Az ​összeomló birodalom (Az Egyesülés 1.) 143 csillagozás

John Scalzi: Az összeomló birodalom

Egy ​új világban játszódó űropera-sorozat első kötete a Vének háborúja Hugo-díjas bestseller-szerzőjének tollából

A világegyetemünket a fizika törvényei uralják, így nem lehetséges a fénysebességnél gyorsabb utazás. De egy dimenziókon túli mező, az Ár felfedezése mindent megváltoztat. Az emberiség elérheti a téridő bizonyos pontjait, melyeken át számtalan naprendszerbe eljuthat.
Az emberiség kiárad a Földről az űrbe, idővel megfeledkezik a gyökereiről, és új birodalmat alapít, az Egyesülést. Alapelvük, hogy egyetlen emberi előőrs sem maradhat meg a többi nélkül. Ez biztosítékot jelent a csillagközi háború ellen, de egyben az uralkodás záloga is a birodalom vezetősége számára – a rendszer azonban nem hibátlan, és erre néhányan rájönnek.
Egy tudós az élete kockáztatásával próbálja tudatni az uralkodóval, hogy a birodalom az összeomlás szélére került. Az egyik kereskedőház sarja ördögi összeesküvés nyomaira bukkan. Az Egyesülés új császárnője pedig… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: The Collapsing Empire

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9789634192435 · Fordította: Benkő Ferenc
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192428 · Fordította: Benkő Ferenc

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Kiva Lagos


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

TLDR: Ez a könyv egy könnyed, limonádé sci-fi ponyva, ha ehhez tartod magad, akkor piszkos jól fogsz szórakozni. Az alábbiakban sok minden egyébről fogok írni – Scalziról, marketingről, olvasói magatartásról –, de a könyvről már nem sokat. Viszont legalul még van ajánló! :)

Tegyük a kezünket a szívünkre és mondjuk ki őszintén, hogy a Vének háborúja sem volt több egy jó marketinggel bíró laza sci-fi ponyvánál, amiben műmájer kaptafa karakterek menősködtek, épp csak le nem estek a könyv lapjairól; miközben Scalzi néha már a saját motívumait használta újra a sorozat későbbi részeiben. Ugyanakkor a széria képes volt a szerkezeti megújulásra és pont akkor lett vége amikor már nem volt érdemes tovább erőltetni. A magam részéről viszont nem is vártam ennél többet, pont ezért vettem és olvastam, hiszen helló: nem lehet állandóan mély filozófiai szövegeket és halál komoly megmondásokat olvasni. Szükség van a könnyű olvasmányra is, át- és levezető könyvekre, a puszta szórakozás kedvéért való olvasásra spoiler. A Vének háborúja sor nem is akart ennél több lenni, tökéletesen tisztában volt a saját értékével és helyével a sci-fi irodalomban. Az őszinteség pedig minden esetben méltányolandó.

John Scalzi két éve kötött szerődést a Tor kiadóval. 10 év, 13 könyv, 3,4m zöldhasú spoiler. Praktikusan ez azt jelenti, hogy Scalzi háromnegyed évente letesz egy könyvet az asztalra. Nem próbáltam még könyvet írni spoiler, de azt azért még így is sejtem, hogy ha valakinek 9 havonta ki kell küzdenie magából egy könyvet, akkor ott nem fog korszakalkotó zsenialitású mű teremni, ami aztán az origója lesz a sci-fi irodalomnak az elkövetkezendő évtizedekben.

„I’m aware of what my role is with Tor. I am their easily accessible, gateway science fiction author. That is my job.” spoiler

– mondja Scalzi egy interjúban. Ez pedig tiszta beszéd. Ebben nincs semmi zsákbamacska, kevés az ennél egyértelműbb üzenet. Scalzitól ezt kapod 9 havonta: könnyed, belépő szintű sci-fi-t. Ez a munkája 10 évig, 3,4 millió dollárért. Ahogy fentebb is írtam: az őszinteség méltányolandó.

