Dühöngő ​ifjúság 85% 39 csillagozás

Egy több, mint 60 éves darab, amelynek társadalmi mondanivalója a világ megváltozása okán elavult, s így a kapcsolati konfliktusok, a közösségbe való beilleszkedés, magunk elfogadtatása és ennek kudarcai kerülhet az aktuális mondanivaló középpontjába. Persze ez így sokkal gyengébb üzenet főleg csak olvasva az 1957-es Modern könyvtár kötetet. Színházban a színészi, rendezői kvalítások sokat hozzátehetnek, de így e vékony kötetecske már nemigen ütős. Idejét múlt! Jimmy Porter tulajdonkép­pen alkati tulajdonságai mi­att képtelen megértetni és elfogadtatni magát környe­zetével; tehát nem a szemé­lyiség kiteljesítésének lehe­tetlensége okozza pszichopatikus vonásainak elural­kodását. Összeférhetetlensé­ge csak halványan motivált társadalmilag, inkább egyé­niségéből fakad. Jimmy akkori tahóságai közt azért vannak sajnos ma is ismerősek…de hol vannak ma már újságolkat, lapokat pipázás közben békésen olvasgató emberek?

Düh. Végigsöpör az egészen a düh. A meg nem értett, rossz korba született értelmiségi drámája ez, aki nem találja a helyét a társadalomban. Jimmy monológjai haragtól fűtöttek, szinte rám üvöltött a lapokról. A probléma nem is ez, hanem hogy tehetetlen, és valójában csak ugat, amikor harapnia kéne. Ha női szemszögből nézem, akkor természetesen ott a szerelem problematikája. Két össze nem illő ember – sem érzelmileg, sem társadalmilag – csatája a kapcsolatban maradásért, persze kevés eredménnyel.
Annyira nem tudtam élvezni. Rossz korszakomban olvastam, én már nem vagyok „angry young man”, én már „elderly woman” vagyok (behind the counter in small town). Én most már nem tudtam átérezni ezt az indulatot, felindultságot. Persze köp az ember a társadalomtól, hánynia kell a politikától, szemét forgatja az újságban olvasottaktól, de már nincs meg benne az a lendület, amivel elindulna egy baltával a parlamentbe. Szóval jó, de annyira mégsem. Talán színházban jobban élvezném. A film meg várólistás természetesen.

Irodalomnak gyengécske, míg színdarabnak remek. Legalábbis emlékeim szerint. És ezek az emlékek szépek: még Kaszás Attilával láttam a darabot. Ő meg Eszenyi. Fiatalok, tehetségesek, mintha nekik írta volna Osborne. Ezért is örültem, hogy ennyi idő után a könyvhöz is hozzájutottam. Sajnos, így nem jött át, amit szeretett volna elmondani. Kár.

Ezt először tévében láttam, színházi közvetítés volt. Kaszás Attila – Jimmy, Szarvas József – Cliff és Eszenyi Enikő – Alison.
Rögtön beleszerettem Kaszásba és a darabba is.

Tehetetlenség, szorongás, majd őrjöngés a punnyadásban.

Bár Osborne igyekezett itt-ott heroizmust, mitöbb übermensch-i vonást kölcsönözni Jimmy alakjának, mégis számomra egy értelmetlenül dühöngő hímsovén életunt fiatalember, aki bosszankodik a vasárnapi sajtó semmitmondó cikkei fölött és poénból tönkreteszi indulataival mások hangulatát, esetleg az életét is. Az érzelmi vonalat pedig egyáltalán nem értettem.

Nekem az angol-magyar változat van meg.

Amikor készült, nagyot ütött a darab – ma nehéz belelátni azt a forradalmi hevületet, amitől akkoriban oly nagyra tartották. A jellemrajzok viszont tökéletesek, minden szereplő archetipusa egy-egy emberi jellemvonásnak. A főszereplővel nehéz azonosulni, ha érthetőek is az indulatai és ellenségessége a fennálló renddel szemben, azzal a renddel szemben, amely a számára nem ad helyet, nem enged kibontakozást. Számomra ezzel együtt elfogadhatatlanul önpusztító és megfontoltan, tudatosan mérgezi a körülötte élők életét is, ami kifejezetten ellenszenvessé teszi.

Annak ellenére, hogy nem szeretek színdarabokat olvasni, ez lenyűgözött.

Először egy hatalmas csalódás okán találkoztam a darabbal: a pécsi színházban beültünk egy vígjátékra, de olyan fél óra után rájöttünk, hogy nemcsak hogy nem vígjáték, de nem is az a darab, amire mentünk, hanem a Dühöngő ifjúság volt. Hát ilyenek ezek az ingyenjegyes előadások :) Biztos jó lett volna, csak annyira másra készültünk, hogy nagy csalódás volt. Azóta sem tudom, hogy jó előadás volt e (bár szerintem ha olyan jó lett volna, akkor maradunk is). Azóta elolvastam, filmen is láttam, és már jó darabnak tartom. Csak nem volt szerelem első látásra, mert más jött el az első randira :)