Csábító ​préda (Lucas Davenport 23.) 29 csillagozás

John Sandford: Csábító préda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gyilkosság. Botrány. Politika. És egy többszörösen veszélyes milliárdos örökösnő.

A fővárosban elszabadul a pokol. Valami nagyon mocskos dolgot találtak a befolyásos szenátor hivatali számítógépén. A kormányzó képtelen elhinni a szenátor túl intelligens ehhez, még akkor is, ha a másik párt tagja. Valami nagyon nem stimmel.
Lucas Davenport, a Bűnmegelőzési Hivatal sztárnyomozója először egy eltűnt politikai lobbistához jut el nyomozása során, majd a minneapolisi rendőrségre vezetnek a nyomok És ami a legnyugtalanítóbb, egy nőhöz, aki Machiavellit megszégyenítő leckéket adhatna manipulálásból.

A hölgynek fölöttébb határozott elképzelései vannak arról, hogy miként kellene működnie a világnak és meg is tesz mindent azért, hogy pénzzel, könyörtelenséggel és hidegvérű akarattal olyan is legyen.

Kirobbanó Lucas Davenport thriller a New York Times első számú sikerszerzőjétől, John Sandfordtól.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Művelt Nép, Budapest, 2017
480 oldal · ISBN: 9786155676208 · Fordította: Kovács Kristóf
>!
Művelt Nép, Budapest, 2017
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155676192 · Fordította: Kovács Kristóf

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
John Sandford: Csábító préda

Nagyon vártam már ezt a Davenport kötetet kicsit túl sokat is. Ám nem azt kaptam, amire számítottam őszintén szólva. Nekem messze nem hozza azt a színt, amit már megszoktam. A karakterek ismét csak jönnek, mindenki a helyén van, de „prédás” hasonlattal élve ez valahogy nem harapott annyira, mint jó pár korábbi kötet. Van benne egy kis politikai thriller meg jó adag manipuláció és informatika, de gyilkosságból valahogy lehetne több is vagy csak szadistább gonosz talán. Szóval jónak jó, de nem AZ a könyv.

tominho68>!
John Sandford: Csábító préda

Nem mond újat azzal a történet, hogy a politika – választások idején pláne! – elég mocskos (hogy finoman fogalmazzak) műfaj, ennek megfelelően kapunk is belőle rendesen. Davenport persze nem kispályás a saját műfajában, kétségünk nem lehet róla, hogy a mozaikokat szépen lassan összerakja, és fényt derít mindenre – arról már igazán nem ő tehet, hogy ilyen-olyan alkuk köttetnek a háttérben. Azt viszont meg kell említenem, hogy öltönyös, Porschés figurája kicsit szokatlan, nekem a régi „mocskos zsaru fíling” jobban bejött.

voltam>!
John Sandford: Csábító préda

Sandford az egyik nagy kedvencem. Éppen ezért kicsit morcos is vagyok, hogy mostanság ilyen szűkmarkúan mérik a kiadók Sandford-ot. Még a legelső regényeivel lopta be magát a szívembe. Nekem azóta is azok tetszenek a legjobban. Azóta vannak jobb és kevésbé jó regényei, de mindig hoz egy viszonylag magas átlagot. Mióta Davenport – követve Rose Marie-t – szintén félig-meddig politikai állásba került, Sandford regényeiben is egyre hangsúlyosabb szerepet kap a politika. Ez is egy kőkemény politikai krimi volt. Mindig is úgy gondoltam, hogy a politika a világ egyik legérdekesebb, legbonyolultabb egy egyben legmocskosabb dolga is. Ez a regény csak megerősített ebben. Sokszor túl hangsúlyosnak éreztem a politikai szálat és ez némileg a krimi jelleg rovására ment. Ráadásul a politikai krimi terén nálam Baldacci viszi a pálmát, ő mozog igazán otthonosan azon a területen. Ettől ez még egy igen jó, izgalmas könyv volt, amit helyenként bosszantó elírások, félrefordítások tarkítanak, de ez nem Sandford hibája.

mikike23>!
John Sandford: Csábító préda

Egyik legjobb krimi-thriller amit utobbi időben olvastam. Vártam már , hogy valaki folytassa John Sandford könyveinek kiadását. Nemhiába. Davenport most is remek formában göngyölíti fel a gyilkosságokat, és az uj szenátor választása körüli balhét. Feltünik a regényben a többi Sandford karakter is. Kidd, Virgin Flowers, ICE és a többi ismert arc.. Ajánlom mindenkinek, baromi jó!

MasonMurray I>!
John Sandford: Csábító préda

Sandford mindig hoz egy bizonyos szintet. Időnként ettől jobban elelmelkedik, ilyenkor születnek az igazi szuperprodukciók. Máskor meg üzembiztosan elszórakoztat a remek karakterekkel és a bűnügyek szövevényes hátterének és körülményeinek precíz bemutatásával. A „Csábító préda” az utóbbi kategória. Kevesebb benne a klasszikus bűnügy és több a politikai kavarás, mint a legtöbb Davenport-sztoriban, de ettől még szórakoztató és fenntartja az érdeklődést.
Örülök, hogy hosszabb kihagyás után újra van kiadó, amelyik elhozza az író újabb könyveit a magyar olvasókhoz.

Eltiron>!
John Sandford: Csábító préda

Ezek a mostani Sandford-regények messze vannak a 90-es évek helyenként zseniális darabjaitól, de még mindig korrekt, tisztességes szórakoztató irodalom.
Ja, ha valaki aktualitásra vágyik: vannak benne fehér Minneapolisi zsaruk, akik bizonyíték híján bekasztliznak egy csóri fekete drogost és még csúnyán is beszélnek vele. (Tekintve, hogy majdnem az összes Davenport-regény Minneapolisban játszódik, ahol vannak feketék is, ez nem annyira meglepő).

colman>!
John Sandford: Csábító préda

Nekem tetszett. Nem az író legjobbja,de van ennél gyengébb is (Fantom préda).Tavaszra jelenik meg a „majdnem” folytatása angolul.Remélem vlmikor magyarul is olvashatjuk,bár van még közben pár kimaradt rész.

drviki>!
John Sandford: Csábító préda

Nem rossz, de kicsit lassú folyású.
Filmben el tudom képzelni, hogy jó lenne.


Népszerű idézetek

zozo70bus>!

– Ez a Kidd kezd elburjánzani – panaszolta a feleségének Lucas este, a lefekvéskor. – Akárhova nézek, mindenütt őt látom, és tudom, biztos tudom, hogy beférkőzött a BMH számítógépes rendszerébe. Ő persze tagadja, de én akkor is tudom.
– Mi az, te már senkiben nem bízol? – hökkent meg Weather.
– De. Benned és Lettyben igen. Többnyire – felelte Lucas. – De időről időre benneteket is leellenőrizlek.

189-190. oldal

zozo70bus>!

Körül ülték a hosszúkás ebédlő asztalt: Flowers és Letty egymás mellett, szinte egymásba bújva. Flowers, a szárnyait próbálgató író, egyre növekvő olvasótáborral, legutóbb épp Letty életrajzával aratott babérokat. A fotókat a könyvhöz Annie Leibowitz készítette; azóta ezek hárman, Annie, Letty és Virgil testi-lelki jó barátok lettek. Leibowitz Lucasról is lőtt egy-két képet, ám a magazin csak egyetlen egyet volt hajlandó megjelentetni, azt, amelyiken Lucas – ő maga legalábbis így látta – úgy nézett ki, mint egy vándor lelkipásztor a XIX. századból, a Vadnyugaton. Ami a barátságot illeti, úgy látta, hogy Letty és Virgil a kelleténél kissé jobban is összemelegedtek. Vacsora előtt fel is vetette ezt a kérdést, ám Weather letorkolta: ostoba, ha azt képzeli, hogy Flowersnek sanda gondolatai támadtak volna Letty irányában.
– Ha nőkről van szó, nagyjából annyira bízom benne, mint egy alvó csörgőkígyóban – ingatta a fejét Lucas.
– Miért? Mert annyira olyan, mint te voltál a fiatalabb korodban? – mordult rá Weather.
– Lehet – hagyta rá Lucas. – Bár én sose voltam annyira fiatal, mint ő.
– Egyszerűen nem érdekli Letty, és kész – zarta le a vitát Weather
– Jó, rendben – adta meg magát Lucas. – És te? Te érdekled?
– Na, ne hülyéskedj – förmedt rá Weather, de azért, öntudatlanul, megnézte magát a tükörben.

316-317. oldal

zozo70bus>!

– Vezessek én? – ajánlkozott Del.
– Nem, már nagyon messze előttünk vannak. Jobb, ha én vezetek.
– Jaj, ne! Utálom ahogy vezetsz! Úgy belefeszülök az ülésbe, hogy jégcsákánnyal kell kihúzni belőle a seggemet.
– Kösz a leírást, érzékletes volt – hajolt meg Lucas. – Na, induljunk!

430. oldal

zozo70bus>!

Befejezte a dosziét, és letántorgott a konyhába, nancslére vadászva – de csak Weather és Letty álldogáltak a konyhában, az asztalnak támaszkodva bűvölték Weather vadonatúj okostelefonját.
– Na? – pillantott fel a telefonból Weather. – Mit találtál a dossziéban? Smalls bűnös?
– Az a dosszié teljesen használhatatlan – nyitotta ki a hűtőszekrényt Lucas: talált egy üveg narancslét, magához ragadta, ellentmondást nem tűrően tekerte le az üveg kupakját. – De van egy jó hírem is: alig állok rosszabbul, mint a St. Paul-i kapitányság.
– Rosszabbul állsz mint ők? – hitetlenkedett Weather. – Ezt nem hittem volna rólad.
– Én sem – tódította Letty. – Szégyelheted magad.
– Köszönöm a támogatást – mordult rájuk Lucas. – Ha akartok tőlem valamit, a garázsban megtaláltok. Kiköszörülöm a csorbát a fűnyírógépen.
– Ez mi, valami képes beszéd? – merdt Weather arcába Letty.
– Remélem, nem.
De Lucas ügyet se vetett rájuk. Kiitta a narancslevét, az üveget kihajította a recikálóba, és átvonult a garázsba. Gúnyolhatják, ha épp úgy hozza a kedvük – akit Kidd gyönyörűségesen szemrevaló felesége eszelősen jó pasinak tart, arról az ilyesmi lepereg.

52-53. oldal


A sorozat következő kötete

Lucas Davenport sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Allen Eskens: Temetni jöttünk…
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Linda Castillo: A halál szava
J. D. Robb: Halálos bosszú
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz
Stephen King: A kívülálló
Melinda Leigh: Egy végső búcsú
Stephen King: Mr. Mercedes