Az ​utolsó emperátor (Az Egyesülés 3.) 70 csillagozás

John Scalzi: Az utolsó emperátor

John ​Scalzi díjnyertes, nagyszabású és kalandos űroperája lebilincselő végjátékához érkezett.

Az ár, az Egyesülés bolygóit összekötő csillagközi útrendszer összeomlása felgyorsult. Egész naprendszerek – és emberek milliárdjai – szigetelődtek el egymástól. Noha az összeomlást tudományos módszerekkel megjósolták, sokan még a tagadhatatlan és temérdek bizonyíték dacára is inkább nyerészkedni akarnak, miközben az emberiség történelmének legnagyobb birodalma a végóráit éli.
II. Grayland emperátor végre visszaszerezte a birodalma feletti hatalmat az ellene áskálódóktól és az összeomlást tagadóktól. De a „hatalom” illékony, és miközben Grayland minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb alattvalóját megmentse az elszigetelt nélkülözéstől, az uradalma ellen lázadók minden lehetséges módot megragadva egy végső, kétségbeesett támadást indítanak ellene, hogy megfosszák a trónjától és a befolyásától. Grayland és fogyatkozó szövetségesei kénytelenek minden… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal · ISBN: 9789634197478 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197461 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Kiva Lagos


Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csartak P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Nem kedveltem ezt a sorozatot, még ez az Ár, Zúgó, Hullámok, egyebek még érdekesek is lettek volna, de az az egysíkú szereplők levitték a hangulatot.
Habkönnyű űroperett, unalmas történettel, amit majdnem csak Scalzi neve visz el. Kicsit a magyar Mysterious Universe sorozathoz tudnám hasonlítani, de nekem az jobban tetszett, legalábbis az a pár történet, amit olvastam belőle Az eredetibb, változatosabb volt.
Tudsz ennél jobbat Scalzi. Baszki. spoiler

9 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Nem volt rossz sorozat, de a Vének háborúja továbbra is a nambervan. Palotai intrikák sci-fi köntösben. Amikor már minden veszni látszik, jön a csattanó. A maximálisan mocskos szájú Kiva olyan, mint egy macska, folyamatosan talpra esik. Az uralkodó, II. Greyson pedig versenyt fut az idővel, hogy millókat megmentsen. Végülis elég izgalmas volt.

6 hozzászólás
ViraMors P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Mi a ****** történt a te tökéletes terveddel?

A regény alapvető cselekményét ezúttal (is) az teszi ki, hogy közeledik a világ vége, a szereplők túlnyomó többsége pedig mindeközben árulást, gyilkosságot, puccsot, szökést, szöktetést, a másik tervének megakadályozását és hasonló szépeket tervez nagyjából mindenki más spoiler ellen. Tisztelet és főhajtás az elenyésző kisebbség felé, akik vagy nyugton ülnek off és/vagy valamiféle megoldáson töprengenek off Ennek az eredménye egy meglehetősen zsúfolt és kaotikus könyv, ami igyekszik minden megkezdett szálat lezárni, minél több titkot feltárni, minél több ellenfelet kivonni a forgalomból és ennek ellenére lehetőleg mindenkit megmenteni. Néha még tudományosnak is próbál látszani, bár erről pont nem sikerült meggyőznie.
Félreértés ne essék, alapvetően jól szórakoztam, ez mondjuk első sorban Kiva változatlanul mocskosan szabadszájú és nyughatatlan Lagos érdeme, aki az előzőeknek megfelelően hozta a formáját, mert a többiek néha mintha kissé lemaradtak volna mindenhez képest és ettől amolyan ide kap oda kap hatásuk lett, a vége meg kissé összecsapott. A fent említett jól szórakozás ellenére kicsit úgy érzem, az író túl sok mindent akart túl kevés oldalba belezsúfolni. Ide vagy több oldal kellett volna, vagy ezt-azt a kissé láblóga hatású második kötetben kellett volna részben/egészben elsütni. off
Mindettől függetlenül tényleg jól szórakoztam. Voltak ügyes megoldások, sőt még olyan is, ami meglepett, és feldobott egy-két olyan lehetséges későbbi történeti szálat, amire még akár kíváncsi is lennék, ha Scalzi mégis ír még valamit ebben az univerzumban. És mert alapvetően azt kaptam, amit úgy gondolom, várni lehet tőle, végeredményben mondhatjuk hogy helyén van a regény.

luthienlovemagic IP>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Leginkább az látszik ezen a köteten, hogy eredetileg nem trilógiának készült, hanem egy hosszabb sorozatnak, ezért vannak olyan részek, ahol csak röviden összefoglalja a történteket; mond, nem mutat, ami az eddigi két kötetre nem volt ennyire jellemző, vagy csak elvétve. Ezeken érződik a kapkodás, ami nem csoda, mert a köszönetnyilvánítás tanúsága szerint t. szerző ismét az utolsó pillanatban adta le a könyvet, ahogy ez ennél a sorozatánál a szokásává vált. Sajnos, meglátszik. Viszont a fontosnak tartott és kifejtett részek nagyon jól sikerültek, így ezen a köteten is hasonlóan tudtam szórakozni, mint az eddigieken, nem egy részhez képzeletben bekészítettem a popcornt, mert ezúttal is olyan jó volt olvasni a karakterek játszmáit.

Scalzi stílusa továbbra is gördülékeny, a néhány összefoglaló részt eltekintve, ahol kissé leül a szöveg. A párbeszédek azonban pörgősek, történésben, intrikában és fordulatokban nincs hiány. Na, meg még a harmadik kötetre is tartogat titkokat, amiket jókor és jó ütemben fedd fel az olvasó előtt.

A szereplők is hozzák a szokott formájukat, közülük továbbra is Kiva a kedvencem, bár Cardenia sem marad le mögötte. Eléjük állítja a legnagyobb döntéskényszert, és ezáltal próbatételeket is a szerző, amitől sokkal élőbbek és átérezhetőbbek, mint bármelyik másik karakter. Nadashét is beleértve, annak ellenére, hogy harmadik szemszögkarakterként az ő gondolataiba látunk bele a legjobban, de ő valahogy mégis hidegen hagyott. Talán Scalzi szándékosan így írta meg, de az is lehet, hogy csak én érzem így, ezt három könyv alatt sem tudtam eldönteni. Továbbá Marce is említésre méltó. Őt az első rész óta szeretem, csendesen megbújik a háttérben, de a nagy egész szempontjából fontos karakter, és pont ezt kedvelem benne. A Cardeniával folytatott párbeszédei nagyon jók lettek ebben a kötetben, ezért ők együtt még Kiva jeleneteinél is jobban tetszettek. Külön-külön viszont nem annyira érdekesek.

Bővebben (A bejegyzésben spoilerek előfordulhatnak!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/07/john-sc…

B_Petra>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Itt olvashatod Kiva Lagos véleményét a könyvről: beep beep kibeep, sz…., beep még soha, pedig számítottam erre, blamázs, kubeep, nem fabeep.
Itt a sokkal cizelláltabbat tőlem: még fogalmazom.
Próbáltam kiszemezgetni belőle amit érdemes, de sajnos nem tudom méltatni, egy lenne az ezerből, ha nem Scalzi jegyezné, de így még kevésbé jó. A tudományos rész felületes, általánosságok semmi elgondolkodtató, semmi eredeti, semmi magyarázat, hiányzik a zsenialitás sejtmagja.
A karakterek langyosak, még egy rendes szexjelenetet sem sikerült beleírni, sem hagyományos hetero sem az általában sokakat megbotránkoztató homoszexuális félét sem. Elveszett a kezdeti feminin érzékeny férfi és sajnos a trágár maszkulin nő is.
A válogatott káromkodások is laposak, pedig az első részben még érezhető volt a szándékos polgárpukkasztó antisznob szóhasználat. Elég gáz, hogy mibe kapaszkodik a mezei olvasó, ha már a tudományos fantasztikumra nem is számít. A humort is hiányoltam, pedig eddig jellemzőnek éreztem a könyvei kapcsán.
Kezdem szégyelni magam a „Scalzi összes” kitüntetés „boldog” tulajdonosaként.

1 hozzászólás
Nuwiel P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Meg lehet-e írni egy űropera második részét két hét alatt, ahogy Scalzi tette az Egyesülés előző kötetével? Le lehet-e zárni egy hasonlóan rövid idő alatt megírt harmadik résszel? Scalzi megcsinálta, de maradjunk abban, hogy az űropera nem itt kezdődik.

A trilógia első része néhány perc munkával zanzásítva elment volna egy rendes űropera első fejezetének, amiben az író felvázolja a világot, bemutatja a főbb szereplőket, és bemutatja nekünk a konfliktust. Erre építkezve egyre többet és többet tudnánk meg arról, hogyan is fejlődött ki az Egyesülés civilizációja, miért alakult ki ez a monopóliumokra épülő rendszer (nem, nem azért, mert akkor jó ötletnek tűnt), miért csak egyetlen emberi életre alkalmas bolygója van, és a többi. A szereplők kaphattak volna mélységet, jellemet, érthetőbb motivációt, nem csak annyi maradt volna meg, hogy az egyik káromkodik és mindennel lefekszik, ami él és mozog, a másik hatalomra tör, ezért mindenkit meg akar gyilkolni, aki az útjában áll, a harmadik pedig próbál nem meghalni a világ megmentése közben. A második részből lehetett volna a második fejezet, a harmadik részből pedig a harmadik fejezet. Kész is a kézirat vázlata, amit már el lehet küldeni egy kiadónak, hogy érdemes-e kiadni.

De ehhez egy olyan író kellett volna, akinek az űropera jobban illik a stílusába. Scalzi kiváló sci-fi ponyvaíró, szórakoztató strandkönyveket tud írni, de ahogy ő maga is bevallotta, sem a második résznél, sem a harmadiknál nem szánt túl sok időt az írásra, és ez meg is látszik. Szerintem az elsőnél sem, de hát a szerződés köti, szállítania kell a tíz könyvet tíz év alatt. Ha valaki igazi űroperát akar olvasni, akkor olvasson Dan Simmonst, Alastair Reynoldsot, Brandon Hackettet, Iain M. Bankset és Peter F. Hamiltont.

13 hozzászólás
Zsola>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Bevallom őszintén, hogy jól megkajáltam Scalzinak ezt a sorozatát is. Mindezt úgy írom, hogy én is érzem, hogy ez a sorozat azért minőségben elmarad a Vének háborújától. A záró kötettől én is többet vártam továbbá az egész sorozatra igaz szerintem, hogy nagyon sok potenciál maradt benne és hogy Scalzinak bizony több időt kellett volna fordítania a megírására. Ezt leginkább a záró kötetnél éreztem hiszen annyi mindenről lehetett volna még írni spoiler. Nagy örömmel vettem viszont azt, hogy a spoiler. Erről a témáról spoiler egy kiegészítő kötetet személy szerint szívesen vennék.

Lisie87 P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Hát a sorozat nem üti meg a Vének háborúját, de nem volt rossz olvasni. Ahogy többen is írták, sci-fi strand könyv, könnyed kis ponyva a zsáner kedvelőinek.
Lehetett volna jobb, ha mondjuk kicsit hosszabb, és az író kicsit többet fektet bele. Intrika, politika, merénylet és gyorsan mentsük meg valahogy a világot.
Én azért jól szórakoztam.

1 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Az Egyesülés záró akkordja. Nekem az Alfa Omegája.

Vitathatatlanul kedvenc sorozatot avattam, nem is keresem különösebben, hogy miért. Minden a helyére került, a fájdalmaim, az elvárásaim feloldódtak, búcsúztam könnyek között, amit már néhol megtettünk az előző részekben is. Több helyen csak néztem, hogy ez most…
Ki kell hangsúlyozzam a zsenialitást, amivel Scalzi egyensúlyoz végig a három részben. Összeszedett, logikus történetet zártunk le, és bevallom nem búcsúztam szépen. Még akartam, hosszabban akartam elengedni a szereplőket vagy sápítoztam azon, hogy … mert egyes döntéseket nem lehet megmásítani. Scalzi saját magára is szigorúan ráhúzta ezt a mondatot. Szomorú dolgok történnek, némelyiken nehezen léptem túl. Nem számítottam rá, túl drámai volt és felborította a lelkemet, kicsit összezúzott. Másik problémám az volt, hogy a tükör kezdett túlságosan kiélesedni. Láttam az emberiséget minden rút fekélyével, minden mondvacsinált magyarázatával csak hogy igazolja magát: látod ezt meg kellett tennem. A sorozat egyébként jó pár kegyetlen döntéssel és dilemmával szembesített engem is, és rögtön továbbgondoltam. Mit lehet ilyen szituációban tenni? Istent játszani veszélyes, embernek maradni még veszélyesebb. Az egész történet egy csodálatos ám már romlott, felfűzött cselekményfolyam, ami megállíthatatlanul zúdul, mint egy lavina. Ahogy Scalzi írja a köszönetnyilvánításban ő volt a történet legnagyobb szörnyetege.
Összefoglalva egy remek, rendkívül kalandos és izgalmas trilógiát olvashattam és most frissen azt gondolom, hogy ezt még újra fogom olvasni. Egyszerűen lenyűgözött a stílus, a kártyalapok keverése és a végeredemény, hogy az ász nem ott volt, ahol én gondoltam.
Búcsúzóul megemlíteném Kiva úrnő remek szavajárását, amivel mondhatom, hogy gazdagodtam, és azóta is a helyzethez illő komolysággal szoktam említeni, amikor pont odaillik, ez pedig a spoiler :))

Nevox>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Nehéz értékelni ezt a könyvet, mivel célja egy sorozat lezárása is egyben, vagy legalábbis egy trilógiáé, és egyúttal szórakoztató könyv is a maga módján. Az első célját nem érte el, a másodikat meg azért igen. A világvége eljött és lassan az ismert Világegyetem az Egyesülés végéhez közeledik ahogy az Ár elapad és lezárulnak az átjárók. Ehhez képest az emberiség vezető Házai mivel töltik a hátralévő időt? Orgyilkosság, puccs, egymás alá vágása é, zsarolás. Kissé sok szálat akar gyorsan elvarrni, és a terjedelemből adódóan erre nem lesz mindenre lehetősége, példának okáért a Mezsgye alig szerepel benne vaalmit, holott azt hittem nagyobb szerepet kap, mintha egyszerűen nem jutott volna ideje az Orgión történő hatalmi játszmák mellett. Nyilván van egy káromkodó badass női főhősünk, Lagos, aki ilyen mennyiségben kissé már túl sok volt nekem, bár tagadhatatlanul voltak jópofa pillanatai, beszólásai. Az utolsó Emperátor egész egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy egy úropera trilógia befejezése legyen, már csak azért is, mert túl sok kérdést, szálat vetett fel az előző könyvekben, hogy most ezt egyszerűen lezárja ennyi idő alatt. A manapság megjelenő könyvek közül nem egy esetben meg kell állapítanunk, hogy túlírtak, hosszúak, mivel a kiadók terjedelemre is kényszerítik a szerzőket, de itt indokolt lett volna mondjuk a 400 oldalas terjedelem. Vannak benne okos ötletek, nekem tetszett az, ahogy az Egyesülés készül a totális elszigetelődésre, és érdekes volt az Egyesülés alapkoncepciója is. Ugyanakkor többet vártam a befejezéstől, nem volt katarzís, és összecsapottnak érzetem az egészet. Már korábban is írtam, de nem lehet nem észrevenni, hogy fölöttébb nagy a hasonlóság a Dűnevel….Aki szereti Sclazi stílusát, humorát, az mindenképpen olvassa el, de ki kell jelenteni, ahogy maga az író is kifejtette, nem érzem benne azt, hogy érdekelte volna a történet, mivel 3 könyvet kellett megírnia az univerzumban, míg a Vének Háborújában akkor írt, amikor kedve volt hozzá.
Nagyon remélem, hogy a következő regénye ismét megközelíti a korábbi színvonalat, mivel nem rossz író Sclazi -lásd Bezárt elmék sorozat- csak neki is az tesz jót ha nincsenek ilyen kvóta követelmények, mint x darab könyv a világban.
Az mindenképpen pozitívum, hogy a végén behoz egy olyan szálat, ami potenciális folytatásokat ígér és sokkal érdekfeszítőbb lehet, mint az egész trilógia.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

Minden nőnek, akinek tele a hócipője mások szarságaival

3. oldal, ajánlás

ViraMors P>!

– Nem azt mondta, hogy nem sikkasztott?
– Ez nem sikkasztás. Ez előrelátó anyagi tervezés.

Kapcsolódó szócikkek: Kiva Lagos
ViraMors P>!

– Nem a legjobb ötlet, ha az ember belezúg a saját ravaszságába.

Kapcsolódó szócikkek: ravaszság
mojo68>!

    Chenevert hátradőlt a székében. – Lenyűgöző.
    – Miért tartja lenyűgözőnek?
    – Mert egy szabad akarat nélküli lény, aki teljes mértékben következtetésekre támaszkodik, csodálatos bölcselettel állt elő. Nem túl bonyolult bölcselettel, de mit számít ez?
    – A bölcselkedés is előállítható heurisztikusan.
    – Ezt egy évezred másodéves egyetemistái bizonyítják.

ViraMors P>!

Az Ár mögöttes matematikai valóságát emberi nyelvre lefordítani olyan, mintha valaki megpróbálná eltáncolni a szótárat.

2 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!

Jamies, Claremon grófja felsóhajtott ültében, letette a könyvét, és megdörzsölte a szemét. – Remélem, megérti, hogy vajmi kevéssé érdekelnek a gondjai, ugye? – mondta.
Ghreni abbahagyta a járkálást, amikor eszébe jutott, kit traktál a baljós összeesküvés-elméleteivel. – Egyszerűen nem tudom, kiben bízhatnék. – ismerte el.
– Bennem inkább ne – tanácsolta Jamies.

9. oldal

ViraMors P>!

A jármű megindult előre, és összetörte a tabletet, amely az utolsó pillanatig játszotta a szimfonikusra hangszerelt popzenét, noha ez vajmi keveset ért egy légkör nélküli bolygón.

psn>!

Egy egyszerű hazugság nem vezet mindig tévútra, ahogy az állandó igazmondás sem lehet állandóan kedvező.

Eltiron>!

De az elmúlt néhány napban Marce-t megfázás gyötörte, amitől a horkolása hangosabb és rendszertelenebb lett. Valahányszor Cardenia felriadt, Marce mindig úgy szólt, mintha két ősember vívott volna heves szócsatát a tűz felfedezéséről, egy vadkan leöléséről, vagy valami efféléről.


Hasonló könyvek címkék alapján

James S. A. Corey: Tiamat dühe
Jack Campbell: Vakmerő
Yoon Ha Lee: Vezércsel
Pierce Brown: Arany háború
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Orson Scott Card: Ender árnyéka
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Dan Abnett: Titanicus
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek