Pusztító ​tűz (Az Egyesülés 2.) 97 csillagozás

John Scalzi: Pusztító tűz

A ​megsemmisülés szélén táncoló univerzumban játszódó eposzi űropera nem ért véget: a Pusztító tűz John Scalzi lebilincselő folytatás Az összeomló birodalomhoz.

Az emberiség csillagközi birodalmaként ismert Egyesülés az összeomlás küszöbén áll. Az Ár, a csillagközi utazást lehetővé tevő dimenziók közötti átjáró eltűnőfélben van, egész naprendszereket szakítva el egymástól. Az emberi civilizáció végveszélybe kerül, milliárdok élete forog kockán.
II. Grayland emperátor, az Egyesülés államfője az egyetlen, aki megoldást találhat a problémára és megmentheti az emberiséget. A helyzete azonban nem egyszerű. Rengetegen vannak ugyanis, akik szerint az Ár összeroskadása szóbeszéd csupán – vagy legalábbis lehetőség arra, hogy ők maguk hatalomra kerüljenek.
Miközben Grayland katasztrófára készül, addig a többiek polgárháborúra. Méghozzá olyanra, amelyet egyszerre vívnak majd a hatalom termeiben, a kereskedelem központjaiban, az áhítat oltárainál és a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195610 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
288 oldal · ISBN: 9789634195627 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Kiva Lagos


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
John Scalzi: Pusztító tűz

”Összefoglalva nem volt más, csak halál, kórság, önkényurak és pusztulás. A teljes felvétel meghallgatása után pedig eltöprengett, hol romlottak el az emberek.
A válasz valószínűleg pofonegyszerű volt: ha az emberek rájönnek, hogy minden igyekezetük dacára biztos pusztulás vár rájuk, akkor kihajítják a légzsilipen a hosszú távra szóló döntéskészségüket.”

Vagy csak szimplán megpróbálják homokba dugni a fejüket és/vagy bebizonyítani, hogy nemúgyvanaz! a világnak mennie kell tovább a megszokott rendben, elvégre bizonyos embereknek ez lenne az ideális. De ha beüt a krach…

”Ha eljön a világvége, gyakran a tudósokból lesznek bűnbakok.”

Hölgyeim és uraim! Közelgő világvége Scalzi módra! Űrhajókkal, merényletekkel, intrikával, mocskos szájjal„ tisztességtelen célokkal, egy-két érdekes felfedezéssel és lökött humorral.
Bár az eleje egy kicsit mintha nehézkesebben indult volna, mint az előző részé, viszonylag hamar belelendült, és onnantól hozta ugyanazt a színvonalat. A világot nem fogja megváltani – legfeljebb a sajátját megmenteni – de kellőképpen pörgős és szórakoztató ahhoz, hogy felhőtlen élvezetet jelentsen. Vagyis: Scalzi teszi, amihez ért, se többet, se kevesebbet és ez így jó, nekem legalábbis biztosan.

A végére egyébként arra jutottam, hogy ez egy csajregény. No, nem a szó klasszikus értelmében, ahogy Kiva Lagos is megmondta: ”Nem szervezünk szájbak*rt ottalvós bulikat, ahol befonjuk egymás haját, miközben pasikról vihogunk!” de nem olvastam még Scalzi könyvet ennyi női karakterrel a könyv és a történet szempontjából fontos pozícióban, miközben a férfi karakterek ennyire feláldozható mellékszálak. spoiler Egyértelműen csajregény, nem?
És az ebben a legszebb, hogy tavaly óta ezerszer elmondtam, hogy Zoët, a csitrit Scalzi mennyire nem találta el, viszont a Pusztító tűz intrikáló női kompeniája határozottan jól sikerült. Jó, persze, valóságtól erősen elrugaszkodottak, de attól még nekem bejött a végeredmény. Kérem a folytatást.

11 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
John Scalzi: Pusztító tűz

Nagyon bírom ennek a sorozatnak a főszereplőit. Kiva úrnő az egyedi szókimondó stílusával már az előző részben is kedvenc szereplő volt, de mostanra maga az emperátor is felnőtt a feladathoz. A befejezés zseniális. Ahogy a sok intrika, áskálódás és merénylet után Cardenia kivágja magát, az zseniális volt. Most már csak drukkolni kell, hogy jól végződjön az egész történet.

3 hozzászólás
>!
Razor SMP
John Scalzi: Pusztító tűz

Scalzi továbbra is hozza a formáját, már az első fejezet elején vigyorogtam, mint a tejbetök. Utána viszont egy kicsit egy helyben toporgott a sztori az ízlésemnek, kb. a könyv közepe táján indult úgy be igazán, hogy aztán árvíz módjára az olvasó nyakába öntsön egy rakat infót és fordulatot. Mivel a következő rész elvileg lezárja a sorozatot, picit kevésnek éreztem az ebbe pakolt történéseket, na de bízom John bácsiban.
Karakterén ismét a II. Grayland – Marce úrfi – Kiva Lagos hármasé volt a főszerep, bár a fókusz inkább az előbbi kettőre helyeződött, Kivából nem bántam volna egy kicsit többet, szabadszájú, mocskos megnyilvánulásain mindig jókat derültem. Mellettük azért jönnek be a képbe új mellékszereplők is, de a többség így vagy úgy elég gyorsan kiszóródik, így túl sok szót nem érdemes rájuk veszteni.
Összességében jól szórakoztam, a Scalzitól várható gyorsan olvasható, könnyed kikapcsolódást ezúttal is megkaptam és természetesen a befejezésnél is ott leszek.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195610 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
pat P
John Scalzi: Pusztító tűz

Kifejezetten… nos, vizsgaidőszak-kompatibilis könyv.

Nem igényli ugyebár a fáradt agytekervények magas szintű működtetését, nagyon pihentető. Kicsit vicces is, a kuncogás is segíti a regenerálódást.
Ugyanakkor nem csábít hosszas, tankönyvek forgatását vagy éjszakai alvást akadályozó olvasásra. Igazából enyhébb alvászavarok, elalvási problémák esetén kifejezetten hasznos is lehet.
Ráadásul, vele kontrasztba állítva a legtöbb tankönyv kifejezetten érdekesnek, fordulatosnak, cselekményesnek, már-már lebilincselőnek tűnik. Tényleg, a statisztika könyvemben több izgalom és fordulat volt, mint a regényben.

No de komolyan. Konkrétan kettő dolog történt benne. A könyv többi részében pedig emberek beszélgetnek. Kábé két tapodtat haladtunk az előző kötet végéhez képest.
Oké, egészen vicces, de nem annyira, mint amennyire fel… bosszantott.

7 hozzászólás
>!
syeren P
John Scalzi: Pusztító tűz

Remek, könnyed regény – a szokásos Scalzi-féle humorral. A karakterek ismét nem voltak túlzottan kibontva – olyan érzésem volt, mintha képernyőre írta volna. A fél csillag mínuszt a fordítás miatt adtam, nekem nagyon nem jött be a stílusa… Eredetiben kifejezetten élvezetes volt olvasni. :)

>!
csartak MP
John Scalzi: Pusztító tűz

Volt egy kis szünet az első rész után, így nehezen rázódtam bele a helyzetbe. De nem is igazán kötött le ez a ki-kivel van játszmázás, sok az üresjárat fecsegés, romantice szál, és a szereplők sem voltak szimpatikusak. (az emperátor sem) A dalasýslai rész viszont érdekes volt az űrhajó és az ott élő nép felfedezésével, arról szívesen olvastam.

>!
B_Petra
John Scalzi: Pusztító tűz

Pusztító volt.
Vagy csak tudtam mire számítsak, vagy csak magasabb lett a tűrésküszöböm, vagy Scalzi jobban eltalálta a balance-ot a káromkodás, sex, és vulgaritás terén magasan kiemelkedő hölgyek szerepeltetése, valamint a társadalom politikai helyzet, kis történelmi betekintés, kevés vallástörténet, kis tudóskodás között. Sőt még akció is volt nem csak lepedőn, hanem klasszikus, hagyományos űrhajós.
Nem írhatom körbe szép irodalmi kefejezésekkel ezt a szereplőgárdát, nem illene a profilba, úgyhogy, csak ennyit mondok, nekem még mindíg túl sok a törtető, nimfomán bige, és kevés a tökös csóka.
Ha egyszer tananyag lesz valahol ez a könyv, mit vonhatunk le mint következtetést esetleg pályaválasztási tanácsadásként, mire lesz még szükség pár ezer év múlva is. A legkifizetődőbb karrier: űrkalóz, vállalati céges ügyvéd, egyházi karrier (spirituális rész nem kötelező, sőt ellenjavallott), nagyon bejön a marketing szakember is, de ha az ember nem dianasztiába születik, nagyon-nagyon kockázatos az élet Scalzi Egyesülésében.

4 hozzászólás
>!
Dyta_Kostova IMP
John Scalzi: Pusztító tűz

Update: Az „utolsó fehér, heteró férfi, aki felkerülhet jelöltlistára” téma nem Scalzi agyszüleménye, hanem a kommentben linkelt és és idézett cikkben szerepel, mint meglátás. Hogy összeolvasok mindenfélét, és végül nem tudom kiszelektálni, ki, kinek, mikor mondta, az meg teljes mértékben az én hibám :S

Eleinte úgy gondoltam, kevesebb csilllagot fog érni, mert pontosan azokat a hibákat folytatta, amiket már az előző kötetnél is elkövetett:
– elképzelhetetlen szereplők (Hiszen nem kapunk leírást róla, hogyan néznek ki. Ebben a kötetben is csak néha volt említés róla, hogy egyik-másik Wu éppen hájas-e vagy sem.)
– az előbbihez társuló, névgenerátorral képzett karakternevek (Amelyek az esetek 90%-ában nem segítenek hozzá, hogy kitaláljuk: a szereplő nő-e vagy férfi.)
Viszont valami perverz kíváncsiságtól fogva mégis szerettem ezt a kötetet, mert:
– végig izgalmas volt, és mostanában amúgy is nagy barátom az intrika és a fordulatok
– tartalmazott végre néhány új történetszálat, amelyek kiszélesítették a „játékteret”
– volt benne néhány fejezetnyi katonai-scifire emlékeztető jelenet, és ez keserédesen felidézte bennem egy bizonyos sorhajókapitány vezetési stílusának következő kötetnyi hiányát.
Egyéb gondolatok:
– A függővég nagyon jól hozza ki az olvasóból a kötetben fellelhető káromkordási-továbbképzésen tanultakat, önálló gondolatként megalkotva a „$@!%, így nem lehet vége”, és a"a $@!%, Scalzi"-típusú felhördülések millióféle változatát.
– Scalzi nemrég azt nyilatkozta (vagy én olvastam nemrég, de régebben mondta, lényegtelen), hogy a díjazási szokások átalakulófélben vannak, és ma már ő maradt az utolsó fehér, heteró férfi, akit még számba vesznek a különböző jelöltlistákon. (Talán nem így mondta, de ez volt a lényege.) Nos, meglátásom szerint a nemén és a bőrszínén ugyan nem tud (vagyis ma már mindent lehet, inkább nem akar) változtatni, de akár tervezetten, akár tudat alatt azért ő is változott: nem használ annyi férfi szereplőt, konkrétan az előző kötet egyik fő szarkavaróját most csak 2-3 alkalommal emlegetik a rokonai, de egy pillanatfelvétel erejéig se jelenik meg a kötetben. Helyette inkább elnőiesítette a szereplőgárdát, minden fontos pozícióba és még a mellékszereplők soraiba is túlnyomótöbbséggel, nőket tett. Nő a birodalom ura, a fővárosként üzemelő állomás érseke, az egyik nagy ház feje, a pénzügyi szarságokat leleplező megbízott, az ügyvédek, titkárok, a korábbi uralkodó (és társalkodóként megőrzött személyisége), az egyik Ár-szakértő tudós, az egyik cselszövő. Még leszbikus szexjelenet is több van ebben a kötetben. Nem azt mondom, hogy ez baj, de a kompenzálásnak már az a foka, ami talán kicsit sok. Viszont a következő díjeső alkalmával biztosan nem érheti majd az a vád a szerzőt, hogy nem éli meg/át a nők problémáját, vagy ne hozott volna létre olyan erős női karaktereket, akik legalább annyira boldogulnak a cseszövések és az időnkénti erőszak világában, mint egy férfi.

6 hozzászólás
>!
mezei P
John Scalzi: Pusztító tűz

Kicsit nehezen indult most be nálam a sztori, de képtelen vagyok ötnél kevesebb csillagot adni egy olyan fickó könyvére, aki ilyen űrhajó neveket talál ki.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Ha beszélnél matekul, akkor talán meg tudnám értetni veled.

>!
ViraMors P

– Átkozott vékonyra hasogatod a szőrszálakat.
– Ügyvéd vagyok; ez a munkám.

>!
ViraMors P

– Nem tűnik kifejezetten ostobának, de sosem lehet tudni.

>!
ViraMors P

…nem tudom, hogy találkoztál-e valaha Nohamapetan grófnővel, de körülbelül annyira szentimentális, mint egy aligátor.

>!
ViraMors P

– Plusz örök hála, amiért nem haltál meg nekem. Nem azért mondom, mert kedvellek, vagy ilyesmi. Csak ha megölnek valakit az ember otthonában, akkor csökken az ingatlan értéke.

>!
ViraMors P

Ha eljön a világvége, gyakran a tudósokból lesznek bűnbakok.

>!
ViraMors P

– Nem tudom követni – vallotta be Marce kis hallgatás után.
– Húzzon sorszámot – vágta rá Cardenia, és jeget tett egy vizespohárba.

>!
ViraMors P

– Nem beszéltük meg, hogy nem kérek a hantából?
– Hanta és hanta között is van különbség, Kiva úrnő.

65. oldal

>!
ViraMors P

Összefoglalva nem volt más, csak halál, kórság, önkényurak és pusztulás. A teljes felvétel meghallgatása után pedig eltöprengett, hol romlottak el az emberek.
A válasz valószínűleg pofonegyszerű volt: ha az emberek rájönnek, hogy minden igyekezetük dacára biztos pusztulás vár rájuk, akkor kihajítják a légzsilipen a hosszú távra szóló döntéskészségüket.

>!
ViraMors P

– Feltételeztük, hogy a hajtómű már meghibásodott. Így a sugárral becéloztam azt, ami a központi energiacserélő járatnak tűnt. Ha jól tippeltem, akkor leáll a működése, a robbanás elkerülése érdekében pedig a javításig le fognak állni a motorok és az energiarendszerek.
– Mikorra tudják kijavítani? – kérdezte Marce.
– Hát, mivel elpusztítottam, így soha.


A sorozat következő kötete

Az Egyesülés sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Wesley Chu: Időrabló
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Frank Herbert: Dűne
Dan Simmons: Hyperion
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
Pierce Brown: A káosz évei