Fejvesztve (Bezárt elmék 2.) 33 csillagozás

John Scalzi: Fejvesztve

John ​Scalzi a legújabb regényében az e-sportok kíméletlen világába vezet minket

A hilketa egy pörgős, erőszakos sportág, amelyben a játékosok kardokkal és csatabárdokkal esnek egymásnak. A játék célja, hogy letépjük az ellenfél fejét, majd átjuttassuk a gólvonalon. Ezt hús-vér testben élő sportolókkal lehetetlen lenne megcsinálni. De ebben a csapatjátékban „szrípiók”, vagyis robotszerű, Haden-szindrómások által vezérelt testek csapnak össze egymással, úgyhogy mindent szabad. Senkinek nem esik bántódása, de a brutalitás valódi, és a közönség imádja.
Egészen addig, amíg az egyik játékos holtan nem esik össze a pályán.
Balesetről vagy gyilkosságról van szó? A hadenesek ügyeivel foglalkozó FBI-nyomozók, Chris Shane és Leslie Vann nekilátnak felderíteni az igazságot – és eközben eljutnak az egyre népszerűbb hilketa sötét oldalára is, ahol vagyonokat lehet nyerni és veszíteni, és ahol a játékosok és a tulajdonosok mindent megtesznek a győzelemért, mind a… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: Head On

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634194873 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
276 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194866 · Fordította: Farkas Veronika

Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
John Scalzi: Fejvesztve

Alapvetően szeretem Scalzi könyveit, mert szórakoztatóan ír. Ide nem kell fizikusi diploma, egy laikus is remekül tud szórakozni. Nekem már a Bezárt elmék is nagyon bejött, Chris és Vann FBI ügynökökkel élmény a nyomozás. Most is pörög a cselekmény, izgalom és humor keveredik egy futurisztikus világban, ahol a szripíók nem egy Star Wars találkozó kellékei. Remélem folytatja.

>!
Spaceman_Spiff IP
John Scalzi: Fejvesztve

Mindenki azt hiszi, hogy én utálom John Scalzit.
Nem, én a rossz regényeit utálom. Ez a könyv erre a bizonyíték: ezt ugyanis kifejezetten élveztem.
Olvastatja magát, érdekes alapötletre épül, amit aztán kellően megrág, kihasználja vagy legalábbis érinti annak minden aspektusát, tehát mint sci-fi, tökéletesen működik. Kriminek is teljesen jó, ahogy szépen lassan sorakoztatja fel az újabb és újabb rejtélyes komponenseket, úgy kezd egyre kíváncsibb lenni az ember, mi is áll az egész hátterében.
És ami a legfontosabb: nem akar idegesítően laza lenni. Laza, persze, már csak az E/1-es elbeszélés (és a végtelenül kedvelhetővé kalibrált főhős) miatt is, és poénkodik is, meg hát a szerző bevet mindent, hogy az olvasó szeresse a könyvet (macska!), de nem lesz idegesítő. Éppen annyira ilyen, hogy gyorsan pörgethető legyen és ne akadjunk fent az esetleges szárazabb magyarázatokon. (Bár azért ezek sem olyan szárazak.)
Szóval ja, körzővel és vonalzóval megszerkesztett krimi, ahol ha egyszer a könyv elején mutatnak egy pisztolyt, akkor az el is fog sülni, és nagy meglepetések nem fogják érni a rutinosabb olvasókat, ennek ellenére nagyon jó kikapcsolódás bárkinek.

3 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
John Scalzi: Fejvesztve

Szeretem Scalzit. A Bezárt elmékkel megteremtett világa nagyon tetszik, ráadásul az volt az első könyvem tőle, úgyhogy mindenképpen elfogult vagyok.
De ha nem lennék az, akkor is azt mondanám, hogy mindkét könyv nagyon jó. Az első részből megismert haden-szindrómás Shane és az ex-integrátor Vann különleges ügynök nyomoz ismét, felbukkan még egy-két régi ismerős, de tulajdonképpen önállóan is fogyasztható könyv. Viszont azért, hogy jobban megértsük a hadent, pontosabban megismerjük a szripiók működését, jobban átlássuk az Agorát, a hadenesek virtuális világát, megtudjuk, mit csinál egy integrátor, mindenképpen érdemes elolvasni az első részt is.
A nyomozás ebben a részben is klasszikus, az ügynökök jönnek-mennek, kihallgatnak, ha Shane nem egy (illetve néha több) szripióban lenne, olyan, mintha egy Derrick-epizódot olvasnék. Csak ez még vicces is. És ez az, ami Scalzi sajátossága: olyan tökéletes elegyet alkot a krimi, a humor és a sci-fi, hogy azt csak imádni lehet.
Lesz harmadik rész?

1 hozzászólás
>!
abstractelf P
John Scalzi: Fejvesztve

Ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ha jó a kedved, tépd le fejedet!
Mi van?

Avagy John Scalzi már megint alkotott valamit, és én ismét odáig vagyok érte.
Mielőtt a Bezárt elméket elkezdtem olvasni, volt bennem egy kis félsz, hogy egy más környezetben milyen történetet talál ki – szerencsére teljesen alaptalanul. A Fejvesztve pedig csak még magasabbra emelte számomra a lécet.

Ugyan nem John Scalzi lesz az, aki megváltja a világot, de tény, hogy bármiről is ír, az nagyon olvasóbarát és magával ragadó. A Fejvesztve is egy izgalmas – emellett meghökkentő – alapötletre épülő, szórakoztató olvasnivaló. Az e-sportok világába kalauzol minket a szerző, ami a nyomozással összekötve olyan volt, mintha egy könnyedebb Gyilkos számok epizódot néztem volna.

Habár a történet nem fordulatos, és megmarad viszonylag egy egyszerűbb szinten, a karakterek sokat hozzáadtak az olvasási élményhez. Az első részben a főszereplők még csak ismerkedtek egymással, itt azonban már sokkal összeszokottabb csapatot alkottak, aminek az eredménye meglátszott a természetesebb párbeszédeken.

Számomra a Fejvesztve egy könnyed, egy helyben elolvasós regény volt, amely sci-fi és krimirajongóknak remek kikapcsolódást és szórakozást nyújt.

>!
ViraMors P
John Scalzi: Fejvesztve

A Boston Bays egyik játékosa odalent éppen letépte ellenfele fejét.
A tömeg felüvöltött.
– Szerintem most muszáj lesz rágyújtanom – válaszolta Vann.

Nagyságrendekkel jobban élveztem ezt a részt, mint a Bezárt elméket. Egyrészt, sikerült abszolút megfelelő elvárásokkal* nekiülnöm a könyvnek. Másrészt olvastam az előző részt és az Unlocked háttérnovellát,**így kellő háttérismeretem volt ahhoz, hogy ne legyen akkora hiányérzetem, mint korábban. És persze az is sokat számít, hogy ebben a kötetben Shane és Vann munkával töltött idejének nem vitte el igen komoly hányadát az, hogy megpróbáltak összecsiszolódni. Most már lassan egy éve társak, szórakoztató gördülékenységgel adják elő a jó zsaru, rossz zsaru, valamint a furcsa páros duetteket, szívják egymás – és a környezetükben tartózkodók – vérét, nem mellesleg egész sokat használják a fejüket arra, amire jobbára való: gondolkodnak.
Kicsit olyan érzésem van, mintha az előző könyvben Scalzi még csak ismerkedett volna az új világával, mostanra viszont már berendezkedett, és kezdi otthon érezni magát.
Közben persze alacsonyan szállnak a fejek és a poénok, szóba kerül a sportetika és a pénzmosás, némi szerelmi háromszög, rengeteg törvénytelenség és egy macska. Gyakorlott krimi-olvasóként mondjuk elég hamar sikerült a megfejtés nagy részét összerakni, de ettől még remekül szórakoztam olvasás közben.

*Kértem egy regényt sok fejletépéssel és vicces dumákkal. Pipa, pipa :)
**amit minden érdeklődőnek ajánlok, aki szeretne többet tudni a világ hátteréről, spoiler

>!
B_Petra
John Scalzi: Fejvesztve

Egyszer egy dalszerző(elfelejtettem ki) azt mondta csak egy jó dalt kell írni és onnan magától megjön a világsiker, nos J. S. számomra adaptálta ezt a sci-fi irodalomban. Volt egy jó ötlete, és egynek nagyon jó volt a Vének háborúja evvel bevitorlázott a köztudatba és tessék itt vagyok én aki 1 kivételével minden magyarul megjelent könyvét olvasta és a vége felé lehúzta.
Még arra is rávett, hogy utólag átcsillagozzam Az összeomló birodalmat, 1 egész csillaggal többet ér már ez után.
Sajnos nem jó krimi, nem érdekes a nyomozás, és a szereplők sem hitelesek. Nem emlékszem ki hány éves de számomra mind amatőrnek tüntek, biztos azért mert Mulder ügynöknél húztam meg a jóképű FBI ügynük határt , aki öltönyben jár, és profi.
Burokban élhetek mert én nem láttam még ketrecharcot, vagy nem érzem át a sportrajongók fanatizmusát, és tudom, hogy a brutalitás kelendő, a meccsekre fogadnak, de már ilyen abszurd ötlettel jönni, hogy testileg béna hádenesek sportolók gladiátor harcot vívnak és egymás fejét tépik le karddal vagy puszta kézzel robot testben szripióban ?!
A story e körül forgott, valószínűleg a realis amerikai futbal(arra hasonlít), ligáját, dopping botrányait, bundázott meccseit, reklám kampányit, befektetéseit sportruházat márkáit alapul véve átültette egy kicsit futurisztikusabb pizsamába.
Chris nyomozgatott, poénkodott kicsit verekedett is de végül elérte a célt ha számomra kicsit amatőren is.
A szereplők felületesek, a gazdag gyerek akit állandóan elütnek, a kemény csaj aki láncdohányos, és akinek múltja van (csak nem derül ki)a két menő ügynök belecsöppen egy fehérgalléros büncselekménybe ami eldurvul.
Nem gondolnám, hogy rugalmatlan vagyok, vagy felháborít, hogy valaki ilyen agyament sport adaptácíóval indít, nem is evvel van a probléma, hanem avval, hogy én azt kell írjam róla, hogy ez egy strandkönyv, kicsit több cyberpunk, vagy komolyabb krimi szál jót tett volna neki.

>!
syeren P
John Scalzi: Fejvesztve

Amikor a folyamatosan jokerként előkapott Tony (és a többi lakótárs) a könyv felénél már a kedvenc szereplőm + már elfelejtem, hogy egyes karakter ki is a történetben és emellett azért haladok lassan, mert végtelenül unom, akkor már sejthető ez nem egy ötcsillagos könyv…
Iparosmunka, a sztorit rendesen összerakta, de nekem ennyi most nem volt elég.
Remélem a következő (sci-fi) könyve jobban fog tetszeni.

>!
Sai_home P
John Scalzi: Fejvesztve

Szerettem az első részben bemutatott világot, ezért vártam ezt a részt is, hátha tovább részletezi és mellette még egy jó történetet is kapok szórakoztatóan megírva. Nem így lett.
A könyv első felében egészen lelkes voltam, siikerült kitalálnia valami újat, a nyomozgatós szál is egészen olvasható volt, a szereplőkre is könnyen visszaemlékeztem (mondjuk nem is annyira régen olvastam az első részt). Szépen felhúzta az egész történetet az amerikai focira (legalábbis nagy a hasonlóság), ami viszont egy nem amerikai piacon kevésbé fog működni, mert én például nem érdeklődöm iránta (bár néha nézek meccseket) és ha vannak is benne utalások a valóságra, nem fogom érteni.
A második fele viszont kicsit elvette a kedvemet, leült az egész történet, a krimi-szál gyakorlatilag magát oldja meg, üressé válik az egész, inkább csak gyorsan le akarta zárni a könyvet, jöhet a következő. Ezekben a részekben is vannak jobb fejezetek, ahol kihasználja a világ nyújtotta lehetőségeket, de úgy érzem, hogy ugyanezt a történetet nem sci-fi háttér mellett is meg lehetett volna írni majdnem ugyanígy, csak akkor a krimi-kedvelők fanyalognának.
Remélem ír még jobbat, én mindenesetre olvasok egyelőre tovább tőle, hátha…

>!
Dávidmoly
John Scalzi: Fejvesztve

Scalzi sikeresen megőrizte az első rész erényeit (gördülékeny stílus, pörgős cselekményvezetés, jó humor és szerethető szereplők), és érdekes irányokba bővítette a világát. Krimiként persze nem igazán izmos spoiler és spoiler, ennek ellenére szórakoztató olvasmánynak tökéletes, mert ahhoz elég okos, hogy ne akadjon le róla az ember lépten-nyomon. Külön piros pont, hogy sok napjainkban divatos úgynevezett krimivel ellentétben itt ténylegesen nyomoznak spoiler, ahogy az igazi rendőrök szoktak.
A szöveggondozás örvendetesen javult, cserébe a borító kevésbé lenyűgöző (azért nem rossz ránézni). Összességében négy és fél letépett fej az ötből.

2 hozzászólás
>!
agi452
John Scalzi: Fejvesztve

Egy ideje nem találtam az írótól olyan könyvet, ami tetszett volna. A Fejvesztve viszont visszahozta a hitem benne :) Végre ismét valami, amivel újra átéltem az érzést, miért szerettem meg Scalzit a Vének háborúja sorozat első kötetekor.
Scalzi ismét egy különleges világot alkotott. A történet nagyon egyedi és különleges, a szereplők humorosak, a párbeszédek sziporkázóak. Ami kicsit letaglózott, hogy kb. a könyv felénél kiderült (igaz, csak mert a molyon nézelődtem a könyv adatlapján), hogy ez egy sorozat második része. Szerencsére önálló történetnek bizonyult, úgy tűnik, csak a két nyomozó egyezik meg az első kötet szereplőivel. Sebaj, legalább mikor az elsőt elolvasom – mert el fogom –, már ismerős lesz a világ :)
Nagyon érdekesnek és egyedinek találtam a szrípiók világát, Chris pedig igazán belopta magát a szívembe. Izgalmas, pörgős, cselekménydús olvasmány, ajánlom! (Én pedig „folytatom” az első résszel :D)


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

– Mi történt az elektromos cigarettáddal?
– Elromlott.
– Vegyél másikat.
– De azok drágák.
– És a csomagonként tizenkét dollárba kerülő cigaretta nem az? Kezdek kételkedni a jártasságodban a pénzügyek terén.

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Mondanék egy profi tippet: soha ne kérjen arra nyilvánosság előtt, mikrofonok és videokamerák kereszttüzében, konkrétan az FBI épülete előtt egy FBI-ügynököt, hogy mondjon el bármit is nem hivatalosan.

>!
Lénaanyukája P

Mire Duane Chapman meghalt a hilketapályán, már kétszer letépték a fejét.

(első mondat)

>!
ViraMors P

– Még mindig híresség vagy – gúnyolódott, miután az ajtók összezárultak.
– Tényleg nem vagyok az – tiltakoztam.
– Szerintem ebben a kérdésben neked nincs szavazatod.
– Amúgy is tartózkodnék.

>!
ViraMors P

– Fáradtnak tűnsz – mondta Vann másnap reggel, amikor beballagtam az FBI alagsorában lévő képalkotóterembe. Ő, Tony Wilton és Ramon Diaz, a képalkotási technikus már vártak.
– Egy kibaszott robotban vagyok – válaszoltam. – Hogy a fenébe tűnhetek fáradtnak?

>!
Dávidmoly 

– Ez menő. Jobb, mint a megszokott autónk.
– Hát, igen – válaszolta Vann. Időközben elindultunk. – Megpróbálták azt az átkozott Fiestát rám sózni. Majdnem lelőttem valakit.

87. oldal, Hetedik fejezet

>!
Dávidmoly 

A legtöbb gazdag hadenes szépen berendezett, de a processzoridejét tekintve szerény találkozóhelyeket hozott létre az üzleti partnereivel és az ismerőseivel folytatott beszélgetésekhez. Amíg alaposabban meg nem ismerték az embert, addig nem eresztették be arra a bolygójukra, amelyet egészen a tektonikus erőktől kezdve alaposan megterveztek.

132. oldal, Tizenegyedik fejezet

>!
Dávidmoly 

– Szóval, szerinted Fowler volt az elkövető?
– Szerintem az a minimum, hogy meghallgassuk, hogyan próbálja letagadni.

144. oldal, Tizenkettedik fejezet

>!
Dávidmoly 

– Te akartál valaha is a kertvárosban lakni? – kérdeztem Vannt, miközben Fowler ajtajához sétáltunk.
– Az nem illene össze a választott életstílusommal – felelte ő.
– Biztos vagyok benne, hogy akad egy bár a környéken – vetettem fel.

144. oldal, Tizenkettedik fejezet

>!
Dávidmoly 

– (…) Szemjonov pedig egy hétpróbás gazember. Az a típus, aki udvariasan megkéri az orosz kormányt, hogy tartóztassa le az utána szimatoló újságírókat.
– Mire az újságírókat letartóztatják.
– Nem – válaszolta Vann. – De egy héttel később holtan kerülnek elő, miután valaki előzékenyen kirabolta és meggyilkolta őket. Ha egyszer történik ilyesmi, az tragikus, de véletlen egybeesés is lehet. Ha háromszor, az már gyanús mintázat.

180–181. oldal, Tizenhatodik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Itó Projekt: </Harmónia>
Richard Morgan: A fekete férfi
Tad Williams: Másvilág – Az arany árnyék városa I-II.
Mur Lafferty: Hat ébredés
Fábián Péter – Kozmajer Viktor – Harsányi Tamás – Dense T. Harding – C. Martens: Bloodlust – Cryweni történetek
David Brin: Dettó
Robert J. Sawyer: Lélekhullám
Dean R. Koontz: Égi jel
Blake Crouch: Sötét anyag
Bakti Viktor: Integrálva