.

Scalzi ott folytatja a sodró lendületű katonai sci-fit, ahol a „Vének háborúja” véget ért, még lebilincselőbb történettel és emelve a téteket. Megfiatalított vének és gyorsan öregedő fiatalok vívják a különleges háborút, ami pontosan olyan, mint az összes háború a történelemben: végtelenül mocskos. Az egyetlen menedék, ha valaki megtalálja magában az erkölcsi iránytűt, ahogyan az Scalzi kalandos sorsú főhősének is sikerült. De elég… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: The Ghost Brigades

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
292 oldal · ISBN: 9786155272769 · Fordította: Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272059 · Fordította: Farkas István

Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Jane Sagan · Jared Dirac · Cainen Szuen Szu · Charles Boutin · Daniel Harvey · Greg Mattson · James Robbins · Steve Seaborg · Ted Winters


Kedvencelte 41

Most olvassa 20

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
John Scalzi: Szellemhadtest

Réges-régen, egy messzi-messzi csapszékben II.

spoiler

Üdv, haver! Az üres poharadból és a csillogó szemedből ítélve egy újabb koktélért jöttél.
Bejött az előző, ugye? Ahogy előre megmondtam! Ütős volt, szinte itatta magát…
Most mit szeretnél?
Mi? Hogy te ugyanazt kéred?
Ne már!
Hamarabb lépsz kétszer ugyanabba a folyóba, mintsem hogy a Gégepukkasztóban kétszer ugyanazzal a koktéllal rombold a metabolizmusodat.
Itt mi nem dolgozunk fix receptekkel, haver, jobb, ha ezt még most megjegyzed, amíg elég józan vagy hozzá. Én mindent csak úgy érzésre dobálok a shakerbe, aztán meg meglátjuk.

Ne siránkozz már, hasonlítani fog az elsőre, ha már ennyire bejött, csak nem lesz ugyanaz.
Figyeld csak, hogy dolgozom!
Ennek az alapja is két adag intergalaktikus háború lesz, úgyhogy az alapíz nem változik. Legalábbis nem nagyon. Ha jól figyeltél, láthattad, hogy egy kicsivel többet löttyintettem a harctéri intrikákból, meg az űrpolitikából. Nyugi, egyelőre csak annyit, hogy karakteresebb legyen az aroma.
Megnyugodtál?
Helyes!
Na de mit keverjek még hozzá?

No, nézd csak, mi került a kezem ügyébe!
A megszállott tudós… Már szinte el is felejtettem, hogy ebből is van egy teljes palacknyi. Annak idején pedig milyen menő volt – Frankenstein meg Dr. Moreau, ezeket csak vágod? –, de a végére persze a sok béna pancser túltolta ezt is. Mostanában meg már azok is émelyegnek a szagától, akik annak idején úgy nyelték, mint a kanalas orvosságot.
Pedig milyen szépen sűríti az italt.
Látom, te is fintorogsz. Öntök akkor hozzá egy kevés mandulaszirupot – nem keserűmandula ez, ne rémüldözz már, hanem mandulatej: a papus egyetlen kicsi lánya!
Hát nem édes?

Rendben, ne rinyálj már, tudom, hogy ez eddig még elég kevés, de mindjárt szórok mellé pár cuccot, ami feldobja az összképet.
A fura űrlények az előzőben is bejöttek, úgyhogy most sem maradnak ki. De most nem csak kóstolónak valót kapsz belőlük, hanem annyit, hogy egy darabig azért elrágódhass az egzotikus ízükön.

Látom, hogy kicsit húzod a szád, mert még mindig csak félig van a pohár. És nem azért, mert már kiittad.
Tudod mit, feltöltöm a maradékot klónozással meg meghasonlott lélekkel, aztán még dobálok bele csak a te kedvedért pár transzhumán olívabogyót és pár hűsítő mentalevelet is.
Kicsit kesernyés, és jól látod, ebben nincs annyi humorbonbon se, mint az előzőben, de azért hidd el, ezt is élvezni fogod!

Cheers!

12 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
John Scalzi: Szellemhadtest

Ez egy young adult könyv…Mert nagyon fiatal szereplők nagyon felnőtt dolgokat csinalnak egymással. Na jó ennél még Claude hadnagy viccei is jobbak :3

Scalzi megint egy tisztességes iparosmunkát rakott le az iróasztalra. Saját elmondása szerint is rengeteget lop más szerzőktől tehát nem vártam egetrengető tudományos felfedezéseket vagy mindfuck csavarokat. A Szellemhadtest az előző részben részben már megismert különleges katonákról szól. Azok között is egy különleges-különlegesről Jared Diracról. Mellette visszatér még Jane Sagan a vének háborújának full metal bitch karaktere. A korábbi kulcsfigura csak emlités szintjén van jelen(nem volt költségvetés egy cameora)

Számolni sem tudom idén már hány sci-fi kiképzést olvastam végig, de a különlegesek kiképzése tudott plusz dolgokat hozzáadni a klasszikus military sci-fi klisékhez.

Ami a legnagyobb erőssége a könyvnek az a küldetések változatossága. Tulajdonképpen különböző missziók láncolata adja meg a könyv sztoriját. Ezek közül a teknős-aszteroida-emberek a kedvenceim. Új helyszinek és fajok kerülnek bemutatásra a már eddig ismerteken kivül. Az univerzum egyre bővül és kiváncsian várom a további kalandokat.

1 hozzászólás
>!
Gyula_Böszörményi IP
John Scalzi: Szellemhadtest

Az első kötet után ez sokkal kidolgozottabbnak, összeszedettebbnek tetszik, bár kicsit olykor túlteng a magyarázkodás. Viszont kezd kibomlani a világ, újabb és újabb árnyalatok kerülnek fel a vászonra. A szereplők lehetnének kidolgozottabbak, színesebbek, kevésbé sematikusak, mert eddig még egyiket sem sikerült igazán megkedvelnem. Kaland, az van. Meg az
űrben élő teknősemberek teljesen idétlen, túlcsavart ötlete, ami csillaglevonást eredményezett nálam. Ja, és hát a fordítás-szerkesztés-korrektúrázás is bakis, de nem annyira, hogy zavarná az élvezetet. Folytatom, mert úgy vélem, lesz ez még jobb is.

>!
Bíró_Júlia P
John Scalzi: Szellemhadtest

Immár hivatalosan is kijelenthető, hogy kedvelem ezt a világot. Ez pedig főleg azért jött ki csodálatosan, mert magától a történettől annyira nem voltam elragadtatva. spoiler Aki látta már akármelyik Ghost in the Shellt, ezzel is találkozott, már ami a mai military koktél filozófia-shotját illeti. Viszont a világ, a megvillantott fajokkal, az megint zseniális, különös tekintettel az Eneshán zajló ünnepségre, az öröklési rendre spoiler, de akár a Különleges-szemszögből zajló kiképzésre és agymos nevelődésre is. Meg a satöbbire. Szerintem nagyjából minden jelenetben sikerül kiszúrni valami meglepőt és mulatságost, akkor is, ha maga a fő konfliktus olyan, amilyen. Ha mást nem, az mindig vicces, ahogy a GYV-s és Különleges tisztek kóstolgatják egymást, gesztusokat tesznek vagy sem, egymásra hárítják a felelősséget vagy nem, de minden körülmények között előveszik a bajtárskártyát. Meg ha a gyerekkarakter a műfaj szigorú szabályai szerint indokolatlanul naiv és bácsizós, cukimuki biodíszlet… de igazándiból még ő is illik a képbe, mint a tiszti étkezde mellé a cukorkakimérés.
Egészében véve jöhet a folytatás, főleg, ha lesz benne John Perry, mert az ő maró humorát azért hiányoltam.

5 hozzászólás
>!
ViraMors P
John Scalzi: Szellemhadtest

A Szellemhadtest olyan, mint a Vének háborúja, és mégsem.
Ugyanaz a világ, de ezúttal a Különlegesek kerülnek sorra. Az elején egy kicsit tartottam attól, hogy hiányolni fogom Perryt akit kedvelek, mint karaktert, innen most mégsem hiányzott, aztán meg húztam az orromat, hogy már megint kiképzés…, és hiába volt szellemes szórakoztató a szellemhadtest kiképzése, és élveztem minden betűjét, nem 100%-ig őszinte a mosolyom… Tudom, nekem semmi nem jó :P A történetet a továbbiakban minden kiszámíthatósága ellenére kicsit jobban élveztem, mint az első részt, kevesebb a humorizálás, kicsivel több a világ, saccra ugyanannyi az akció. Mondhatnám, hogy a recept szinte ugyanazokkal az alapanyagokkal dolgozik, mint az első rész, csak mások az arányok, és hozzáad pár közismert, jól bevált fűszert. spoiler A végén azért felhúztam az orromat a háborút kiváltó okok egyszerűen… áhh, ilyen nincs!
Összességében élveztem. A világot nem váltja meg, spoiler, kellemesen pörgős, látványos és némiképp vicces. Minden tekintetben abszolút kiszámítható, de ez mégsem öli meg. Lazítós olvasmánynak ideális :)

24 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
John Scalzi: Szellemhadtest

Mint az köztudomású spoiler, a férfiak vállát és nők csípejét azért formázta szélesre a Teremtő, hogy gerendát cipeljenek és gyereket szülhessenek – ezek a legfőbb emberi principiumok, azaz alapelvek és ősokok, melyek az ember lényegét egyszer és mindenkorra meghatározzák.

Egy másik felfogás szerint a transzhumán jövő vár az emberiségre, amikor a különböző kütyük: genetikai módosítások és implantátumok, valamint az emberi tudat és a számítógépen alapuló mesterséges intelligencia kombinációi átalakítják az emberi testet, kitágítják képességei határait – kiszámíthatatlan változásokat generálva a tudatában is.

John Scalzi izgalmas sci-fijében ez utóbbi esetet vizsgálja. A történet szerint a távoli jövőben a világűrt gyarmatosító emberiség idegen civilizációkkal találkozik és háborúzik, és a háborús célok érdekében rákényszerül az ember olyan átformálására is, amikor a le- és feltölthető tudat számára a test csupán egy tetszés szerint cserélgethető eszköz, szerszám, kollektív értelem által irányított fegyver.
Ez a jövő rengeteg érdekes filozófiai kérdést vethet fel, ezekkel a regény csak érintőlegesen foglalkozik, fontosabb a szerző számára az akció, a harc. Ennek én örültem. És bár a karakterek nem túl kidolgozottak, azért vannak benne szerethető figurák és van humor is, ezért ez a könyv remek kikapcsolódást nyújtó ponyvaregény.

1 hozzászólás
>!
Ferger_Jolcsi P
John Scalzi: Szellemhadtest

Ha lehet, akkor nekem ez a rész még jobban tetszett, mint az előző.
A történet elején megtudjuk, hogy három faj összeesküdött a Gyarmati Szövetség elpusztításáért. És elég sok hajót és ezzel GYV katonát sikerül eltüntetniük. Az egész dolog mögött álló Boutin „agyát leklónozva” megteremtik Jared Dirac-ot. Így, általa próbálják megakadályozni a háborút. Zoe karaktere nagyon aranyosra sikeredett. Igaz, hogy nem kapott túl sok jelenetet, de azokban nagyon barátságos és jószívű kislányként tűnt fel. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele a későbbiekben. Na meg hogy mi sül ki a Jane és John párosból.

2 hozzászólás
>!
mezei P
John Scalzi: Szellemhadtest

1. Már az első rész óta tudom, hogy Scalzi milyen jól ír. És most már azt is tudom, hogy szereti Vonnegutot. (Így megy ez.) És aki Vonnegutot szereti, az rossz ember nem lehet. Amiből persze nem következik, hogy aki nem szereti Vonnegutot, az rossz ember. Amennyiben elfogadjuk, hogy létezik jó és rossz. Vagy fehér és fekete. És mint tudjuk, sötétben minden tehén fekete. És azt hiszem, itt fejezem be.

