Árnyékszövetség (Vének háborúja 6.) 222 csillagozás

John Scalzi: Árnyékszövetség John Scalzi: Árnyékszövetség

A Gyarmati Szövetség fennállása legkeményebb időszakát éli: a Földdel megromlott a viszonya, mivel lakói elárulva érzik magukat, a Konklávéval pedig a hivatalosan és a háttérben ápolt kapcsolatai szövevényesek és átláthatatlanok. Ráadásul az univerzum egy ismeretlen pontjában felütötte a fejét egy összeesküvés, amely nem csak a megdöntésüket tűzte ki céljául, hanem valami sokkal borzasztóbbat is.
Ennél nagyobb veszéllyel még soha nem néztünk szembe: Harry Wilson hadnagynak és ismert társainak fondorlatos stratégiával kell felszámolniuk ezt az árnyékszövetséget, és rendezni diplomáciai kapcsolatukat minden irányba, hogy tovább élhessünk… remélhetőleg már a hibáinkból tanulva.

Az Árnyékszövetséggel John Scalzi pontot tesz A lázadás hangjaival elkezdett történet végére. A kötetben olvasható négy hosszú, összefüggő novella méltó módon búcsúzik a nagy múltú sorozattól. Egy időre.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199045 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522949 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9789634190059 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Danielle Lowen


Kedvencelte 9

Most olvassa 9

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 60


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Olyan a mi kapcsolatunk Scalzival, mint egy jól működő kamionos-házasság. Hosszan tartó epekedős-vágyakozós időszakok, megbecsülendő ritka találkozások, viszonylag kevés konfliktus, és néha egy-egy félresikerült közeledési kísérlet spoiler. Összességében úgy érzem, hogy ha így folytatjuk, harmonikus, sírig tartó együttélés lehet ebből. Az Árnyékszövetség pedig az a kötet volt, amely újraélesztette vonzalmam egyre pislákoló parazsát. A Vének háborúja (jelenleg) utolsó, teljes értékű darabja számomra egy igazi jutalomjáték volt.
Mindent megkaptam tőle, amiért úgy gondolom érdemes kedvelni a military sci-fi alzsánerét. Hús-vér mivoltukban, vagy ráutalva – a visszaemlékezések révén – a sorozat számos meghatározó szereplője feltűnik a színen. S történik mindez úgy, hogy a szentimentális nosztalgia mellett, a cselekmény kőkemény és rendkívül izgalmas fordulatokkal szövődik a Gyarmati Szövetség, a Konklávé, és így közvetve az egész galaktikus Mindenség jövőjét meghatározó események köré.
Az írói ötletek garmadáját nem kívánom kiemelni, számomra mindez Scalzitól már rég megszokott. Ami viszont kifejezetten megemlítendő és kiemelendő, az a rendkívüli változatosság, ahogyan a szerző egy nagyívű történetbe beleszövi az emberi szubjektum, a tudatos, önmagát fejlesztő elme magányosságát spoiler, a csillagközi nagyhatalmak mérhetetlenül bonyolult hatalmi-diplomáciai játszmáinak kikényszerített és így előre kalkulálható, vagy éppenséggel merőben váratlan húzásait, és a Gyarmati Véderő AgyGéppel és egyéb szuperfejlesztésekkel felspécizett zöld katonáinak csihipuhi rendfenntartó, vagy éppen megszálló katonai akcióit. Nagyon tetszett, hogy az egész történetet a mélyűr legmélyén megbúvó és a fátum szerepét betölteni kívánó „hyper-titkos”, rejtélyes háttérhatalom, az Árnyékszövetség felbukkanásával indítja a szerző és a regény (?!) teljes cselekményét erre a vonalra fűzi fel. Szükség volt erre a rendhagyó felvezetésre, hiszen a sorozat hagyományos konfliktusai már nem vittek volna el a vállukon egy újabb folytatást.
Tetszett továbbá, hogy a kisregényekből összeálló történetben felbukkanó jól ismert szereplőknek úgy sikerül további karakterfejlődésen keresztül mennie, hogy közben újraélhetjük az évszázados-évezredes, soha meg nem oldódó konfliktusokat, úgymint az emberi társadalmak fejlődési irányainak kibékíthetetlen ellentéteit spoiler, vagy a humán és más fajú lények csillagközi terjeszkedésének ma még csak képzelt problematikáját spoiler. Jó volt olvasni, hogy a Konklávé sokszáz fajt koordináló politikusai mennyire humán módra taktikáznak, és még a könyörtelen rraey faj egyedei is emberi gyengeségekkel, érzésekkel telítődnek ebben a (jelenleg) utolsó részben. Szerettem újra olvasni a „másfajúságában is ízig-vérig humán” Gau tábornokról, a rafinált Hafte Sorvalh tanácsnokról, Abumwe nagykövetről, vagy éppen Harry Wilsonról.
A történet széles spektrumát erősíti, hogy Scalzi négy önálló – egymásra épülő, egymásba olvadó – kisregényben, különböző karakter-szemszögekből építi fel az Árnyékszövetséget. Azonban pont ez a fragmentáltság, töredezettség az, amitől alkalmanként kissé nehézkesen érnek össze a történet szálai, és megtörik a gördülékeny olvasmányélmény.
Mindazonáltal, ha a nosztalgiától könnybe lábadt processzorokkal is, de nekem ez a zárókötet nagyon bejött. Ajánlom minden Vének rajongónak, és persze a többieknek is! :)
Anélkül, hogy különösebben udvarolni kívánnék a fordító párosnak, úgy gondolom, egy komoly elismerést mindketten megérdemelnek a színvonalas magyarításért.

Mrs_Curran_Lennart P>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Jó volt egy kicsit visszatérni Harry Wilson hadnagyhoz és a többiekhez, még akkor is, ha a befejezést különálló novellákként adagolta az író. Négy novella, négy szemszög, mégis egymásra épülnek. Az előző kötetben elég sok kérdést hagyott nyitva az író, most nagyjából sikerült elvarrnia a szálakat. Mert ugye még bármi megtörténhet. Nekem az első történet tetszett legjobban, Rafe a pilóta története. Fantasztikus átverés volt, izgalmas, végig drukkoltam az egészet. Aztán bekukkantottunk csáposékhoz (Konklávé) is egy kicsit politizálni, a harmadikban pedig egy szakasz katonát kísérgethettünk akcióról akcióra. Harry Wilsoné pedig az utolsó sztori, elég fura hepienddel. Hm, hm, ki gondolta volna? :)

Gyula_Böszörményi IP>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Azt hiszem, Scalzi-mérgezést kaptam: egyvégtében olvastam végig a sorozatot, és így kicsit sok(k) volt. Ez a kötet is remekül összerakott, felépített, jól megírt történet, bár túl sok volt benne a politikai cselszövésekről szóló dialógus. A szereplők – akik a Scalzi-regényekben képtelenek papírmaséknál többek lenni: egyetlen karakter sem emelkedik ki ebből a kétdimenzióságból, uncsik, egyformák, azonnal feledhetők – csak mondják és mondják, hogy kinek mi, vagy mi lehet a terve, mit sunnyog, variál, cselez, konspirál… aztán néha történik valami. Szóval nem lettem Scalzi rajongó, nagyon gyenge a csávó, a világa eléggé szimpla űroperett-színpad. A fordítás jó, a regény feledhető. Hogy mégis miért négy csillag? Elismerés azért, hogy sok munkát rakott bele a szerző – kár, hogy az a bizonyos szikra hiányzik a műből és a szerzőből is.

Morpheus>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Valamikor évekkel ezelőtt abbahagytam a sorozat olvasását. Emlékeim szerint félig meguntam az ezelőtti két kötet miatt, félig meg el is felejtkeztem róla. Nem mondom, hogy nem értem meg akkori önmagamat, de kézbe véve a sorozat záró kötetét, igazán kellemesen csalódtam, annak ellenére, hogy nem volt a legkönnyebb felvenni a fonalat, talán nem is sikerült minden szálat felvenni, ennek ellenére is élvezhető történet kerekedett ki belőle, és egy jó lezárásnak bizonyult.

1 hozzászólás
Ferger_Jolcsi P>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Nekem ez az egész jól felépített Vének háborúja világ nagyon tetszik. Remélem, a többi részét is le fogják fordítani, mert olvasnék még erről a színes és fantáziában gazdag világról.
Nekem Wilson lett a kedvenc karakterem Perry és Zoe után. Sajnálom, hogy ez utóbbiakkal nem találkozhattunk az utolsó kötetekben.
Ez a rész bepillantást engedett a Gau tábornok által vezetett Klonklávéba, megismerhettük annak pontosabb felépítését, illetve nehézségeit. spoiler
A Föld állomás elleni támadás leírása nagyon tetszett. Izgalmas volt végigolvasni, hogyan menekülnek meg Wilsonék és Schmidt. Vajon milyen lehet szabadesésben leugrani egy űrbéli állomásról a Földre? Persze szigorúan a Gyarmati Szövetség speciális ruhájában és agygéppel a fejünkben, hogy irányítani is tudjuk azt. Érdekes elgondolásokat tartalmaz a könyv és képzeletben gazdag jövőbeli állapotot tár elénk. Én egyből beleszerettem a sorozatba már az első résztől fogva. :)

6 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Én nem űrcsatákat, katonai bevetéseket, kommandós akciókat vagy idegenirtást várok Scalzitól (bár ezzel valószínűleg egyedül vagyok). Sőt, szerintem nem ez az erőssége. Félreértés ne essék, szórakoztató olvasni, mert hát elég profi ahhoz, de nem ebben rejlik igazán a tehetsége. Az sokkal inkább a karakterek kezelésében keresendő – pedig szó sincs arról, hogy olyan mélyen kidolgozott, sokrétű és valószerű alakjai lennének. Viszont Scalzi figurái olyan személyek, akikről szívesen olvasol. Akik megmondják a tutit minden veszélyes helyzetben. Akik úgy viccelődnek egymással, mintha évtizedek óta a legjobb barátok lennének. Akik gyorsan, pontosan oldanak meg minden problémát. Akik akkor is az erkölcsös, a morálisan helyes döntést hozzák meg, amikor mindenki más elvérezne.
Kicsit guilty pleasure hatású volt ez a novellafüzér, de hát a fene hitte, hogy Scalzi mostanra válik azzá az íróvá, akit az első regény óta keresek benne.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-01-16+…

Lisie87>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Scalzit olvasni mindig jó, és a Vének sorozat közel áll a szívemhez, így nagyon sajnálom, hogy befejeződött.
Személy szerint jobban kedvelem az egy összefüggő történetet, amit nagyjából egyvalaki mesél. Ez a könyv 3 nagyobb részre volt felosztva, nem mondanám, hogy mindent felhőtlenül élveztem és végig letehetetlen volt, de ezt betudom annak is, hogy olvasási-kedvtelenségi-időtlenségi válságban szenvedek. Párom, aki már előbb olvasta ezt a könyvet, hiányolta Perryt, kicsit én is, de a többi szereplőt Harry Wilsont, Abumwet nagyon kedvelem, úgyhogy annyira nem volt hiányérzetem. A történet is tetszett a lezárással együtt, sőt, azzal a legjobban. spoiler Ha hazaér Párom meg is kérdezem tőle, hogy miért morgolódott annyit a végén! :D Az alternatív rész sem volt rossz, de Daquin karaktere nekem jobban bejött az eredetiben.
Fájó szívvel búcsúzom a sorozattól, a novellagyűjteményt még elolvasom, bár sokan szidják, de felvértezem magam! :D

mezei P>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Mit mondhat el az ember egy könyvről, ami egy kedvenc sorozat utolsó kötete? (https://moly.hu/idezetek/41066)
Hogy jó volt. És vicces, mint a többi rész. Hogy a humort és a megrendítőbb, epikus részeket megfelelő arányban keverte. Ehhez Scalzi nagyon ért. És bár az „ellenség” eléggé arctalan és jellegtelen volt, és a Föld-Gyarmati Szövetség-Konklávé kapcsolat egy rossz romantikus regény szerelmi háromszögéhez volt hasonló, mégis képtelen vagyok ötnél kevesebb csillaggal értékelni, mert nagyon szeretem ezt a sorozatot. És a rossz romantikus regényeket is.

ViraMors P>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

– Tessék, milyen egyszerű megváltoztatni az univerzum történetét. Csak annyi kell, hogy előbb minden más elromoljon.

Az előző résznél megörültem, hogy kezd magára találni a sorozat, de ez a kötet megint nem nyűgözött le.
Történetét tekintve alapvetően tetszett. Megfért egymás mellett a rengeteg politikai cselszövés, a katonai akciók és még némi humor is. A váltott szemszög továbbra is előnyére vált a történetnek, főleg az, hogy így nem csak az emberi oldalról, hanem a Konklávé részéről is betekinthettünk az eseményekbe. Ugyanakkor rengeteg volt az ismétlés, mind az előző kötetekre, mind a könyvön belüli részekre, amitől kissé rétes lett az eredmény, én pedig felváltva untam és bosszankodtam. Ráadásul hiába jó a humora, nem egyszer a vicces adok-kapok beszélgetéseknél is azt éreztem, hogy csak azért tart addig ameddig, hogy kitöltsön még egy oldalt…
Elégedett vagyok a könyvvel, mint a sorozat lezárásával, de összességében remélem, hogy ezzel tényleg vége, mert egy kicsit mintha kezdene elfáradni.

zamil>!
John Scalzi: Árnyékszövetség

Sajnos a négy összefüggő történet, nem hozta az azonos színvonalat. Számomra az első logót ki nagyon, valahogy túlírtnak éreztem, már az előző részben is kaptunk ízelítőt a történetből, így sajnos az újdonság ereje is elmaradt. A többi rész hozta a szokott színvonalat, talán humorban volt kicsit gyengébb ez a rész mint az előzőek, de ugye itt a tét, és a szereplők pozíció nem nagyon engedték, hogy sziporkázzon az író.
Sajnálom, hogy ezzel a résszel, remélhetőleg csak időlegesen, de lezáródott ez a sorozat. Szerintem rengeteg potenciál van ebben a sorozatban és sokan megkedveltük, és erre a rajongótáborra lehet építeni.


Népszerű idézetek

River_Song>!

– Egy dolgot tisztázzunk – mondta az úton Powell. – Arra készülök, hogy az összes rohadékot kinyírom, akit csak ott találunk.
– Egyet-kettőt megkímélhetnénk, hátha tudnak valamit.
– Maga a főnök. De időben jelölje ki, kiket akar életben látni a buli után.
– Így lesz. Még egy dolog, Ilse.
– Igen, hadnagy?
– Mi volt a foglalkozása a Földön? Ez mindig érdekelt.
– Nyolcadikosoknak tanítottam matekot Tallahassee-ben.
– Hoppá! -lepődtem meg. – Nem egészen ezt vártam.
– Viccel velem? – kérdezett vissza Powell. – Próbálna csak algebrát tanítani egy csapat kis szarfejűnek, harmincnyolc éven keresztül, megszakítás nélkül. Ahogy számolgatom, még legalább egy évtizedre elegendő dühöm van, mielőtt kiégne belőlem az összes.

1 hozzászólás
Mrs_Mila>!

– Van bennem kalandvágy, csak éppen elnyomja az önfenntartási ösztönöm.

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kalandvágy
ViraMors P>!

Van az a kívánság, hogy „élj érdekes időkben”.
Először is, ez egy átok. Az „érdekes” ebben az esetben azt jelenti: „Istenem, halál záporozik ránk, mind jajongva pusztulunk el, valószínűleg lángok között”.

Kapcsolódó szócikkek: átok · nehézség · pusztulás · sors
3 hozzászólás
ppayter>!

Köszönöm mindenkinek, aki együtt dolgozott velem ezen a könyvön. Vannak emberek, akik a legszívesebben kihagynák a „köztes embereket” a könyvkészítésből, én pedig azon töröm a fejem, hogy vajon tudják-e, hogy ezek a „köztes emberek”, azok, akik a szavak leírásán kívül minden mást megcsinálnak a könyvben, milyen sokkal járulnak hozzá ahhoz az örömhöz, amely az adott könyv olvasásával jár. Én tudom, és nem győzök elég hálás lenni a munkájukért és törődésükért.

351-352. oldal, Köszönetnyilvánítás

1 hozzászólás
Zsola>!

Képzelj el egy tízes skálán tízes erősségű migrént, mindezt iszonyúan másnaposan és úgy , hogy közben harminc sikítozó óvodás rohangál körülötted, akik azon versenyeznek, hogy melyikük tudja kiszedni a szemedet a jégcsákánnyal. Aztán szorozd meg hattal.

Dubovszki_Martin>!

Szóval, most el kellene mesélnem nektek, hogyan lett belőlem egy agy egy dobozban.

(első mondat)

mezei P>!

– … Tanácsadó vagyok. Időről időre én vagyok a kés, amit valakinek az oldalába döfsz. Jól használsz, de te használsz.

154. oldal

ViraMors P>!

Elég ambiciózus vagy egy testétől fosztott agyhoz képest, szólított meg újfent az agyam kritikus fele.

Nuwiel P>!

A tömeg lassan hátrébb szorult, roppant elszántsága ellenére is. Néhányan palackokat és más tárgyakat hajítottak a kürtők felé, és igen meglepődtek, amikor azok irányt váltottak, és visszarepültek az arcukba. Úgy látszik, a tüntetéshez az elemi fizikaismeret sem szükséges.


A sorozat következő kötete

Vének háborúja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mira Grant: Feed – Etetés
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Blake Crouch: Hamis emlékek
Ben H. Winters: Az igazság határán
J. D. Robb: A halál fényében
Marcus Sakey: Briliánsok
Dan Brown: Eredet
Jason Matthews: Vörös veréb
John Sandford: Csábító préda
Philip K. Dick: Emlékmás