Mégis, a könyv értékelései a legtöbb esetben fanyalgóak: ez kevés, többet vártam, amaz jobb és a többi. Ebből számomra az következik, hogy aki ilyen eredményre jut a könyv elolvasása után, az a fentiek ellenére sem tudta, mit vesz a kezébe. Ez alapvetően szerintem két dologból következhet: rossz marketing, információ hiány. Na jó esetleg lehet még a naivitás is meg a túlzott optimizmus. :)

Nézzük az elsőt. A fülszöveg szerintem egyértelműen félrement spoiler; az alapján bárki joggal gondolhatná, hogy itt valami nagyon komoly dologról van szó. Persze ha valaki a kellő prudenciával közelíti meg a könyvet akkor a fentiek, illetve a tudat, hogy 300 oldalban nem szokás grandiózus űroperákat írni, rávetheti a gyanú sanda árnyékát a műre. Külföldön talán könnyebb a helyzet, több lehetősége van a kiadóknak egyértelműsíteni a termékük mibenlétét, idehaza viszont a kis piacon szükségszerűen kevesebb tere van a szegmentálásnak. Minden műnek világsikernek és szenzációnak kell lennie, hogy felkeltse az érdeklődést és sikerüljön eladni a rentabilitáshoz szükséges darabszámot. Nincs ezzel baj, ez a kis piacok sajátossága. Ennek következtében viszont elképesztően nagy a zaj, így az egyszeri olvasó két dolgot tehet, ezzel meg is érkezünk a második ponthoz.

A vásárló elhiszi a marketinget és jó esetben elégedett is lesz, rossz esetben pedig csalódik; vagy pedig maga végzi el a tájékozódási munkát az adott regénnyel kapcsolatban és ez alapján dönti el, hogy beleinvesztálja-e a pénzét és idejét. Azt gondolom, hogy az utóbbit teszik meg kevesebben. Nem mindenki fog Goodreads értékeléseket böngészni, interjúkat keresgetni az íróval, külföldi blog review-kat olvasgatni spoiler. Ez persze rávilágít arra is, hogy mennyire hiányzik a magyar szcénából egy olyan információs felület, amely a magyar kiadásokra reflektálva, releváns pozícióban világítja meg a műveket és az egyes írókat; helyükön kezeli a megjelenő könyveket.

Kinek ajánlom:
* Aki könnyed szórakozást keres, sci-fi köntösben
* Aki a gyors, lendületes cselekményt kedveli és nem érdeklik a hosszas leírások
* Aki szereti az „erős női karaktereket”

Kinek nem ajánlom:
* Aki az élet értelméről filozofáló robotokról szeretne olvasni
* Aki nem szereti az egy dimenziós karaktereket és a lineáris történetvezetést
* Aki nem bírja ha egy nő káromkodik

Ha tetszett akkor próbát tehetsz a következőkkel is:
Jack Campbell: Rendíthetetlen
James S. A. Corey: Leviatán ébredése
Joe Haldeman: Örök háború

A könyvet az @Agave_Könyvek kiadó webshopjából rendeltem 25% kedvezménnyel.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634192428 · Fordította: Benkő Ferenc
21 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Tekintve, hogy a zsáner kortárs alkotói közül Scalzi az egyik kedvencem, nekem most – akárcsak a Vörösingesek után – véres szájjal, hőzöngve kellene méltatlankodnom, miszerint engem itt átvertek, megmajmoltak, a kedvenc szerzőm „elalibizte” a nagy hype-pal beharangozott új sorozat nyitókötetét.
Valahogy mégsem tudok igazán haragudni erre a fickóra. Ugyanis tulajdonképpen olvasmányos, szórakoztató regényt dobott össze, így a meghatároz(hat)atlan hosszúságú történetfolyamának indításaként. Valami kedvcsináló-félének. Hiszen olyan nagyvonalúan bánt a sztorival, amit csak egy hasonló kaliberű fenegyerek engedhet meg magának büntetlenül.
A világépítésbe és a tényleges cselekménybe kb. annyi időt és energiát pakolt bele, amennyi alatt a HawaiiCon-on, kedvenc sarki kávézójában beszerezte fincsi tonhalas szendvicsét és hozzácsapott valami cukros löttyöt. Aztán vissza a szállásra, laptop bekapcs., és a többit bátran bízzuk a zseniálisan gördülékeny mesélőkéjére.
Az összeomló birodalom egy nem túl atletikus alapvetésre épít, mely szerint nincs fénysebességnél gyorsabb utazás, létezik viszont az Ár, amellyel a téridő szövetét kissé megbolondítva nagyokat tudunk röpködni a csillagközi térben, és böszme nagy birodalmat építhetünk számos bolygószintű, vagy mesterséges humán élettér bekapcsolásával, persze mindezt a kereskedelem, a finánctőke szolgálatában. Nincs is ehhez másra szükség, mint egy jól működő autarkha államszervezetre, és a népbutító, erős ideológiai támogatást nyújtó vallási háttérre. A történetet meg egyszerűen elviszi majd az a tudat, hogy semmi sem marad örökkön változatlan.

Aztán egyszer csak rápingelnek a box-utcából a mi kedves szerzőnk fülére, hogy: „John, figyelj már! Jó dolog, hogy van ez az egyszerű kis világod, meg csinálod a finom, izgi akciókat a fiúkkal. Továbbra sem kell különösebben foglalkozni a tudományos háttérrel, de most szóltak a közvélemény-kutatók, hogy kellenek a csajok. Bizony, szükség lenne már végre néhány ütős női szereplőre, akik aztán huncutul bedúdolnak egy jó kis, odavágós űroperettet az olvasóközönség fülébe hú, micsoda képzavar, amit aztán addig tolunk, amíg a csövön kifér…”
S akkor jöttek a hölgyek. Elsőként is egy ifjú, érző szívű, császárnő-palánta, aki úgy kerül ebbe az egész haccacáréba, mint Pilátus abba a bizonyos krédóba. Aztán meg egy mocskos szájú, szexuális feromonoktól átitatott, dögös, dörzsölt kereskedő maca, akinek a matriarcha édesanyja sem kisebb kaliberű keménycsaj. Na és végül, de nem utolsósorban szerepet kap egy másik kereskedőház, nem kevésbé rafinált, vérbeli intrikus hölgytagja is. S köztük próbál lavírozni – egyébiránt egészen ízlésesen, halkan tercelve – az egyetlen árva fiú főhős. Nem véletlen, hogy ennyit taglaltam a karaktereket, hiszen amit Scalzi a világépítés során nagyvonalúan átugrik, azt roppant ügyesen kiéli a karakterek építgetésében. Szokása szerint rengeteg dialógussal dolgozik, amelyek az érzékletes akciójelenetek háttereként a vállukon viszik az egész regényt.

Összességében még mindig nem tudom, hogy ennyire megszorult-e kedves Johnunk a leadási határidőkkel, vagy szándékoltan egy ilyen „csupa lyuk” nyitányt tervezett a sorozatnak, azért hogy aztán bármilyen irányba kanyaríthassa a sztorit.
Mindenesetre szórakoztató volt, de nem tudom feledni, hogy a Vének háborúja sorozat berobbanásához képest ez csupán egy halvány ujjgyakorlat.

>!
Mrs_Curran_Lennart P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Scalzi sosem olyat ír, amire számítanál. Nem ragaszkodik a műfaj megkötéseihez, sőt próbálja humorral oldani a feszültséget. Mert hát ki adna űrhajóknak olyan neveket, hogy Igen uram, ő az én kicsikém vagy Mesélj még egyet. A főszereplőiről ne is beszéljünk, mint pl. a szabadszájú Kiva úrnő.
Remekül szórakoztam, öt csillag.

3 hozzászólás
>!
pat P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Azt mondja Scalzi a köszönetnyilvánításban, hogy megcsúszott pöttyet a határidővel.
Én meg azt gondolom, hogy a határidő lejárta után három nappal ült le egyáltalán ahhoz a nyavalyás laptophoz, és egy hét alatt gyorsan letudta az egészet.
Mert hát ugye én Scalzit alapvetően bírom. Nem a földkerekség legjobb írója, de tud élvezetesen írni, okos, kreatív, innovatívan használja fel az innen-onnan összenagyrabecsült ötleteket, és igen jó a humora.
Ezen a kis 300 oldalas izén mindebből mondjuk nem sok látszott. Egy ideális világban (ahol nem kötnek a kiadók buta szerződéseket az íróikkal) mindezt egy előzménynovellának írták volna meg, aztán kezdődhetne az igazi regény – több igazi, kidolgozott szereplővel, egy tisztességesen felépített világban.
Szeretném megjegyezni, hogy az űropera jelenleg érvényben lévő értelmezése inkább valami nagyszabásút, kidolgozottat, mondanivalósat, jelentőset takar, távolról sem ilyen kis piff-puff csitt-csatt izét.
És persze, ha valaki nemigen olvasott még sci-fit, ismerkedésnek tényleg jó lehet – de légyszi, senki ne higgye, hogy a sci-fi az csak ennyi, és semmi több. Ez az alap fapad verzió, mindössze.
Bocs a fanyalgásért megint. Bárcsak kevesebb (jó) sci-fit olvastam volna életemben.

11 hozzászólás
>!
ViraMors P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Előre bocsátom, hogy a könyv nem tökéletes. Példának okáért meglehetősen elnagyolt olyasmikkel mint mondjuk a világ és a karakterek. Ugyanakkor, ismerve Scalzit, nem is számítottam világmegváltó hard sci-fire. Valami könnyed, pörgős-humoros kellett nekem, amikor levettem Az összeomló birodalmat a polcról, és azt abszolút megkaptam. Tulajdonképpen bevált receptet követ, ismert alkotóelemekből összeállítva, úgy mint a frissen trónra került emperátor, akit eredetileg marhára nem uralkodónak szántak, marakodó kereskedő arisztokrácia, némi lázadás, közeledő világvége, az egész megkeverve némi politikai intrikával. A végeredmény látványos, a legnagyobbrészt lendületes és humoros. Nem igényel túl sok agysejtet, ellenben kikapcsol és elszórakoztat. Valamelyik korábbi értékelésben elhangzott a limonádé sci-fi ponyva kifejezés, amivel abszolút egyet kell értenem.
Volt egy-két pillanata a könyvnek, amit fölöslegesnek éreztem, spoiler, és kissé zavarónak éreztem, hogy Kiva részeinél a narráció is folyamatosan káromkodik, de ezt leszámítva nem volt különösebb gondom a könyvvel. Részemről jókor volt jó helyen, azt kaptam, amit vártam, és amire per pillanat szükségem volt.

5 hozzászólás
>!
csartak MP
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Tulajdonképpen semmi világrengető újdonságot nem olvastam, de szerintem Salczi nagy erénye, hogy népszerűsíti a sci-fit, mert sokan azt gondolhatják, hogy valami elvont, ködös dolog lehet, pedig ebben a könnyed, szórakoztató formájában is tálalható. Megszólít egy réteget.
Mi történik benne? Röviden összefoglalva: szarkeverők elosztották maguknak a hatalmat az űrben, aztán gazdag szarkeverők lettek, most meg jön az összeomlás, na abból is hasznot kell húzni. Van azért pár jobb arc benne, és persze itt is a fő badass intrikusok a nők.
Viszont meglepődtem, milyen hülyén van vége. Ja, hogy van folytatása is? Ezt eddig nem is figyeltem.
Egyébként jobban tetszett, mint az Artemis.

>!
Spaceman_Spiff IP
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Nos, ha a Scalzival szerződést kötő kiadónak ez elég, és Scalzi olvasóinak is elég, sőt, ami a legfontosabb, magának Scalzinak is elég, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy bármit mondjak erről a könyvről?
Egyébként az elején voltam nagyon kiakadva, de amikor szembejött egy South Park idézet spoiler, akkor úgy döntöttem, fölösleges ezzel foglalkoznom. Innetől csak érdektelenül olvastam az oldalakat, és imádkoztam, hogy csak nagyobb hülyeség nélkül legyen vége.
De attól még nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire trehány munkát végzett a szerző – mondjuk ez akkor nem igaz, ha a célja pontosan ez volt. Vagyis hogy innen-onnan összeszedegetett ötleteket gyúrjon egy amúgy teljesen unalmas, kiszámítható regénybe, aminek még a narrációja is idegesítő. Egyébként szerintem amit Scalzi művelt, az már nem „homage”, hanem pofátlanság. Beleírhatja Jemisint a regényébe, de akkor is pofátlanság marad az egész. Mert arról van szó, hogy amit rajta kívül más, kreatívabb írók kitaláltak, azt ő pofátlanul lenyúlta, csak hogy valamit össze tudjon dobni a kiadójának.
A világépítése kicsit olyan, mint amilyen űrös-bolygós applikációt láttam @vöri telefonján: csak az egy vicces lépésszámláló, ez meg elvileg egy Hugo-díjas szerző várva-várt regénye. Minden világ csak egyféle dolgot tud termelni, mert az olyan űroperás. Persze, csak egyáltalán nem hihető, még akkor sem, ha ezt ezerszer igyekszik megmagyarázni. Ez a nagy családosdi-céhesdi meg elhiszem, hogy Dűne „homage” akar lenni, de a) olyan, mintha a középkor lenne, de olyasvalakinek az elgondolásában, aki csak pár lovagos filmet látott, és b) kb. annyiban nyilvánul meg, hogy van egy tanács, meg két acsarkodó család (akiknek csak 2-3 képviselőjét látjuk, szemben az elvárt több tucat ilyen-olyan rokonnal). Ja és itt is tele van nagyon hihető dolgokkal…
A karakterek terén pedig csak a szokásos: mindenki ugyanazt a laza Scalzi-stílust hozza, néha káromkodik (mert az menő, kérem!), egyébként teljesen megkülönböztethetetlen a másiktól. Ja nem, van egy másik karakter-típus: a nyámnyila, akit az adott szituációban meg lehet szorongatni. (Arra nagyon nem is akarok reflektálni, hogy a női főhős egyik legfontosabb dilemmája, hogy kihez menjen férjhez, és a női karakterek ráadásul mellel rendelkező pasik.)
A főgonoszok meg… a Harkonnenék röhögve vetnék mindegyiket a homokférgek elé a Nagy Gonosz Tervükkel egyetemben.

Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy Scalzi megelégszik-e ezzel, és végleg leírja magát a komolyan veendő szerzők listájáról, megmaradva a Vének háborúja-féle „vicces, laza sci-finél” (sic!), vagy összekapja magát és csinál végre valami épkézláb dolgot.

7 hozzászólás
>!
Oriente P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Ugyanazt tudom mondani, mint a Vörösingesek után. Minden különösebb intellektuális elvárás nélkül ültem neki Az összeomló birodalomnak. Scalzi szórakoztatott, én pedig hátradőltem és élveztem. Nagyjából ennyi a történetem a könyvvel.

De hogy egy icipicit bővebben is szóljak… Scalzi tehát kitalálta az ún. Árhullámok által összekötött kolóniarendszert, amit az Egyesülés nevű, újraértelmezett feudális világ tart egyben, ill. ellenőrzése alatt. A technikai részletek nem túlságosan kidolgozottak, sőt olykor némi hümmögésre is okot adnak, de ezt mind a szerző, mind az olvasó vélhetően pont lesz*ja – hogy a kötet egy sokat használt fordulatával éljek. Ezen felül a regény nagyon ügyes ritmusban bontja ki a háttérvilágot, mivel a cselekmény sodrását nem hátráltatja az információhiány, de nem is nyomja agyon a világ bemutatása. spoiler
Aztán Scalzi fogja ezt a gondolom kb. fél nap alatt kiötlött birodalmát és elkezdi összeomlasztani, hogy történjen valami érdekes is. Néhány tollvonással megalkot féltucat szimpatikus karaktert: főszerepben a frissen koronázott, fiatal uralkodónő, hamárígyalakult-majdénmegmentemavilágot ambíciókkal, a kicsit félszeg, de persze okos tudósfiúka, akinek előbb-utóbb fogadjunk, hogy mindenki az ágyába mászik, és a tökös, mocskos szájú kalmárcsajszi, aki a sztori innovatív szókincsének nagyjából a feléért felelős (és most nem a tech-terminológiára gondolok :)). Bennük pedig az a közös, hogy a történet során minden elképzelhető módon meggyűlik a bajuk egy ördögien gonosz, ambiciózus, mindent behálózó maffia-családdal.
A szerepek tehát leosztva, az olvasó pszichológiai ill. szellemi terhelése minimális spoiler, a sorozat pedig innen akár végteleníthető is. De ami a lényeg: vicces volt, pörgős volt, nem unatkoztam egy percig sem, vagyis végeredményben elégedett vagyok. BKV-ra, vonatra, boltban sorban állásra, például abszolút ideális kísérő.

(Egy kis összehasonlítás az Időrablóval, ha valakit érdekel, mert azt meg jól lehúztam a minap: Szerintem ugyanabba a ponyva-kategóriába esik mindkét opusz, csakhogy az Időrabló túl komolyan veszi önmagát, nem vállalja fel a tartalmatlanságát, és ettől válik terhessé és unalmassá. Az Összeomló viszont kategóriájában tökéletesen kielégíti az elvárásokat, így tulajdonképpen kifejezetten kellemes produktum.)

4 hozzászólás
>!
Lisie87 P
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Kövezzetek meg, nekem akkor is tetszett!!!! :DDD
A sok negatív értékelés, és alacsony százalék miatt úgy álltam neki, hogy ajj-ajj, na lássuk mi lesz ebből. Az eleje kicsit elrettentett, nehezen szoktam hozzá a sok káromkodáshoz, szerencsére ez nem vonul végig a könyvön, és kapunk mentes részeket is.
Aztán elkezdett felépülni az oldalakon a világ, ami elnagyolt és nem annyira kidolgozott (persze 300 oldalban ne várjunk csodát), de nem kellett ennél több. Megvan az alapszitu, felálltak a bábuk a táblára és megkezdődött a hatalmi harc és manipulálás, cselszövések, dugába dőlt tervek. Azt vettem észre az első negyedénél, hogy elkapott és nem engedett, tudni akartam, hogy mi lesz, hogy alakulnak a dolgok. Közben kezdtem jót szórakozni a szereplőkön is. Kivát az elején nagyon utáltam, aztán megkedveltem az ordenáré stílusával együtt! :D Az anyja meg, spoiler Na őt sem kívánnám ellenségemnek! :D
Lehet, hogy limonádé, de szórakozásnak tökéletesen megteszi és tetszett, mert bár szeretem az olyan elvetemült hard scifi-ket, mint az Aurora , de olykor jólesik egy kis könnyedség. Nem kell gondolkozni, csak hátradőlni és élvezni a könyvet! Köszönöm az élményt Scalzi, én nem csalódtam! :)))

23 hozzászólás
>!
B_Petra
John Scalzi: Az összeomló birodalom

Egyre rosszabbakat irsz Scalzi.
Még elolvastam, de több sebből vérzik, unalmas, vulgáris, feminin férfiak, közönséges nők, kidolgozatlan, alig alig van banne valami érdekes.
Nem tetszik.

12 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Danesdzsu

Marketingesként dolgoztam, mielőtt próféta lettem. Azután is, de akkor már máshogy neveztük.

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

A fény sebessége nem csupán jópofa ötlet, hanem törvény.

12. oldal

2 hozzászólás
>!
Dworkyll I

– Pompás reggelt, szararc! – üdvözölte a nő Chatet.
Chat körbenézett.
– Hol vagyok? – kérdezte.
– Egy zsilipkamrában, űrruhában – tájékoztatta Kiva. – Vagyis majdnem. Talán feltűnt, hogy nem kaptál sisakot.
– Észrevettem – felelte Chat.
– Helyes. Akkor mondom, mi a helyzet. Minden kérdésünkre válaszolsz, semmi rizsa, és akkor nem repülsz ki a kurva zsilipből sisak nélkül.
Chat bosszúsnak, zavarodottnak és kimerültnek tűnt.
– Idehallgasson, gőzöm sincs, mi fo…
Kiva megnyomta a „Vésznyitó” gombot. A zsilip ajtaja felcsapódott, Chat testét pedig kiszippantotta a vákuum.
– Ez gyorsan ment – jegyezte meg Pinton.
– Megmondtam, hogy nem fogok tökölődni – felelte Kiva. Megnyomta a vésztekercselés gombját. Az űrruhára erősített zsinór csörlője a szokásos sebesség háromszorosával kezdte behúzni a terhét. – Ha már itt tartunk, meddig éli túl az ember a vákuumot?

179-180. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kiva Lagos
4 hozzászólás
>!
abstractelf

– Az emberi agy már csak ilyen – jegyezte meg VI. Attavio. – Mintákat hoz létre ott, ahol semmi nincs. Okozatokat lát a káoszban. Történeteket ír, hogy kitöltse a hézagokat. E célból jött létre. Lételeme a hazugság.
– Ahogy az is, hogy elhiggye azt.

307. oldal, Epilógus

>!
Tigrincs P

Az Ár pontos leírásához olyan magas szintű matematikai ismeretekre lenne szükség, amelyet az Egyesülés többmilliárdnyi lakója közül jó, ha néhány százan birtokolnak, és még ők maguk is éppenhogy képesek értelmesen használni vagy elmagyarázni. Felteszem, te sem tartozol közéjük.

13. oldal

>!
gesztenye63 P

– Bárkiből lehet próféta. Csak annyit kell mondania, hogy minden, amit mond, Istentől ered. Vagy az istenektől. Vagy valami mindenható szellemtől. Nevezd, ahogy akarod. Az már korántsem olyan lényeges, hogy a kimondott dolgok valósággá válnak-e.

160. oldal

>!
Chöpp 

Idővel minden ember alkotta intézmény messzire kerül az alapító szándékaitól. Ez újabb érv a tiszta szabályok mellett.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: intézmény
>!
abstractelf

– Huma Lagos grófnő vagyok, kedvesem. Nincs szükségem időpontra.
– Sajnálom, de attól tartok, időpont nél…
– Gyermekem, tisztázzunk valamit! – Az üvegajtóra mutatott, amelyet kétségkívül mágneszár védett, és mely az előteret választotta el az emelet többi részétől. – Most odamegyek ahhoz az ajtóhoz, és amint beléptem, meg sem állok Amit Nohamapetan irodájáig, ahol úgyszintén próbát teszek majd az ajtóval. Ha nem nyílik ki mindkettő az első kíséretemre, akkor két dolgot fogok tenni. Először is benyújtok egy indítványt a Céh Panasztestületénél a Nohamapetan-ház ellen, méghozzá nyomozás akadályozásának megalapozott vádjával, ami, ahogy azt nyilván tudja, felettébb komoly ügy, a Nohamapetan-háznak pedig több százezer márkájába fog kerülni a védekezés. Végül veszíteni fognak, ami miatt több millió márkájuk landol a számlámon, magát pedig elbocsátják, amiért a házak között összezördülést okozott, ami pedig könnyen elkerülhető lett volna. Másodszor pedig magát is be fogom perelni, és közlöm a Nohamapetan-házzal, hogy készséggel ejtem a vádat, ha cserébe kirúgják magát. Utána pedig a két ház meg fog állapodni abban, hogy maga soha többé ne juthasson felelős beosztásba, és élete végéig ne kereshessen többet az Egyesülésben elfogadott minimálbérnél. Ha ez mégis megtörténne, és minden minimálbér feletti pénzét le fogom fölözni. Ráadásul pezsgőre költöm majd, hogy koccinthassak a szenvedésére. Kristálytisztán fogalmaztam?
A tátogó recepciós egy gombnyomással feloldotta a zárat.

249. oldal, 14. fejezet

>!
Nuwiel SP

Az előző gróf olyan sebesen távozott, hogy hátrahagyta bútorainak többségét és jó néhány házi kedvencét – macskákat, amelyek tökéletesen elégedettek voltak az új lakókkal, legalábbis addig, amíg enni kaptak.


A sorozat következő kötete

Az Egyesülés sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Simmons: Hyperion
China Miéville: Konzulváros
Ursula K. Le Guin: A rege
Dan Simmons: Ílion
Joe Haldeman: Örök háború
Wesley Chu: Időrabló
James S. A. Corey: Abaddon kapuja
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Frank Herbert: A Dűne