A ​Kaidzsú Állatvédő Társaság 86% 384 csillagozás

Ez volt az első olvasásom Scalzi-tól (szégyenlem is érte magam, mert megvan az összes könyve) és imádtam. Valaki árulja el, hogy a többi is ilyen zseniális-e, mint ez, mert akkor tartok majd egy Scalzi maratont? Ebben a történetben nem volt olyan, ami ne tetszett volna. Kedveltem a szereplőket, persze azért kivétel itt is akadt. A párhuzamos világ, a Kaidzsúk egyszerűen zseniális. A leírások érzékletesek, szinte ott éreztem magam olvasás közben. Tetszett, hogy beleírta a történetbe a mostani eseményeket, Covid járvány, elnökválasztás, munkanélküliség, ettől volt az egész olyan kerek és hihető. Imádom az író stílusát, hogy ilyen könnyed, laza, humoros sci-fit hozott létre. Itt még a Köszönetnyilvánítást is évezettel olvastam el.

Az első regényem az írótól, és a stílusa és humora teljesen meggyőzött, hogy olvasnom kell még tőle.
A regény számomra igazi jó nyári olvasmánynak sikerült, laza, humoros és könnyed (nekem ez a limonádé könyvem, nem a romantikus tóparti lányregény). Nagyon tetszettek a társadalmi, geek és pandémiás részletek és utalások, ettől nagyon mai és közvetlen volt.
A cselekménye nem volt túl bonyolult és fordulatos, de nem is vártam túl nagy dolgot már csak a címéből kiindulva sem. Nemrég olvastam a Jurassic regényeket, azokhoz képest tényleg egy nyári szösszenet, de jól esett.
A kikapcsolódni vágyóknak ajánlom! :)

A kaidzsúk kisgyerekkorom óta közel állnak a szívemhez, így amikor meghallottam, hogy Scalzi következő regények rájuk fókuszál, nagyon lelkes lettem. Ahogy a könyv utószavában áll, eredetileg nem ez lett volna a következő kötete, de jött a COVID és felülírta a terveket, majd spontán jött az ötlet erre a történetre. Szerintem az érezhető, hogy Az Egyesülés utolsó pillanatban – kvázi muszájból – írt részeivel ellentétben ez élvezetből született.
A történetet a fülszöveg jól összefoglalja, nagy fordulatokra nem kell számítani, akinek nem ez az első sci-fije, azt túl sok meglepetés nem fogja érni. Ennek ellenére a történet működik, szórakoztató, a Scalzira jellemző humor végig jelen van, nem beszélve a popkulturális utalásokról. Előszeretettel utalgatott a korábbi regényeiben a kaidzsú-filmekre (elég a gameránokra gondolni) – na, itt most van rá oka bőven.
Ami újdonság volt a szerzőtől, az az aktuális világhelyzet (COVID, elnökválasztás, stb.) történetbe mesélése, vagyis inkább keretként való használata, hisz a cselekmény beindulása során a szereplőkkel együtt mondhatni az olvasó is megfeledkezik róla, mi is zajlik a Földön. Valahol ez lenne a regény lényege is, nem váltja meg a világot, ugyanakkor kikapcsol, az olvasás ideje alatt nem a világban zajló dolgokon, a mindennapos problémákon rugózik az ember.
A történet ugyan lezárult, de egyáltalán nem lenne ellenemre, ha Scalzi még visszatérne ide – szerintem bőven lenne még mit bemutatni a kaidzsúk világából.

Azt kell mondjam, nem volt rossz, engem igazából a nagy bonyodalmak inkább zavartak, bár megértem, látom a történet ívét, amit az író felépített és lekövetett. De én akkor is elolvastam volna, ha amúgy nem történik semmi eget rengető, ha nem jelenik meg benne a főgonosz, mert a világ érdekes, a főszereplő meg jó fej.

Hogy milyen is ez a könyv, azt legjobban a szerző maga foglalta össze a A szerző utószava és köszönetnyilvánítása résznél.
„[…] Könnyed és dallamos, hárompercnyi könnyen énekelhető refrénnel és kórussal, hogy aztán az olvasó simán folytathassa a napját, remélhetőleg egy mosollyal az arcán. […] Néha mindnyájunknak szüksége van egy popdalra, főleg egy hosszabban tartó sötét időszak után.”

Ez a regény tényleg egy feel good sci-fi, amire most nagy szükségem is volt. Én imádtam és faltam minden sorát, rég szerettem ennyire a szereplőket és a párbeszédeket. Jó a humora, ami sokszor talán a legmegosztóbb egy könyv esetében, de nálam abszolút betalált. A sci-fi rész nem volt nehézkes, még én is megbirkóztam vele, akinek nem ez a fő zsánere.

Jamie nagyon jó főszereplő és igazán élvezetesen meséli el a történeteket, és akkor ott vannak még a „lányok” is Aparna, Kahurangi meg Niamh. Mindegyikük egyéniség és egyszerűen imádnivalóak, továbbá Satie pilóta is a szívemhez nőtt.
Ez egy klasszikus regény abban az értelemben, hogy a jók jók és lehet őket szeretni, a gonoszak gonoszak, akiket pedig nyugodt szívvel lehet utálni.

Tényleg élveztem minden sorát és azt kívánom bárcsak hosszabb lenne, vagy lenne folytatása (: Ez a könyv olyan lesz, mint a legkedvesebb filmjeim, amik mindig feldobnak és jóleső érzéssel töltenek el, mint egy nagy puha takaró amibe jól bele lehet burkolózni.

Ez kérem, egy jó könyv!
Minden sorából süt, hogy Scalzi élvezte az írást, hogy egy darab mondat megszületéséért sem kellett küszködnie, hogy minden természetesen jött. A párbeszédek humorosak és életszerűek, a karakterek pedig nagyon szerethetőek. Nem akarja megváltani a világot és habár megvan a maga üzenete, nem tör filozófiai babérokra, de élvezetes olvasni. Leköt, megmosolyogtat és kikapcsol. Az a típusú könyv, ami ha kedvenc nem is lesz, mindig kellemes nosztalgiával és elégedett mosollyal veszi le az ember újra és újra a polcról. Kár, hogy nincs tervben folytatás, igazán szívesen visszatérnék Jamie-hez és a Kaidzsúkhoz.

Szeretem Scalzi könyveit, bár most más vizekre evezett, ez a történet is hozta a szerzőtől megszokott humort és akciót. Egy újabb regény, amelynek megírását köszönhetjük a Covidnak (is), mert hát főhősünk egy a járvány miatt munkáját vesztett ételfutár, aki érdekes helyzetbe csöppen. Jamie egy talpraesett fickó, a szerzö minde főhőse szimpatikus figura, aki extrém helyzetekben is megőrzi a hidegvérét. Nem tudom mennyi Scalzi rajongó ismeri az Alkonyat sorozatot, de edwardos-bellás utalás haláli volt. Az elején kicsit elszöszmötölt a szerző a helyszín és a szereplők bemutatásával, a második felére megkaptuk a pörgős akciót.
( Nekem mellesleg az amerikai Tűzkör is tetszett)

Miért nem olvastam én még semmit Scalzi-tól? Mondjuk nem tudom, hogy a többi könyvének a szövegén is hangosan kacagnék-e, de majd kiderítem előbb-utóbb.
Szóval a lényeg, hogy könnyesre röhögtem magam többször is spoiler. És most már azt is tudom, hogy mi az a kaidzsú!
A szereplők nekem tetszettek, főleg Jamie, de a többi újonc is vicces volt, mint ahogy a biztonsági főnök és a pilóták is – bocs, a nevek valami hihetetlen furcsák voltak, nem fogom tudni őket megmondani :))))
Egy dolgot sajnálok: nagyon rövid volt, még vártam volna én is a második felvonást :)))

Köszönöm az ajánlást @eenca! :)
Tetszett a könyv, nagyon jó, bár, ahogy Scalzi is írja, ez egy könnyed és laza történet. Egész sokat nevettem rajta, és tetszettek a filmes és játékos utalások is. Ha szeretnétek olvasni egy jó sci-fi-t, akkor ne hagyjátok ki! :)

Nem is tudom miért vártam ilyen sokáig az olvasásával. Olvasás közben többször hangosan felröhögtem, és elegánsan eltekintettem afelett, hogy hasonlót már olvastam, hogy tele van klisével, de kellemes kis utalásokkal filmekre, játékokra, könyvekre. A fordítása nagyon jó lett, egy kellemes, szórakoztató élményt kaptam, ami rosszabb időszakokban akár újra elolvasható, élvezhető lesz majd. Ajánlom, nem azért mert mély mondanivalót tartalmaz, hanem azért mert sikeresen feledtetni tudta velem a nem túl kellemes évem nyűgjeit, bajait, és ezt talán másnál is el tudja érni.