Az ​utolsó emperátor (Az Egyesülés 3.) 141 csillagozás

John Scalzi: Az utolsó emperátor

John ​Scalzi díjnyertes, nagyszabású és kalandos űroperája lebilincselő végjátékához érkezett.

Az ár, az Egyesülés bolygóit összekötő csillagközi útrendszer összeomlása felgyorsult. Egész naprendszerek – és emberek milliárdjai – szigetelődtek el egymástól. Noha az összeomlást tudományos módszerekkel megjósolták, sokan még a tagadhatatlan és temérdek bizonyíték dacára is inkább nyerészkedni akarnak, miközben az emberiség történelmének legnagyobb birodalma a végóráit éli.
II. Grayland emperátor végre visszaszerezte a birodalma feletti hatalmat az ellene áskálódóktól és az összeomlást tagadóktól. De a „hatalom” illékony, és miközben Grayland minden erejével azon van, hogy a lehető legtöbb alattvalóját megmentse az elszigetelt nélkülözéstől, az uradalma ellen lázadók minden lehetséges módot megragadva egy végső, kétségbeesett támadást indítanak ellene, hogy megfosszák a trónjától és a befolyásától. Grayland és fogyatkozó szövetségesei kénytelenek minden… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197461 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal · ISBN: 9789634197478 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Kiva Lagos · Marce Claremont


Most olvassa 3

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

Dyta_Kostova IP>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

A könyv és – tulajdonképpen most már kimondható – az egész Egyesülés sorozat legnagyobb, megszokott és szeretett űroperáktól való különbözősége annyi, hogy túl forgatókönyvszerű. Mondom ezt úgy, hogy az a néhány forgatókönyv, amit életemben láttam, nem így néz ki, de ha átültetnénk a szöveget az elvárt formába, akkor tökéletesen megállná a helyét. Szereplők beszélgetnek és sértéseket vágnak egymás fejéhez, mindenféle közbeiktatott narráció nélkül, egyes szereplőkről (pláne ha mellék-karakterek) azt sem tudjuk, férfiak-e vagy nők, vagy valami más nembe tartozók, csak ha véletlenül ottfelejt Scalzi egy utalást rá, ami az angolban talán jobban kiütközik a she vagy he (stb.) miatt, a magyarban meg szinte semennyire. A nevek sem feltétlen segítenek ebben, legtöbbjük nagyon uniszex (és nem létező), pont olyan, mintha egy névgenerátorral készültek volna, vagy feldobott scrabble-elemek asztalon maradt darabjaiból állították volna össze.
A történet azért kompenzálja kicsit ezeket a szokatlan és már-már idegesítő részleteket: fordulatos, izgalmas, néhol egészen szellemes. Épp a vulgáris párbeszédek a legjobban sikerült részek, és váratlan fordulatokból a végére is jut néhány. Viszont itt már volt olyan érzésem, mintha Scalzi menet közben találta volna ki, hogyan fogja csavarni a sztorit, nem voltak előre elbújtatva a szálak, nem volt előkészítve a tetőpont, és néhány szereplő is meglehetősen hiteltelenül viselkedett önmagához képest az utolsó 30 oldalra.
A legbosszantóbb maga a lezárás. Nem azért, mert nem hozza a fő problémaszál megoldását, vagy valamiféle lelki kielégülést, hanem mert nincs igazi katarzis. Sem logika benne. Nincs is valójában lezárva, márpedig ez a sorozat utolsó darabja. Olyan kurtán-furcsán-bugyután van vége, mintha időre írták volna, és épp jártak le az utolsó percek, aztán kitépték volna a billentyűzetet az író kezéből. Mintha nem lenne benne igazán a szíve, csak egy munka lett volna az egész sorozat, amit be kellett valahogy fejezni, mert küszöbön a következő projekt. Talán az is volt. Kár érte.

csartak P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Nem kedveltem ezt a sorozatot, még ez az Ár, Zúgó, Hullámok, egyebek még érdekesek is lettek volna, de az az egysíkú szereplők levitték a hangulatot.
Habkönnyű űroperett, unalmas történettel, amit majdnem csak Scalzi neve visz el. Kicsit a magyar Mysterious Universe sorozathoz tudnám hasonlítani, de nekem az jobban tetszett, legalábbis az a pár történet, amit olvastam belőle Az eredetibb, változatosabb volt.
Tudsz ennél jobbat Scalzi. Baszki. spoiler

9 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Nem volt rossz sorozat, de a Vének háborúja továbbra is a nambervan. Palotai intrikák sci-fi köntösben. Amikor már minden veszni látszik, jön a csattanó. A maximálisan mocskos szájú Kiva olyan, mint egy macska, folyamatosan talpra esik. Az uralkodó, II. Greyson pedig versenyt fut az idővel, hogy millókat megmentsen. Végülis elég izgalmas volt.

5 hozzászólás
Razor P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Scalzi könyveit szeretem, de amikor megláttam az első értékeléseket erről a részről, valahogy nem éreztem az azonnali késztetést az olvasáshoz. Persze az író hozta a megszokott stílusát, alapvetően jól szórakoztam, de már az első könyv végén (ami kis híján a könyv harmada) ott motoszkált bennem, hogy bizony eddig nem sok minden történt, aztán ez a befejező rész elvileg. A végére aztán persze felpörögtek az események, de a befejezés elég tessék-lássék módon volt odavetve, igazából pont ott lett vége a történetnek, ahonnét igazán érdekes lett volna, mi történik majd. Ahhoz képest, hogy Scalzi elvileg előre eltervezte a trilógiát, ez eléggé meh… Mondjuk ha nem az utolsó pillanatban írta volna meg a könyvet, lehet jobban sikerül.
Karakterek terén a szereplők hozták a szokásos formájukat. Szerencsére Kiva ezúttal elég sokat szerepelt, az ő mocskos szája sokat lendített a történeten.
Összességében nem bántam meg a trilógia olvasását, mégis csak Scalzi, de azért remélem a következő könyveknél kicsit jobban odateszi magát.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197461 · Fordította: Benkő Ferenc
ViraMors P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Mi a ****** történt a te tökéletes terveddel?

A regény alapvető cselekményét ezúttal (is) az teszi ki, hogy közeledik a világ vége, a szereplők túlnyomó többsége pedig mindeközben árulást, gyilkosságot, puccsot, szökést, szöktetést, a másik tervének megakadályozását és hasonló szépeket tervez nagyjából mindenki más spoiler ellen. Tisztelet és főhajtás az elenyésző kisebbség felé, akik vagy nyugton ülnek off és/vagy valamiféle megoldáson töprengenek off Ennek az eredménye egy meglehetősen zsúfolt és kaotikus könyv, ami igyekszik minden megkezdett szálat lezárni, minél több titkot feltárni, minél több ellenfelet kivonni a forgalomból és ennek ellenére lehetőleg mindenkit megmenteni. Néha még tudományosnak is próbál látszani, bár erről pont nem sikerült meggyőznie.
Félreértés ne essék, alapvetően jól szórakoztam, ez mondjuk első sorban Kiva változatlanul mocskosan szabadszájú és nyughatatlan Lagos érdeme, aki az előzőeknek megfelelően hozta a formáját, mert a többiek néha mintha kissé lemaradtak volna mindenhez képest és ettől amolyan ide kap oda kap hatásuk lett, a vége meg kissé összecsapott. A fent említett jól szórakozás ellenére kicsit úgy érzem, az író túl sok mindent akart túl kevés oldalba belezsúfolni. Ide vagy több oldal kellett volna, vagy ezt-azt a kissé láblóga hatású második kötetben kellett volna részben/egészben elsütni. off
Mindettől függetlenül tényleg jól szórakoztam. Voltak ügyes megoldások, sőt még olyan is, ami meglepett, és feldobott egy-két olyan lehetséges későbbi történeti szálat, amire még akár kíváncsi is lennék, ha Scalzi mégis ír még valamit ebben az univerzumban. És mert alapvetően azt kaptam, amit úgy gondolom, várni lehet tőle, végeredményben mondhatjuk hogy helyén van a regény.

luthienlovemagic IP>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Leginkább az látszik ezen a köteten, hogy eredetileg nem trilógiának készült, hanem egy hosszabb sorozatnak, ezért vannak olyan részek, ahol csak röviden összefoglalja a történteket; mond, nem mutat, ami az eddigi két kötetre nem volt ennyire jellemző, vagy csak elvétve. Ezeken érződik a kapkodás, ami nem csoda, mert a köszönetnyilvánítás tanúsága szerint t. szerző ismét az utolsó pillanatban adta le a könyvet, ahogy ez ennél a sorozatánál a szokásává vált. Sajnos, meglátszik. Viszont a fontosnak tartott és kifejtett részek nagyon jól sikerültek, így ezen a köteten is hasonlóan tudtam szórakozni, mint az eddigieken, nem egy részhez képzeletben bekészítettem a popcornt, mert ezúttal is olyan jó volt olvasni a karakterek játszmáit.

Scalzi stílusa továbbra is gördülékeny, a néhány összefoglaló részt eltekintve, ahol kissé leül a szöveg. A párbeszédek azonban pörgősek, történésben, intrikában és fordulatokban nincs hiány. Na, meg még a harmadik kötetre is tartogat titkokat, amiket jókor és jó ütemben fedd fel az olvasó előtt.

A szereplők is hozzák a szokott formájukat, közülük továbbra is Kiva a kedvencem, bár Cardenia sem marad le mögötte. Eléjük állítja a legnagyobb döntéskényszert, és ezáltal próbatételeket is a szerző, amitől sokkal élőbbek és átérezhetőbbek, mint bármelyik másik karakter. Nadashét is beleértve, annak ellenére, hogy harmadik szemszögkarakterként az ő gondolataiba látunk bele a legjobban, de ő valahogy mégis hidegen hagyott. Talán Scalzi szándékosan így írta meg, de az is lehet, hogy csak én érzem így, ezt három könyv alatt sem tudtam eldönteni. Továbbá Marce is említésre méltó. Őt az első rész óta szeretem, csendesen megbújik a háttérben, de a nagy egész szempontjából fontos karakter, és pont ezt kedvelem benne. A Cardeniával folytatott párbeszédei nagyon jók lettek ebben a kötetben, ezért ők együtt még Kiva jeleneteinél is jobban tetszettek. Külön-külön viszont nem annyira érdekesek.

Bővebben (A bejegyzésben spoilerek előfordulhatnak!):
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.com/2020/07/john-sc…

Zsola>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Bevallom őszintén, hogy jól megkajáltam Scalzinak ezt a sorozatát is. Mindezt úgy írom, hogy én is érzem, hogy ez a sorozat azért minőségben elmarad a Vének háborújától. A záró kötettől én is többet vártam továbbá az egész sorozatra igaz szerintem, hogy nagyon sok potenciál maradt benne és hogy Scalzinak bizony több időt kellett volna fordítania a megírására. Ezt leginkább a záró kötetnél éreztem hiszen annyi mindenről lehetett volna még írni spoiler. Nagy örömmel vettem viszont azt, hogy a spoiler. Erről a témáról spoiler egy kiegészítő kötetet személy szerint szívesen vennék.

Lisie87>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Hát a sorozat nem üti meg a Vének háborúját, de nem volt rossz olvasni. Ahogy többen is írták, sci-fi strand könyv, könnyed kis ponyva a zsáner kedvelőinek.
Lehetett volna jobb, ha mondjuk kicsit hosszabb, és az író kicsit többet fektet bele. Intrika, politika, merénylet és gyorsan mentsük meg valahogy a világot.
Én azért jól szórakoztam.

1 hozzászólás
Paulinusz_Tünde P>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Az Egyesülés záró akkordja. Nekem az Alfa Omegája.

Vitathatatlanul kedvenc sorozatot avattam, nem is keresem különösebben, hogy miért. Minden a helyére került, a fájdalmaim, az elvárásaim feloldódtak, búcsúztam könnyek között, amit már néhol megtettünk az előző részekben is. Több helyen csak néztem, hogy ez most…
Ki kell hangsúlyozzam a zsenialitást, amivel Scalzi egyensúlyoz végig a három részben. Összeszedett, logikus történetet zártunk le, és bevallom nem búcsúztam szépen. Még akartam, hosszabban akartam elengedni a szereplőket vagy sápítoztam azon, hogy … mert egyes döntéseket nem lehet megmásítani. Scalzi saját magára is szigorúan ráhúzta ezt a mondatot. Szomorú dolgok történnek, némelyiken nehezen léptem túl. Nem számítottam rá, túl drámai volt és felborította a lelkemet, kicsit összezúzott. Másik problémám az volt, hogy a tükör kezdett túlságosan kiélesedni. Láttam az emberiséget minden rút fekélyével, minden mondvacsinált magyarázatával csak hogy igazolja magát: látod ezt meg kellett tennem. A sorozat egyébként jó pár kegyetlen döntéssel és dilemmával szembesített engem is, és rögtön továbbgondoltam. Mit lehet ilyen szituációban tenni? Istent játszani veszélyes, embernek maradni még veszélyesebb. Az egész történet egy csodálatos ám már romlott, felfűzött cselekményfolyam, ami megállíthatatlanul zúdul, mint egy lavina. Ahogy Scalzi írja a köszönetnyilvánításban ő volt a történet legnagyobb szörnyetege.
Összefoglalva egy remek, rendkívül kalandos és izgalmas trilógiát olvashattam és most frissen azt gondolom, hogy ezt még újra fogom olvasni. Egyszerűen lenyűgözött a stílus, a kártyalapok keverése és a végeredemény, hogy az ász nem ott volt, ahol én gondoltam.
Búcsúzóul megemlíteném Kiva úrnő remek szavajárását, amivel mondhatom, hogy gazdagodtam, és azóta is a helyzethez illő komolysággal szoktam említeni, amikor pont odaillik, ez pedig a spoiler :))

VirusSouljah>!
John Scalzi: Az utolsó emperátor

Nagyjából kopipésztelhetném a második részről írt értékelésemet, annyival kiegészítve, hogy most nehezebben kapott el a sztori az elején (semennyire), aztán utána kicsit jobban esett, de nem éreztem az igazinak.

Valahogy a lezárás is olyan furán jött ki, van még vissza 30 oldal aztán még nagyjából ugyanott tartunk, mint az első részben, csak már több a halott, aztán pikk-pakk megkapjuk a gyors lezárást. Legalábbis nekem ilyen érzésem volt. Kicsit mint az Éjkirály, aki a legparább történés az univerzumban, aztán az első faluban hasbaszúrják egy tőrrel, amit a legendás Mások csak néznek.
Szóval az spoiler

A színvonal hasonló, számomra részről-részre egy kicsit csökkent. Molyos nyelven mondjuk fél csillaggal.

Nem biztos, hogy jót fog tenni ez a szigorúan évente egy könyvet meg kell írni dolog.
Ne legyen igazam.

Értékeléseim
Első rész / Összeomló Birodalom https://moly.hu/ertekelesek/2517646
Második rész / Pusztító Tűz https://moly.hu/ertekelesek/3372492
Harmadik rész / Az Utolsó Emperátor https://moly.hu/ertekelesek/3930615


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Nem a legjobb ötlet, ha az ember belezúg a saját ravaszságába.

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ravaszság
ViraMors P>!

Minden nőnek, akinek tele a hócipője mások szarságaival

3. oldal, ajánlás

ViraMors P>!

– Nem azt mondta, hogy nem sikkasztott?
– Ez nem sikkasztás. Ez előrelátó anyagi tervezés.

Kapcsolódó szócikkek: Kiva Lagos
Razor P>!

Jamies röpke, vágyakozó pillantást vetett a könyvére, a tekintetét követő Ghreni pedig a Monte Cristo grófja címet látta a meglehetősen viseltes keménytáblán. Feltételezte, hogy egy történelmi személy életrajza lehet, és eltöprengett, miféle rendszer lehetett ez a Monte Cristo.

9. oldal, Prológus

mojo68 >!

    Chenevert hátradőlt a székében. – Lenyűgöző.
    – Miért tartja lenyűgözőnek?
    – Mert egy szabad akarat nélküli lény, aki teljes mértékben következtetésekre támaszkodik, csodálatos bölcselettel állt elő. Nem túl bonyolult bölcselettel, de mit számít ez?
    – A bölcselkedés is előállítható heurisztikusan.
    – Ezt egy évezred másodéves egyetemistái bizonyítják.

Mrs_Curran_Lennart P>!

Jamies, Claremon grófja felsóhajtott ültében, letette a könyvét, és megdörzsölte a szemét. – Remélem, megérti, hogy vajmi kevéssé érdekelnek a gondjai, ugye? – mondta.
Ghreni abbahagyta a járkálást, amikor eszébe jutott, kit traktál a baljós összeesküvés-elméleteivel. – Egyszerűen nem tudom, kiben bízhatnék. – ismerte el.
– Bennem inkább ne – tanácsolta Jamies.

9. oldal

Razor P>!

Az admirális pillantását Marce csak egyféleképpen értelmezhette: Ajánlom, hogy ne szórakozz velem, te hancúrléc!

104. oldal, Kilencedik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Marce Claremont
ViraMors P>!

Az Ár mögöttes matematikai valóságát emberi nyelvre lefordítani olyan, mintha valaki megpróbálná eltáncolni a szótárat.

2 hozzászólás
Könyvbubus>!

Távoztukban mindketten úgy érezték, hogy a megfelelő irányba csalták a másikat, ami minden sikeres tárgyalás ismérve.

Kapcsolódó szócikkek: tárgyalás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

James S. A. Corey: Tiamat dühe
Michael Walden: A végtelen város
Raana Raas: Árulás
James Luceno: Darth Plagueis
Justin Cronin: A tizenkettek
John Jackson Miller: Kóbor lovag
James Patterson – J.D. Barker: A zaj
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés