Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szemet szemért (Lucas Davenport 3.) 55 csillagozás
Az első könyvet, a Soha ne ölj-t, a tekintélyes Washington Post nemes egyszerűséggel „briliáns”-nak nevezte, a másodikat, az Indián vér-t, a Los Angeles Times „mellbevágóan hiteles”-nek, a Kirkus Rewiev „első osztályú thriller”-nek minősítette.
És John Sandford most megírta a Davenport-trilógia harmadik részét is, amely, ha lehet, még az első kettőnél is jobb.
Minneapolist és St. Pault, a két egybenőtt amerikai nagyvárost egy orvos feleségének brutális meggyilkolása tartja izgalomban – és különösképpen az, amit a gyilkos az áldozat szemével művelt. Egy tanú egy gnómszerű, ijesztő arcú férfit lát a helyszínen. Ez az egyetlen nyom, amelyen Lucas Davenport elindulhat a gyilkos után. Nem is biztos benne, hogy megtalálja: hullafáradt, a nemrég lezárt, két különösen megrázó eset utóhatása még ott bizsereg az idegeiben… Aztán megint lecsap a gyilkos: ugyanaz a brutalitás, ugyanaz a szemtelenség, ugyanaz a vadállati kegyetlenség. Davenport kénytelen felvenni a kesztyűt.
(tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1991
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 8
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Meggyőződésem, hogy a lelkünk egy hátsó szegletében valamennyien titokban tartunk egy „ördögöt” aki általában csak csendben figyel, ám vannak pillanatok, amikor „vadászni” indul. Miért érezzük úgy bizonyos helyzetekben, hogy az erőszakra csak az erőszak lehet megfelelő lépés? Számos kérdés, melyre (valószínűleg) mindenkinek van válasza, de John Sandfordnak egész biztosan.
Kellemes kis krimi volt ez, ami ráaádásul nem is mai gyerek. :)
Lucas Davenport kicsivel szimpatikusabb, mint a korábbi részekben, így ez máris fél siker volt. A történet alapvonalát már mások is megírták, kicsit más körítéssel, ennek ellenére nem volt unalmas. Mivel az elejétől ismerjük a tettesünk személyét, így az agytekervényeket nem kellett nagyon megmozgatni, viszont a szemszög kárpótolt ezért.
Számít az, hogy egy krimiben nincsenek hiper szuper kütyük, vagy különböző új segéd technológiák, ha maga a történet briliáns, lebilincselő, körömrágós? Nem, abszolút nem! Sandford egy zseni, aki mindig tud újat alkotni, aki képes olyan történetet írni, ami egész nap ott motoszkál a fejedben és agyalsz rajta, hogy ki mikor és miért vagy hogyan.
Ez nagyon ütős rész volt.
Gyönyörű eszement egy szereplő, ilyen furcsa figurával nem sokszor találkoztam még. Egyszerre borzalmas, elrettentő, érthetetlen és hihetetlen de mégis valahol nevetséges. (legalábbis amikor elképzeltem ahogy táncikál, meg megpróbálja elcsábítani Lucast, az röhejes volt).
Az első résznél még ujjongtam, hogy végre egy egészséges lelkületű nyomozó, erre tessék a harmadik részre már depressziós, halálvágyó figura lett belőle.
Így három rész után úgy látom azonos a forgatókönyv minden esetben, vagyis az olvasó mindig tudja ki a bűnös, Davenport mindig találkozik a gyilkossal valamilyen ártatlan helyzetben, és csak később esik le neki a tantusz, új csajt is mindig begyűjt, aki jobban tenné ha messzire kerülné a nyomozót. Ezek a kis apróságok nekem tetszenek.
Ennek a résznek a végén leesett az állam, nem számítottam erre a fordulatra, de talán csak azért mert elaltatta a gyanakvásom az író.
Szóval remek rész volt, jó kis krimi.
Előzetesen úgy gondoltam pihentetem egy kicsit a sorozatot, de a végkifejlet miatt muszáj rögtön folytatni.
A Szemet szemért John Sandford Davenport sorozatának harmadik része. Hű, hát nem is tudom, hogy mit írhatnék, nagyon tetszett! Az előző részeknél zavart, hogy mennyire előtérbe kerültek Davenport magánéleti problémái, Jenniferrel való kapcsolata. Ebben a részben viszont szerintem sokkal jobban megoldotta az arány kérdését az író és így gördülékenyebb volt az egész történet. A gyilkos személyét szokás szerint már a legelejétől ismertük. Egy intelligens, kábítószerfüggő és teljesen őrült ember fejébe nyerhettünk bepillantást és azt kell, hogy mondjam zseniális volt. A nyomozás pörgős és egyetlen percre sem volt unalmas. Az eddigi kedvenc részem a sorozatból.
Egy újabb lehengerlő Lucas Davenport könyv John Sandford sorozatából. Ez a krimisorozat mindig is jóval közelebb állt hozzám a többi krimihez képest, mert az első olvasmányaim között volt abból a korszakomból, amikor még nem olvastam olyan sokat és az évi kiolvasott könyveim száma maximum a tízet érte el. Azóta már számtalanszor újraolvastam ezeket a könyveket és a sorozat első nyolc részén vagy hatszor átrághattam már magam és mai napig úgy tartom, hogy azok a részek a legjobbak a sorozatban. (Talán a másodikat kivéve az kicsit gyengébb lett, mint a többi.) Na de magára a történetre áttérve nagyon izgalmas volt, nagyon pörgős egy hihetetlenül veszélyes és intelligens gyilkossal, aki nemcsak őrült, de kábítószerfüggő is és akitől feláll a szőr az ember hátán. Davenportnak sok fejfájásába és áldozatába került, hogy elkapja Bekkert, de ő most is ugyanaz a sunyi és ravasz detektív volt, mint mindig. spoiler
A könyv fülszövege kitűnően ragadja meg a lényeget: Lucas Davenportnak, a Minneapolisi Rendőrség öntörvényű fenegyerekének még korábbi „ellenfeleinél”, a Veszettnél és a Varjaknál is bestiálisabb gyilkossal kell szembenéznie. Az író ezúttal sem árul zsákbamacskát: a kezdetektől fogva tudjuk, kivel van Davenportnak dolga, és minél jobban megismerjük Gyönyörűt, annál kevésbé zárjuk szívünkbe. Természetesen a média és a rendőrség kapcsolatának bemutatása sem maradhat el ezúttal sem, félelmetes hogyan uralja egyike a másikat és viszont. A legjobban most mégis az tetszett, hogy – újraolvasásról lévén szó – a Bájgúnár személyét már ismerve teljesen más megvilágításból követhettem az eseményeket, erősebben átérezhettem a „mi lett volna, ha” dilemmáját. Összefoglalva: Sandford rajongóknak kötelező olvasmány. :)
Népszerű idézetek
– És a maga feleségével m ivan? – kérdezte Davenport. – Hallottam, hogy lelépett.
– Le. Már több, mint egy éve.
– Van helyette valaki?
– Csak a Marok Marcsa – röhincselt kesernyésen Del.
182. oldal
– Naná. Ha az ember meg akar tudni valamit, akkor először csellel próbálkozik – ez itt most nem jött volna be –, aztán csalárd szexuális ajánlatokkal – mondta higgadtan Cassie. – Legtöbbször eredményes. Kémnőktől tanultam.
– Ezek a nők – csóválta a fejét Davenport. – Fütyörészve tiporják össze a férfi szívét.
11.fejezet 148. oldal
A sorozat következő kötete
Lucas Davenport sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Frasier: A testolvasó 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Don Winslow: A kartell 96% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - Gregg Hurwitz: Kíméletlen 96% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Érints meg 94% ·
Összehasonlítás - Greg Iles: Csontfa 95% ·
Összehasonlítás - Freida McFadden: A téboly otthona 94% ·
Összehasonlítás