2. Míg a Vének háborújában Scalzi sok szereplőn, csatán, eseményen keresztül mutatja be a Gyarmati Szövetséget ill. a Gyarmati Véderőt, mintegy apró mozaikdarabokként összerakva az egészet, addig a Szellemhadtest egy kerek, egész, nagyívű történet. Kevesebb szereplővel, ugyanolyan izgalommal és zseniális humorral, és fájdalmasabb veszteségekkel. Most is megkapjuk azokat a bizonyos erkölcsi dilemmákat, amiken még sokáig rágódhatunk. És szimpatikus volt Scalzi hozzáállása ezekhez a kérdésekhez.

3. A molyon most futó „Book Tag” ominózus 7. kérdésére, miszerint „Köszönetnyilvánítás: papír és tinta pazarlás, vagy érdekesség?” itt a válasz: itt igenis érdemes elolvasni a köszönetnyilvánítást, „méltó folytatása” a könyvnek.

4. Igazán nem szoktam a könyvek külsején lovagolni, és mi sem jellemzőbb rám, hogy csak most vettem észre: de a borítók zseniálisak és igen sokatmondók.

5. Ugyanúgy szerettem, mint az első részt.

>!
Riszperidon P
John Scalzi: Szellemhadtest

Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a könyv. Az elején azt hittem, sok ismerős arc lesz, aztán nem így lett, de ezzel nem is volt végül baj. Az elején megörültem annak, hogy betekintést nyerhetünk a Szellemhadtest mindennapjaiba, majd szép lassan átcsúszott abba, hogy elkezdtem fogni a fejem, hogy neeee, most megint kiképzés jön, csak valaki más szemén keresztül? Még jó, hogy náluk rövidebb ideig tart. :D Így a könyv feléig ezek után nagyon szenvedtem, annyira nem kötött le, még ha volt is benne itt-ott akció, de a hosszabb leíró részeknél még azon is elgondolkoztam, amin nem szoktam, hogy átlapozom.
Aztán jött a könyv második fele, ami viszont már az elejétől kezdve nagyon tetszett és megfogott. Pörgős volt, élvezetes, nem tűnt egy kaptafának az elsővel, így az fel is húzott egy egész csillagot rajta. Sőt, még egy kicsit, csak azt nem lehet jelölni, így „szóban” teszem meg, négy és negyed csillag, valamint várom a folytatásokat!

28 hozzászólás
>!
TiaManta
John Scalzi: Szellemhadtest

Nagyon jól megvoltam a folytatással is.
Érdekes volt a Különlegesek szemszögén keresztül nézni az egészet, hogy is viszonyulnak egymáshoz, mennyire fontos nekik a másik. Mivel össze vannak kapcsolva, soha sincsenek egyedül.
Ahogyan új főszereplőnk Jared folyamatosan megismeri önmagát úgy mi is őt. Jane Sagant jó volt újra látni/olvasni. Egy régi arc sokat dob egy ismerős világban. Segít belelendülni. Scalzi karakterei nagyon megtudnak fogni. Hihetetlen ahogy az egyik elég bunkónak mondott karaktert is egy mondattal megszerettette velem a legvégén.
Rendkívül nagyra értékeltem a humort amit megszoktam az előzőben is.
Nagyjából kapunk pár információ morzsát ami alapján sejthetjük hova is halad majd a sztori.
Kíváncsi vagyok a továbbiakra. Azt hiszem Scalzi most már kedvenc író.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

Először is, mindenkinek, aki azt hiszi, hogy folytatást írni könnyű lenne, mert az univerzum már kész van: Muhahahaha. Heh. Nem.

291. oldal - Köszönetnyilvánítás

>!
csartak MP

[…] a 8.szakasz kritikusan végigszemlézte a gyarmatosítás kora előtti spekulatív műalkotásokat, melyek idegen lényekkel vívott csillagközi háborúkról szóltak. A Világok harca rendben volt, egészen a végéig, amit a szakasz kissé olcsó trükknek talált. A Csillagközi invázióban volt pár jó akciójelenet, de túl sok filozófiát kellett hozzá kibontani. A filmváltozatot jobban fogadták, bár felismerték, hogy az sokkal primitívebb. Az Örök háború megmagyarázhatatlanul elszomorította őket, az eszme, hogy egy háború ennyi ideig tarthat, felfoghatatlan volt a csoport számára, amelynek tagjai csupán egy héttel azelőtt születtek. A Csillagok háborúja után mindenki fénykardot akart, és bosszankodtak, hogy a hozzá való technológia nem létezik. Ugyancsak mindenki osztotta a nézetet, hogy az ewokoknak ki kellene halniuk.

85. oldal

9 hozzászólás
>!
Chöpp P

– Egy pillanatig azt hittem, hogy felfedeztem egy humorérzékkel megáldott Különlegest.
     – Sajnálom.
     – Sose sajnáld, az isten szerelmére. Alig vagy egy órás. Vannak, akik száz évig élnek, mégse fejlődik ki a humorérzékük. Volt egy feleségem, aki sose mosolyodott el a házasságunk alatt. Neked legalább van mentséged, te csak most születtél. Neki nem volt.
    Jared végiggondolta a dolgot.
     – Talán nem voltál vicces.
     – Látod, ez egy poén volt. Szóval te tényleg hetvenegy perces vagy.
     – Már hetvenhárom.
     – Na és milyen?
     – Mi milyen?
     – Ez – felelte Cloud, körbemutatva maga körül. – Az élet. A világmindenség. Meg minden.
     – Magányos.
     – Hoppá. Nem kellett sok idő, hogy erre rájöjj.

68. oldal

5 hozzászólás
>!
Irasalgor

A csúcstechnológia téveszméje, hogy figyelmen kívül hagyja az alsóbbrendű megoldások hatékonyságát. Például a kődobálásét.

25. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jane Sagan
>!
Zzss

– […] A legtöbb ember a te korodban még ott tart, hogy éppen ráérez a levegővételre és a szarásra.
Jared egyeztetett az AgyGépével.
– Az egyiket épp most is csinálom.
Cloud elnevette magát.
– Most először hallok valami vicceset egy magadfajtától.
– Jared átgondolta a hallottakat.
– Nem vicc. Az egyiket tényleg épp most is csinálom.
– Erősen remélem, hogy a légzés az.

68. oldal

>!
_bobo

Képzeld el, milyen lenne az, ha minden faj a legnagyobb fogyatékossága után kapná a nevét. A mi nevünk az „arrogáns” lehetne.

Kapcsolódó szócikkek: Charles Boutin
>!
Buzánszky_Vírus_Dávid

A gének formálják a húst, hadnagy. A hús a gének álma, ahol a lélek szállásra lel.

27. oldal

>!
Chöpp P

A Végjáték mindannyiójukat örömmel töltötte el, katonákról szólt, pont olyanokról, mint ők, csak kisebbekről. A főhőst meg kifejezetten az idegen fajok elleni harcra tenyésztették, akárcsak őket. A következő nap a szakasz tagjai ~ Hé Ender ~ kiáltásokkal üdvözölték egymást…

86. oldal

1 hozzászólás
>!
Joshua182

Ha meghaltál, a génjeiddel többé nem rendelkezel.

44. oldal


A sorozat következő kötete

Vének háborúja sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Joe Haldeman: Örök háború
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Jack Campbell: Vakmerő
Ann Leckie: Mellékes háború
Orson Scott Card: Végjáték
Alexander Freed: Battlefront: Alkony század
Aaron Allston: Lidérc osztag
Kim Stanley Robinson: 2312
Dan Simmons: Hyperion