Elásott ​préda (Lucas Davenport 21.) 11 csillagozás

John Sandford: Elásott préda

Gyilkolni nem szép, tízéves-sincs ikerkislányokat gyilkolni pedig végképp nem az: de, ha már semmiképpen sem tudunk parancsolni az énünket belülről feszegető ocsmányságnak, jogos kisebbrendűségi komplexusból fakadó gyilkolhatnékunknak, legalább arról gondoskodjunk, hogy nyom nélkül eltüntessük a hullákat.
Nyom nélkül, mert Lucas Davenport csak rövid ideig marad zöldfülű, amikor átverhetjük őt is, a társait meg a főnökeit is.
Aztán a poétikus ifjúkor lezárul, Lucas Davenport felnő, zöldfülűből minden hájjal megkent vén rókává válik – épp időben ahhoz, hogy mikor a hullák, a Jones kislányok műanyag zsákba csomagolva egyszer csak előkerülnek, Lucas eszébe idézzék a múltbeli szörnyűségeket; a gyilkosnak pedig azt idézzék eszébe, hogy Lucas nyomozó nem az az ember, aki csak úgy lemond egy esetről, ha annak látszólag megvan a megoldása; és hogy nincs bűn, amely büntetlenül maradhat…

Eredeti megjelenés éve: 2011

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világsiker

>!
JLX, Budapest, 2011
414 oldal · ISBN: 9789633053201 · Fordította: Kovács Kristóf

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

MasonMurray I>!
John Sandford: Elásott préda

Sandford nem ezúttal sem hagyja cserben a rajongóit. Sajátos, sodró lendületű története azonban mégis okozott kellemes meglepetést. A könyv első részében eddig nem alkalmazott módszerrel az aktuális ügy múltbéli gyökereit olvashatjuk, aminek részletessége nekem eleinte kissé fölöslegesnek tűnt, aztán egyre inkább ráéreztem mi miért történik. Ráadásul a regény második felében van egy olyan esemény (amit természetesen nem részletezhetek, hiszen éppen a poént lőném le), ami olyan nagy hatással volt rám, hogy saját magam is meglepődtem. Tehát mondhatnánk azt is, egy szokásos Sandford-krimiről van szó a jól ismert szereplőkkel, de a két idősík és az említett fordulat mégis kiemeli a többi közül.

mamono P>!
John Sandford: Elásott préda

Elismerem, hogy elfogult vagyok. Lucas Davenport az egyik nagy kedvencem. Ha a kezembe veszek egy könyvet vele, tudom, hogy nagy eséllyel egy fordulatos, átgondolt sztorit kapok. És itt, most pont ezt kaptam.
A történet egyébként – amíg nem nonszensz – nem is érdekel annyira, mint a sztori na meg a szereplők viszonya, na meg a szereplők egymás közti viszonyai, Ebben az esetben pedig ez nagyon működött.
Érdekes volt, hogy a könyv első felében egy másik Davenportot ismertem meg. Valahogy a fejemben eddig olyan volt, mint Pallasz Athéné… Mindig, zseniális, okos, kőkemény, egy öregróka, mármint a nyomozásban. Itt azonban a könyv elején nem az volt. Persze nagydumás, meg pofátlan volt, kemény az őkle, de valahogy mégis kiforratlan volt. „Élvezet” volt a hibázó Lucas Davenport-ról olvasni.
A mellékszereplőink továbbra is érdekesek. Persze több Letty-t és Weather-t nekem… Mindketten nagyon jó karakterek. Na és azt a fordulatot nem vártam. spoiler

Zea>!
John Sandford: Elásott préda

Nos, nem volt a legjobb Sandford könyv de szórakoztató és izgalmas. A közepén lévő váratlan fordulat feldobta és azután már csúcssebességgel haladt a történet a könyv vége felé. A Virgiles részek jobban tetszenek.


Népszerű idézetek

zozo70bus>!

– És te mit tervezel?
– Először felhívom Marcyt – mondta Lucas. – Aztán hazamegyek, mert egy ízletes vegetáriánus vacsora vár rám, meghitt családi környezetben.
– Akkor már egyszerűbb, ha most rögtön felakasztod magad.
– Nem, ne hidd, a tofu-szték finom, főleg egy jó kis kölesszósszal megbolondítva. Deszertnek pedig organikus almalé!
– Nálunk sertéssült lesz. Ha gondolod, felhívlak, és elmesélem, milyen volt.
– Az Isten áldjon meg érte – hajolt meg hálásan Lucas.

230. oldal


A sorozat következő kötete

Lucas Davenport sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Harlan Coben: Ne engedj el!
Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot
Donna Tartt: A titkos történet
Don Winslow: A kartell
Robert McCammon: Egy fiú élete
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Mario Puzo: A Keresztapa
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
J.D. Barker: A negyedik majom