Fejvesztve (Bezárt elmék 2.) 48 csillagozás

John Scalzi: Fejvesztve

John ​Scalzi a legújabb regényében az e-sportok kíméletlen világába vezet minket

A hilketa egy pörgős, erőszakos sportág, amelyben a játékosok kardokkal és csatabárdokkal esnek egymásnak. A játék célja, hogy letépjük az ellenfél fejét, majd átjuttassuk a gólvonalon. Ezt hús-vér testben élő sportolókkal lehetetlen lenne megcsinálni. De ebben a csapatjátékban „szrípiók”, vagyis robotszerű, Haden-szindrómások által vezérelt testek csapnak össze egymással, úgyhogy mindent szabad. Senkinek nem esik bántódása, de a brutalitás valódi, és a közönség imádja.
Egészen addig, amíg az egyik játékos holtan nem esik össze a pályán.
Balesetről vagy gyilkosságról van szó? A hadenesek ügyeivel foglalkozó FBI-nyomozók, Chris Shane és Leslie Vann nekilátnak felderíteni az igazságot – és eközben eljutnak az egyre népszerűbb hilketa sötét oldalára is, ahol vagyonokat lehet nyerni és veszíteni, és ahol a játékosok és a tulajdonosok mindent megtesznek a győzelemért, mind a… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: Head On

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634194873 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194866 · Fordította: Farkas Veronika

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 58


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
John Scalzi: Fejvesztve

Alapvetően szeretem Scalzi könyveit, mert szórakoztatóan ír. Ide nem kell fizikusi diploma, egy laikus is remekül tud szórakozni. Nekem már a Bezárt elmék is nagyon bejött, Chris és Vann FBI ügynökökkel élmény a nyomozás. Most is pörög a cselekmény, izgalom és humor keveredik egy futurisztikus világban, ahol a szripíók nem egy Star Wars találkozó kellékei. Remélem folytatja.

>!
Spaceman_Spiff IP
John Scalzi: Fejvesztve

Mindenki azt hiszi, hogy én utálom John Scalzit.
Nem, én a rossz regényeit utálom. Ez a könyv erre a bizonyíték: ezt ugyanis kifejezetten élveztem.
Olvastatja magát, érdekes alapötletre épül, amit aztán kellően megrág, kihasználja vagy legalábbis érinti annak minden aspektusát, tehát mint sci-fi, tökéletesen működik. Kriminek is teljesen jó, ahogy szépen lassan sorakoztatja fel az újabb és újabb rejtélyes komponenseket, úgy kezd egyre kíváncsibb lenni az ember, mi is áll az egész hátterében.
És ami a legfontosabb: nem akar idegesítően laza lenni. Laza, persze, már csak az E/1-es elbeszélés (és a végtelenül kedvelhetővé kalibrált főhős) miatt is, és poénkodik is, meg hát a szerző bevet mindent, hogy az olvasó szeresse a könyvet (macska!), de nem lesz idegesítő. Éppen annyira ilyen, hogy gyorsan pörgethető legyen és ne akadjunk fent az esetleges szárazabb magyarázatokon. (Bár azért ezek sem olyan szárazak.)
Szóval ja, körzővel és vonalzóval megszerkesztett krimi, ahol ha egyszer a könyv elején mutatnak egy pisztolyt, akkor az el is fog sülni, és nagy meglepetések nem fogják érni a rutinosabb olvasókat, ennek ellenére nagyon jó kikapcsolódás bárkinek.

3 hozzászólás
>!
ViraMors P
John Scalzi: Fejvesztve

A Boston Bays egyik játékosa odalent éppen letépte ellenfele fejét.
A tömeg felüvöltött.
– Szerintem most muszáj lesz rágyújtanom – válaszolta Vann.

Nagyságrendekkel jobban élveztem ezt a részt, mint a Bezárt elméket. Egyrészt, sikerült abszolút megfelelő elvárásokkal* nekiülnöm a könyvnek. Másrészt olvastam az előző részt és az Unlocked háttérnovellát,**így kellő háttérismeretem volt ahhoz, hogy ne legyen akkora hiányérzetem, mint korábban. És persze az is sokat számít, hogy ebben a kötetben Shane és Vann munkával töltött idejének nem vitte el igen komoly hányadát az, hogy megpróbáltak összecsiszolódni. Most már lassan egy éve társak, szórakoztató gördülékenységgel adják elő a jó zsaru, rossz zsaru, valamint a furcsa páros duetteket, szívják egymás – és a környezetükben tartózkodók – vérét, nem mellesleg egész sokat használják a fejüket arra, amire jobbára való: gondolkodnak.
Kicsit olyan érzésem van, mintha az előző könyvben Scalzi még csak ismerkedett volna az új világával, mostanra viszont már berendezkedett, és kezdi otthon érezni magát.
Közben persze alacsonyan szállnak a fejek és a poénok, szóba kerül a sportetika és a pénzmosás, némi szerelmi háromszög, rengeteg törvénytelenség és egy macska. Gyakorlott krimi-olvasóként mondjuk elég hamar sikerült a megfejtés nagy részét összerakni, de ettől még remekül szórakoztam olvasás közben.

*Kértem egy regényt sok fejletépéssel és vicces dumákkal. Pipa, pipa :)
**amit minden érdeklődőnek ajánlok, aki szeretne többet tudni a világ hátteréről, spoiler

>!
Lénaanyukája P
John Scalzi: Fejvesztve

Szeretem Scalzit. A Bezárt elmékkel megteremtett világa nagyon tetszik, ráadásul az volt az első könyvem tőle, úgyhogy mindenképpen elfogult vagyok.
De ha nem lennék az, akkor is azt mondanám, hogy mindkét könyv nagyon jó. Az első részből megismert haden-szindrómás Shane és az ex-integrátor Vann különleges ügynök nyomoz ismét, felbukkan még egy-két régi ismerős, de tulajdonképpen önállóan is fogyasztható könyv. Viszont azért, hogy jobban megértsük a hadent, pontosabban megismerjük a szripiók működését, jobban átlássuk az Agorát, a hadenesek virtuális világát, megtudjuk, mit csinál egy integrátor, mindenképpen érdemes elolvasni az első részt is.
A nyomozás ebben a részben is klasszikus, az ügynökök jönnek-mennek, kihallgatnak, ha Shane nem egy (illetve néha több) szripióban lenne, olyan, mintha egy Derrick-epizódot olvasnék. Csak ez még vicces is. És ez az, ami Scalzi sajátossága: olyan tökéletes elegyet alkot a krimi, a humor és a sci-fi, hogy azt csak imádni lehet.
Lesz harmadik rész?

1 hozzászólás
>!
pat P
John Scalzi: Fejvesztve

Erről azért nehéz sokat írni.
Jó volt, pörgős volt, vicces volt, izgi (csak kicsikét) volt, elvoltam vele.
Éreztem én az első rész után, hogy a hadenesek szexuális lehetőségeiben van még azért potenciál – kicsit kár, hogy maradt is benne még, mert csak utalásokat kaptunk. De hát végül is nem pornóregény ez, fantáziája meg mindenkinek van saját, ugyebár.
Elviseltem volna kicsikét több mókás párbeszédet, cuki életképet, családi jelenetet meg mondjuk még egy cicát a profi sporthoz kapcsolódó fehérgalléros bűnözés közgazdaságtani és jogi finomságai elemzésének rovására, de ez nyilván egyéni ízlés kérdése.
Scalzi vicces, szellemes és cuki.
Én pedig kiskutyát szeretnék.

2 hozzászólás
>!
abstractelf P
John Scalzi: Fejvesztve

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, tépd le fejedet!
Mi van?

Avagy John Scalzi már megint alkotott valamit, és én ismét odáig vagyok érte.
Mielőtt a Bezárt elméket elkezdtem olvasni, volt bennem egy kis félsz, hogy egy más környezetben milyen történetet talál ki – szerencsére teljesen alaptalanul. A Fejvesztve pedig csak még magasabbra emelte számomra a lécet.

Ugyan nem John Scalzi lesz az, aki megváltja a világot, de tény, hogy bármiről is ír, az nagyon olvasóbarát és magával ragadó. A Fejvesztve is egy izgalmas – emellett meghökkentő – alapötletre épülő, szórakoztató olvasnivaló. Az e-sportok világába kalauzol minket a szerző, ami a nyomozással összekötve olyan volt, mintha egy könnyedebb Gyilkos számok epizódot néztem volna.

Habár a történet nem fordulatos, és megmarad viszonylag egy egyszerűbb szinten, a karakterek sokat hozzáadtak az olvasási élményhez. Az első részben a főszereplők még csak ismerkedtek egymással, itt azonban már sokkal összeszokottabb csapatot alkottak, aminek az eredménye meglátszott a természetesebb párbeszédeken.

Számomra a Fejvesztve egy könnyed, egy helyben elolvasós regény volt, amely sci-fi és krimirajongóknak remek kikapcsolódást és szórakozást nyújt.

>!
Nuwiel SP
John Scalzi: Fejvesztve

John Scalzi olyan a mai fantasztikus irodalomban, mint Rejtő Jenő a 30-as évek Magyarországán. Írásai inkább szórakoztatóak, mint elgondolkodtatóak, komolyabb hangvételű, kidolgozott világot és történetet nem érdemes tőle várni, de ha valaki csak kikapcsolódásra vágyik, arra tökéletes. Néhány tragikusan rosszul sikerült könyvét leszámítva (Vörösingesek, Az összeomló birodalom), általában hozza ugyanazt a szintet, ami egy strandra elég.

A Bezárt elmék is magán hordozza Scalzi stílusjegyeit: könnyed hangvételű, pörgős történet, megfelelő mennyiségű és precízen elhelyezett poénokkal, szerethető karakterekkel és egy-két kellően egyedi ötlettel, amik épp annyira vannak kidolgozva, amennyire épp szüksége van. Például itt van a hilketa, ami a Fejvesztve szerint több, mint egy évtizedes múltra tekint vissza profi, szervezett sportként, az első részben mégsem esik róla egy fél mondatnyi említés sem, miközben annak a története csak egy évvel korábban játszódik.

A bevált recepten ezúttal sem változtat Scalzi. Vann továbbra is mindenkivel lekezelő, aki az útjába áll, Chris továbbra is fejezetenként egy szrípiót amortizál le átlagosan, a nyomozás is az utolsó pár fejezetben zárul le és derül ki minden, és a nagy szembesítés is szinte pontosan ugyanúgy történik, mint az előző részben, csak most más szereplőkkel. Nincs ezzel semmi baj, kellenek ilyen könyvek is, én is szeretek ilyet olvasni, csak tudni kell, hol van a helyük.

>!
B_Petra
John Scalzi: Fejvesztve

Egyszer egy dalszerző(elfelejtettem ki) azt mondta csak egy jó dalt kell írni és onnan magától megjön a világsiker, nos J. S. számomra adaptálta ezt a sci-fi irodalomban. Volt egy jó ötlete, és egynek nagyon jó volt a Vének háborúja evvel bevitorlázott a köztudatba és tessék itt vagyok én aki 1 kivételével minden magyarul megjelent könyvét olvasta és a vége felé lehúzta.
Még arra is rávett, hogy utólag átcsillagozzam Az összeomló birodalmat, 1 egész csillaggal többet ér már ez után.
Sajnos nem jó krimi, nem érdekes a nyomozás, és a szereplők sem hitelesek. Nem emlékszem ki hány éves de számomra mind amatőrnek tüntek, biztos azért mert Mulder ügynöknél húztam meg a jóképű FBI ügynük határt , aki öltönyben jár, és profi.
Burokban élhetek mert én nem láttam még ketrecharcot, vagy nem érzem át a sportrajongók fanatizmusát, és tudom, hogy a brutalitás kelendő, a meccsekre fogadnak, de már ilyen abszurd ötlettel jönni, hogy testileg béna hádenesek sportolók gladiátor harcot vívnak és egymás fejét tépik le karddal vagy puszta kézzel robot testben szripióban ?!
A story e körül forgott, valószínűleg a realis amerikai futbal(arra hasonlít), ligáját, dopping botrányait, bundázott meccseit, reklám kampányit, befektetéseit sportruházat márkáit alapul véve átültette egy kicsit futurisztikusabb pizsamába.
Chris nyomozgatott, poénkodott kicsit verekedett is de végül elérte a célt ha számomra kicsit amatőren is.
A szereplők felületesek, a gazdag gyerek akit állandóan elütnek, a kemény csaj aki láncdohányos, és akinek múltja van (csak nem derül ki)a két menő ügynök belecsöppen egy fehérgalléros büncselekménybe ami eldurvul.
Nem gondolnám, hogy rugalmatlan vagyok, vagy felháborít, hogy valaki ilyen agyament sport adaptácíóval indít, nem is evvel van a probléma, hanem avval, hogy én azt kell írjam róla, hogy ez egy strandkönyv, kicsit több cyberpunk, vagy komolyabb krimi szál jót tett volna neki.

>!
Sai_home P
John Scalzi: Fejvesztve

Szerettem az első részben bemutatott világot, ezért vártam ezt a részt is, hátha tovább részletezi és mellette még egy jó történetet is kapok szórakoztatóan megírva. Nem így lett.
A könyv első felében egészen lelkes voltam, siikerült kitalálnia valami újat, a nyomozgatós szál is egészen olvasható volt, a szereplőkre is könnyen visszaemlékeztem (mondjuk nem is annyira régen olvastam az első részt). Szépen felhúzta az egész történetet az amerikai focira (legalábbis nagy a hasonlóság), ami viszont egy nem amerikai piacon kevésbé fog működni, mert én például nem érdeklődöm iránta (bár néha nézek meccseket) és ha vannak is benne utalások a valóságra, nem fogom érteni.
A második fele viszont kicsit elvette a kedvemet, leült az egész történet, a krimi-szál gyakorlatilag magát oldja meg, üressé válik az egész, inkább csak gyorsan le akarta zárni a könyvet, jöhet a következő. Ezekben a részekben is vannak jobb fejezetek, ahol kihasználja a világ nyújtotta lehetőségeket, de úgy érzem, hogy ugyanezt a történetet nem sci-fi háttér mellett is meg lehetett volna írni majdnem ugyanígy, csak akkor a krimi-kedvelők fanyalognának.
Remélem ír még jobbat, én mindenesetre olvasok egyelőre tovább tőle, hátha…

>!
syeren P
John Scalzi: Fejvesztve

Amikor a folyamatosan jokerként előkapott Tony (és a többi lakótárs) a könyv felénél már a kedvenc szereplőm + már elfelejtem, hogy egyes karakter ki is a történetben és emellett azért haladok lassan, mert végtelenül unom, akkor már sejthető ez nem egy ötcsillagos könyv…
Iparosmunka, a sztorit rendesen összerakta, de nekem ennyi most nem volt elég.
Remélem a következő (sci-fi) könyve jobban fog tetszeni.


Népszerű idézetek

>!
mezei P

Az, hogy nem fújja a szél, még nem jelenti azt, hogy nem fog zörögni a haraszt.

124. oldal

>!
ViraMors P

– Mondanék egy profi tippet: soha ne kérjen arra nyilvánosság előtt, mikrofonok és videokamerák kereszttüzében, konkrétan az FBI épülete előtt egy FBI-ügynököt, hogy mondjon el bármit is nem hivatalosan.

>!
ViraMors P

– Még mindig híresség vagy – gúnyolódott, miután az ajtók összezárultak.
– Tényleg nem vagyok az – tiltakoztam.
– Szerintem ebben a kérdésben neked nincs szavazatod.
– Amúgy is tartózkodnék.

>!
ViraMors P

– Fáradtnak tűnsz – mondta Vann másnap reggel, amikor beballagtam az FBI alagsorában lévő képalkotóterembe. Ő, Tony Wilton és Ramon Diaz, a képalkotási technikus már vártak.
– Egy kibaszott robotban vagyok – válaszoltam. – Hogy a fenébe tűnhetek fáradtnak?

>!
ViraMors P

– Mi történt az elektromos cigarettáddal?
– Elromlott.
– Vegyél másikat.
– De azok drágák.
– És a csomagonként tizenkét dollárba kerülő cigaretta nem az? Kezdek kételkedni a jártasságodban a pénzügyek terén.

1 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P

Mire Duane Chapman meghalt a hilketapályán, már kétszer letépték a fejét.

(első mondat)

>!
ViraMors P

A Hilton előtere olyannak tűnt, mintha egy sajtókonferencia robbant volna fel benne.

>!
Dávidmoly

– (…) Ezt végezzük el, mielőtt elindulunk Phillybe.
– Amit úgy értesz, hogy „végezzem” el.
– Igen – erősítette meg a társam. – Igen, úgy.

83. oldal, Hatodik fejezet

>!
Dávidmoly

– Western Hemisphere Institute micsoda? – kérdeztem a társamtól, miután eltűnt.
– Western Hemisphere Institute for Security Cooperation – válaszolta. Lesétált Fowler tornácáról. Én is követtem a példáját. – Ott tanítják meg a többi amerikai osztagot arra, hogy hogyan tudják megölni a számukra nemkívánatos személyeket.
– Nem, tudtam, hogy még mindig foglalkozunk ilyesmivel.
– Egy pillanatra sem hagytunk fel vele – felelte Vann. – Csak már nem dicsekszünk vele annyit.

148–149. oldal, Tizenkettedik fejezet

>!
Diosz P

– Á, értem, helyben vagyunk – válaszolta Tony. – Ugye tudod, hogy ezért hihetetlen összegeket fogok kiszámlázni? – Amennyi munkával ellátlak, igazán adhatnál nagybani árengedményt – válaszoltam.
– Aha, de nem. Van egy régi mondás: „Gyors, olcsó, jó: kettőt választhat”. Te az imént kiválasztottad a gyorsat és a jót. Az olcsó ezzel kiszállt az ablakon.


Hasonló könyvek címkék alapján

Itó Projekt: </Harmónia>
Richard Morgan: A fekete férfi
Tad Williams: Másvilág – Az arany árnyék városa I-II.
Mur Lafferty: Hat ébredés
Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Harsányi Tamás – Dense T. Harding – C. Martens: Bloodlust – Cryweni történetek
David Brin: Dettó
Robert J. Sawyer: Lélekhullám
Dean R. Koontz: Égi jel
Blake Crouch: Sötét anyag
Bakti Viktor: Integrálva