Bezárt ​elmék (Bezárt elmék 1.) 174 csillagozás

John Scalzi: Bezárt elmék

Egy ​hotelszobában ismeretlen férfi holttestére bukkan a rendőrség. A feltételezett gyilkost még a helyszínen elfogják, de ő semmire sem emlékszik. Nem sokkal később újabb bűntény történik. Az esetet a kezdő FBI-ügynök Chris Shane-nek és sokat látott társának kell megoldania.

Hamarosan rájönnek, hogy igen nagy a tét. Az események ugyanis összefüggésben vannak egy frissen beiktatott törvénnyel, amelynek értelmében az USA radikálisan csökkenti a Haden-szindróma által érintett emberek ellátására szánt összegeket. A gyógyíthatatlan betegség több millió amerikait fertőzött meg: az életben maradottak elméje ugyan ép maradt, de elveszítették az uralmat önnön testük felett, így az agyukba ültetett neurális háló segítségével tartják a kapcsolatot a világgal.

Az új törvény nemcsak a lakosság jelentős részét háborítja fel, hanem számos nagyvállalat érdekeit is sérti. A hadenes közösség tiltakozásként tüntetéseket és sztrájkot szervez, mások azonban akár ölni is képesek…
… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: Lock In

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
320 oldal · ISBN: 9786155468605 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
306 oldal · ISBN: 9786155468599 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Chris Shane · Leslie Vann · Marcus Shane


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 129

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Tinte IP
John Scalzi: Bezárt elmék

Szeretem Scalzit és szeretem az emberszagú karaktereit. Meg a poénjait. A könyv lekötött, de nem volt elsöprő élmény. Mondjuk egy kriminél nem is ez a legfőbb szempont. Itt viszont kaptunk még egy nagyon érdekes világot, egy csomó félelmetes lehetőséggel, amik lassan adagolva kíméletlenül meg is jelentek a történetben. Amolyan Scalzis pontossággal.
És ettől ez egy nagyon érdekes és jó könyv.

>!
NewL P
John Scalzi: Bezárt elmék

Scalzi egy zseni. Újra egy olyan világot alkotott meg, ami a valóságon alapul, és abból egy csavarral egy olyan környezetet teremt, ahol alapja van a kifejlődött társadalomnak, a politikának. Újra rokonszenves karaktereket alkotott, és egy zseniális gonosztevőt.
Mindenkinek ajánlom aki szereti az olyan krimit, ami egy nem teljesen valóságos, de annak tűnő környezetben játszódik. A fordítás megint nagyon jó lett, valaki már csak azt árulja el nekem, mi az a zöri?

>!
Nita_Könyvgalaxis
John Scalzi: Bezárt elmék

Scalzi igazi meglepetést okozott számomra ezzel a regényével, szerencsére pozitívat.

Bár én azok közé tartozom, akik szeretik a Vének háborúja-köteteket, mégis azok inkább tisztességes iparosmunkák. Ezzel szemben a Bezárt elmék egy egészen remek alapötlet nagyon jó kivitelezése. Mind a Haden-szindróma, mind a cselekmény kellően kidolgozott, és pont annyi humort adagolt hozzá csak az író, amennyit a regény megkíván.

Scalzi kellően körbejárja a hadenesek hétköznapjainak minden oldalát, a pozitívumokat és a negatívumokat egyaránt bemutatva. Amikor olvastam, éppen be volt csípődve a derekam, ami erőteljesen korlátozott a mozgásban. Utólag belegondolva nekem már ez nagy lelki kínokat okozott, hogy nem tudok úgy mozogni, ahogy akarok, el nem tudom hát képzelni, milyen lehet, ha teljesen cserben hagy a tested. Persze a technológiai fejlődés sok mindenre képes alternatívát nyújtani, de mégsem képes ugyanazt nyújtani, mint a teljes valóság.

Remélem, hogy Scalzi elméje tartogat még számunkra hasonló történeteket, és azok nem bezáródnak, hanem kiömlenek a világba.

>!
Bíró_Júlia
John Scalzi: Bezárt elmék

Julitópiában pont ilyenek a szórakoztatómajdnemnoirdeinkábbmégiscsakúgysimánszórakoztatókrimik.
Adott egy érdekes, jópofa hangulati elemeket teremtő alapötlet. (Szigorúan steril, tünetekkel, kórlefolyással részletesen nem operáló szindróma kell, különben a julitóp polgárok, meg tán még mások is savanyú szájízzel elkerülik, mert attól tényleg paranoid gondolataik lesznek, és akkor az nem jó az eladásoknak). Bűnténnyel súlyosbítva. Amiben legyen sok vér és fura adalék, de annyira mégse legyen undorító, hogy a galamblelkek félrerakják…
Van aztán két főhős, akik közül egyik hihetetlenebb, mint a másik (mert majd persze, a cinkusságig kiégett nyomozónő majd az első piálós estén részletes előtörténetet mesél, mint kezdő szerepjátékos az új karakterével), no és persze hemzsegnek a jóindulatú rendőrök és politikusok, az utca embereinek java pedig vagy elvadult utcai vandál vagy túlkoros kiscserkész – tudjátok, „ahol tud segít”, „vidám és meggondolt”, ésatöbbi. Aki jó, annak neki lehet állni méretre szabni a glóriát, aki seggfej, annak előmelegíteni az üstöt a Pokolban.
Ám. Mégis. Mindennek. Ellenére. Vagy. Tán. Épp. Ezért. MŰKÖDIK.
Remek feszültségkezelés, a rejtélyes, zavaró apróságok másfél-két fejezet alatt határozottan gyanús , majd okésrácok, ezmárpara fokozatot érnek el, de úgy, hogy a túlzás csupán a záróepizódokban gerjeszt enyhe, bosszús vigyort, amolyan „nemár, hát most mondtátok, hogy világméretű zűr fog keletkezni mindjárt…akkor most ennyi volt? Ah-haaa”-félét.
A hadenesekkel kapcsolatos ötletek egyike-másika, így az Agora és a hadenes szubkultúrák felépítése, no meg az egyének mentális/spirituális/miegyéb működései meg megértek volna egy misét. De akkor ugye már nem lehetne egy-három nap alatt lendületből felfalni – az már elmerengős, gyomorszorítós, villanyoltás után szorongós lenne. Az már hard, márpedig ez egy jutalomkönyv. Olyan „jó volt (lehetett) megírni, jó volt elolvasni” fajta, aminek az egynesúlyához nem volna igazán jó hozzányúlni…
A nyitva maradt kérdések és homályzónák nevében azért komolyan lobbiznék pár hasonló arányokkal összerakott folytatásért. Julitópia Nemzeti Kiadója tonnaszám venne ilyeneket munka előtti-utáni-agyhalálbólmenekülős napokra.

10 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
John Scalzi: Bezárt elmék

Valahogy úgy tudom elképzelni a Bezárt elmék születését, hogy Scalzi újraolvasta valamelyik Elijah Baley-történetet, és a homlokára csapott, hogy „de hiszen ilyet én is tudok!” vagy „hú, ez jó volt, mi lenne, ha én is írnék ilyet?”. Aztán megszületett a könyv.
És tulajdonképpen kiderült, hogy jó ötlet volt: írt egy igen szórakoztató krimit, ami tökéletesen megfelel a mai kor elvárásainak. Van benne:
– némi tudományosnak tűnő háttér egy vírusról és annak (a sci-fi klasszikus eszközkészletét felhasználó) utóhatásáról;
– pörgős, izgalmas, gyorsan olvasható cselekmény, fokozatosan kibontakozó nagy összeesküvéssel (a folytatás lehetőségét nyitva hagyva);
– néhány érdekes gondolat, hogy mégse tűnjön agyatlan ponyvának (pedig amikor nagymonológban hull le az egyes titkokról a lepel, akkor azért erősen arra emlékeztet);
– könnyed „buddy comedy” a férfi és a női főszereplő között, eszméletlenül jó párbeszédekkel; illetve
– vázlatosan bemutatott (mégsem hiányérzetet/kívánnivalót maga után hagyó) karakterek (megjegyzés: itt véletlenül elcsúszott Scalzi, a női főhős drámai múltjának tálalása elég gyenge volt).
Mindent összevetve pedig ez jó. Csak két nap múlva már nem emlékeztem a szereplők nevére.

>!
Ez_elment_vadászni
John Scalzi: Bezárt elmék

Első könyvem Scalzitól,sokáig halasztottam,nem tudom,miért. Ez a történet nagyon jó,fordulatos és két kedvenc műfajomat, a krimit és a sci-fit ötvözi. Az elején úgy tűnt az elbeszélő egy szenvtelen alak,de azért néha megcsillogtatta a humorérzékét is. Sűrű egy hete volt az biztos így újoncként,nem csodálom,ha nem nevetett. Ami nem tetszett, a sok oké,rendben,értem.Én elhiszem,az angolok szeretik a well-t de sztem ez nekünk idegen,nem kellene feltétlenül lefordítani. Üdítő volt a néha elhangzó aha,mint helyeslés. :D
Az ötlet,hogy az ép aggyal,de béna testtel rendelkezőket géptestbe integrálják nem új gondolat,de még nem láttam regényben megvalósítani, sztem ez lehetne a jövő majd a nyaktól lebénultaknak is, feltételezem,vki,vhol már kutatja a módját. Én azért több tudományt elviseltem volna, hogyan fedezték fel a neurális hálót,hogy jöttek rá,hogy az agyuk ép a betegeknek, hogyan jöttek rá az emberi integrációra stb. De azért így sem volt rossz,ez inkább egy krimi,ami sci-fi környezetben játszódik és ezzel nincs is semmi baj.

>!
pat P
John Scalzi: Bezárt elmék

Már megint egy érdekes és furcsa könyv, aminek nem a történet a fő erőssége. Hanem az alapötlet és annak logikus kibontása, de az nagyon. Valamint a stílus és a humor, mely utóbbi itt sokkal finomabb, mint mondjuk a Vének háborújában. Meg a karakterek, ami azért elég bizarr: úgy tolni le a torkunkon Chris Shane határtalanul mesterkélt és minden realitást nélkülöző figuráját, hogy még könyörögjünk is érte közben, azért az na. Gender-orientált olvasóink pedig megkapják a világtörténelem első kiégett, cinikus, alkoholista és szexfüggő női nyomozóját. Ja, a sztori se rossz, csak másodlagos.
Scalzi igazán intelligens író, és még igényes is: komoly gondot fordít arra, hogy virológus, neurológus, intenzív-terapeuta és informatikus (utóbbit végképp csak feltételezem) olvasói se köthessenek bele a történetbe.
Talán az eddigiek alapján nem túlságosan meglepő, hogy bár nagyon tetszett a könyv, mégse várom egyértelműen a folytatást, mert az alapfelállásban rejlő újdonságokat és lehetőségeket már nagyrészt kiaknázta, egy újabb nyomozós történettől meg nem várnék sokat. Bár ha még kiderülnének részletek a hadenesek szexuális és vallási életéről, az menthetné a dolgot. (Nem vagyok magam sem ötlettelen e tekintetekben, de Scalzi fantáziájától és logikájától azért többet várok.)

18 hozzászólás
>!
Kkatja P
John Scalzi: Bezárt elmék

Kicsit döcögősen indult a történet, nem úgy mint a Vének háborúja, ami már az elején odacsapott, de aztán elkaptam a ritmust és végig fenntartotta érdeklődésemet a sztori. Scalzi tényleg jól tette, hogy bepróbálkozott ezzel az új nyomozós stílussal, ami ebben a közeljövőben játszódó politikai cyberthrillerben öltött testet, amiben megvan az elvárt szintű akció, nyomozás és konspiráció, a világábrázolása pedig ha nem is olyan szuperfejlett és fantasztikus, mint tőle eddig megszokhattuk, nagyon is valóságosnak érezhető, ahogy a karakterei is élnek és működnek lelki szemeink előtt, akár a szrípióikban (robottestek, amik a Haden-szindrómában szenvedő, tudatukba bezárt/mozgásképtelen emberek agyába helyezett érzékelők által megszemélyesíthetőek), akár emberi testükben képzeljük el őket. És a legfontosabb, hogy mindezt remek humorral és iróniával átszőve meséli el Scalzi, amit meg külön szeretek benne. :) Szimpatikus volt a főszereplő hadenes FBI-os srác, kíváncsi leszek vajon ennek lesz-e folytatása?

Ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a sci-fi-s és számítógépes világok, kutatások, alternatívák vagy csak egy jó könyvvel szeretne kicsit kikapcsolódni ebből a világból. :)

4 hozzászólás
>!
tmezo P
John Scalzi: Bezárt elmék

Rendesen megdolgoztatta a képzelőerőmet az író. Nem volt egyszerű, sztem van is, amit nem értettem meg, és több mondat is volt, amiket többször elolvastam. Ezért -1/2 csillag.
Ettől eltekintve viszont nagyon tetszett. Ötletes, szuperül kivitelezett, alaposan kidolgozott, és még a krimi szál is izgalmas volt.
Fura volt ez az új világ, eleinte nem értettem, hogyan is működik, de mindenre kaptam választ, ahogy haladt a történet. Ki is derült az örök érvényű dolog, hogy minden a hatalomról és a pénzről szól.
A szereplők jól sikerültek, Shane karaktere nagyon szimpatikus, annak ellenére, hogy pénz veszi körül, nincs elszállva. Érdekesen alakult a kapcsolatuk a munkatársával, és a végére nagyon jó csapat lettek.

2 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
John Scalzi: Bezárt elmék

Bár a Vének Háborúja sorozata után én már akkor is rohannék a boltba a következő Scalzi-könyvért, ha csak egy szakácskönyvet jelentetne meg, azért nem kicsit érdekelt, milyen lett az első, magyarul is elérhető nem „John Perry-s” kötete.

Az okosan felépített és hihetően (nincs benne légből kapott sugallat, hihetetlen deus ex machina, satöbbi) elmesélt történet – aminek magja azért alapvetően elég klausztrofób és lehúzó – végig megtartja az olvasó figyelmét. Gyors, nincs idő közben a szájtátásra. Egyik pillanatban még a nagyvárosban, majd hirtelen egy poros indiánrezervátumban vagyunk. Sok előnye van annak, hogy a szereplők nincsenek a fizikai testükhöz kötve. A könyv világa színpompás, tele olyan most fejlesztés alatt lévő kütyüvel és high-tech törvényszéki/nyomozati módszerekkel, amik ott már a mindennapi élet részei. Igaz, ez egy sci-fitől nagyjából az alapkövetelmény, mindenesetre e téren sem hibázott a szerző. A hadenesek és az egészséges emberek közt lévő ambivalens érzéseket, a mindennapokat is remekül mutatja be.

Romantikus szál nincs, csak thrilleres fordulatok és sziporkázó párbeszédek, ahogy azt Scalzitól már megszokhattuk talán. A leíró részek rövidek, frappánsak és persze a humort sem fogjuk hiányolni a kötetből, hiszen az egyike Scalzi markáns stílusjegyeinek. Szórakoztatás mesterfokon.

Néhány kisebb fordulatot sajnos könnyen ki lehet találni – például a nagy konspirátor személye egészen egyértelmű volt –, és az eset megoldása, vagyis a könyv vége egy cseppet túlságosan egyszerűnek tűnt, de ez nem az a könyv, amit a nyomozás, a rejtély megnyugtató megoldása miatt akartam kiolvasni. Éppen ezért krimi fanoknak talán annyira nem jönne be – bár az élvezetes stílus miatt meg akár tetszhet is, ki tudja? –, azok akik olvastak már Scalzitól bármit, azoknak meg nem kell több meggyőzés. Maradnak tehát az egyszeri sci-fi olvasók, akikhez szólhatok: szánjátok rá az időt, megéri!

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/12/john-scalzi-…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
moszat

Hajlott korú, és olyan ingerülten konzervatív, amilyen csak egy kiöregedett liberális tud lenni.

84. oldal

>!
Kkatja P

     – Klassz szrípió – modta ő.
     – Kösz.
     – Bocs a „zöri”-ért.
     – Semmi baj – válaszoltam.
     – Gondolom, maguknak is vannak nem túl hízelgő kifejezéseik ránk – jegyezte meg Davidson.
     – „Dodgerek” – válaszoltam.
     – Hogy mi?
     – „Dodgerek” – ismételtem meg. A „Dodger Dog” rövidítése. Azé a hot dogé, amelyet a Los Angeles-i Dodger Stadionban árusítanak.
     – Pontosan tudom, mi az a Dodger Dog – mondta Davidson. – Csak azt nem értem, milyen logikai úton lehet eljutni azoktól hozzánk.
     – Kétféleképpen – válaszoltam. – Egyrészt, maguk is alapvetően bőrbe töltött húsból vannak. És a hot dog virslije is. Másrészt, a virsli leginkább pofából és segglyukból készül, csakúgy, mint maguk.
     – Kedves – jegyezte meg Davidson.
     – Maga kérdezte – válaszoltam.
     – Igen, de miért pont Dodger Dog? – érdeklődött Davidson. – Ezt elhivatott Natonals- szurkolóként kérdezem.
     – Most megfogott – válaszoltam. – Miért pont „szrípió”? Miért pont „zöri”? A szleng egyszerűen csak megtörténik.

24-25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szleng
>!
Kkatja P

     – És milyen volt a napod?
     – Érdekes – válaszoltam. – Egy gyilkossági ügyön dolgozom. És azt hiszem, találtam lakást.
     – Még mindig nem értem, miért van szükséged külön lakásra – vágta rá anyám ingerülten.
     – Anya, te vagy az egyetlen ember a földön, aki a két lehetőség közül inkább a lakáskeresést választja a gyilkossági ügy helyett, mint társalgási témát.
     – Észrevettem ám, hogy kikerülted a választ – felelte az anyám.
     Én felsóhajtottam, és számolni kezdtem az ujjaimon.
     – Egyrészt azért, mert Potomac Fallsból a fővárosba ingázni nap mint nap púp lenne a hátamon, ezt te is tudod. Másrészt mert huszonhét éves vagyok, és megalázó, hogy még mindig a szüleimmel élek. Harmadrészt azért, mert napról-napra rosszabbul viselem, hogy az apám politikai ambícióinak segédeszköze vagyok.
     – Ez nem igazságos, Chris – mondta anya.
     – Ne már, anya – válaszoltam én. – Tudod, hogy ma este is ezt fogja csinálni. Nem az az ötéves kisfiú vagyok, akit elrángathat a kongresszusi meghallgatásokra és a hadenes jótékonysági eseményekre. Szövetségi ügynök vagyok, az Isten szerelmére. Szerintem nem is törvényes elrángatni engem bárhova.

68-69. oldal

2 hozzászólás
>!
Kkatja P

Apa trófeaszobája tényleg lenyűgöző, de persze ez a lényege az egésznek. Marcus Shane nem az a típus, aki közli bárkivel, hogy ő fontosabb ember nála. Boldogan hagyja, hogy ezt a javai tegyék meg helyette.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Shane
>!
Kkatja P

     – Ugye tudod, hogy ez a vacak meg fog téged ölni? – kérdeztem. – A dohányzásra gondolok. Nem véletlen, hogy manapság már senki nem csinálja.
     – És az sem véletlen, hogy én mégis – felelte Vann.
     – Igen? És mi az oka?
     – Őrizzünk meg azért egy kis titokzatosságot a kapcsolatunkban – felelte Vann.
     – Ahogy akarod – válaszoltam, reményeim szerint pont megfelelő mértékű laza elutasítással. Vann ismét elmosolyodott. Egy-null ide.

104. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás
1 hozzászólás
>!
Kkatja P

10.51-kor a phoenixi FBI-irodában találtam magam, amint egy kopasz férfit bámulok.
     – Beresford ügynök? – kérdeztem.
     A fenébe is, ez hátborzongató – válaszolta a férfi. – Ez a szrípió három éve ott csücsült a sarokban anélkül, hogy megmoccant volna, majd hirtelen feláll. Ez olyan, mintha egy szobor kelne életre.
     – Meglepetés – mondtam.
     – Úgy értem, eddig kalaptartónak használtuk.
     – Sajnálom, hogy megfosztottam magukat az irodaberendezésüktől.
     – Csak mára. Maga Shane?
     – Pontosan.
     – Tom Beresford – nyújtotta oda a kezét a férfi. Én elfogadtam. – Szeretném közölni magával, hogy soha nem bocsájtottam meg az apjának, amikor szétcsapta a Sunst az elődöntőben.
     – Ja, hogy azt – feleltem. Apám második NBA-díjáról beszélt. – Ha ez bármit is jelent, mindig azt mondta, hogy az a mérkőzés szorosabb volt, mint amilyennek tűnt.
     – Kedves tőle, hogy ezt hazudja – felelte Beresford.

114. oldal

>!
Kkatja P

     – Tessék – pingetett meg Tony egy meghívóval a nyilvános csatornán.
     – A kedd esték csoportos esték az Agorán. Ott szórakozunk, és általában szétlőjük egymás agyát valami FPS-játékban. Ugorj be. Megismerkedhetsz a többiekkel, és fejbe lőhetsz egy-két embert.
     – Ez jól hangzik.

66. oldal

>!
Beatrix_Farkas P

Ha az ember nem tudja, mit mondjon, idézzen az Alkotmányból.

Kapcsolódó szócikkek: Chris Shane
1 hozzászólás
>!
Vackor6 P

Mert ezt tanultam meg magamról azon az első napon: a testem az én testem. Nem akarom, hogy bárki más legyen benne. Nem akarom, hogy bárki más irányítsa vagy próbálja irányítani. Az az én kis helyem a világban, és az egyetlen saját helyem. És ha bárki más van benne, vagy csinál vele bármit, attól bepánikolok.

234. oldal, Huszadik fejezet

>!
Vackor6 P

– Én megynyugtatónak találom – magyarázta Bell. – Az anyaméhre emlékeztet. Azt mondják, hogy nem emlékszünk arra, milyen volt ott, de én nem hiszek ebben. Szerintem a lelkünk mélyén mindig is tudjuk. Ezért bújnak a kisgyerekek a takaró alá, és ezért nyomják a macskák a fejüket a könyökhajlatunkba, amikor mellénk telepednek.

267. oldal, Huszonkettedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Itó Projekt: </Harmónia>
David Brin: Dettó
Richard Morgan: A fekete férfi
Michael Crichton: Préda
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek
David Mitchell: Felhőatlasz
Douglas Preston: Becsapódás
Robert J. Sawyer: Lélekhullám
Sylvain Neuvel: Alvó óriások
Blake Crouch: A pokol kapujában