A ​XIX. század viharfelhője 0 csillagozás

válogatott írások
John Ruskin: A XIX. század viharfelhője

John Ruskin, a XIX. század legnépszerűbb angol műkritikusa és művészeti írója olyan befolyással rendelkezett, amely napjainkban már teljesen elképzelhetetlen. Túlzás nélkül állítható, hogy a modern festészetről szóló munkái alapvetően határozták meg az akkori művészeti közgondolkodást. Az első világháború után érdemeiről – például William Turner felfedezéséről – már kevés szó esett, s a művészettörténeti diskurzus egy jó időre megfeledkezett róla.
Ma, amikor Ruskin prófétai és ízlésdiktátori allűrjei már régen történetivé váltak, előtérbe kerül művészetelméleti gondolkodásának vizsgálata, és egyre nagyobb érdeklődéssel vetik a szövegeit tüzetes elemzés alá.
Hatása Magyarországra még az élete során eljutott, fő művei közül elsőként 1896-98 között jelent meg a Velencze köveinek teljes magyar fordítása. Kötetünk a Ruskin-életmű alapvető fontosságú, magyarul eddig még nem hozzáférhető írásaiból ad válogatást közel száz év után.

Tartalomjegyzék

>!
Typotex, Budapest, 2018
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799698

Enciklopédia 2


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

kacago_Morfinista I>!

A Biblia szinte sohasem beszél a szegények mellőzéséről. Mindig a szegények elnyomásáról beszél – ami teljesen mást jelent. Nem pusztán arról beszél, hogy átmegyünk az út túloldalára, és nem kötözzük be a sebeket, hanem arról, hogy fegyvert rántunk, és mi magunk sújtunk le emberekre. Nem azzal vádol, hogy tétlenek vagyunk a járványkórházban, és nem adunk orvosságot, hanem azzal, hogy igenis tevékenyek vagyunk ebben a kórházban, hiszen mérget osztunk.

159. oldal

kkata76>!

Miért van az, kérdezi Ruskin, hogy ha valaki könyvet gyűjt, azt könyvmániásnak nevezik, ha lovakat tart, akkor viszont nem hívják lómániásnak, pedig arról már hallani, hogy a lovak miatt sokan mentek tönkre, míg a könyvek miatt nem nagyon. A könyvbe, a tudásba belefektetett energia mindig megmarad, az ember épülésére szolgál, tehát semmi sem indokolja, hogy lemondjunk róla. Akkor sem, ha a mindennapi rohanás, a totális megfelelési vágy ezt követeli meg tőlünk. Hogy tudniillik ne legyen időnk semmire, vagy írhatnám: csak a semmire legyen időnk – ami esetleg „valaminek” látszik.

36. oldal, Előszó - Egy viktoriánus esztéta (Gyenge Zoltán)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
kkata76>!

1849-ben feleségével Velencébe utazott, ahol a pusztulófélben lévő város nagy hatást gyakorolt rá, és valószínűleg megerősítette félelmét a művészeti szép hanyatlását illetően. Ruskin élete egyébként is állandó szorongás volt amiatt, hogy a művészet elpusztul, míg a koszos, büdös és elviselhetetlenül harsány világ fennmarad. Márpedig mit ér a világ művészet nélkül? A válasz egyértelmű: semmit.

13. oldal, Előszó - Egy viktoriánus esztéta (Gyenge Zoltán)

kkata76>!

Ruskin […] úgy gondolta, hogy az igazi személyiség magának teremt valóságot, ez Ruskin esetében a művészet volt, a műveltség, a kultúra, a könyvek megjelenítette tudás. A könyv. Amely, ha jó, az jelent mindent: „Az élet nagyon rövid lévén, kevés nyugodt óráját nem szabad rossz könyvek olvasásával elvesztegetnünk” – mondta Ruskin, és ha más egyebet nem tett volna, már ezért is megérdemelné a figyelmünket.

9-10. oldal, Előszó - Egy viktoriánus esztéta (Gyenge Zoltán)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás

Hasonló könyvek címkék alapján

Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan”
Kállai Ernő: A természet rejtett arca
Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914
Gyenge Zoltán: Kép és mítosz
Bacsó Béla: Ön-arc-kép
Georg Simmel: Velence, Firenze, Róma
Földényi F. László: Képek előtt állni
Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét
E. H. Gombrich: Művészet és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája
Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték