Tíz ​nap, amely megrengette a világot 2 csillagozás

John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot

Könyvem ​egy darab sűrített történelem – történelem, ahogy én láttam. Nem tart igényt többre, mint hogy részletesen beszámoljon a novemberi* forradalomról, amelynek során a bolsevikok, a munkások és katonák élén, Oroszországban magukhoz ragadták és a szovjetek kezében adták az államhatalmat.
A könyv természetesen a legtöbbet a Vörös Petrográddal, a felkelés agyával és szívével foglalkozik. De az olvasónak tudnia kell, hogy az, ami Petrográdban történt, kisebb vagy nagyobb intenzitással, különböző időpontokban majdnem pontosan megismétlődött mindenütt Oroszországban.
Ebben a könyvben, amely több készülő könyvem közül az első, azoknak az eseményeknek a krónikájára kell szorítkoznom, amelyeket magam figyeltem meg és tapasztaltam, illetve amelyekről megbízható szemtanúk számoltak be. A két bevezető fejezetben röviden ismertetem a novemberi forradalom hátterét és okait. Jól tudom, hogy e két fejezet nem könnyű olvasmány, de a továbbiak megértése szempontjából… (tovább)

>!
Kossuth, Budapest, 1983
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630922568 · Fordította: Nyilas Vera
>!
Kossuth, Budapest, 1977
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630907240 · Fordította: Nyilas Vera
>!
Kossuth, Budapest, 1967
250 oldal · keménytáblás · Fordította: Nyilas Vera

2 további kiadás


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
John Reed: Tíz nap, amely megrengette a világot

Reed titka az, hogy nem akar mindent látni, tudni, elmondani. A szemtanú erre képtelen. Legalább is a hiteles szemtanú. Egészen mást jelent a lövészárokban lőporfüstben szuronyrohamra indulni a sík, fedezéket nem kínáló terepen az ellenség golyóinak kitéve, mint a vezérkari harcállásponton zászlókat tologatni a térképen a csata pillanatnyi alakulásától függően. Pedig ugyanaz az esemény és mindkét szemszögből hiteles a beszámoló még ha néha egymásnak olykor homlokegyenest ellentmondó is. Reed alulnézetből láttatja az októberi forradalmat, úgy ahogyan azt az oroszok milliói is megélték. Épp ezért egyetlen hatalom sem szíveli különösebben. A sztálini rendszerben halálos bűne volt, hogy sokszor említi azokat a régi bolsevik vezetőket, akiket Sztálin bebörtönzött – ha elég szerencsések voltak – vagy kivégeztetett. Később, a némileg civilizáltabb képet mutató sztálinizmus idején már csak Trockij volt a Brezsnyev féle alakok szemében a vörös posztó, de ő aztán nagyon. Nem elég, hogy a hivatalos szovjet történelemből száműzött Lev Davidovicsot Reed számtalanszor említi könyvében, de ráadásul a műből egyértelműen az olvasható ki, hogy az októberi forradalomnak Trockij Leninnel egyenrangú vezéregyénisége volt. Így aztán nem csodálható, hogy Reed művét folyamatosan hamisították. Neveket, egész bekezdéseket töröltek belőle, átírták, jobb esetben számtalan lábjegyzetben magyarázták az olvasónak, hogy az adott kérdésben Reed téved. A helyzet jelenleg sem jobb, mert 1990 óta azt súlykolják, hogy az októberi forradalom tulajdonképpen egy társadalmi háttér nélküli államcsíny volt. Nos Reed műve éppen az alulnézeti perspektívája miatt egyértelmű cáfolata ennek a történelemhamisító álláspontnak. A korszak megértéséhez ez a könyv sokkal többet nyújt, mint számtalan történész munkája, még ha egyébként korrektek is azok.


Népszerű idézetek

Szelén>!

    A bolsevikok, akkor még csak kis politikai csoport, a mozgalom élére állottak. A felkelés teljes kudarca után a közvélemény ellenük fordult. Vezetőnélküli tömegeik visszaözönlöttek a viborgi városrészbe, amely Petrográd Saint-Antoine negyede. Ezután vad bolseviküldözés következett; százakat bebörtönöztek, köztük Trockijt, Kollontaj asszonyt, Kamenyevet; Lenin és Zinovjev illegalitásba vonultak, hogy ne állíthassák őket bíróság elé; a bolsevik lapokat betiltották. Provokátorok és reakciósok addig rágalmazták a bolsevikokat, hogy német ügynökök, amíg mindenki elhitte.
    De az ideiglenes kormány képtelen volt a vádakat bebizonyítani; a németekkel való összejátszásra vonatkozó okmányokról kiderült, hogy közönséges hamisítványok; és a bolsevikokat egymás után engedték ki a börtönből, bírósági tárgyalás nélkül, névleges biztosíték ellenében vagy minden biztosíték nélkül, csak hatot tartottak fogva. Az állandóan ingadozó ideiglenes kormány tehetetlensége és határozatlansága olyan érvet szolgáltatott ellenfeleinek, melyet senki sem tudott megcáfolni. A bolsevikok ismét kiadták a tömegek előtt oly népszerű jelszót: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” – és ezzel nem önző érdekeiket tartották szem előtt, mert aban az időben a szovjetekben a többség a „mérsékelt” szocialistáké, ádáz ellenségeiké volt.

19. oldal — A háttér (Kossuth, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Pak Janmi: Élni akartam
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
George Orwell: Állatfarm
Barbara Demick: Nincs mit irigyelnünk a világtól
Marjane Satrapi: Persepolis
George Orwell: 1984 (angol)
George Orwell – Fido Nesti: 1984