A ​lázadás hangjai (Vének háborúja 5.) 228 csillagozás

John Scalzi: A lázadás hangjai

John ​Scalzi ismét visszatér a Vének háborúja-univerzumba, ahol ezúttal az emberi faj egységének fenntartása a cél.

A Föld lakói már tudják, hogy a Gyarmati Szövetség szándékosan eltitkolta előlük az univerzum veszélyeit. Generációk óta védelmezik az anyabolygót különféle idegen fajokkal szemben, ám nem puszta hazafiasságból: mindennél jobban szükségük van a katonai utánpótlásra, amivel egyedül a Föld láthatja el őket. A “Perry-incidens” után azonban nincsenek többé titkok, ráadásul új fajok jelentek meg és alkottak egységet – kifejezetten a Gyarmati Szövetség ellen. Tagjaik közt szeretnék látni a Földet is, amelynek vezetői elárulva érzik magukat, és már nem tudják, hogy kiben bízhatnak. De választaniuk kell.

Eközben a Gyarmati Szövetség működése is veszélybe kerül. Haderejük bevetése helyett ezúttal diplomáciai cselekkel és politikai fondorlatokkal akarják a javukra fordítani ezt az ördögi játszmát, amelynek a tétje most már az egész emberiség jövője. Bevetik… (tovább)

Eredeti mű: John Scalzi: The Human Division

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468070 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
ISBN: 9786155442957 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155468070 · Fordította: Pék Zoltán, Farkas István

Enciklopédia 4


Kedvencelte 12

Most olvassa 9

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Gyula_Böszörményi IP
John Scalzi: A lázadás hangjai

Valójában totál össze vagyok zavarodva, mert még sosem olvastam olyan sorozatot, amiben ilyen szédületesen változna a színvonal. Scalzi viszonylag erősen kezdett a Vének háborújával, bár az a regény inkább a Csillagközi invázió utánérzése volt, ráadásul a világ téglái igencsak lötyögtek a falban. Aztán egyre rosszabb lett az egész, a Zoe történetét már végig sem tudtam olvasni, és most itt A lázadás hangjai, amit mintha nem is ugyanaz az embert írt volna. Vérbeli sci-fi, jól kidolgozva, jól felépítve, stb. A szereplők itt se olyanok, akikért rajongani lehet – Scalzi nem túl nagy jellemábrázoló, papírmasék a szereplői –, de a sztori remek, és most lényegesen kevesebb volt benne az önismétlés [bár itt is akadt]. Szóval nem értem a dolgot. Úgy tűnik, Scalzi mostanra vált íróvá, vagy most kapott jó szerkesztőt.
A fordítás szintén remek munka: hiába, na, ha Pék Zoli veszi kezébe a dolgokat, az csak jó lehet.

4 hozzászólás
>!
joopsy P
John Scalzi: A lázadás hangjai

Megint egy remek Scalzi alkotást olvashattam, de ez más volt, mint az eddigiek. Itt a történet több mozaikdarabkából állt össze egy egésszé. Sok kicsi ötlet, ami önállóan nem állná meg a helyét. Így viszont több irányból is kipróbálhatta az író a képességeit és ezzel igazolta felém azt, hogy milyen sokoldalú tehetség is ő. Volt gyengébb és erősebb rész is, de mindegyik tetszett valamiért.
A korábbi történet folytatódik, hiszen a Perry-incidens már lezajlott, de teljesen független az előző részektől.
A végén úgy éreztem, hogy ez a menet még nincs lejátszva, de ahogy utánaolvastam, Az árnyékszövetséggel kell majd egyben tekintenem erre a történetszálra. Ezért gyorsan fel is került a várólistámra a folytatás. :)
A kötetből nekem hiányzott John Perry, de visszatért Harry Wilson, aki Hart Smith-szel nagyon jó párost alkotott. Scalzi szerintem kiemelkedően jó karaktereket képes létrehozni.
A kedvenc részem a kötet lezárása volt. Megmelengette a szívemet. :)

>!
mezei P
John Scalzi: A lázadás hangjai

Tetszett….
– Scalzi humora. Még mindig nem bírom megunni.
– , hogy a történet kaleidoszkópszerűen, apró mozaikokból épül fel.
– , hogy az első részben megismert Harry Wilson ismét itt van velünk.
– Hart Schmidt és családja.
– Abumwe nagykövet és stábja.
– Abel Rigney ezredes és Liz Egan ezredes.
– Scalzi humora. De téééééényleg.
– Coloma kapitány és a Clarke legénysége.
– , hogy itt abszolút megvalósult a genderelmélet, sokszor nem tudtam, hogy nőről vagy férfiról van-e szó, hiszen bármilyen posztot betölthetett férfi, nő egyaránt. Sőt, egyes fajoknál még csak nem is volt különbség.
– Heather Lee, Jefferson közlegény és Kiana Hughes.
– Tarsem Gau és Hafte Sorvalh.
– Harry Wilson és Hart Schmidt. Mindig.
– Danielle Lowen, orvos.
-Scalzi humora.

Nem tetszett….
– ….
-…..
-…..

>!
Lisie87 P
John Scalzi: A lázadás hangjai

Ez a rész kicsit nagyon? másabb volt, mint a sorozat eddigi részei.
Eleve más szereplők, a fejezetek ( történetek) lazán kapcsolódtak egymáshoz, legalábbis nekem inkább olyan érzésem volt. Apró történetek váltak egy nagy egésszé.
Ugyanakkor a karakterek jók voltak, kaptunk humort, akciót, szóval olyan Scalzis volt a regény. Viszont ez most nem lesz kedvenc, kicsit hiányoztak a régi szereplők.

>!
Ferger_Jolcsi P
John Scalzi: A lázadás hangjai

Ez a rész sokban eltért az előzőektől. Többek között nem John Perryről és a családjáról szól, hanem újabb karakterekről: Hart Schmidtről és Harry Wilsonról.
Mindkettejüket sikerült megkedvelnem, leginkább Wilsont. Minden nehéz helyzetben feltalálja magát. Mindegy, hogy épp mennyire rázós helyzetbe kényszerítik is bele, mindig tanúbizonyságot tesz leleményességéről és éleslátásáról. Nem lehet kifogni rajta. Schmidt pedig a legtöbbször rettegéssel várja, hogy fog kimászni egy-egy slamasztikából Wilson.
Ebben a részben sok támadás éri a GYSZ-t… Valaki ellenük tevékenykedik, próbálja lemorzsolni a diplomáciai összeköttetéseit. És itt jön képbe Wilson és a csapata, akik mindig megtalálják a legjobb (bár nem legkönnyebb és legkellemesebb) megoldást, hogyan tarthatnák meg a puccskísérletek ellenére a diplomáciai kapcsolataikat.
Kíváncsian várom, hogy mi újat tartogat a következő rész, mert mindig meg tud lepni engem Scalzi. Remélem, a következő kötetben ismét megjelennek majd Perryék is a cselekményben, mert őket nagyon hiányoltam ebből a részből.

>!
Shanara
John Scalzi: A lázadás hangjai

„Ez a rész a sorozat ötödik darabja, amely azonban mégis más egy kicsit, mint az eddigiek. Ugyanaz a világ, viszont mások a szereplők, de legalább az egyiküket ismerjük a régmúltból, a történet elejéről, ő nem más, mint Harry Wilson hadnagy, akivel már az első könyvben is találkoztunk futólag, akkor ő is tagja volt Perryék baráti társaságának, a Vén Trottyoknak – és akire nem igazán emlékeztem korábbi olvasmányaimból.”
„Ez a csapat sok mindent képes elviselni és a cél érdekében megvalósítani, ugyan nem mindig azt keresik, amit éppen sikerül megtalálniuk és nem is mindig ott találnak rá a megoldásra, ahol gondolják, de minden helyzetből igyekeznek a legjobban kihozni, még akkor is, ha ez átmenetileg diplomáciai bonyodalmakhoz vezet. Harry Wilson logikája egyszerűen elképesztő, élvezet nézni, ahogy a leglehetetlenebb helyzetekből is kivágja magát.”
„Egyszerűen imádtam, hogy a szerző ebben a regényben visszatér a kezdetekhez – mármint, ami a stílust illeti – és egyszerűen csak mesél, szórakoztat, észrevétlenül ránt magával a fajok és az összeesküvések világába, a komoly helyzeteket is humorosan oldja meg, ezáltal a feszültség nevetéssel keveredik és nem is érezzük olyan súlyosnak a helyzetet, mint amilyen valójában – pedig egyébként komoly dolgokról van szó: összeesküvésekről, az emberiség jövőjéről.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/06/john-scalzi-laza…

>!
Gerof
John Scalzi: A lázadás hangjai

Mostanra nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Scalzit a nyári szezonra kell időzíteni. Könnyed nem túl vastag regények, amik hűsítően hatnak, amikor odakint 38 fok van, és a kövek 60-at sugároznak vissza. Az ember agya nem buggyan záptojássá a súlyos mondanivalótól, kiváló kísérője lehet egy hideg nagyfröccsnek.
Egészen a befejezésig teljesen elégedett voltam. Viszonylag érdekes sztori, a megszokott karakterek csak említés szintjén köszönnek vissza, akik a helyükbe lépnek, azok is elég jók, de persze majd mindannyian szarkasztikusan humorosak. Szépen bővül a galaktikus állatkert is, amit mindig öröm szemlélni, hiszen a fajok diverzitása szívügy mindazok számára, akik meglelik a szépséget az életformák változatosságában. Persze leegyszerűsítések is vannak, hiszen egynémely faj néha nem több egy kocsányon ülő szemnél, de az állatkertben sem jut mindig idő mindenre.

A befejezés viszont hiányérzetet hagyott bennem. Az elején megtudjuk, hogy van egy titokzatos csoportosulás, akik szabotálnak mindenféle jobbító szándékú (a Gyarmati Szövetség szempontjából) erőfeszítést, méghozzá elég profin. És mi, az amit a végén tudunk? Pontosan ugyanennyit. Van egy titokzatos csoportosulás, de semmi közelebbi. Rendben, elolvastam a következő kötet címét: Árnyékszövetség. Úgy néz ki többet is megtudunk majd a dologról, de azért ide nekem a végére hiányzott még valami azonkívül, hogy oké mára ennyi elég volt a szabotázsakciókból.

Viszlát Scalzi! Találkozunk jövő nyáron!

2 hozzászólás
>!
Kkatja P
John Scalzi: A lázadás hangjai

Remek volt ez a rész is, ami kicsit más szemszögekből is megvilágítja a Gyarmati Szövetség és a Konklávé harcát a Földért, de kicsit nekem is hiányzott belőle John Perry, akit sokat emlegetnek, és vártam, hogy talán felbukkan majd egy epizód erejéig… de nem, ja és persze valami megnyugtató végkifejlet sem jött volna rosszul, hogy ki és miért is akarja összeugrasztani a feleket folyamatosan. Na mindegy, a következő részből talán kiderül! :))

A legtöbb történet nagyon kedvemre való volt, néhány pedig igazán megnevettetett vagy meghökkentett a furmányosságával. Szerintem remek diplomata lenne Scalziból, ha ilyesféle tárgyalásokra valaha is sor kerülhetne az emberek és más értelmes lények között, tutira őt küldeném elsőként az amerikai kormány helyébe! :))
Szeretem benne azt is, hogy sok női kapitányt és diplomatát is alkalmaz a történeteiben, akik nem kevésbé tökösek, intelligensek és harcrakészek, mint férfi társaik vagy beosztottjaik. :)
Pörgős volt és élvezetes, filmre kívánkozik, kíváncsi leszek, mikor lesz belőle sorozat?

3 hozzászólás
>!
abstractelf 
John Scalzi: A lázadás hangjai

Kissé tartottam attól, hogy ezt a részt már nem fogom annyira kedvelni, mint a korábbiakat, hiszen új szereplők kerültek központba, ráadásul még epizodikusan is lett megírva.
Scalziban azonban ismét pozitívan csalódtam, ugyanúgy szerettem ezt a kötetet, mint az előzőket. Sőt, néhány elemében ez erősebb is volt, mint a korábbi részek. Például a történet szempontjából – micsoda bonyodalom alakult ki, és milyen mesterien illesztette össze az író az egyes elemeit! Kész érzelmi hullámvasút volt ez a rengeteg izgalom.
A (részint) új szereplők is bizonyítottak. Wilson továbbra is kedvencem volt, örültem, hogy ő került a központba. De hasonlóképp megkedveltem a Clarke embereit és Sorvalh-t is. Nem tudom Scalzi miképp csinálja, de minden karaktere annyira érdekes, hogy bármikor el tudnám képzelni őket főszerepben.

>!
zamil
John Scalzi: A lázadás hangjai

Jó volt olvasni újra a Vének háborúja-univerzumba, bár teljesen mást vártam, egy kerek történetet.
Ha ezek a novellák, elbeszélések külön jelennek meg, nem így összefűzve, szerintem jobban tetszenek. Sok extra nem volt, a világot és a hatalmi játszmákat jobban megismertük, a karakterek jók voltak, de némelyik történet nekem kicsit bugyuta volt. Bár el kell ismernem jól volt megírva, és ezért jól szórakoztam rajta. Zömmel sejthetők voltak a megoldások, nem sok csavar volt, és ezért a feszültség is elmaradt. A végét vártam, hogy lezárja, kerekké teszi a történeteket, ha már mind egy fő esemény köré épül, de ez nem történt meg. Ezért kicsit hiányérzetem lett, remélem a következő rész ezt az űrt betölti.
Akinek tetszik Scalzi világa, annak feltétlen olvasni kell.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Irasalgor

Az idők folyamán megtanultam, hogy belőlem is ugyanúgy dől a baromság, mint bárki másból.

309. oldal

>!
Dworkyll I

– Na, idefigyeljen. Ez egy közös küldetés, de mégis csak kellene egy parancsnok hozzá. Azt javaslom, hogy legyek én ez a parancsnok, részben mert a két társamnak amúgy is én vagyok az elöljárója, továbbá ez az én siklóm. Van ellenvetése?
Wilson vigyorgott.
– Nincs, uram.
– Nem találta el a nememet – felelte Werd. – De rá se rántson, a maguk „asszonyom” megszólítása szintén pontatlan lenne, ezért aztán maradhatunk az „uram” megszólításnál. Ne bonyolítsuk a dolgokat, rendben?
– Igen, uram.
– Csodás. Na, indítsuk be ezt a teknőt. – Werd biccentett a pilótájának, aki beindította és felemelte a siklót, aztán jelezte a Clarke-nak, hogy készen áll az indulásra. A Clarke megkezdte a levegő kiszivattyúzását a hangárból. Carn tizedes lezökkent a másodpilóta ülésébe.
– Ez az első alkalom, hogy humánokkal dolgozom együtt – ismerte be Werd Wilsonnak.
– És eddig hogy ment?
– Egész jól. Bár maga elég ronda, azt kell, hogy mondjam.
– Ezt sűrűn a fejemhez vágják.
– Le mertem volna fogadni. De ezt nem fogom felróni magának.
– Köszönöm.
– Viszont ha bűzlik is, ki fogom rakni a légzsilipen.
– Értem.
– Örülök, hogy így megértjük egymást.
– Ne aggódjon, mindenkivel így bánik a hadnagy, nem csak magával – fordult hátra Carn tizedes.
– Nem tehetek arról, hogy mindenki másra fájdalmas ránézni – védekezett Werd. – Nem lehet mindenki olyan káprázatos, mint én.
– Nem is értem, hogy képes végigcsinálni egy napot, hogy az elejétől a végéig ilyen szemfájdítóan gyönyörű, uram? – kérdezte Wilson.
– Nem is tudom – tűnődött Werd. – Talán úgy, hogy reményt sugárzom, és mindenki engem csodál.
– Erről beszéltem – tette hozzá Carn tizedes.
– Csak féltékeny – magyarázta Wilsonnak Werd. – És persze ronda is.
– Srácok, ti aztán nem vagytok piskóták – pislogott Wilson. – És még az én Hart cimborám aggódott azon, hogy esetleg lelőnétek engem.
– Természetesen erről szó sincs – nyugtatta meg Werd. – Azt kifejezetten a második küldetésre tartogatjuk.

TIZENEGYEDIK EPIZÓD - Arányproblémák

>!
joopsy P

– Ez a sajtburger fantasztikus – mondta Rigney.
– Pláne, ha a tested genetikailag módosított, és sose hízol meg. – Egan még egyet harapott.
– Igaz. Azt hiszem, eszem még egyet.
– Egyél. Tedd próbára a metabolizmusodat.

65. oldal

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

     – Maga tényleg ennyire fél tőlem, Schmidt? – kérdezte a diplomatanő.
     – A „félni” nem a legtökéletesebb megfogalmazás. Inkább azt mondanám, egészséges respektussal viseltetem az ön módszerei iránt.
     – Nézzük csak. Ebben a pillanatban a maga megfélemlített szolgalelkűségével nem sokra megyek. Úgyhogy hagyja abba.
     – Igyekezni fogok – fogadkozott Schmidt.

114. oldal Fejvadászok

>!
Kkatja P

     – Azt nem mondhatom, hogy sosem lesz háború. Ilyet senki sem ígérhet. Azt tudom mondani, hogy diplomata vagyok. Azért beszélek emberekkel, hogy ne legyen háború. Ezért vagyok itt. Hogy beszéljek, és hallgassak, és megtaláljam a módját, hogy együtt élhessünk, anélkül, hogy harcolnánk egymással, és félnénk egymástól. – Finoman megérintette Hannah arcát. – Az a munkám, hogy egyikünk se lássa a másikat szörnyetegnek.

462. oldal Hafte Sorvalh churrót eszik és a ma fiataljaihoz beszél

>!
Chöpp 

A kamaszlét hatvan százaléka neheztelés.

307. oldal

>!
Miss_Mila P

Harry Wilson belépett Abumwe luxusfülkéjébe az új Clarke-on, amely fülke még kisebb volt, és még kevésbé kényelmes, mint az előző hajón.
– Otthonos – mondta, ahogy leült.
– Ha az „otthonos” alatt azt érti, hogy „szinte sértően zsúfolt”, akkor igen, az. Ha az otthonos alatt tényleg otthonosat ért, akkor a személyes kényelemről való fogalmai hagynak kívánnivalót maguk után.

>!
mezei P

– Ez a fekete doboz – szólalt meg pár perc múlva Schmidt.
– Mi van vele?
– Meg fogod találni?
Erre már Wilson is kinyitotta a szemét.
– A válasz attól függ, hogy mit akarsz tőlem: optimista legyek, vagy őszinte?
– Őszinte, ha lehet.
– Akkor valószínűleg nem.
– Hazudtam. Az optimista verziót szeretnéém hallani.
– Már késő.

34. oldal

>!
Chöpp 

Önök között vannak rasszisták? Akik azt hiszik, hogy felette állnak minden más intelligens egyednek?
    – Néhány. Általában idiótának tekintik őket.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: rasszizmus
>!
Chöpp 

     – Szokatlanul hallgatag vagy – jegyezte meg Schmidt, amikor a siklón visszafelé tartottak a Clarke-ra.
     – Az életemen és a karmán elmélkedem – felelte Wilson. – Hogy mivel érdemeltem ki előző életemben, hogy egy idegen lény diplomáciai szertartás közben leköpjön.

16. oldal


A sorozat következő kötete

Vének háborúja sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Joe Haldeman: Örök háború
Orson Scott Card: Fajirtás
Orson Scott Card: Ender árnyéka
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
Kathleen O'Malley – A. C. Crispin: Feltámad a Halál
Dan Simmons: Hyperion
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
Isaac Asimov: A csillagok, akár a por
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben