Mindannyian szeretnénk egy jobb világban élni, de gyakran úgy érezzük, nincs beleszólásunk a dolgok alakulásába. John-Paul Flintoff számos történelmi és személyes példát sorakoztat fel, hogy szembesítsen azzal, nem csak olyan nagy emberek tudnak változásokat előidézni, mint Gandhi vagy Teréz anya. Mi is felszólalhatunk, ha valami nem tetszik. Ez a gyakorlatias könyv segít, hogy úrrá legyünk a tehetetlenség érzésén és a közönyön, és megtaláljuk, mely területeken és milyen módszerekkel érhetünk el változást.
Hogyan változtassuk meg a világot? 11 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az élet iskolája HVG Könyvek
Enciklopédia 4
Most olvassa 1
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 24
Kiemelt értékelések
A könyvtári kiárusításon csaptam le rá, mert ugye a zászlómon van, hogy tegyük jobbá a világot, és tetszett, hogy valaki kézikönyvet ír erről.
Egyénként elkezdtem gyanítani, hogy a szerző INFJ (mert amúgyis ki írna erről könyvet?!), mert annyi mindenben a saját gondolataimat visszhangozta, csak némileg struktúráltabban – és ettől az egész olyan logikusnak és egyszerűnek tűnt.
Ami a legnagyobb take-away volt, és hihetetlenül megnyugtatott, az az, hogy nem kell óriási dolgokat lenni, sokszor elég csak „tanubizonyságot tenni”, beszélni a missziódról, az álmodról, és hagyni, hogy ez hasson másokra. És végiggondoltam, hogy ilyen egyéni szinten tulajdonképpen rengeteg emberre hatottam/hatok így, és ez megnyugtat.
Számomra eszmék szintjén mozgott a könyv, hiába áll a fülszövegben, hogy „Ez a gyakorlatias könyv segít, hogy úrrá legyünk a tehetetlenség érzésén és a közönyön…” Első mondatai ezzel szemben: „Ha lenne rá lehetőséged, megváltoztatnád a világot? Persze, hogy igen. A kezedben egy varázspálcával rengeteg dolgon változtatnál azonnal.” Nem, nincs rajta fantasy címke…
Azt sejteti a fülszöveg, hogy ebben a könyvben eszközöket találhatunk bárki számára ahhoz, hogy „milyen módszerekkel érhetünk el változást”. A szerző az egyén felelősségére hívja fel a figyelmet, különböző filozófusok meglátásait, anekdotákat, környezetvédelmi csoportok tevékenységét említve sorol fel „bizonyítékokat, amelyek megmutatják, hogy az átlagember apró, mindennapi tettei képesek megváltoztatni a világot.” Gandhi, Nelson Mandela, Teréz Anya is épp úgy emberek voltak, ahogy az olvasó, így észszerű alapfelvetés, hogy mindenkiben ott van a változtatáshoz szükséges erő. Felsorolja „stratégiák” címén, hogy min kéne változtatni, ami alatt azt érti, hogy átfogalmazhatjuk a személyes vágyakat világváltoztató tervekké, „felismerve bennük a nagyszerűséget”. Példaként említi, hogy lecserélhetjük az „amerikai dzsesszt játszani” célkitűzésünket arra a tervre, hogy „aláásni Hitler uralmát”… Jó.
Aztán rátér arra, hogy XY „arra a következtetésre jutott”, s kifejt egy valóban csodás elgondolást, de azzal zárja a történetet, hogy a sikeres megvalósításához végső soron magával a kormánnyal kellene háborúzni. Jó hogy nem egyenesen polgárháborúra buzdít. Aztán azzal zárja a stratégiás fejezetet, hogy tartsunk ötletbörzét arról, hogy „mely technikák a legalkalmasabbak a mi esetünkben”. Akkor most változtathatunk, vagy csak elmélkedhetünk rajta?
Személy szerint úgy vélem, a világ valóban bárki által változtatható, hiszen lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy törekvéseink sikeresek is tudnak lenni. A lényeges kérdés inkább az, hogy ki mekkora mértékben, mire tud hatással lenni, s ezt a hatásgyakorlást hogyan terjesztheti ki, hogyan tehet szert nagyobb hatókörre. Na ehhez nem igazán vitt közelebb a könyv elolvasása.
A könyv második fele (Min kell változtatni és hogyan?) már végre majdnem rá is tér, de olyan közhelyes címekkel, mint „A szeretet segít” vagy a „Célozd meg a békedíjat!” sajnos elelmélkedi az egészet.
A kihívás abban van, hogy ha mindenki képes megváltoztatni „a világot”, akkor végső soron addig marad meg egy változtatás, amíg valaki felül nem írja a saját változtatásával. Az „győz”, aki épp akkor és ott nagyobb befolyással van. Kinek a változtatása „helyes” és kié „helytelen”, kinek van joga/lehetősége felülbírálni a másik tetteit? Ezek szerintem fontos kérdések (amiket a könyv nem igazán boncolgat). Ennek ellenére nem igazán visznek előrébb, hiszen kinek a válaszát lehetne rá elfogadni megkérdőjelezhetetlenül? Egyáltalán mihez vezet, ha megkérdőjelezhetetlen egy válasz?
Magától értetődő, de éppen ezért elég semmitmondó állítással zárja a szerző a könyvet: „A világ megváltoztatása soha véget nem érő munka. Akik részt vesznek ebben a munkában … Nem panaszkodnak amiatt, hogy a világ megváltoztatásának sosincs vége, hanem találnak okot az örömre, hiszen mindig akad újabb tennivaló.”
Oké.
Igen jó válasz a könyv a közhelyes kérdésre. Ezzel bizonyítja, hogy lehet rá jó választ adni. A könyv ügyes elegye az intelligens, jó példákat felhozó esszének és a meggyőző, cselekvésre felbújtó lelkesítésnek (egészséges nyomásgyakorlás). Ha lenne egy iskolám, abban a könyvet biztos olvastatnám… Addig is: ajánlom másoknak, vagy ajándékba adom (különösen erőteljes megmutatni a könyvet valakinek, aki maga is épp hangosan feltette a címbéli kérdést). A könyvhöz vissza tudok térni, mikor a terveimet és ötleteimet finomítom.
Számomra a „világon változtatás” témában ezen a gyakorlati célú könyvön kívül Nicholas Nassim Taleb Antifragile című könyve hatott a legtöbbet. Utóbbi mélyrehatóan képes megalapozni az emberben a felelősséget azért, hogy legalábbis változtatást köteles kezdeményezni azokban a dolgokban, amelyek nem jól működnek.
Népszerű idézetek
"Az együttérzés nem azt jelenti, hogy „sajnálsz valakit” – Armstrong gyakran találkozik ezzel a tévhittel –, hanem azt, hogy valamiben osztozol a másikkal, a helyébe képzeled magad, a magadénak érzed a fájdalmát, és tágra nyitott lélekkel megérted a nézőpontját. Minden vallás kiemeli az együttérzés fontosságát, mint a spiritualitás valódi próbatételét. Fontos alapvetésük az az aranyszabály, amely azt kívánja tőlünk, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy ők bánjanak velünk, valamint ne tanúsítsunk velük szemben olyan viselkedést, amilyet mi magunk is rosszul fogadnánk fordított esetben. Ez minden embertársunkra vonatkozik, beleértve az ellenségeinket is. […]
Aki megtette, mélyebb, teljesebb életélményről számolt be […].
131-132. oldal
Költségvetési megszorítások miatt be akartak zárni egy könyvtárt. A helyiek összefogtak, és minden egyes könyvet kikölcsönöztek, a végén az összes polc üresen maradt; szellemes módon úgy intézték, hogy a legutolsó kikölcsönzött könyv Mary Norton Elvitte a manó (The Borrowers) című regénye legyen.
60. oldal
A szabadság azt jelenti, hogy az egyén rádöbben, ő maga irányítja az életét.
83. oldal
Norvégiában a polgárok egyszerűen átnéztek a köztük járkáló német katonákon, és nem voltak hajlandók leülni melléjük a tömegközlekedési eszközökön. Mindez semmiségnek tűnik, mégis megrendítette a németeket. Onnantól kezdve szabálysértésnek tekintették, ha valaki áll a villamoson, miközben van még szabad ülőhely. Ki gondolná, hogy a nácik ilyen érzékenyek voltak?
25. oldal
Az emberek többsége nagyon meglepődik, amikor kiderül, mennyire jómódú valójában, hiszen jellemzően csak a velünk hasonló helyzetben élőkkel szoktuk összevetni a vagyonunkat – mondta nekem Ord egy interjúban. – Lehet, hogy gazdagabbak vagy szegényebbek vagyunk a barátainknál és a munkatársainknál, ám ettől függetlenül mindenképpen gazdagabbak vagyunk a világ népességének nagy többségénél. Vajon kiérdemeltük ezt? Nem. Természetesen igaz, hogy kemény munkával nagyobb jövedelemre tehetünk szert, de leginkább az határozza meg kivételezett helyzetünket, hogy egyszerűen jó helyre születtünk, és ezt nem könyvelhetjük el érdemként.
101. oldal
Ha ugyanis valóban meg akarjuk változtatni a világot, a többi embert kell előtérbe helyeznünk. A viselkedésünk, minden kimondott szavunk és minden cselekedetünk a többiekhez viszonyítva határoz meg bennünket. Gondolataink, érzékeléseink és érzéseink birodalmában egyedül vagyunk ugyan, de annak a világnak, amelyet meg akarunk változtatni, a többi ember is része.
Ebből következően a keresett értelmet mások megsegítésében találhatjuk meg. Mert ha nem erre törekszünk, akkor továbbra is csak önző érdekeinket hajszoljuk.
43-44. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lukács Liza: Hogyan szeretsz? 96% ·
Összehasonlítás - Stefanie Stahl: Igen is, meg nem is 97% ·
Összehasonlítás - Almási Kitti: Hűtlenség… és ami mögötte van 95% ·
Összehasonlítás - M. Scott Peck: Úttalan utakon 98% ·
Összehasonlítás - Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek 93% ·
Összehasonlítás - James Clear: Atomi szokások 92% ·
Összehasonlítás - Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors 91% ·
Összehasonlítás - Caroline Leaf: Tisztítsd meg elméd zűrzavarát ·
Összehasonlítás - Limpár Imre: A siker tervezhető 92% ·
Összehasonlítás - Shawn Achor: A boldogság mint versenyelőny 92% ·
Összehasonlítás